2011. augusztus 31., szerda

Nem hétköznapi napfoltok a hétköznapokból

Az előző bejegyzésem címe "Hétvégi napfoltok" volt, így stílszerűen a mainak "hétköznapi napfoltok" kellene hogy legyen a címe, de ezek a maiak nem hétköznapiak!

Először is szépen felszaporodtak vasárnap óta, át is alakultak (bár ennyi változást már nehéz lekövetni pontosan, hogy melyik melyik volt három napja anélkül hogy megnézném a solarmonitor-t),

Este fél hatkor épp csak hazaestem, kinéztem gyorsan és úgy láttam még éppen el tudom csípni a Napot mielőtt annyira lemegy, hogy már nem látszik az erkélyünkről (gondolkozom különböző módszereken hogy lőjem ki az erkély oldaláról a takaróelemet, de egyelőre nincs ötletem, mert azt sem szeretném hogy ronda maradjon a helye).

Sajnos a rajzról lemaradt az irány (a vázlaton ott volt még becsszóra), Nyugat arrafelé található, amerre felül bal oldalt a két nagyon apró folt van, azok kb. pont a nyugati peremre esnek. És alig látszanak, már nézegettem egy ideje a napkorongot, mire észrevettem őket, és nagyon megörültem neki. Annak pedig végképp, hogy mindkét apróság egy fáklyamező közepében ül, ami szinte körülöleli őket.

Kicsit lejebb északi irányban is látható egy kisebb gomolygós formájú fáklyamező a peremhez közel, itt foltok nélkül. Tőle kissé beljebb három kisebb folt, ami szintén fáklyamező közepén "ül". Ezen kívül a keleti peremen lévő nagyobb foltot tartalmazó csoport is egy fáklyamezőben helyezkedik el, mégpedig egy elég nagyban. Ez a terület nagyon aktív lehet szerintem. A másik két foltcsoport is nagyon érdekes, a déli perem irányában lévő csoport érdekes kisebb foltokból áll, van benne egy kis görbe folt, nagyon érdekes formája van. Furamód a másik nagy csoportban is van egy érdekes, elnyúlt végű folt, és sok apró még mellette, valamint néhány nagyobb.

Még sosem láttam ennyi fáklyamezőt, összesen 5 db-ot számoltam össze. Foltcsoportoknak sincs híján most a napkorong, nem győztem lerajzolni minél részletesebben az összeset. Az időjárás különben nagyon kegyes volt velem, ahhoz képest hogy már nagyon ment le a Nap, a légkör teljesen jó volt, 8/10-es, és az átlátszóság is kiváló volt, néha egy-egy fátyolfelhő elúszott a Nap előtt, de nem volt zavaró egyáltalán. Sajnos az estéről nem mondható el ugyanez, azóta tele lett felhőkkel az ég.

2011. augusztus 28., vasárnap

Hétvégi napfoltok

Valahogy úgy tűnik mostanában nincs szerencsém az időjárással. Szombaton egész nap hétágra sütött a nap, kánikula volt, rökkenő hőség, így megvártam a délutánt, amikor már lejebb van a Nap és kevésbé éget, hogy ne égjek szénné öt perc után a kreol bőrömmel az erkélyen.

Mire kipakoltam persze vastag felhőréteg takarta el az eget (de előtte közel s távol nem volt egyetlen felhőfoszlány sem egész nap!). Nagyon nehezen, közel egy óra leforgása alatt sikerült megfigyelnem így a foltokat, és mindennek tetejében a színszűrőimet sem tudtam kipróbálni rendesen, hiszen csupa felhő volt az ég, a kicsi lukakon keresztül próbáltam megfigyelni a foltokat.

Így is sikerült, szerencsémre amikor kis nagyításon néztem, még nagyon jól látszódtak a részletek (akkor kezdődött a felhősödés), még a fáklyamezőket is látni lehetett 26x-os nagyításon. Így legalább már azt tudtam, hogy mit figyeljek a napkorong melyik részén. Szerencsémre a legkör legalább jó volt, így amikor jött pár másodperc tisztulás rászegeztem minden idegszálamat a látványra. A nyugati peremnél egy elég méretes fáklyamező látható, illetve egy kicsike folt, ez el is tűnt másnapra, és csak a fáklyamezőből maradt egy nagyon kicsi.

A közepétől enyhén déli irányban látható volt három aprócska folt, amelyből kettő szinte egy, azaz eléggé egymásba értek. Alattuk nem sokkal az északi irányban szintén hasonló három apró foltocska volt, szinte a tükörképe az előzőnek. A keleti perem irányában pedig két nagyobb folt található, melyből a kijjebb lévő nagyon érdekes, a penumbra kissé kettévált, és körülötte fáklyamező is megfigylehető.

Következő nap is kimentem, már egy picit korábban, négy óra körül, mert szerencsére kicsit hült a levegő és nem volt már annyira nagy kánikula. Amint kicuccoltam és a távcsövet a Napra irányítottam, elkezdtek felhők úszkálni előtte. Azt gondoltam, hogy ilyen is csak velem történhet, egész nap süt a nap, kiteszem a lábamat a távcsővel és beborul... de szerencsére ennyire nem babrált ki velem az időjárás, a felhők elúsztak és utána jól látható volt a napkorong. Most kicsit a légkör rosszabb volt mint előző nap, 130x-os nagyítást már nem engedte (csak "szétkenődött" minden).

A tegnap még a nyugati peremen lévő folt kiment a képből és már csak a fáklyamező vége látszik. A közepétől felfelé lévő foltocskák felszívódtak, semmi nem látszott a helyükön, a lejebb lévők is kisebbek lettek és észak-nyugati irányba mozogtak. A két nagyobb folt viszont megnőtt kissé, és a peremhez közelebbi foltnál a fáklyamező erőteljesebben látható volt.

