Szolárgráfok a Bakonyból

A szolárgráfok esetén mindig meglepetés, hogy milyen lesz az eredmény. Persze lehet számolgatni és méregetni hogy mi lesz a képen és hova legyen állítva, de valójában néhány hónap - fél év annyira hosszú idő, hogy a kamerák saját életet kezdenek élni valamilyen módon.

Nyáron Bakonytamásiban két kamerát raktam ki azzal a feltett szándékkal, hogy ezeket nem is szedem be a napfordulóig. Korábban már közzétettem a Polarisból beszedett kamerákat, amiket sajnos (?) idő előtt kellett "szüretelni", de végül is az egyik nagyon jól sikerült.

Most a Bakonyban lévő kamerákat tényleg sikerült kint hagyni a teljes féléves időszakra, június végétől december végéig. Sajnos egyik sem sikerült tökéletesen jól a kettő közül, de mindkettő végső soron érdekes lett.

Az egyik kamera a veteményes felé, keleti irányban volt kitéve, a napfelkeltét volt hivatott megörökíteni. Sajnos a kamerát egy kisebb szándékos baleset érte, ugyanis valami kedves madárka egy hatalmas lukat ütött rá ott, ahol a luk volt. Gondolom kukacot keresett benne, de persze nem talált. Amikor kinyitottam azért meglepődtem, mert volt rajta kép. Vicces, hogy a felvétel még így is értékelhető lett, bár látszik rajta, hogy közel sem olyan éles a kép, kissé elmosódott és el is mozdult. A tájból túl sok részlet nem vehető ki, csak az, hogy keleten, ahol a nap kelt, valamiféle ház szerűség, vagy erdős rész látható (azt hiszem valójában fák vannak arrafelé).
Érdekes, hogy a képen az égen feltűnik egy halvány folt, ami hasonló kicsit a Holdhoz méretben, valószínűleg persze csak hiba, de azért érdekes :-)

És íme a luk, úgy gondoltam ezt érdemes lefotózni:

Sajnos a másik kamera, ami nem szenvedett ilyen súlyos bántalmazást, az sem lett tökéletes, látható a felvételen, hogy bemozdult. Ez még kevésbé is lenne probléma, de a pajta tető alá volt betéve, és valahogy sikerült olyan rossz szögben kiraknom, hogy a pajta teteje el is takarja a Nap útját kissé.

A kamera dél felé nézett. Ezen azért már jól látszik, hogy a háttérben két ház is látható, kéménnyel, fákkal. Ez a kamera is bemozdult, ami azért meglepő, mivel a pajta TETEJÉN volt (létra kellett, hogy felszereljem), így ott is legfeljebb a madarak érhették el... gyanúsak nekem ezek az állatok, vér-madarak lakhatnak arrafelé, akik lukkamerákra vadásznak! Viszont a nap útvonala, és a napos-borús idők változása nagyon szépen látszik már ezen a kamerán, ez a része nagyon szép tiszta lett.

Jövőre amikor megyünk a Bakonyba, valószínűleg új helyeket fogok keresni a kameráimnak, jól eldugott, madármentes helyet :-)

M42 - újratöltve

Az M42, Plejádok az egyik első (ha nem az első) célpontom volt binokulárral, amikor elkezdtem csillagászkodni. Kié nem? :-)

Annyira magától értetődő és annyira könnyen megtalálható, szabad szemmel bonthatóak a csillagai, ráadásul ez alapján nagyon jól meg lehet állapítani azt is, hogy mennyi a hmg. Hát aznap, december 3-án a hmg olyan 4,3 mg volt, ami Budapesten elég jónak számít, azon esték egyike volt, amikor az átlátszóság nagyon szuper volt, a légkör azonban kevésbé. Bár ez nyílthatlmaz észlelésénél, főleg kis nagyításnál annyira nem volt zavaró.

Észlelésem előtt már kissé adaptáltam a szememet egy órán át a Jupiteren, és már majdnem kockává fagytam (mert amúgy -4 fok volt kint aznap este), de gondoltam még mielőtt bemegyek, azért legalább meglesem a Plejádokat, egyszerűen csak a látvány miatt.

A 17 mm-s Plössl okulárt használtam, aminek a látómezőjébe szépen, majdnem teljesen belefér az egész  nyílthalmaz, halványabb csillagokkal együtt. Ez 38,2x-es nagyítást ad, mondjuk lehet hogy nem a legidálisabb ilyen célpontokhoz, viszont nagyon szép a képe - olcsósága ellenére.

Szabad, LM nélküli rajzot készítettem, ami nagyjából 2,5x2,5 fokos látómezőt mutat. Belerajzoltam minden lényegesnek ítélt csillagot az M42 közelében, melyek egy - a megszokottól eltérő - érdekes karaktert adnak a nyílthalmaznak. A formája így (fordított képállással) olyan, mintha egy jegesmedve szaladna át az égen.

Szerintem más megjegyzés a halmazhoz nem fűzendő (a téma adja magát), ködösséget a csillagok körül nem véltem felfedezni.

Természetesen idén ismét megfigyelem majd az Orion ködöt is, amit minden évben lerajzolok legalább egyszer :-)

Napfoltok... nyomai

Decemberben eddig egyetlen nap volt, amikor lehetőségem volt nagy távcsővel Napot észlelni. A binokulár mondjuk nagyon praktikus, többnyire napfóliával felszerelve csücsül a fotóállványon, és várja hogy legyen 5-6 perc napos idő, amikor egyszerűen csak kirakom, és már nézelődök is vele. A távcső kipakolása nyilván körülményesebb, így a jelenlegi gyér vadásszezonban kevesebbszer jut rá lehetőség. Most azonban sikerült, "foltra vadásztam", igaz túl sokat nem leltem, de legalább a távcsöves élmény megvolt.

Nagyon rossz légköri és átlátszósági viszonyok mellett észleltem, az ég teljesen fátyolos volt, olyan, mintha ráhúztak volna egy nagyon vékony selyem fátylat és az egységesen rontaná mindennek a láthatóságát. A keleti irányban rögtön feltűnik két csoport, melyekben 2-2 jól látható folt van és szinte egyformák. Az egyes foltok is azonos formájúak és méretűek, illetve ugyanolyan távolságra is vannak egymástól.

A nyugatibb irányban lévő csoport két foltja között egy harmadik, halvány folt is feltűnik. A keleti peremen egy terebélyes fáklyamező is látszik, bár nehezen tűnik fel, nézni kell jó darabig. Az umbrák és penumbrák alig különíthetőek el egymástól. A nyugati peremnél is feltűnik egy folt, illetve egy halványabb foltmaradvány. Hosszass megfigyelés után láthatóvá válik a folt körüli fáklyamező is.

Megfigyelésemet a 12 mm-s Plössl okulárral végeztem (54x-es nagyítás), összesen 3 csoportot, 7 foltot és 2 fáklyamezőt számoltam (relatívszám 37).

Kedves, Drága Jupiter

Kedves, Drága Jupiter!

Te vagy a kedvenc bolygóm. Amikor megláttalak idén először feltűnni, nagyon megörültem, mert gondoltam rengeteg szép percet, esetleg órát fogunk együtt tölteni a távcső mellett, csak te, meg én. Még az is megfordult a fejemben, hogy idén készítek rólad egy szép szalagrajzot (feltéve hogy nem fagyok hozzá a távcsőhöz). A többi bolygó sem lesz féltékeny, mert most a te láthatóságod a legjobb, így este, amikor hazaérkezem a munkából éppen láthatlak az erkélyünkről. Sajnos azonban a randevúk mégsem jöttek össze a rossz idő miatt, de annál nagyobb öröm volt végre megpillantani téged a távcső végén, amikor egyszer kitisztult az idő.

A mielőbbi viszontlátásig lejegyeztem a rólad készült észlelésemet december 3-án.

Sajnos a légkör mit sem javult, nagyjából 4/10-re becsültem. Azzal a feltett szándékkal mentem ki, hogy én Jupitert észlelek, ha a fene fenét eszik, akkor is. Próbálgattam a nagyításokat, barlow lencsével egy elmosott vattapamacsot láttam csak, végül a 130x-os nagyításnál maradtam (mivel ezzel még éppen jól, élesen látszott a bolygó, kisebb légköri bezavarásokkal tarkítva).

