Hiper-szuper Jupiter

Hosszú, napokon át tartó rossz idő és tejfölös égbolt után ma hazafelé jövet a Jupiter gyönyörűen világított az égen. Hazaértem után szinte azonnal ki is pakoltam, és miután kicsit hülni hagytam Eperkét kint (onnan nézte ahogy vacsorázunk), ráálltam a Jupiterre.

A légkör kissé ködös, szmogos volt, illetve az átlátszóság sem volt tökéletes, azonban a légkör nyugodt volt egyébként végig. 26x-os nagyítással szépen látszottak a holdjai és a környező csillagok. 130x-os nagyítással figyeltem először, majd 186x-ossal (2x Barlow + 93x - 6 mm Planetary). Már 130x-os nagyításon is szépen látszott a barnás halványka színe és a főbb sávok. A déli sávban egy kissé sötétebb az északi rész, és fokozatosan halványodik. A fősáv déli szélénél a nyugati peremhez közel egy jól kivehető, de nem túl sötét elnyúlt folt van, amely alatt a sávban kissé elmosódott, de fehér részek tűnnek fel. Itt, a déli saroknál a "sapkában" is megfigyelhető egy kissé sötétebb vonalka, ami szálas, leginkább a fa mintázatára emlékeztet.

Az északi fősávban egy sötét, kissé elnyúlt, elliptikus sötét folt látható. Érdekesen felette kissé fehéres, határozottan elkülönülő vonal választja el a sávtól, ami elnyúlik kissé a perem felé is.
A két fő sáv között is megfigyelhető egy halvány, kevésbé markáns vonal, kissé inkább a nyugati perem felé. Egy nem határozott, sőt bizonytalan folt-féleséget figyeltem meg szintén az északi fősávban, a keleti peremhez közel. Azonban ez elég bizonytalan volt, 186x-os nagyítással inkább amolyan núlványnak tűnt.

Ezután még rápillantottam a Plejádokra, az M45-re és az Orion csillagképre. Egyelőre még nincsenek jól belátható helyen számomra, de kellemes emlékeket idéztek fel: ezek voltak az első objektumok, amiket megfigyeltem az égbolton. Érdekes és örömteli volt viszontlátni őket, különös tekintettel a vörös óriás barátomra, Betelgeusere.

Eredeti, kézírásos változat:

Napfoltok nyomában

Immáron a 128. bejegyzésemnél tartok. Ez a bejegyzés kissé rendhagyó lesz, ugyanis mindkét napészlelésemről csak egy-egy képet fogok feltenni. A kép ugyanis tartalmazza az észlelésem leírását is, és úgy gondoltam ez így sokkal hangulatosabb, ha meghagyom. Aki pedig kisilabizálja az írásomat, az már-már Égmesék 'fan' és ezúton is köszönöm neki.

Pöttyök, foltok és csíkok

Nem lustálkodtam most hétvégén sem, amikor csak tehettem, kimentem. Szombat este elfogadható volt az ég állapota is (bár az átlátszóság még mindig nem volt a legjobb az utóbbi napokban tapasztalható szmog miatt), így a Jupiter megfigyelése mellett döntöttem (igazából túl sok lehetőségem nem volt, mert vagy a közel teliholdat nézem, vagy a Jupitert, minden máshoz túl fényes volt a Hold).

Bár nem tudtam nagyon nagy nagyítással nézni (próbáltam, de ahhoz már nem volt elég jó az átlátszóság) Viszont úgy érzem, hogy jól sikerült a megfigyelés, mert 130x-os nagyítással is szépen látszottak a főbb sávok, sőt a kevésbé főbb sávok is, néhány sötétebb rész, és főleg a színek! Azaz a Jupiter jellegzetes barnás vöröses színe.

Ennek örömére most először színesben is rajzoltam a Jupitert, szép vöröses-barnának. Úgy érzem sikerült jól visszaadni azt, amit láttam, amit megmutatott magából. Jó szokásomhoz hűen lerajzoltam kis nagyítással is, ahol a holdak látszódnak szépen sorban :-)

Természetesen a Napnézés sem maradhatott ki. Egy ideje figyelem a Napot - amikor csak tudom naponta - szabad szemmel is (leginkább amióta van napnéző szemüvegem).

Szombat reggel különleges meglepetés fogadott: egy szabad szemmel is jól látható, viszonylag nagynak látszó folt fogadott a korong bal alsó szegletében, kissé a közepéhez közelebb. Gyorsan kiraktam a távcsövet is, és egy hatalmas, terebélyes foltcsoport fogadott. Már 26x-os nagyítással is elképesztő mérete volt. Nagyjából megpróbáltam megmérni és a nap átmérőjének 1/10 részét teszi ki a mérete. Ez a legnagyobb folt-rendszer, amit életemben láttam a Napon eddig.

Megpróbáltam nagyobb nagyítással is megrajzolni, de sajnos ez most nem sikerült annyira jól, mivel nagyobb nagyításon nagyon szétesett a kép, a légkör nem volt kedvező, sőt igazából az átlátszóság sem, kissé felhős, szmogos volt az ég. De muszáj volt megpróbálnom, mert ennyire nagy és különleges folt csak ritkán keletkezik és fejlődik.

A viszonylag rossz átlátszóság miatt fáklyamezőket szombaton nem sikerült megfigyelnem, de igazából örültem, hogy a sok-sok rossz idő közepette végre kisütött a Nap és ilyen meglepetéseket tartogatott.

Vasárnap sajnos csak délután volt lehetőségem kimenni, mivel vendégek voltak nálunk.

Ekkor már a Nap lemenőben volt, viszonylag alacsonyan. Az időjárás most sem kedvezett, és gyakorlatilag versenyt futottam az idővel (én rajzolok gyorsabban, vagy a Nap megy le gyorsabban?).

Én voltam gyorsabb, és nem csak a foltokat és azok részleteit, de még néhány fáklyamezőt is sikerült elcsípnem a foltok körül.
Az előző naphoz képest igencsak megszaporodtak a csoportok is (legalább 3 új csoport jelent meg), és szépen fejlődött a hatalmas szabadszemes 11339-es csoport is. Próbáltam megfigyelni szabadszemmel is, de elég rossz volt a légkör. Úgy láttam, hogy mintha felsejlene az a folt, de bizonytalanul. Azonban a mérete és egyebek alapján (tulajdonképpen nem túl sokat változott előző naphoz képest) azt gondolom szabadszemes volt vasárnap is.

Kiváncsi vagyok milyen lesz, amikor 12-13 csoport is lesz egyszerre rajta :-)