Meglepetésként új csoport jelent meg a keleti peremnél, egy szép, kerek lukakat tartalmazó fáklyamezővel. Itt két kisebb foltot sikerült megfigyelnem.

Bizonytalan, de mintha láttam volna; a dél-nyugati peremen is van egy kisebb fáklyamező. Berajzoltam ezt is, bár ebben nem voltam 100%-ig biztos.

Minden esetre legalább tudtam tesztelni a színszűrőket, a sárgával és a zölddel is megnéztem a foltokat. Továbbra is azt tapasztaltam, hogy valamennyit szűrnek a légkör zavarán és mindkettő kissé kiemeli a foltokat és a fáklyamezőket. A zöldet jobbnak találom kissé, de igazság szerint a vége felé egyre inkább zavarodott lett a légkör és nyilván mindent ez sem szűr ki. Még többször fogom tesztelgetni őket.

2011. augusztus 27., szombat

A Garrad üstökös nyomában

Sok helyen látni és hallani, hogy látható egy ideje a Garrad üstökös. Igazából már hetek óta tudok róla, de valahogy eddig nem volt kedvem / lehetőségem rá. Most viszont olyan helyre került, ahol az erkélyünkről is meg tudom figyelni, viszonylag kényelmesen.

25-én este ki is mentem nem titkoltan azzal a céllal, hogy megtaláljam. Először binokulárral nézelődtem, és amikor megtaláltam a Delphin-t, először arrafelé irányítottam a távcsövet. Mivel most pont a Delphin csillagképben van kettős ajánlat, ezért gondoltam először szétnézek errefelé kettősök terén. Próbáltam megnézni az 1 Delphini-t, de nem sikerült felbontani... ami nem is csoda, később megnéztem és 0,9" a szeparáció. Viszont alatta (egy látómezőben) van az STF2690-es kódú kettős, amit a Vizi atlasz is kettősnek jelöl, de kódot nem tartalmaz, viszont a Cambridge Double Star catalogue tartalmazza. Érdekes módon nincs rajta az ajánlati listán, pedig a WDS-ben is megtaláltam. A pár A és BC (gondolom a B-C páros nem bontható vizuálisan). Nagyon szép volt, tulajdonképpen már a 26x-os nagyítás is kettősnek mutatta (alig látható szeparációval), de 130x-os nagyításon gyönyörűen, egymástól távolabb látszódtak. A két csillag fényessége gyakorlatilag egyforma, úgy érzékeltem hogy vagy egyforma, vagy pedig a B komponens maximum 0,2 mg-vel halványabb az A-nál. A színük szerintem egyezik, alig-alig kékes, inkább fehér. Amikor megnéztem a WDS-t, örömmel láttam, hogy az A 7,12 mg, a BC pedig 7,39 mg, nem csak nem tévedtem, de a becslésem is jó volt. A távolság közöttük a WDS szerinti adatok alapján 17" körüli, a becsült PA pedig 250°, ami szintén egybe vágott a WDS-ben szereplő adatokkal (ahol emlékeim szerint 151°-ot írnak.

Ezután a Delphinről szépen fokozatosan haladtam a Saggita felé. Próbáltam megkeresni az EU DEL és U DEL változókat is (ha már ott voltam) de nem igazán sikerült. Egyszer mintha sikerült volna az EU DEL megtalálása, de nagyon bizonytalan voltam benne, ezért inkább tovább mentem. Már rájöttem, hogy nem szabad erőltetni ha valami épp nem megy, mert akkor csak kínlódok vele.

Viszonylag könnyen megtaláltam a Delta Saggitae-t, mert elég jól felismerhető fényesebb csillagok vannak végig. Kis nagyítással haladtam, mert annak nagyobb a látómezeje. Ez nagyon jó gyakorlat volt a keresésre, illetve a tájékozódásra térkép alapján. Amikor már elég jól kiismertem magamat a csillagkép csillagai között, akkor megkerestem a keresőtérkép alapján, hogy hol kellene lennie a Garrad üstökösnek és átváltottam 130x-os nagyításra. Csodák csodájára ott is volt. Igazság szerint nagyon halványnak láttam. Eleinte csak elfordított látással láttam, de ahogy szokott hozzá a szemem egyre jobban a sötéthez azért egyre inkább kivehetőnek érzékeltem. Tulajdonképpen egy olyan csillagszerűségnek látszott, aminek van egy elmosott ködössége, legfőképp az egyik irányban, de tulajdonképpen 280-300 fokban majdben körben. Mivel bizonytalan voltam benne hogy jót és jó helyen néztem (lévén életemben nem láttam ezelőtt üstököst) a rajzom alapján összehasonlítottam a látottakat néhány fotóval, szerencsére elég sok kerül az internetre nap mint nap róla. Annyira jellegzetesek voltak a körülötte lévő csillagok, hogy abszolút bizonyossággal megállapíthattam, hogy bizony azt láttam. Kicsit csalódás volt, mert mindenhol azt olvastam, hogy "hűde milyen fényes", és én őszintén szólva arra készültem, hogy simán kiszúrható, de egyáltalán nem így van, nagyon is keresni kell a látómezőben. Persze nyilván sokkal fényesebb, mint sok más üstökös.