A szememet tornáztatni kellett rendesen hogy részleteket lássak, mivel folyton elmosódott, majd ismét kiélesedett a kép. Először annyit láttam, hogy a két fő sávból a déli nyugati irányban, az északi pedig keleti irányban mintha kissé erőteljesebb lenne. Szépen lassan feltűnt az északi fő sáv alatt egy fehér, vékony sáv, majd alatta mégegy, halványabb, a fősávnál vékonyabb rész. Ezután a déli fősávnál tűnt fel, hogy mintha egy nagy vörös folt szerű és méretű folt lenne a meridiántól kissé keletre, de nagyon bizonytalan voltam benne eleinte, illetve furcsa volt, hogy inkább fehéresnek láttam, vagyis inkább nagy fehér foltnak.

Beraktam a sárga színszűrőt, ami nagyon sokat segített ezután a részletek meglátásában. a déli fősávban a nagy fehér foltnál részletek jelentek meg, a folt körül kissé erősebb, körvonalszerűen feltűnő rész jelent meg, fölötte, a déli pólus irányában kissé halványodik, de fokozatosan, és folt-szerűen.
Az északi pólus felé feltűnt egy újabb, nem szabályos "sáv-szerűség", és elkezdtem látni a fősávokban, valamint a környékükön ferde irányú mintázatot is. A rajzomon próbáltam érzékeltetni, mivel a mintázatban magában bizonytalan voltam, illetve további részletek ezzel kapcsolatban nem jöttek, így azt az irányultságot rajzoltam be, ahogy a szememmel érzékeltem a mintázatot.

A rajz mellé a becsléseimet is feljegyeztem, melynél az 1-es a legvilágosabb, az északi fősáv alatti nagyon vékony rész, és a 7-es a legerősebb, amelyet a déli fősáv nyugati részénél érzékeltem. A skálámon a 10-es lenne a legsötétebb (fekete), de nyilván ilyen részt nem figyeltem meg. A legjellemzőbb a 2-4-ig terjedő alapszín, bár jól érzékelhető és becsülhető különbségeket tudtam megfigyelni.

Érdekességképp még annyit feljegyeztem a papíromra, hogy a Jupiter nagyon szépen együtt állt a Bika csillagkép fő csillagaival, egy lezáratlan háromszög egyik végét alkotva ezzel :-)
Bár nem vagyok amúgy nagy együttállás-rajongó, de ez most nagyon tetszett.

Észlelésemet majd' egy órán át végeztem.

Pillangók nyomában

Az előző naphoz képest kissé javultak a légköri viszonyok. Érdekességként megállapítottam, hogy első ránézésre semmiféle megállapítást nem tudtam tenni a légkör állapotát illetően, csakis amikor belenéztem a távcsőbe. Amúgy kívülről nézve minden nyugisnak és békésnek tűnt.

A nagyobb csoport vezető foltja kisebbnek, kevésbé erőteljesnek látszott, viszont most mintha a penumbrát is sikerült volna valamennyire elkülönítenem (talán a jobb légkörnek köszönhetően). A csoport tappancs, vagy pillangó szerű mivolta megmaradt, de most három kisebb folt között, halvány penumbra szerű részt  sikerült megfigyelnem (nyilvánvalóan a pillangó teste).

A korong közepe táján lévő folt is mintha ketté bomlana és egy penumbra köti össze a kettőt, vagy inkább közös a penumbrájuk. Fáklyamezőt nem sikerült megfigyelni a korongon.

Borús napok...

Az utóbbi időben sokkal több a borús nap, mint a kevésbé borús (mert hogy tiszta égről beszélni sem lehet). Annak is örülök lassan hogyha felhőt látok, mert az azt jelenti, hogy az összefüggő légköri dzsuva-réteg tisztul kicsit és van remény arra, hogy legalább az ember a Napot, vagy a Jupitert megpillantsa egy kis időre.

Emlékeim szerint múlt évben ilyenkor többször volt szép, tiszta idő, nem egyszer megfigyeltem naplementekor a Vénuszt, később pedig a Jupitert. Az volt csak az igazi kánaán.

Panaszkodás off, mert azért azt nem lehet mondani, hogy nem használtam ki a derűs reggeleket, estéket.

November végén mindjárt sikerült végre H-alfában is megfigyelnem a Napot.

November 30-án (UT 14:15) kipakoltam a binokulárt. A Nap nagyon alacsonyan járt már, de kitisztult egy kis időre az ég. Rendkívül rossz légköri körülmények mellett sikerült megfigyelnem a binokulárral a napfoltokat. Az észak-déli részen látható csoport óriási foltja szabadszemes, hosszabb megfigyelés után mintha kettéváló foltok lennének. Fölötte három kisebb és halványabbnak látszó folt is van, így kissé olyan, mintha egy tappancsnyom lenne. Szinte a korong közepén látható egy másik nagy folt is, amelyről szintén mintha leválna egy második, halványabb. Fáklyamezőket nem láttam, és az umbrák-penumbrák sem voltak egymástól elkülöníthetőek.

Még nagyon gyorsan rátettem a Luntot is a fotóállványra (milyen jó szolgálatot tesz :-)), hogy picit hidrogén-alfában is megnézzem a Napot. Egyre rosszabb volt a légkör, és felhők is elkezdtek be-bemászni a látómezőbe, de sikerült a látványosabb dolgokat a felszínen elcsípni és a protuberanciák is látszottak elfogadható mértékben.

Volt néhány különleges protuberancia, például a keleti peremnél lévő, melyről egy kb. Föld-méretű anyagdarab már "leszakadt". A felszínen a legérdekesebb talán a jól látható nagy folt és a körülötte lévő terebélyes, sugárszerű fáklyamező. Filamentből alig láttam néhányat, azonban egy idő után le is ment a Nap, így észlelésemet abba kellett hagynom.

Naptalan nappalok ellen a Nappal!

Nagyon hiányzik a napfény. Lassan két hete teljesen zárt felhőzet takarja az eget. Egyetlen nap volt, amikor kis időre előbújt a hold, de az is csak addig, amíg jól az arcomba röhögött, hogy "há-há, mire hazaérsz már elbújok, úgysem nézhetsz meg"... és így is lett..

Pedig már térkép-halmok várakoznak arra, hogy változócsillagokat és kettőscsillagokat észleljek!
Az uránuszról és neptunuszról nem is beszélve.

Most aztán van időm észleléseket feldolgozni, ami az utóbbi időben mások észleléseit is jelenti az Észlelésfeltöltőbe. Azért most szakítottam időt a sajátjaimra is, és feltöltöm az elmaradásomat.

Még akkor, amikor az emberek emlékeztek rá milyen is a napsütés, akkoriban jártam kint Napot észlelni reggelente, binokulárral és szabad szemmel. Jól is tettem, mert többnyire délutánra már semmi sem maradt a napsütésből, és az egyetlen rövid felhőmentes időszakokat csíptem el.

2012. október 31-én az észak-nyugati peremnél egy kis méretűnek látszó szabadszemes voltot figyeltem meg.

A következő napon, november 1-én rossz idő volt, felhős volt az ég, így nem tudtam megfigyelni a Napot.

2012. november 2-án ugyanaz a folt már nem volt szabadszemes, de binokulárral kiválóan megfigyelhető volt. Körülötte még egy fáklyamező is láthatóvá vált a binokulárral. Más szabadszemes folt sem volt megfigyelhető.

A binokulárral még két másik foltot is láttam, egyet a déli irányban, egyet pedig a keleti peremnél. A keleti peremnél lévő kissé halványabb volt, nem tudtam eldönteni hogy ez valójában két folt-e, vagy csak egy kissé megnyúltabb.

Az észak-nyugati és a déli oldalon lévő foltok határozottan és azonnal látszódtak, bár umbrát és penumbrát egyetlen foltnál sem tudtam megkülönböztetni.
Az átlátszóság rossz volt, folyamatosan átúszó felhőzettel küzdöttem (amely szabad szemmel is látható volt). A légkör 8/10, a hőmérséklet 10 celsius fok körüli volt.