Következő nap újból kimentem, mostmár egyenesen a Saggita felé irányítottam a távcsövemet, hiszen nagyjából tudtam már hogy hol keressem és előző nap a csillagképet is szépen betanultam. Kisvártatva meg is találtam a főbb csillagokat, és próbáltam a keresőtérkép alapján megtalálni a lehetséges helyét. Sajnos nagyon bizonytalan voltam merre keressem, mert pont az M71-es gömbhalmaz útját keresztezte... ez persze szuper fotós téma, de engem csak megzavart. Olyannyira, hogy meg is találtam a halovány foltocskát, amivel kapcsolatban még most is bizonytalan vagyok hogy az M71-es gömbhalmazt, vagy a Garradot láttam-e. 65x-ös nagyítással néztem, és bár megintcsak viszonylag jellegzetesen elhelyezkedő csillagok voltak körülötte, engem ez inkább az M71 körülötti csillagokra emlékeztetett mások fotói alapján, ezért azon a véleményen vagyok, hogy ez az M71-es inkább. Azért átrajzoltam ezt is, hiszen lerajzoltam amit láttam. Utólag összehasonlítva a két rajzot is afelé hajlok, hogy ez inkább egy nagyon halvány gömbhalmaz, hiszen a Garradot a 130x-os nagyításban is kisebbnek láttam, kevésbé kiterjedt volt a ködössége előző nap.

Még biztosan meg fogom nézni néhányszor, mert őszintén szólva kicsit mérges lettem, hogy tulajdonképpen ha kicsit okosabb vagyok, vagy jobban utána olvasok akkor akár megnézhettem volna mindkettőt egy látómezőben is, de erre nem gondoltam akkor. De tanultam ebből is.

Kárpótlásul megnéztem még a Dzéta Saggitae kettőst, amit igazából a távcső alatt álldogálva csak azért választottam ki, mert kézenfekvő helyen volt, és közel s távol az egyetlen kettős, amit megfelelően jelölt a térkép (névvel). Nem tudtam mire kell számítanom, de ez így izgalmasabb. 130x-os nagyítással néztem, és szépen fel is bontotta, egy fényes főcsillag és mellette egy igencsak halvány, vöröses színű kísérő jelent meg a látómezőmben. Nagyon tetszett, a főcsillag fehér, a másik legalább 4 mg-vel, de inkább közel 5-el halványabb. Később megnéztem a WDS katalógusban az adatait, és megintcsak egy érdekes kettősre bukkantam, AB és C komponenst ír a katalógust. Úgy találtam, hogy az AB fényessége 5,04, a C-é pedig 9,01 mg. Látszólag még akár nagyobb különbség is indokolt lenne, de lévén hogy a C komponens színe vöröses, ezért ez csak látszólagos. A távolság közöttük 8,8" körüli, és az általam becsült PA 310°, ami a WDS adataival nagyjából összhangban volt.
Érdekes egyébként, hogy ennek a kettősnek még két neve is van: STF2585 és 8 Sge.).

2011. augusztus 24., szerda

NGC6633 nyílthalmaz

Az erkélyünkről látszik a tüzijáték pont. Ez azért is jó, mert utálok tömegrendezvényekre járni, illetve azért is, mert engem különösebben nem érdekel (túl sokszor láttam már). Viszont Lilit igen, úgyhogy egy székre állva (természetesen szigorú felügyelet mellett) binokulárral figyelte a tüzijátékot. Nagyon tetszett neki, különben be kell ismernem tényleg szép binokin keresztül.

Miután vége lett a tüzijátéknak gyorsan kipakoltam Eperkét is, mert egyébként nagyon jó ég volt aznap este, legalább 8/10-es légkörrel és 4/5-ös átlátszósággal. Később állítólag bezavart a Hold, de én addigra már pont bejöttem.. :-)
Mivel legutóbb az NGC6633-as nyílthalmazt próbáltam megkeresni de nem sikerült és helyette mást néztem, most ugyanezt vettem célba és meg is találtam.

Érdekes, kissé elnyúlt formájú nyílthalmaz (a rajzomon inkább a közepétől jobbra látható maga a halmaz), de viszonylag számottevő csillag van a környezetében is, ezért kissé nehéz volt behatárolni hogy hol kezdődik és hol végződik pontosan. Olyan látómezőt választottam, ami az én szememnek szép volt. Sok apró csillagból áll, de kis nagyítással is könnyen kivehető, még budapesti égen is. Tartalmaz egy részt, ami kissé fényesebb csillagokból áll. Több olyan csillagot is megfigyeltem benne, ami optikai kettősnek tűnik, kisebb-nagyobb szeparációval, köztük 26x-os nagyításon egész szorosnak látszókkal is. Persze egyáltalán nem biztos hogy kettősök, de érdekesen néznek ki nagyon.

Szerk: a rajzon IC-ként szerepel, de igazából NGC, csak a térkép ezt nem jelölte (simán 6633-nak jelöli)

2011. augusztus 20., szombat

IC4756 és Théta Serpentis

Csütörtök este azon ritka alkalmak egyike volt, amikor tiszta volt az ég, nem esett az eső, nem volt szélvihar, látszottak a csillagok, némelyik szabad szemmel is.. :)

Félretéve minden fáradtságomat (mert egyébként aznap este korai alvást terveztem) inkább kipakoltam hogy kihasználjam az átmeneti jó időt.

Kiváncsiságból először megkeresem a Vadkacsa-halmazt (M11), amit próbáltam ugye megnézni már Bakonytamásiból is, de akkor sajnos nagyon párás volt a levegő, és szinte csak egy zizegést láttam az egészből. A helyzet az, hogy most is kifogott rajtam a dolog, mert innen a budapesti égről pedig nagyon halványnak látszott. Készítettem róla egy vázlatot és próbáltam megfigyelni legjobb tudásom szerint, de végül úgy döntöttem nem dolgozom ki, mivel sok helyen csak "mintha" ilyen, vagy olyan lenne, helyenként inkább ködösség, de az is bizonytalan. Ez az első olyan objektum, ami többször is kifogott rajtam, bosszant is a dolog egy kicsit, de nem adom fel, amikor legközelebb jó ég alá kerülök, mindenképpen megnézem újból (feltéve hogy még látható lesz).

Levezetésképp megpróbáltam megnézni néhány változó csillagot. Sikerült is megtalálnom a V AQL. és R SCT változókat. Mindkettő könnyen megtalálható helyen van. A fényességbecslésük már nem volt annyire könnyű, mivel valahogy mindkét esetben a referencia csillagokhoz képest úgy tűnt eléggé eltérőek. Igazán odatehettek volna még néhány más referenciát is különböző fényességekkel. Minden esetre a becslésem szerint az R SCT 5.7, de inkább 5.8 mg volt, a V AQL pedig 7.1-7.2 mg.

Ezután a Serpens Cauda felé vettem az irányt, ahol megnéztem a Théta Serpentis kettőscsillagot. Nagyon szép volt, két nagyon hasonló fényességű csillagot láttam. Sőt én amikor ránéztem azt gondoltam, hogy szinte vagy teljesen egyforma a fényességük. Ennek ellenére az atlasz azt írja, hogy a A komponens 5,4 míg a B komponens 4,5 mg. Őszintén szólva kétlem, mivel mindkét csillag fehér színű, így még a színeltérés miatt sem lehet, hogy esetleg "elnéztem". A kettő közti távolság 22", és mivel ügyesen elfelejtettem irányt bejelölni (csak később, emlékezetből jelöltem), a PA-t csak nagyjából tudtam megbecsülni, így olyan 80-85 fokra becsültem. Bár már 26x nagyításon is gyönyörűen látszott (binokuláros kettős simán) a szeparációjuk, 65x-ös nagyításon néztem, amin azért mégiscsak jobban látszott.

Kedvet kaptam még egy kis nyílthalmaz nézegetéshez is, ha már a Vadkacsát nem sikerült túl jól megfigyelni. A térképen kinéztem a 6633-as nyílthalmazt, ami a kettőstől nincs messze, az Ophiuchus irányába. Próbáltam nagyjából betájolni a starpointerrel, hogy hol lehet, azt figyelembe véve, hogy más fényesebb csillagokhoz képest milyen távolságba esik a térkép szerint. Hamar meg is találtam,  azonban az is hamar kiderült, hogy nem azt találtam meg, hanem az IC4756-ost, ami közel van hozzá, kissé keletebbre. Nagyon jellegzetesek a fényesebb csillagai, egy kissé elnyújtott sarkú trapéz, aminek a kevésbé elnyújtott sarkához közel mégegy fényesebb csillag van. A többi csillag, amit a halmazt alkotja már kevésbé fényes, bár akad közte egy-egy határozottabb fényű. Ami nekem nagyon tetszett, az az, hogy a trapéz teteje irányában kissé tömörültebbek a csillagok és érdekes formák találhatók errefelé. Az egyik legjellegzetesebb egy kis hármas, ami halványka csillagokból áll ugyan, de egyenlő oldalú háromszöget alkotnak és eltéveszthetetlenül ennek a halmaznak a jellemzője.
Ez a halmaz is igazán alátámasztja, hogy nem csak a Messier objektumokat érdemes felkeresni, hanem a térkép szerint viszonylag jelentéktelennek tűnő halmazokat is, mivel kiderül róluk sokszor, hogy nagyon szép, érdekes formákat tartalmaznak. Ez is gyönyörű látvány volt, amit több mint fél órán keresztül nézegettem és rajzolgattam végül.

2011. augusztus 16., kedd

Napfoltok nyomában

Ma estefelé sikerült kicsit kiszabadulnom akkor, amikor még látható volt a Nap és még nem takarták el felhők sem. Bár az átlátszóság elég rossz volt, de még így is a keleti peremen látható 11271-es csoportot sikerült viszonylag jól megfigyelnem. Gyönyörűen látszott az ezt körbevevő hatalmas fáklyamező is, amibe a foltok beleágyazódtak. Egy másik folt látszik a dél-keleti peremen is, ez egészen kicsi, és először nem is vettem észre, csak amikor betettem a zöld szűrőt, hogy kipróbáljam.

Ja igen, mert boldog szűrőtulajdonos lettem. Van sárga, zöld, piros, kék és neutrál szűrőm. A névadás még nem volt meg, bár hangzottak már el jobbnál jobb ötletek a Teletubbies figuráktól kezdve.

Szóval ez a picike folt a solarmonitor.org oldalon nincs számozva, ezért kérdőjelekkel jelöltem. Viszont az oldal jelez még két másik csoportot is, amiket viszont nem láttam. Valószínűleg már felszívódtak. Ekörül is látszik egy fáklyamező, kevésbé kiterjedt méretű.
Egyébként érdekes, a keleti peremen lévő fáklyamező a foltok körül már 26x-os nagyítással is jól látszik, annyira határozott és nagyméretű.

Sajnos ma kevés idő volt már, ezért csak a zöld és a sárga szűrőt tudtam kipróbálni. A sárga is tetszett igazából, ez valahogy "több fényességet" enged át mint a zöld, és a zöldhöz hasonlóan kiemeli a foltot és a fáklyamezőt is kissé. Persze ezt nem nevezném igazi tesztnek, lévén hogy az átlátszóság sem kedvezett, de az eddigi tapasztalataim nem rosszak.

2011. augusztus 12., péntek

Delta Bootis és R Bootis

Minden körülmény az észlelés ellen játszik ma. Telihold van, felhős az ég és a Sziget Fesztivál miatt kivilágították a teljes budapesti eget szinte. Majdnem szürkületi világosság van kint.

Dacolva a lehetetlennel, én csakazért is kipakoltam. Meteort nem sikerült látnom (dél-délnyugati égbolt), de megnéztem egy kettőst és megpróbálkoztam egy változóval is.