A következő két napban rossz idő következett.


2012. november 6-án ismét kisütött a Nap reggel, bár csak egy rövid időre. Gyorsan kiszaladtam megnézni mi történt a Nappal (örömmel konstatáltam, hogy még megvan :-))

Az átlátszóság jobb volt, 4/5. A légkör viszont nagyon rossz volt, 4/10. Nagyon remegett a Nap széle. Gyakorlatilag üres volt a ffelszíne, a dél-keleti peremen volt egy alig kivehető folt egy terjedelmes fáklyamezőbe ágyazva, de ezen felül folt egy szál se. Még a korong észak-nyugati negyedében figyelmes lettem egy fáklyamezőre, ami hol feltűnt, hol eltűnt.

2012. november 7-én is hasonló helyzet fogadott. A légkör 4/10, az átlátszóság 3/5 volt. Nagyon remegett a légkör, főleg a napkorong szélén.

Igazi foltot nem is láttam a korongon, bár észak-nyugaton egy nagyon halvány folt látszott, fáklyamezőbe ágyazva. Talán a tegnapi fáklyamezőben alakult ki egy új folt-csoport. A déli peremnél egy fáklyamező tűnt fel hosszas megfigyelés után.

A dél-keleti peremnél először egy fáklyamező, majd egy nagyon nagyon halvány (talán éppen szétbomló vagy kialakuló) folt is feltűnik, nagyon bizonytalanul.

2012. november 8-án is láttam még a Napot. A légkör sokkal jobb volt, 6/10, az átlátszóság is 5/5 volt, viszont megfigyeltem, hogy a binokulárban nehezebben látok jól jobbra, ahol a kép a vörös felé tolódik kissé. A napkorong meglehetősen kopasz volt, a délkeleti perem szélén látszott egy közepes méretű folt, fáklyamezőben. A déli peremen egy nagyobb méretű fáklyamező látszott, de (egyelőre) nincs benne folt. A tegnap az észak-nyugati perem irányában látható halvány folt teljesen eltűnt. A peremnek egészen a szélénél lévő fáklyamező tűnt fel, de ez alig-alig látszott.




Ezután többet nem láttam a Napot ebben a hónapban :-(
Sajnos az időjárás előrejelzés nem sok jóval kecsegtet, de remélem azért a következő reggeleken talán egy picit kitisztul az ég majd, főleg ha látja a Napocska, hogy mennyire hiányzik!

Rupes Recta

Ma hetek óta először hazaértem emberi időben. Eldöntöttem, hogy nem kapcsolom be a gépemet sem, és hazafelé jövet amikor láttam, hogy fent van a Hold el is döntöttem, hogy kiülök észlelni ma, nem érdekel az sem ha rámomlik a ház közben :)

És jajj de jól tettem! Minden feszültséget és gondot kirajzoltam magamból.
Ma a választásom a Ruper Recta-ra esett, amit persze térkép és különösebb azonositgatás nélkül választottam, egyszerűen csak mert kiszúrta a szememet, hogy ott van. Kiáltott azért, hogy lerajzoljam. 93x-os nagyítást választottam, mivel a légkör nem volt túlságosan jó.

Előtte próbáltam megkeresni a Marsot a horizonthoz közel, de sajnos ez esélytelen volt, mivel a horizont közelében egy elég vastag felhőzet kezdett rétegződni.

A Rupes Recta nagyon érdekes, mert ma valahogy úgy esett rá a fény, hogy a nyugati irányban lévő - viszonylag lapos és jelentéktelen - hegygerinc kráteres alakzattá formálta a környéket. Jól látható volt a mellette lévő Birt, ami valójában dupla, egymásba érő kráterekből áll. A Ruper Recta keleti oldalánál található a Thebir kráter, ami szintén érdekes, elég mély kráternek tűnik a méretéhez képest, és a fényben úszó belsejében három világosabb folt is megfigyelhető volt. Ettől északi irányban csipkézett, hegyvidékes táj tárul elénk, ami persze rajzolás szempontjából nem túl könnyű téma.

A nyugaton lévő hegygerincen túl kissé sötétebb a Hold felszíne, mint a Ruper Recta közelében, de nem figyeltem meg nagyon éles eltéréseket.

Erzsébetváros felett az ég - 1.

Egy kis hírnév: Az Erzsébettévének adtam interjút két hete az amatőrcsillagászatról. Igyekeztem népszerűsíteni a Polarist is :)

Kedvenc helyem, a Polaris

A Polarist nem csak azért szeretem, mert egy csomó érdekes előadásnak, bemutatónak a helyszíne, hanem azért is, mert nagyon rövid idő alatt nagyon sok élmény, emlék kezdett oda kötni. Illetve az egész helynek van egy sajátos rezgése. Amikor oda belépek, elfog az a megnyugtató érzés, hogy "hazaértem".

A Polaris a szolárgráfjaimnak is helyet ad, pontosabban most adott. Mivel szeptember 20-ától kezdődően felújítás zajlik, ezért a nyáron kitett szolárgráfjaimat be kellett szedni, nehogy bajuk legyen ott a nagy felfordulásban.

Sikerült őket most feldolgozni. Sajnos az egyik kép lett csak igazán jó, de mindkét fotón látszik a Polaris kupolája, sőt a terasz jobb oldalán a nagy MCSE felirat is (bár elolvasni nem lehetne :-))

A jobban sikerült fotón még két "elakadásjelző" fém-karó is látszik, amik azért lettek kitéve, mert feljött a burkolat. Látszik a kémény, az ajtó, sőt a pad is látszik, ami hol a jobb, hol a bal oldalon található (és ezt nagyon jól visszaadja a fotó is, hogy itt is, ott is feltűnik halványan).

Nekem nagyon tetszik az is, ahogy a nap feltűnik a fák közül, jól látszik a dús lombozat kelet felől.
És persze az elmaradhatatlan kupola :)

Ez az utolsó fotó a Polarisról, a felújítás előtti időszakból.

A fotók 2012. június 23 és szeptember 20 közötti időszakban készültek.

Napi Nap

Egy kissé elhúzódó nátha után végre meggyógyultam és az idő is jó volt. Nem csak hogy jó, de rövidnadrágban ültem ki Napot észlelni (októberben), mert annyira melegítette a déli fekvésű erkélyt, hogy még így is folyt rólam a víz.

Viszont ezek örömére mindenféle módon végigészleltem a Napot, megnéztem szabad szemmel is, és bizony az egyik, Észak-Nyugatra lévő folt egy kicsike szabadszemes foltnak látszik a koron szélén. Méretre nem annyira hatalmas, de viszont az umbrája igen erős, sötét.

A nyugati peremnél egy alig látható folt is van, körülötte fáklyamezővel. Egy különálló fáklyamező is megfigyelhető kissé északi irányban, észak-nyugatra. Nincs túl sok folt egyébként, én 13 db foltot számoltam, összesen 3 aktív területtel. A foltok viszont érdekesek, a nyugati peremhez közelebb lévőnek 3 umbrája is van, a déli peremhez közelebb lévőnek pedig 5 részre bomlott az umbrája. A formájuk nagyon hasonló, kissé szögletes, tojásdad.

Mivel nem kényeztetett a napkorong túl sok folttal, így viszonylag hamar átszereltem Áfit, és hidrogén-alfában folytattam a megfigyelést.

Így sokkal több érdekesség van a korongon. Egyrészt a két fő folt h-alfában is szépen látszik a korongon (a rajzomon dél-nyugati irányban és északi irányban). Nagyon erős fáklyamezőt vagy filamentet nem láttam, viszonylag "nyugodt" most a napfelszín, viszont protuberanciákkal egyenesen kényeztetett csillagunk. A legszembeötlőbb a - szerintem - kutyus formájú protuberancia északi irányban, de az összes többi is figyelemre méltó, különösen az "esőerdő" kissé nyugati irányban. Elrajzolgattam egy bő órát az erkélyen, mire mindent felrajzoltam rá. Több helyen megfigyelhetőek fáklyák és "zavarosabb" területek, ahol gyűröttnek, aktívabbnak tűnik a napfelszín. Ezeket igyekeztem érzékeltetni a rajzon is.

Neil Armstrong emlékére

Sajnálom, hogy éppen ilyen apropóból válogatták be mások rajzai közé az enyémet, de azért a beválogatásnak örülök és büszke vagyok rá. Megtiszteltetés az emléktáblán szerepelni!

Megosztom itt is, hogy így emlékezzünk Neal Armstrongra.

M27 - A Súlyzó-köd

Valahogy a kezdeti - természetes - lelkesedésem után úgy alakult, hogy viszonylag ritkán nézek mélyég-objektumokat. Egyrészt nagyjából elfogytak a Budapestről is jó célpontot jelentő fényes objektumok (bár azért akad néhány), másrészt pedig sok más dolog köti le az érdeklődésemet amikor kijutok észlelni. Azért a tegnapi estéhez hasonlóan néha kedvet kapok és találok magamnak egy kedvemre való objektumot, mint pl. most az M27-es Súlyzó-ködöt. Először csak gondoltam - ha már úgyis arra járok változócsillag észlelés közben, meglesem, hogy egyáltalán látszik-e Budapesten a távcsövemben valami. A Vizi atlasz elég fényes objektumnak jelöli, dehát sosem lehet tudni.

Elég könnyen észrevehető volt 26x-os nagyítással, és már így kis nagyítással is látszott a jellegzetes "masni" formája. Nem is értem miért nem "Masni-köd" a neve inkább, az sokkal aranyosabb :-)

Gondoltam, hogy kipróbálom először 93x-os nagyítással, de az túlságosan elmosta a látványt, kevés volt a fény, így váltottam 54x-es nagyításra. A 12 mm-s Plössl okulárban nagyon szépen látszott. Kipróbáltam az UHC szűrőt és az a ködösséget kicsit felerőítette, jobban láthatóvá tette. A hatás nem volt annyira látványos mint az Orion-köd esetén, de azért jól érzékelhetően jobb volt úgy.
A csillagkörnyezetet szűrő nélkül rajzoltam fel, de a ködöt UHC-vel figyeltem meg részletesen.
Az egész ködösség viszonylag szabályos gömb alakú, és a gömbben kirajzolódik egy masni szerűség, ami igazából nem is alakzatként látszik, hanem nagyon finoman érzékelhetően egyes jól kivehető területeken erősebb, fényesebb a köd. Végül ez adja ki a masni formát. Érdekes módon a déli részénél kissé mintha erősebb lenne a köd, mint az északra eső felében, és olyan érzés volt, mintha a masni egyik szélétől a másik széle felé elmosódna kissé a ködössét, és így adja ki a teljes "gömböt".

Pöfékelő Nap

Most, hogy nincs épp kamerám nem volt más választásom, mint rajzolni :-)

De nem is baj, mert jól esett egy kicsit a rajzolásra és az észlelésre koncentrálni, visszaadta azt az érzést, amiért megszerettem a csillagászatot.

Ráadásul egy nagyon szép érdekes protuberanciát láttam, ami már elvált a napkorongtól, vékony fűszálszerűen. Persze ez a vékony fűszál olyan hosszú volt mint 6-8 Föld egymás mellé téve, nagyon szép volt nagyobb nagyítással is.

Figyeltem egy darabig és nem volt kimondottan eruptív jelenség, ugyanis 20-30 perc alatt látszólag semmit sem változott.

A nyugati peremen nagyon érdekes protuberanciák voltak, az egyik (a leginkább északi irányban lévő) nagyobb "táblaszerű" protuberancia még másnap is jól látszott és bár valamennyit változott, a mérete nagyjából azonos maradt.

Aktív területekből sincs hiány, az SDO szerint 9 aktív terület van (amik nagyjából mind meg is figyelhetőek a rajzomon), és ezekből több is - melyeket én is eléggé erőteljesnek rajzoltam -, nagyon erős, fénylő területek, amelyeken flerek szoktak kialakulni. Az adatok szerint aznap a nyugati peremhez legközelebb eső fényes területen volt is egy fler, sajnos nem sikerült megpillantani.

Nap nap után Nap

Szerencsére naptevékenységben nincs hiány, főleg h-alfában. Igyekszem minél gyakrabban belenézni a távcsőbe és Napot - is - észlelni, még ha esetleg kevesebb időm is van arra, hogy kidolgozzam, és feltöltsem ide az észleléseimet.

Ez a rettentő kánikula sem tett jót sem az aktivitásomnak, sem egyebeknek, gyakorlatilag a nap nagy részében csak vegetáltam. 24-ét leszámítva, amikor minden erőmet lattba véve kimentem Napot videozni.

Először készítettem egy mozaik felvételt a napkorongról. Szépen látszik mennyi aktív terület van a korongon, szépen az egyenlítő mentén elhelyezkedve. Ez nem csak fáklyamezőket jelent, de nagyon sok filamentet és protuberanciát is. A filamentek igencsak megerősödtek az utóbbi hetekben, némelyik egészen vastag felhőzetként lebeg a napkorongon. Szépen látszik a keleti peremhez közel egy erőteljesebb folt is, ami fehér fényben szépen látszott. Előző nap is néztem fehér fényben a Napot, akkor csak néhány apró folt volt látható.

Próbáltam 2x Barlow-val is készíteni felvételeket, hogy lehessen nagyobb mozaikot összerakni, de sajnos ez nem sikerült jól. Részben azért, mert nagyon rövid felvételeket készítettem, részben pedig a beállítások sem voltak ehhez kedvezőek.

Viszont találtam egy nagyon érdekes és hatalmas protuberancia csoportot, amikről úgy gondoltam épp jó célpont lesznek ahhoz, hogy egy - legalább rövidebb - animációt készítsek róluk. Igyekeztem árnyékban ülni és néha helyet cserélni hogy ne csak egy helyről érjen a Nap. Mondanom sem kell, egyre forróbb lett a levegő, főleg hogy 11:59 és 12:57 között készítettem a felvételeket.
A köztes felvételekből kidobtam néhányat minőségi kifogásaim miatt :-) De így is közel 120 db felvétel lett az egy óra alatt.
Nagyon kikészített a meleg, és rengeteg idő volt feldolgozni ezt a sok felvételt, de az eredményt látva mosoly költözött az arcomra és azt mondtam: Igen! Sikerült végre elcsípnem. Nem csak egy protuberancia változik, hanem mind a három! Érdemes az animációt többször is megnézni, mert mindegyik protuberancia szépen láthatóan változik, izgalmas felvétel lett.

 

Sokasodó kettősök

A cím persze nem azt jelenti, hogy a kettőscsillagok osztódással vagy egyéb módon szaporodnak, csak ha egyszer elkezdek kettősöket észlelni, akkor úgy belendülök, hogy nem bírom abbahagyni. Most különösen jó terület került jól látható helyre: Az Aquila, a Lyra és a Hercules. Különösképp az Aquila az, amely annyira hemzseg a kettősöktől, hogy alig kell elfordítani picit a távcsövet, szinte fokonként belebotlik az ember (lánya) egy újabb kettőscsillagba.

Ismét bebizonyosodott azonban az is, hogy nekem nagyon fontos, hogy előre bejelölgessem legalább azt a térképen, hogy mely kettősök szorosak, tágak, melyek nem észlelhetőek szorosságuk vagy halványságuk folytán. Most is próbálkoztam olyat észlelni amire semmi sem volt még bejelölve és persze most is belefutottam pár olyanba, amely vagy fel sem bontható (0,5") az én távcsövemmel, vagy olyan halvány a B tag (14,5 mg), hogy hiába gúvasztottam a szememet, egy közeli - legfeljebb vizuálisnak nevezhető - kettőst rajzoltam fel a látómező korongjába.

2012.07.14 - UT: 20:00 és 22:00 között készített észlelések leírása:
A használt távcső 130/650 SW (kizárársos alapon :-))

STF 1825 - Bootes

130x, LM=27'

Nagyon szorosnak, 2-2,5" körülinek látszik, egyenlőtlen páros. A fehér, és kb. 7 mg-nek látszik, B is fehér és kb. 10 mg-snek látszik, A-hoz képest kb. 3 mg különbséget érzékelek.

Első pillantásra szegényes a csillagkörnyezet, de elfordított látással feltűnik néhány csillag.