A mai kettősöm a Dealta Bootis volt, amit már régen kinéztem magamnak, csak sosem volt olyan elérhető helyen, hogy az erkélyünkről meg tudjam nézni. Na most ezt pótoltam, és ráadásként kipróbáltam a kölcsön 12 mm-es Meade mérőokulárt is (köszönet Ránsnak :))

Az A csillagot én narancsos színűnek láttam (bár az atlasz sárgát ír), a B komponenst pedig enyhén sárgásnak láttam (bár az atlasz fehéret ír). Az A az atlasz szerint 3,5 mg, a B pedig 8,7 mg. Jól látszik is a különbség a két csillag között. A és B között a távolság 105", így már akár 20-25x nagyítással is jól látszik a szeparációjuk. Én 26x-os nagyításon néztem, majd 54x-esen a 12 mm-es mérőokulárral. Kissé nehézkesnek éreztem elsőre a használatát, de egy idő után rájöttem, hogy hogyan forgassam, hogy mérjek is vele valamit. Persze a mérés közel sem pontos, hiszen egyrészt nem álltam pólusra és nem használtam az óragépet, másrészt pedig kicsi volt a nagyítás ehhez. Szerintem majd kipróbálom Barlow-val is (szerencsére abból is van nálam egy kölcsönbe :D). Minden esetre az általam mért-becsült PA 30°

Próbálkoztam a közelben lévő R BOO. kettőscsillaggal is. Megtalálni nagyon könnyű volt, mert tőle nem messze egy jóformán félkör alakú 4 csillag helyezkedik el nagyon jellemző módon, melyek fényessége igen hasonló (nem referencia csillagok). Tőlük kissé felfelé van egy 7,1 mg-s csillag, illetve felül egy 6,0 mg-s. Nagyjából a kettővel egy szabályos háromszöget zár be egy 9,0 mg-s csillag, amitől kissé lefelé található a változó. A fényessége az AAVSO szerint 6,2 és 13,1 mg között változik, és a periódusa 223,4 nap. A csillag Mira típusú változó. A változótól lefelé szintén majdnem szabályos háromszöget zár be két másik csillag. Az egyik 8,5, a másik pedig 9,4 mg. Található még a közelben néhány 10 mg alatti csillag is, de ezeket már nem láttam a rossz városi égen. A változót is csak elfordított látással tudtam megfigyelni, és összehasonlítani a referenciákkal. Úgy találtam, hogy a 9,4 mg-s csillag áll hozzá a legközelebb, de aránylag 0,3 mg-vel halványabb. A becslésem szerint 9,7 mg.

2011. augusztus 11., csütörtök

Hold hangulat

Esti csillagászkodási hiányomat enyhítvén kinéztem Holdat nézegetni. Sajnos a légkör elég rossz, és az átlátszóság sem jobb 3/5-nél, kis fátyolfelhők úszkálnak az égen. De azért az idő alkalmas volt arra, hogy kis nagyítással figyeljem a Holdat. Először csak gyönyörködtem benne, ahogy a terminátor végigfut a szélén, habár már majdnem telihold van. Ettől függetlenül a Terminátor mentén nagyon érdekesen futnak végig a kráterek. Néhány egészen érdekes formát ölt, néhánynak látszik a közepén a kiemelkedés, mások világítanak. A mai rajzom inkább a hangulatot próbálja visszaadni, 26x-os nagyítással készült.

Napfoltok és pöttyök nyomában

Kaptam kölcsön kék, piros és zöld színszűrőket (Baader), hogy kipróbáljam a Napon (ezúton is köszönet mégegyszer Mpt-nek). Nagyon kiváncsi voltam mit produkálnak és a konklúzió is igen érdekes szerintem. Azt le kell szögeznem hozzá, hogy a mai - szinte foltmentes - Nap kiváló volt ennek tesztelésére, mert gúvadni kellett az okulárba hosszú perceken át, hogy az ember találjon egyáltalán valamit a napkorongon. Kivételesen nem bántam.

Található egy pici pöttyöcske a keleti peremen, valamint két másik apró pöttyöcske a déli peremhez közelebb, a centrum és a perem között félúton. Mindkettő körül fáklyamező van. Látható egy további fáklyamező a dél-keleti peremhez közel, ami viszonylag kiterjedt méretű, valamint a dupla pöttytől enyhén nyugatra is egy kisebb méretű, ez már alig-alig kivehető volt.

A színszűrőkkel pedig azt tapasztaltam, hogy egyedül a zöld az, ami használható "valamire". Ilyet azt hiszem fogok is venni, mert határozottan kiemelte nemcsak a foltokat, de a fáklyamezőket is. A színszűrő nélkül egyedül a keleti kis pöttyöt láttam, valamint 2 fáklyamezőt (a folt körül lévőt és a tőle jobbra lévőt). Persze a zöld színszűrővel is kellett gúvadnom, de végül megtaláltam azt a másik két pöttyöcskét és néhány más fáklyamezőt is. Nagyon sokat szűrt a légkör zavarából, legalább 1 értékkel javította (7/10-ről 8-9/10-re).
Ez utóbbi elmondható a piros és kék színszűrőről is, azonban a piros az én szemem számára elnyomta a foltot. A kék nem nyomott el semmit, de nem is emelte ki azt, ugyanakkor a légköri zavarokból a zöldhöz hasonló módon szűrt, így a légköri nyugodtságot jobbá tette kissé.

2011. augusztus 6., szombat

M57 - Gyűrűsköd

Mélyég objektumok közül (azon kívül hogy meglestem a Vadkacsa halmazt) most nem sikerült túl sok dolgot megnéznem a Bakonyban, de azért - ha már a környéken nézelődtem -, a gyűrűs ködöt megnéztem. Ahogy a neve is jól mutatja, ez egy gyűrűs köd, ami úgy néz ki, mintha gyűrű lenne. Érdekes jelenség, bár tulajdonképp azt kell hogy mondjam, kistávcsővel nem túl jelentőségteljes, a mérete sem kiterjedt. A látómezőmben enyhén fánk formája volt, és maga a ködösség a gyűrű belsejében is megmarad, csak nagyon halvány. Oldalain kifele csak enyhén ködös, viszonylag egybe-szedett kis köd, tényleg inkább olyan mintha egy gyűrű lenne az égbolton, ami még csak nem is ködös a szó szoros értelmében, mert nem hasonlít például az általam eddig megfigyelt diffúz ködökhöz, azok inkább vatta szerű pamacsok voltak, ez pedig lágy, egybefüggő és korántsem szétmosódott valami.

Igyekeztem jól megfigyelni hogy lássam minden látható részletét. Eléggé halvány, így leginkább elfordított látással lehet jól megfigyelni. Különösebb részletek nem jöttek, annyit sikerült még megfigyelnem rajta, hogy az egyik széléhez közel van egy halvány, 10 mg körüli csillag, valamint a laposabb felein kissé mintha vaskosabb lenne a gyűrű.

Kettősök és változók a Bakonyból - v.2

2011.08.05.

Két nap rossz idő volt megint, esővel, felhőkkel és mindennel, amit csak el lehet képzelni. Ez Murphy törvénye, hogy kizárólag akkor van nagyon rossz idő amikor mi távcsővel utazunk el a Bakonyba. De volt olyan kegyes az időjárás, hogy még egy éjszakát adott, ami ugyan kissé párásra sikeredett, de érdekes módon ez nem zavart az észlelgetésben cseppet sem, nem párásodott be sem a tükör, sem más túlzottan, csak a térképek és papírok voltak nedvesek.

Összeírtam magamnak egy szép hosszú listát arról, hogy miket szeretnék megnézni. Persze mindent lehetetlen, ezért próbáltam rangsorolni, és elsősorban olyan kettősöket néztem, amiket már réges rég kinéztem magamnak, de sosem volt lehetőségem megnézni:

Először a nagygöncöl irányába nézelődtem, ahol két kettőscsillagot is megnéztem. Az egyik a Dzéta Ursae Maioris volt, ami magának a csillagképnek az egyik fényes, 2,4 mg-s csillaga. Épp emiatt könnyű célpont, viszont mivel otthonról nincs rálátásom az észeki égre, csakis ott van lehetőségem megnézni. Az A és B komponens is kékes fehérnek látszik, de csak nagyon enyhén. A B komponens 4,0 mg, és a kettő távolsága 14,4". 65x-ös nagyításon kényelmesen látszott a kettő közötti szeparáció. Ennek a kettősnek a környezete kevésbé volt csillagban gazdag, de azért látható három jellegzetes csillag a kettőstől déli irányban. Három teljesen különböző fényerejeű csillag látható háromszög alakban. A becsült PA 152°.

Ezután nem sokkal lejebb nézelődtem, a Canes Venatici csillagképben, ahol az Alfa Canum Venaticorum nevű kettőst szerettem volna megnézni (ismertebb nevén Cor Caroli). Mivel ez a csillag is igen fényes, 2,9 mg-s, nem okozott gondot szabad szemmel sem megtalálni magát a csillagot. Mivel a szeparációjuk 19", ezért ehhez is 65x-ös nagyítást választottam. B komponens 5,5 mg-s. Az A színe fehér, a B színe pedig szürke. Az atlasz szerint az A kékes, a B pedig fehér, hát szerintem ez nem így van, az A határozottan fehér. A PA-t 240°-ra becsültem. Ekörül a kettős körül sincs túl sok csillag a közelben, így a lerajzolása nem okozott különösebb problémát.


A következő kiszemeltem az Epszilon1 - Epszilon2 Lyrae, amely szerintem a világ egyik legérdekesebb objektuma az égen. Ha csinálnék egy 10-es listát, ez biztos szerepelne rajta. A két kettős szeparációja 208", így tulajdonképpen majdhogynem szabadszemes kettős, hiszen a két-két kettőscsillag együttes fénye szerintem eléri a 4 mg-t is. Az biztos, hogy binokulárral is látható egymás mellett az Epszilon1 és az Epszilon2. Azonban az egyes kettősök felbontásához már jó felbontóképesség és nagy nagyítás szükséges, mivel a szeparációjuk kicsi. Az Epszilon1-é 2,6", az Epszilon2-é pedig 2,3". 65x-ös nagyítással már tojásded formájúak a csillagok, félig bontja őket. 130x-os nagyítással (5 mm-es Planetary) szépen egymás mellé "tette" az egyes A-B párokat a távcső. Az Epszilon1-nél A fényessége 5 mg, a B fényessége 6,1 mg, enyhén látható hogy a B komponens kisebbnek látszik. Mindkét csillag határozottan fehér színű, és az általam becsült PA 27°. Az Epszilon2 kettősnél az A fényessége 5,2 mg, a B fényessége pedig 5,5 mg. Itt kevésbé látszik különbség a kettő között, épp ezért talán könnyebb is volt kivenni egymás mellett a két csillagot. Ezek a csillagok is határozottan fehér színűek, és az általam becsült PA 80°. A két kettős a látómezőben olyan, mintha egymással táncolnának :-)

Ezután egy másik régóta vágyott kettőst néztem meg, az Albireo-t (Béta Cygni-t). Ódákat zengenek erről a kettősről és gyakorlatilag bárki aki valaha kettősözött mind azt mondta hogy feltétlenül meg kell néznem. Nos, nem csoda hogy legendák szólnak róla, az egyik leggyönyörűbb kettős, amit valaha láttam. Az A komponens 3,1 mg-s és erőteljesen narancs színű, szinte aranyként ragyog. Mellette a B komponens 5,1 mg, és határozott kék színe van, ami miatt sokkal kisebbnek látszik az A komponens mellett. Egymás mellett nagyon érdekes színt visznek az égre. Szeparációjuk 34", ezért tulajdonképpen már kis nagyítással is bontható, de én 65x-ös nagyítással néztem, mert így sokkal inkább látható mennyire szépek. Aki még nem látta, annak feltétlenül ajánlom én is, még akkor is ha nem kettősözik amúgy. Ez is felkerül a Top 10-es listámra!