Átlátszóság 4/5, Légkör 4/10.

A WDS adatai szerint A 6,47 mg, míg B 8,42 mg. AB távolsága 4,2". A nagy eltérés - és nehéz bonthatóság talán a rossz légkörnek köszönhető.

Az általam becsült PA 125 fok, míg a katalógus szerinti 154 fok.

STF 1884 - Bootes

130x, LM=27'

Előzőnél kissé egyenletesebbnek tűnő pár, de azonosan szorosnak látszik, 2-2,2". Kb. 1 mg különbséget látok A és B fényessége között. A kb. 7 mg, míg B kb. 8,0-8,5 mg.

Mindkettő tag sárgás színűnek látszik. Az előzőnél határozottabban szétválnak. A légkör javult, már 6/10. Átlátszóság 4/5. A csillagkörnyezet sokkal jellegzetesebb, határozottabb.

Az általam becsült PA 33 fok, a katalógus szerinti érték 55 fok. A katalógus szerint A 6,58 mg, míg B 7,48 mg. A fényességkülönbségre vonatkozó becslésem helyesnek bizonyul. AB távolsága 2,1".





STF 1888 - Bootes


93x, LM=37'

Gyönyörű, arany és topáz színű páros - a B kissé vöröses topáz. Jellegzetes csillagkörnyezet, mintha több tagból állna, néhány halványabb, közeli csillag is megfigyelhető a látómezőben. A Nyugati irányban távolabb lévő csillag nagyon halvány.

Átlátszóság 4/5, Légkör 6/10, javul. A 6 mg, B 8,5 mg becslésem szerint. AB távolsága kb. 5-6". AB PA 313 fok.

A katalógus adatait megtekintve kiderült, hogy hatszoros rendszerrel van dolgom!

C tag nem látszik, a katalógus szerint 12,6 mg. A katalógus szerint 4,76 mg, B 6,95 mg, D 9,6 mg, E 8,65 mg, F 9,20 mg.

Becsléseim szerint AD PA 294 fok, AE PA 99 fok, AF PA 41 fok. A katalógus adatai szerint ezek rendre 286 fok, 100 fok, 41 fok. A katalógus szerint AC 71,6", AD 161,1", AE 268,6" és AF 333,8", mely értékek megfelelnek az észlelésemnek is, így könnyen sikerült beazonosítani az extra (általam eredetileg nem ismert) tagokat. Szeretem a többes rendszereket, mindig sok érdekességet tartogatnak.


STF 1919 - Serpens Caput szélénél

Már 26x-os nagyítással is jól látszik, szépen elkülönülnek a tagok. 52x-es nagyítással (LM=46') figyeltem meg először, majd néhány nap múlva (2012.07.27-én) 26x-os nagyítással is.

A színe enyhén sárgás, B nagyon enyhén kékes-zöldes. A kb. 8 mg, B pedig kb. 8,3 mg becslésem szerint. Alig-alig van fényességkülönbség. AB távolsága kb. 25". A csillagkörnyezet meglehetősen gazdag, fényes kísérők veszik körül. PA 5 fok. A katalógus adatai szerint A 6,71 mg, míg B 7,38 mg. AB 23,3" és PA 10 fok, melyek nagyjából megfelelnek az észlelésemnek.













STF 1864 - Bootes

130x nagyítás, LM=27'.

Gyönyörű, enyhén - alig észrevehetően - kék színe van mindkét tagnap, egyenlőtlen páros. Szépen bontja, gyönyörű kerek csillagoknak látszanak, bár a légkör újra romlik.

Mintha lenne egy C tag is, AC körülbelül 150-160", de nehéz megbecsülni, mivel elég halvány csillag, 10 mg-re becsülöm a fényességét. Még direkt látással épphogy látszik.

PA AB 102 fok, PA AC 165 fok. A katalógus adatai szerint A 4,88 mg, B 5,79 mg. C 10,63 mg a katalógus szerint, amelynél szerintem fényesebb! AB 5,4", AC 127". PA AB 111 fok, míg PA AC 163 fok.





Észlelések 2012.07.28 UT: 20:30-22:30-ig
130/650 SW, mint mindig... :-)

Az ég a Holdtól fényes, ezért a fényességek megállapítása nehéz, a csillagok halványabbnak látszanak. A légkör 3/10, elég rossz, néha elmosódik a kép is, párás az idő. Az átlátszóság jó, 5/5.


STF1838



130x nagyítás, LM 27'

Nagyon halványan látszik a páros és teljesen egyenlőnek tűnik a fényessége. A és B színe is fehér, nehéz eldönteni melyik A és melyik B. AB távolságát 8-9"-re becsülöm, PA-t 331 foknak. Az LM-ben egyetlen más csillag sem tűnik fel, elfordított látással sem.

A WDS adatai szerint A 7,47 mg, B 7,73 mg, AB távolsága 9,4" és a PA 335 fok.











STF 1835

130x nagyítás, LM 27'

Jellegzetes egymás mellett lévő 3 csillag egyik, könnyen felismerhető tagja (térkép alapján rögtön beazonosítható). A-t 7 mg, B-t 9 mg körülre becsülöm, egyenlőtlen pár, kb. 2 mg a különbség. Színük enyhén kékes. Az általam becsült PA 203 fok, AB távolsága 5-5,5".

A WDS adatai szerint A és BC párosról van szó. A fényessége 5,03 mg, BC fényessége 6,78 mg. A fényességkülönbséget jól becsültem. AB 6,0" és a PA 194 fok.









h228 Virgo (HJ 228)

52x nagyítás, LM 46'

Már 26x-os nagyítással is határozottan látszik kettős mivolta, de én váltottam a 12,5 mm-s Plössl-re, mert abban nagyon szépek, pontszerűek a csillagok. A és B is enyhén narancsos, kissé vöröses színű. A 7,5 mg, B 9,5 mg, becslésem szerint kb. 2 mg különbség van. PA 15 fok, a csillagkörnyezet igen szegény.

A WDS adatai szerint A 6,60 mg, míg B 8,99 mg. AB távolsága 70,1" és a PA 15 fok.










STF 1751
130x nagyítás, LM 27'
130x-os nagyításon, nem látszik semmi, elfordított látással sem. A WDS adatait nézve a páros nagyon egyenlőtlen, A 7,05 mg, B 10,27 mg, AB távolsága pedig 5,8". Ettől függetlenül úgy gondolom jobb légkör esetén talán elfordított látással látnom kellene B-t.


STF 1746
93x nagyítás, LM 37'
93x nagyítással nem látszik semmi, elfordított látással sem. A WDS szerint A 7,61 mg, B pedig 9,8 mg és AB távolsága 23", így ezt úgy gondolom látnom kellett volna ezzel a nagyítással. Talán legközelebb.


STF 2590

130x és 165x nagyítás - LM 27' és LM 19'

130x-os nagyításnál tojásdednek látom A-t. 165x-ös nagyítással pedig csíkszerű és időnként egymás mellett látszik két csillag, de nem különül el.

A és B fehér, max. 0,3 mg különbség van köztük, de inkább egyformának látszanak. Elfordított látással egy C tagot is látok, bizonytalanul északi irányban. AB becslésem szerint 1,5", AC pedig kb. 10".

A WDS adatait nézve nagyon érdekes az eredmény, mivel a B csillag a WDS szerint nem létezik, vagyis nincs 1,5"-re semmilyen csillag. Az általam C-nek észlelt tag a WDS szerinti  B. A 6,50 mg, B 10,31 mg, AB pedig 13,6". A PA 310 fok, az általam becsült PA pedig 338 fok (ez az eltérés azonban az elfordított látásból való bizonytalanságnak is betudható). A WDS szerint van C, D és E tagja is, melyek rendre 11,6, 12,2 és 13,5 mg-sek, érdekes módon nagyon közel a B taghoz (egy csoportban).

Megjegyzés: az interneten keresgélve sem találtam ilyen közeli párt ehhez a csillaghoz.
Referencia észlelés szükséges jobb égen.