Ezután ugyanezen a környéken még megnéztem az X CYG és a V AQL változókat. Az előbbit kissé nehezebb volt megtalálni, elkínlódtam vele egy ideig mire sikerült, azonban az AAVSO keresőtérképem alapján amit nyomtattam utána felismertem könnyen a mellette lévő jellegzetes formában elhelyezkedő referencia csillagok segítségével. Viszonylag könnyű volt ezután már a becslés, a mellette lévő csillagokon kívül (amelyek rendre 6,9 és 7,6 mg között vannak), a környéken lévő 6,6 és 4,5 mg-s csillagokhoz is hasonlítottam. A becslésem szerint a fényessége 6,5 mg, éppen csak egy lehelletnyivel volt fényesebb, mint a 6,6-es csillag, de határozottan fényesebb volt, mint a 6,9 mg-s csillag.

A V AQL megtalálása ezzel szemben gyerekjáték volt, gyakorlatilag eltéveszteni sem lehet, egy látómezőben van a 3,4 mg-s lambda Aql.-el és mellette többek között egy 4,0 mg-s referencia csillag is található. A fényessége ugyan csak 6,7 és 7,2 között változik az AAVSO térkép szerint (ami nem túl nagy változás), de viszont megbecsülni viszonylag könnyen ment. Mellette még található néhány kisebb referencia csillag is, 6,9 és 9,4 mg között. Szerencsémre épp ugyanolyan fényesnek látszott mint a 6,9 mg-s csillag, és a kissé messzebb található 7,3 mg-s csillagnál viszont fényesebb volt. Ezért becslésem szerint 6,9 mg. A periódusa 407 nap, ezért azt hiszem ezt is elegendő lesz néhány naponta, esetleg hetente figyelni. Mivel már az Aql. is elérhető az erkélyünkről, majd meg is nézem újból.

Kettősök és változók a Bakonyból - v.1

2011.08.02.

Ma este nagy reményekkel pakoltam ki, mivel sötétedés után szinte szabad szemmel látszott a tejút. A nagy reményeim azonban elszálltak, mivel olyan párás volt az idő, hogy a füzeteim, térképeim szinte pillanatok alatt átnedvesedtek. Ez eleinte annyira nem zavart, gondoltam hogy azért elkezdek nézelődni.

Először meg szerettem volna nézni a Béta Lyrae-t, ami nem csak kettős, de változócsillag is. Elég nehezen találtam el, időközben rájöttem, hogy a pointerem is elállítódott (pedig délelőtt beállítottam), és azt is beállítottam rendesen egy csillagon. Végül is sikerült megtalálnom a Béta Lyr.-t, le is rajzoltam a kettőst. A becsléssel azonban picit bajban voltam, belezavarodtam a térképbe kissé. A Vízi atlasz szerint a B komponens mindössze 8,6 mg-s, az A pedig 3,4 és 4,3 között változik. Az atlaszban lévő keresőtérkép alapján nagyon nehéz volt megállapítani a fényességét, azonban picit a B komponens is segített benne. Becslésem szerint most inkább a 4,3 mg-hez közelít, vagy épp ott van, a B komponens nem annyival kisebb, hogy nagy fényesség különbséget indokoljon. A környező referencia csillagok is fényesnek tűntek hozzá képest.

A és B között egyébként 46" a távolság, ami lehetővé tette, hogy kényelmesen, 26x nagyítással nézzem. A PA becslésem 135°. Érdekes, hogy a B komponenst ami az atlasz szerint kékes, én inkább szürkésnek láttam. Ez nem az első ilyen észlelésem, ebből is látszik, hogy a szín mint olyan mennyire relatív és szubjektív. Az A komponens egyébként egyértelműen fehér.

Ezután áttértem a Scutum csillagképre, ahol meg szerettem volna nézni az R Sct. változót és az M11 (vadkacsa halmazt). Az utóbbival kezdtem, 26x nagyításon olyan, mintha egy gömbhalmazt néznénk jó felbontóképességgel. Nagyobb nagyításon már látszik a csillaghalmaz, ami ezernyi apró csillagra bomlik, azonban a pára miatt képtelen voltam élesre állni 130x-os nagyításon. Sajnáltam, de le kellett tennem arról hogy ezt most lerajzoljam. Talán legközelebb sikerül. Felírtam a listámra. :-)

Az R Sct.-t azonban sikerült megtalálnom viszonylag könnyen, a referencia csillagokkal egyetemben. Az alatta lévő (vagyis inkább felette lévő) Béta Sct. sokkal fényesebb volt, ezért áttértem a felette lévőkre (vagyis inkább alatta lévőkre), melyek rendre 6,2, 6,3, 6,7; illetve oldalt 6,5 és 6,0 fényességűek. Szép sorban megállapítottam, hogy ezeknél viszont fényesebb, a legközelebb a 6,0-s referencia áll, annál csak éppenhogy fényesebb. Ezért a becslésem szerint 5,9 mg-s (26x nagyítás, UT: 20:30-kor). Ez a csillag azért jó, mert otthonról is fogom tudni követni a következő néhány hónapban. Az atlasz szerint 4,2 és 8,6 mg között változik és 147 nap a ciklusa, így elegendő lesz azt hiszem 3-4 naponta ránéznem.