STF2583 AQL
165x-ös nagyítással néha megnyúlik É-D-i, kb. 160-170 fokos irányban a csillag és tojásdednek látszik, de nem válnak el egymástól. A fényessége 6 mg körül van, és nem hiszem hogy lenne fényesség-különbség. Figyelembe véve a rossz légkört, kb. 1,5-1,8" lehet AB távolsága. A PA 160 fok körüli.

A WDS szerint A 6,34 mg, B 6,75 mg és AB 1,5". A PA 105 fok, legalább az irányultságot sikerült jól becsülnöm.


STT380



Észlelésem helyessége esetén ez egy tág pár, AB távolsága kb. 300". 93x-os nagyítással (LM 37') néztem. A és B is fehérek, A 7 mg körüli, míg B 9,2-9,5 mg körüli becslésem szerint. A csillagkörnyezet igen gazdag.

A WDS adatai alapján észlelésem nem helyes, mivel ez a páros nagyon szoros, 0,4". Hármas rendszer, azonban C fényessége mindössze 12,4 mg, melyet nem láthattam. Így ez az észlelés nem sikeres.











31 AQL

26x nagyítás, LM 129'

Szembeötlő páros, A narancsos, 6 mg körüli fényességű, B pedig elég halványnak tűnik, a színét nem tudom megállapítani, 9,5 mg körülinek tippelem.

Jellegzetes csillagkörnyezetben fekszenek, térkép alapján jól felismerhető. AB körülbelül 80" és 120" között lehet, ilyen nagy távolságnál nehezen tudom meghatározni. A WDS kódját nem találtam meg, de a Cambridge DSC szerint A 5,2 mg, B 8,7 mg és AB 100".

Az általam becsült PA 320 fok.







28 AQL, S717

26x-os nagyítással is szépen látszik, de én 52x nagyítással néztem, LM 46'.

Tág páros, A színe sárgás, 6,5 mg körüli, B 9,5 mg körüli, nagy a fényességkülönbség.

AB távolságát 60-70"-re becsülöm, A csillagkörnyezet viszonylag szegényes ahhoz képest, hogy az AQL-ben található.

Az általam becsült PA 196 fok.

A WDS adatai szerint ez egy hármas rendszer, ahol A 5,55 mg, B 9,02 mg, C pedig 13,04 mg (ez utóbbit nem láttam). AB 60,7", és a PA 174 fok. AC 73,6", PA 106 fok.






STF2489 AQL

130x, LM 27' Nagyon egyenlőtlen pár, alig látszik B elfordított látással. 165x-ös nagyításra váltottam LM 19', AB 7-8", A 6 mg, B 10 mg körülinek tűnik. A színe fehér. Az általam becsült PA 8 fok.

A WDS adatai alapján a fényességkülönbséget jól ítéltem meg, mert A 5,67 mg, míg B 9,30 mg. AB 8,2", és a PA 347 fok, amely tévedésem a nehezen láthatóságnak tudható be, de viszont az irányát jól állapítottam meg.










STTA 178 - AQL

26x, LM 129'

26x-os nagyítással jól látszó, tág páros. Egy látómezőben látszik az STF2489-el. A és B is narancsos, topázos színben pompázik.

AB távolságot 70" körülire becsülöm. A 6,5 mg, B pedig 7,5 mg körüli, a fényességkülönbség nem annyira nem, de határozott. Szép csillagkörnyezetben található. Az általam becsült PA 292 fok.

A WDS adatai szerint A 5,69 mg, míg B 7,64 mg. AB távolsága 89,9", és a PA 268 fok.

Baltazárral a napfoltok nyomában

Tegnap is és ma is folyamatosan változó idő volt. Hol esett, hol fújt, de napos nagyon keveset volt. Illetve amikor szombaton épp napos idő volt, én sajnos épp aludtam :-)
De ma déltuán kisütött egy kicsit hosszabb időre késődélután, amikor persze már a Nap oldalt, a ház széléhez közel jár. Összeraktam a binokulárt és a fotóállványt (mindig ismét meglep mennyire egyszerű összerakni és milyen jól használható, stabil) és azzal lestem meg a Napot.

A binokuláros észlelések (főleg Nap észlelések) mindig egyfajta nosztalgiával töltenek el, eszembe jut az az időszak, amikor még nem volt naptávcsövem, nem volt nagy távcsövem, csak a kis binokulár, és annyira izgalmasak voltak az észleléseim azzal is :-)

A Napon egy óriási szabadszemes folt éktelenkedik, aminek binokulárral még az umbrája is jól elkülöníthetően látható volt (és szabad szemmel is jól kivehető a folt). A korong széléhez közel is feltűnő hogy a foltok körül fáklyamező figyelhető meg. Még egy kis árvácska foltot is láttam a keleti irányban, külön a korong szélénél lévő csoporttól (csoportoktól).

Jó érzés volt végre kicsit kimenni és szemlélődni, és lassan hogy kissé kevésbé északon kel majd a Nap, egyre több esélyem lesz reggel is megfigyelni. Binokulárral és a fotóállvánnyal gyakorlatilag percek alatt tudok megfigyelést végezni.

A Nap és a meleg folytatása...

Sikerült végre befejeznem a szombati rajzomat. A fáklyamezők számát és néhány folt bonyolultságát szerintem érthető, hogy miért is volt szükségem ennyi utómunkára. Minden olyan részletet ahol fáklyamezők találhatók gondos aprólékossággal szoktam rajzolni, így ez most eltartott egy darabig.

Az észlelést a Polaris nagytávcsövével készítettem, 89x-es nagyítással. A két hatalmas foltcsoport szabadszemes volt aznap, és talán még az utána lévő nap is.

Mindkét csoport körbe van véve szinte teljesen fáklyamezőkkel, a korong szélénél (alul) lévő foltot olyannyira körbeveszik, hogy néhol nagyon nehéz elkülöníteni hol kezdődik egy folt umbrája, hol pedig a fáklyamező vagy a nap viszonylag sima felszíne.

Az irányokat sajnos sikerült lehagynom, ami talán betudható annak is, hogy 40 perc után már menekülni akartam a kupolából, ugyanis 38 fok volt és teljesen fülledt. Szó szerint ömlött rólam a víz, a papírt el kellett tartani magamtól, hogy ne legyen olyan. De végül is sikerült, majdnem másfél óra alatt lerajzoltam a foltokat és berajzolgattam a fáklyamezőket.

Ezután mentem még ki a teraszra fotót készíteni H-alfában, úgyhogy rendkívül büszke vagyok magamra, hogy túléltem ezt a napot :-)

Nap, meleg, madarak

Tegnap napbemutatót tartottunk a Polaris csillagvizsgálóban. A időjárás jelentés szerint 35 fok volt, de ennél valószínűleg sokkal melegebb volt, legalább is a teraszon alig lehetett megmaradni. Az iszonyatos hőség ellenére azért szállingózott pár látogató, akik érdeklődtek a Nap iránt, és belenéztek a nagytávcsőbe és a Luntokba is.

Készítettem rajzot a napfoltokról a kupolában. Nagyon bonyolult szerkezetű szabadszemes napfoltok láthatók a napon. A rajzot még nem sikerült befejeznem teljesen (pótolom), azonban csináltam fotókat is és azokat feldolgoztam.

Mozaikhoz készítettem felvételeket, 4 db-ot a napkorongról (5 perces videokból), 4 db-ot a protuberanciákról (1 perces videókból), és egy külön felvételt kivágtam az elkészültekből, amelyen egy madár volt látható :) Érdekes szerencsémre éppen ennél a képkockánál állt meg az Avistak feldolgozás közben, máskülönben talán észre sem vettem volna, hogy egy kismadár is átrepült a Napkorong előtt :-)

Nap-kirakós

Sikerült feldolgoznom múlt hét vasárnapról maradt felvételeimet a hét során, persze az animációból nem lett semmi, ugyanis 40 perc alatt a protuberancia amit fotóztam meg sem moccant, ami sajnos csak az animáció elkészültekor látszott (amikor egy-egy képet hasonlítottam össze, akkor úgy tűnt mozgott, de valószínűleg csak a légkör változása okozta az érzékli csalódást).