Még kiváncsiságból tekintetem a Delphinus csillagképre téved, ahol igazából az EU Del. változót szerettem volna megnézni elsősorban, ami azonban sajnos nem sikerült; azt hiszem az AAVSO térképem nem sikerült valami jól. Ennek híján egy idő után feladtam. Bár utóbb nézegettem a térképet és az Alfa Del. is rajta van, úgyhogy majd újból megpróbálom onnan kiindulva.

Azonban sikerült még megnéznem a Gamma Delphini kettőst. A Béta Lyraehez hasonlóan ez is gazdag környék más, halványabb csillagokban. Az A és B komponenst is sárgásnak láttam, azonban az A kicsit mintha aranysárgás lenne, míg a B komponens sápadtabb. 65x nagyítással gyönyörűen látszottak egymás mellett, mint valami tökéletes kompozíció. Az A komponens 4,5 mg, a B pedig 5,4 mg, de az enyhe színkülönbség miatt mégis olyan, mintha fele olyan fényes lenne a B, mint az A. A PA becslésem szerint 202-205°, A és B távolsága 9,2".

Sajnos ezután bepárásodott minden: a tükör, a binokulár, a szemüvegem is. Kényelten voltam bepakolni, de már készítem a következő észleléshez a listámat. :-)

2011. augusztus 3., szerda

Napfoltok nyomában

2011. augusztus 3: Már 26x, kis nagyításon is jól látható mindhárom meghatározó csoport, sőt még bizonyos részletek is. Kis nagyításon berajzoltam a foltok pontos elhelyezkedését is, hogy ha elcsúszok a nagyobb nagyítású rajzolással, lássam hol vannak valójában a foltok és mekkorák egymáshoz képest, illetve a napkorong méretéhez képest.

A 11260-as csoport annyira sokat nem változott, azonban mellette jól látható egy fáklyamező, amit tegnap nem láttam. Érdekes megfigyelésem az, hogy amikor délután nézem a Napot, amikor a légkör már vastagabb, zavartabb a napkorong előtt, akkor a fáklyamezőket jobban látom általában, mint amikor a Nap még magasabban van.

A 11261-es folt szépen megnőtt, keletkeztek rajta meghatározó méretű, kövér foltok (tegnap még sok apró szétszéledt, szakadozott foltrészből állt). Ma is látható egy szakadozott töredezett rész, amelynek a formája egy hosszúkás mancsra emlékeztet. Az összeesküvés elméleteket kedvelőknek biztosan tetszene, mert olyan, mint egy földönkívüli lény kéznyoma. :-) Ami nekem még külön tetszik, az az, hogy belül halványabb, kívül a szélein pedig sötétebb, amit ritkán lehet megfigyelni foltokon.

A 11263-as folt is tovább fejlődött tegnap óta, a kövér foltnak lett egy nyúlványa, amiben több kisebb umbra is kifejlődött. A másik, csipkézett folthalmaz is változott kissé, helyenként a széleiből kis nyúlványok nőttek ki. Viszont a tegnapi részletrajzomon jól látható "fehér benyúlás" a hosszú umbra mentén hosszában most is jól látható, kissé kifele törik a foltnak a fele. Nem lepne meg, ha idővel ez a rész egészen leszakadna.

Nagyon nehezen és alig felfedezhetően felsejlik a közpétől dél-nyugati irányban egy szürke valami elszíneződésre emlékeztető dolog. Először be sem jelöltem a rajzomon, de azután amikor megnéztem a solarmonitor.org-on a foltcsoportok számozását, rájöttem, hogy pontosan ott van az új sorszámozású 11264-es csoport, amit már tegnap is létező csoportként számoztak, azonban tegnap még ennyit sem lehetett látni belőle. Azonban ma valóban látható volt már valami, így miután ez igazolódott, bejelöltem azt is.

Látható még egy elég terebélyes lukakkal tűzdelt, jól látható fáklyamező is a keleti szélen, de ide foltot egyelőre nem jelölnek a hivatalos oldalon. További érdekesség, hogy a két fáklyamező már 26x-os nagyításon is érzékelhető.

Szerk: később olvastam Mizser Attilától, hogy az egyik folt szabadszemes volt, nem csodálkozom rajta, gyönyörű nagy, sötét umbrák voltak láthatóak aznap.

2011. augusztus 2., kedd

Napfoltok nyomában

Több nap rossz idő után Augusztus 2-án végre rendesen lehetett megfigyelni. Bár kissé felhős volt az ég, sok felhőmentes időszak volt. A légkör is elfogadható volt, habár kissé párás volt a levegő. A foltok nagyon szépen kifejlődtek, látható változásokon mentek át. Előtte utoljára a Tarjáni táborban néztem Napot, bár akkor rajzolni nem sikerült.

A leginkább "töredezett" csoport a 11261-es, ami rengeteg kisebb umbrára és penumbrára esett szét. A 11260-as csoportot egynek jelöli a solarmonitor.org, de szerintem ez inkább két csoport, legalább is jelenleg kinézetre. A felül lévő kis "macskaköröm" ugyanis már elég távol került a nagyobb folttól.

Sikerült részletrajzot is készítenem a 11263-as csoportról. Gyönyörűen látszott az umbra kissé töredezett széle és a penumbra szálasodása is. Ennyire részletesen talán még sosem láttam távcsőben egyetlen foltot sem. A csoport hosszabb, töredezettebb része egészen különlegesen néz ki, a hosszúkás umbra mellett hosszában "fohhíjas", azaz hiányzik a penumbra. Az ilyen részeket találom a legérdekesebbnek.

Amit még fontos megjegyezni, az az, hogy úgy láttam gyorsan változnak most a foltok. Mire befejeztem a részletrajzomat és mégegyszer végignéztem hogy minden részletet berajzoltam-e, már mintha helyenként változott is volna kissé egy-egy része.