Most szombaton ismét kicsit a videozásra koncentráltam. Nagyrészt az iszonyatos hőség miatt (az erkéyünkön 39 fok volt), mivel így legalább egy pokróc alá el tudtam bújni, ami árnyékot adott, és nem ért direktben a napsütés. Így nagyjából 30-35 perc alatt készen is voltam a felvételeimmel, de ez is épp elég volt, nagyon nagyon melegem volt és égetett a Nap.

Szóval most picit a képfeldolgozással pepecseltem rajzolás helyett.

A felvételeimhez többnyire 5-6 percnyi felvételeket használtam, és a mozaikok 4-4 db képből lettek összeállítva (+4-4 db kép a protuberanciákhoz, melyekhez kb. 1 perces felvételeket használtam).

A múlt szombati kép esetén kihasználtam a kamera azon tulajdonságát hogy ha túl sok expot kap, akkor túlcsordul a fény a zöld érzékelőkön és ilyen érdekes, sárgás színe lesz. Most viszont direkt visszább vettem és éppen annyit használtam, amennyitől még sehol sem ég be a kép.

Ki-ki maga döntse el melyik néz ki jobban, lehet rá szavazni :-)

A protuberanciához 2x Barlow-t használtam és fekete-fehérre állítottam a kamerát. Ez a kép 2 perces felvételből készült (15 fps minden esetben).
Érdekességképp feltűnik ezen a fotón egy egészen fehér terület a napfolt körül, amiről először  lehetségesnek tartottam, hogy egy fler volt, ugyanis ezt a területet mintha kifényesedni láttam volna már néhány perccel korábban is. Kissé bizonytalan voltam benne, lévén hogy a kamera és a távcső eltérő fényességű egyes részeken.  Később megnéztem az SDO (solarmonitor.org) adatait és erre az időpontra nem írt flert arra a területre, így valószínűleg csak egy nagyon fényes és aktív terület volt.

2012. június 24-én készült mozaik felvétel

2012. június 30-án készült felvétel

2012. június 30-án készült felvétel 2x Barlow-val

Vasárnapi napsütés

Június 23-án szombaton napészlelők találkozója volt. Sajnos a napocska nem volt kedves, lepucolta magát és mindössze egyetlen aprócska folt árválkodott a korongon. Viszont hidrogén-alfában annál is több észlelnivaló volt, legalább is ami a protuberanciákat illeti. A korongon mindössze egy-két apróbb filament árválkodott, mintha eltűntek volna az aktív területek, bár ez bizonyosan egy átmeneti dolog. Legutóbb áprilisban volt hasonlóan csekély aktivitás jónéhány napon át.

Sajnos szombaton annyira elfoglaltak voltunk, hogy nem volt időm rajzolni vagy észlelést lejegyezni, viszont vasárnap bepótoltam. Olyannyira, hogy videóztam is, és rajzoltam is. Sajnos a videokat még nem sikerült feldolgozni (idővel pótolom), de a rajzot kidolgoztam este.

Jól látszik rajta, hogy az a viszonylag kevés aktívabbnak látszó terület a nap egyenlítője mentén helyezkedik el nagyjából egy vonalban. Folt nem látszott rajta, filmanetből pedig csak kevés, azok is apróbbak (a megszokott fél-napátmérős filamentekhez képest mindenképpen). Viszont a protuberanciák elkényeztetnek, azt sem tudtam melyik irányban haladjak a rajzolással. A dél-nyugati irányban lévő kissé hosszúkás "lángnyelv" később el is vált kissé a korongtól, bár viszonylag kevés változást láttam rajta. Ezt a részt próbáltam videozni is hosszabb időn át (fotók / video később). A nyugati, kissé észak-nyugati irányban lévő protuberancia mező egy része egészen térbeli, a korong területére is beérő felhőzetként lebegett a korong felett, csodálatos látványa volt.

A leégés ellen egyébként egy törölközőbe csavartam a bal oldalamat (mivel onnan sütött a nap) és így ültem kint több mint két órát a 34 fokos melegben. Egyre edzettebb vagyok, még csak rosszul sem lettem :-)

Holdsarló a naplementében

Ma este szerettem volna egy kicsit Holdat észlelni, ki is pakoltam szépen a távcsövet, majd elmentem szendvicset gyártani a családnak... 10 perc múlva már elbújt félig a ház mögé, így távcsővel már nem tudtam megfigyelni. Mivel a naplemente maradéka nagyon szép volt, gondoltam azért egy fotót lövök róla a kis kompakt gépemmel.

Szolárgráffal a Nap nyomában: Lyukméretet teszteltem

Szolárgráffal a Nap nyomában: Lyukméretet teszteltem: Úgy gondoltam érdemes lenne tesztelni a szolárgráf lyukkamera lyukméretét annak érdekében, hogy gyakorlati konklúziókat is le lehessen vonni...

Igaz hogy nem annyira észlelés, de szerintem nagyon érdekes lett, ezért itt is megosztom, hátha valakinek tetszik :-)

Még egy kis Vénuszátvonulás

Így vonultunk mi. Vénusz-átvonulás - 2012 június 6

Már előző este felkészültünk a másnapi koránkelésre és minden olyat összepakoltunk, amit vinni akartunk a Polarisba. Az óra 3:20-kor csörgött, bár szinte nem is volt rá szükség, mivel alig aludtam valamit éjjel. Folyton az járt a fejemben, hogy "csak nehogy elaludjak". Így minden apró neszre felébredtem, persze a felkeléssel nem volt gond. Lilit is felkeltettem, aki azonnal felpattant és már öltözött is. Nagyon izgatott volt, hogy még sötét van kint, és a telihold is fent volt még a déli égbolton, néhány fényes csillag kíséretében.

Taxival gyorsan felértünk a Polarisba, és a kupolától jobbra felfelé lévő hátsó kis dombra pakoltunk ki többedmagunkkal (Molnár Peti, Dénes Lajos és még néhány szakkörös). Nálam volt Áfonya és Baltazár, főképp velük végeztem (tük) megfigyeléseinket, de azért belenéztünk a többiek távcsöveibe is, illetve jártam a teraszon is időnként, ahol rendkívüli tömeg várakozott arra, hogy bejuthasson a kupolába, ahol kivetítették a Nap képét és Görgei Zoli fogadta a látogatókat.

A napfelkeltét 4:45-re írták, mi már 4:30-kor összerakott távcsövekkel vártuk és próbáltuk belőni az észak-kelei irányt több féle iránytű segítségével. Az ég alján egy (kb. pont "napnyi" sávban) vastag felhőzet borította az eget, így a Nap felkelésére várnunk kellett. Azonban hamarosan megjelent először a ráazsísznes fény a felhők felett (ekkor már láttuk, hogy hol fog pontosan kelni a Nap), illetve nemsokára, 4:55 körül megjelent a Nap fénye is a felhőzeten keletkezett lukon keresztül. Ekkor már a binokulárba nézve (természetesen napszűrővel felszerelve) valami látszott belőle, de a Vénusz még nem.

Először 05:09-kor pillantottam meg a Napkorongot egészben, a felhők felett úgy, hogy a Vénusz korongját is láttam szépen előtte. Először binokulárral néztem meg, majd ráálltam a Lunttal is és a megfigyelésem nagy részét ezután azzal végeztem.

A légkör nagyon rossz volt, főleg az elején, 5/10, vagy mégrosszabb. Az átlátszóság sem volt túl jó, hiszen ahogy jött ki a napkorong a felhők közül eleinte még szakadozó felhők voltak előtte. A binokulárban a Vénusz fekete korongja óriásinak látszott és ha lehetséges, a Lunt képén még kontrasztosabbnak és nagyobbnak tűnt, amit annak tulajdonítok, hogy a Luntban a Nap képe vörösnek látszik, így nyilván másféle optikai hatása van. Ámulatbaejtően nagy a kontrasztkülönbség. Egyetlen fotó vagy rajz sem adja vissza azt a látványt, amit átéltem.

05:15-kor pillantottam meg először szabad szemmel is a Vénuszt a Napkorong előtt, ekkor még csak épphogy, halványan sejlett fel, a légkör nagyon rossz volt.

Lunttal ekkor kezdtek már látszani napfoltok, protuberanciák és egy óriási filament is halványan.
Lerajzoltam a foltokat binokulárral figyelve, tulajdonképpen a főbb foltok már ekkor, ilyen kis nagyítással is nagyon jól látszottak. A déli, dél-keleti peremhez közelebb eső nagy folt többek szerint szabadszemes is volt (később hallottam másoktól), én azonban nem láttam, de őszintén szólva nem is nagyon jutott eszembe, hogy szabadszemmel a napfoltokat keressem, annyira lekötött a Vénuszkorong látványa.

Időközben gondoltam előveszem a notebookot is és csinálok legalább egy-két fotót. Nem volt szándékom sem animációt, sem hiper-szuper extra minőségű fotókat megpróbálni készíteni (utóbbit legfeljebb amúgy is csak szerettem volna), de azért gondoltam én is szeretnék valami emléket. Gyorsan sikerült beállítani a kamerát, és bekapcsoltam az óragépet. Mivel korábban nagyjából pólusra álltam, így az óragép egész jól követte a napot, nagyon picit kellett csak utána állítani. Készítettem egy 500 frames és egy 2480 frames videot. Többször is feldolgoztam őket különböző beállításokkal, végül is a nagyobbik felvételből kaptam ezt a képet, amit azért még photoshopban is picit piszkáltam. Jól látszik a korong közepe táján egy hatalmas fáklyamező, benne egy kanyargós filamenttel. Látszik itt egy elég nagy napfolt is. A légkör még ekkor sem volt túl jó, ez látható volt a videokon is, a Vénusz korongja hol lapos, hol kör alakú, de azért elégedett vagyok a fotóval, és főleg hogy a célnak tökéletesen megfelel.

05:43: A 12 mm-s okulárt használva próbáltam egy rajzot is készíteni a Lunttal. Ekkor már a légkör kezdett kissé kitisztulni, és a kontraszt mégszembetűnőbb volt.

Nagyon szépen látszik vizuálisan is a fenti fotón látható fáklyamezős-filamentes rész, és több kisebb, apró filament is van még a korongon. Mindegyik napfolt amelyet binokulárral láttam, a Lunttal is látszott, mindegyik körül szép, erőteljes fáklyamezőkkel. Az dél-nyugati peremnél egy nagyon szép kis szökőkúr szerű protuberancia is volt, ami folyamatosan nagyon határozottan látszott, még a Vénusz levonulása után is. A keleti peremnél kissé laposabb, te anyagában tömörebbnek látszó protuberanciák is voltak.

06:01: Szabad szemmel is nagyon jól, határozottan és egyértelműen látszott a Vénusz és az is, hogy kissé közeledett a korong felé. Lili is megnézte szabad szemmel, és ő is egyértelműen látta, anélkül hogy elmondtam volna neki mit keressen. Vaszlószínűleg a nagy kontrasztkülönbség segít ezen, de nem olyan, mintha a láthatóság határán lenne, inkább nagyon határozottan látszik. Nem találkoztam senkivel egyébként, aki nem látta szabad szemmel, pedig jártak a távcsöveinknél érdeklődők szép számmal végig. Igyekeztünk mindenkinek napnéző szemüveget biztosítani, de a binokulárom is körbe járt a látogatók között.

Az ezutáni fél órában hozzá sem fértem szinte a távcsőhöz, csak annyi időre, amíg megnéztem, hogy a napkorong benne van-e még a képben. Utána fél 7 körül visszavettem a dolgok felett az irányítást, mert szerettem volna percről percre végigkövetni a III. és IV. kontaktust.

06:31-kor jól láthatóan, lassan közeledett a Vénusz a koronghoz. A légkör eddigre már egészen jó volt, kicsit sajnáltam is, hogy nem ekkor fotóztam, de nem akartam mostmár elővenni a notebookot ismét, nehogy lemaradjak a kontaktusok vizuális megfigyeléséről.

Ezután persze a bejegyzéseim is sokkal rövidebbek lettek, hiszen egy-egy jelenség megfigyelésére szinte csak 30-40 másodpercem volt, olyan gyorsan változott a kép.

06:38: Épp csak nem ér még a napkorong széléhez a Vénusz korongja, és még feketecsepp sem figyelhető meg.

06:40: Először tűnik fel a feketecsepp-jelenség, eleinte nagyon finoman, halványan.

06:41: Erőteljesebben látszik a feketecsepp-jelenség:

06:42: Kezd kissé belefolyni a korong szélébe a Vénusz korongja, eltűnt a feketecsepp-jelenség, 06:41 és 06:42 között-re becsülöm a III. kontaktus pontos idejét.

06:44: Mostmár olyan a Vénusz, mintha a napkorongon egy irodai lukasztóval ejtettünk volna egy kis lukat, és az pont a papír szélénél kiharapott volna egy teljesen szabályos, de nem teljes kört.
Egyedül ennél a rajznál körbeszíneztem az egészet, mert itt volt a leghatározottabb a kontraszt és korongnak a "háttérbe" folyása.

06:45: A Vénusznak az északi irányba eső részénél kissé ahogy érintkezik a napkorong szélével, mintha sarló formájú lenne, nagyon kicsit elnyúlt ez a fele. A rajzon nagyon nehéz volt ezt visszaadni, így kissé a Vénuszom nyomott formájú lett, viszont legalább van sarlója :-)

06:47: Kicsit mintha elnyújtott lenne a Vénusz formája (hosszúkás, nem teljesen kör), nincs sem híd, sem feketecsepp jelenség.

06:49: Épp a fele látszik a Vénusz korongjának. Szabad szemmel ekkor láttam utoljára a Vénuszt, alig-alig felsejleni a korong szélén.

06:50: Kissé elfolyik, a Vénuszkorong szélein híd keletkezik.

06:52: Szép protuberanciákra leszek figyelmes a korong szélén épp ott, ahol a Vénusz halad kifele a korongról.

06:54: Már csak kevés látszik és két oldalra elfolyik, egy egészen határozott híd keletkezik.

06:55: Érdekes, halványodik a híd. Szabad szemmel végleg eltűnik, mások sem látják már (hallom a háttérben ahogy mondják).

06:56: Még éppen látszik a napkorong szélénél, de az is, hogy a perem szélén protuberancia van pont ott, ahol a Vénusz kifelé halad.

06:58: Végleg kilép a Vénusz a napkorong elől. A helyén egyenetlen a napkorong széle, nagyon lapos protuberanciák figyelhetők meg itt. Ezért is láthattam 1-2 perccel tovább, mint azok, akik fehér fényben figyelték meg a jelenséget. Megfigyelésem közben hallottam a többiek kommentjeit, és valóban nagy átlagban 1 perccel korábban felszólaltak, hogy kilépett végleg. Tehát a IV. kontaktus pontos idejét 06:57 és 58 közé becsülöm, tekintettel arra, hogy én a protuberanciák miatt láthattam tovább, azonban a saját megfigyeléseimben jobban bízok.

Lili is élvezte nagyon ezt a felejthetetlen napot, többször belenézett a távcsövekbe, binokulárba, bár rajzolni nem rajzolt. Viszont utána még ott maradtunk segíteni és nagyon ügyesen felmosott :-)

Készült egy montázs is a rajzokból:

Néhány fotó, amit az átvonulás előtt, közben és után készítettem:

Eleinte találgattunk, hogy pontosan hol fog előbukkanni a Nap

Végül előbukkant a felhősáv közepén egy kis résen át, a lehető legjobb helyen kelt fel.

Lili rákészülve várta a napfelkeltét: olvasott és számítógépezett :-)

Mindenki készülődik, állítgatja a távcsövét, és sétál, hogy ne fagyjon meg.

Péter fotóz, egész távcsőarzenál áll a rendelkezésre.

Látogatók figyelik az átvonulást napnéző szemüveggel, binokulárral és távcsővel.

Áfonya és a jól ismert rajzolókészletem

Látogatók nézik a Nap kivetített képét a notebook-on

Lili Mzs kalapjában :-)

A végén még egy kis bolygózásra is volt idő: Pillecukor bolygó, Menta bolygó és Kék-menta bolygó, Csokibolygó, Medvecukorbolygó, Citrombolygó (gyurmából).

Végül de nem utolsó sorban egy kis humor, ami az átvonuláshoz kapcsolódik: