Szolárgráfok a Bakonyból

A szolárgráfok esetén mindig meglepetés, hogy milyen lesz az eredmény. Persze lehet számolgatni és méregetni hogy mi lesz a képen és hova legyen állítva, de valójában néhány hónap - fél év annyira hosszú idő, hogy a kamerák saját életet kezdenek élni valamilyen módon.

Nyáron Bakonytamásiban két kamerát raktam ki azzal a feltett szándékkal, hogy ezeket nem is szedem be a napfordulóig. Korábban már közzétettem a Polarisból beszedett kamerákat, amiket sajnos (?) idő előtt kellett "szüretelni", de végül is az egyik nagyon jól sikerült.

Most a Bakonyban lévő kamerákat tényleg sikerült kint hagyni a teljes féléves időszakra, június végétől december végéig. Sajnos egyik sem sikerült tökéletesen jól a kettő közül, de mindkettő végső soron érdekes lett.

Az egyik kamera a veteményes felé, keleti irányban volt kitéve, a napfelkeltét volt hivatott megörökíteni. Sajnos a kamerát egy kisebb szándékos baleset érte, ugyanis valami kedves madárka egy hatalmas lukat ütött rá ott, ahol a luk volt. Gondolom kukacot keresett benne, de persze nem talált. Amikor kinyitottam azért meglepődtem, mert volt rajta kép. Vicces, hogy a felvétel még így is értékelhető lett, bár látszik rajta, hogy közel sem olyan éles a kép, kissé elmosódott és el is mozdult. A tájból túl sok részlet nem vehető ki, csak az, hogy keleten, ahol a nap kelt, valamiféle ház szerűség, vagy erdős rész látható (azt hiszem valójában fák vannak arrafelé).
Érdekes, hogy a képen az égen feltűnik egy halvány folt, ami hasonló kicsit a Holdhoz méretben, valószínűleg persze csak hiba, de azért érdekes :-)

És íme a luk, úgy gondoltam ezt érdemes lefotózni:

Sajnos a másik kamera, ami nem szenvedett ilyen súlyos bántalmazást, az sem lett tökéletes, látható a felvételen, hogy bemozdult. Ez még kevésbé is lenne probléma, de a pajta tető alá volt betéve, és valahogy sikerült olyan rossz szögben kiraknom, hogy a pajta teteje el is takarja a Nap útját kissé.

A kamera dél felé nézett. Ezen azért már jól látszik, hogy a háttérben két ház is látható, kéménnyel, fákkal. Ez a kamera is bemozdult, ami azért meglepő, mivel a pajta TETEJÉN volt (létra kellett, hogy felszereljem), így ott is legfeljebb a madarak érhették el... gyanúsak nekem ezek az állatok, vér-madarak lakhatnak arrafelé, akik lukkamerákra vadásznak! Viszont a nap útvonala, és a napos-borús idők változása nagyon szépen látszik már ezen a kamerán, ez a része nagyon szép tiszta lett.

Jövőre amikor megyünk a Bakonyba, valószínűleg új helyeket fogok keresni a kameráimnak, jól eldugott, madármentes helyet :-)

M42 - újratöltve

Az M42, Plejádok az egyik első (ha nem az első) célpontom volt binokulárral, amikor elkezdtem csillagászkodni. Kié nem? :-)

Annyira magától értetődő és annyira könnyen megtalálható, szabad szemmel bonthatóak a csillagai, ráadásul ez alapján nagyon jól meg lehet állapítani azt is, hogy mennyi a hmg. Hát aznap, december 3-án a hmg olyan 4,3 mg volt, ami Budapesten elég jónak számít, azon esték egyike volt, amikor az átlátszóság nagyon szuper volt, a légkör azonban kevésbé. Bár ez nyílthatlmaz észlelésénél, főleg kis nagyításnál annyira nem volt zavaró.

Észlelésem előtt már kissé adaptáltam a szememet egy órán át a Jupiteren, és már majdnem kockává fagytam (mert amúgy -4 fok volt kint aznap este), de gondoltam még mielőtt bemegyek, azért legalább meglesem a Plejádokat, egyszerűen csak a látvány miatt.

A 17 mm-s Plössl okulárt használtam, aminek a látómezőjébe szépen, majdnem teljesen belefér az egész  nyílthalmaz, halványabb csillagokkal együtt. Ez 38,2x-es nagyítást ad, mondjuk lehet hogy nem a legidálisabb ilyen célpontokhoz, viszont nagyon szép a képe - olcsósága ellenére.

Szabad, LM nélküli rajzot készítettem, ami nagyjából 2,5x2,5 fokos látómezőt mutat. Belerajzoltam minden lényegesnek ítélt csillagot az M42 közelében, melyek egy - a megszokottól eltérő - érdekes karaktert adnak a nyílthalmaznak. A formája így (fordított képállással) olyan, mintha egy jegesmedve szaladna át az égen.

Szerintem más megjegyzés a halmazhoz nem fűzendő (a téma adja magát), ködösséget a csillagok körül nem véltem felfedezni.

Természetesen idén ismét megfigyelem majd az Orion ködöt is, amit minden évben lerajzolok legalább egyszer :-)

Napfoltok... nyomai

Decemberben eddig egyetlen nap volt, amikor lehetőségem volt nagy távcsővel Napot észlelni. A binokulár mondjuk nagyon praktikus, többnyire napfóliával felszerelve csücsül a fotóállványon, és várja hogy legyen 5-6 perc napos idő, amikor egyszerűen csak kirakom, és már nézelődök is vele. A távcső kipakolása nyilván körülményesebb, így a jelenlegi gyér vadásszezonban kevesebbszer jut rá lehetőség. Most azonban sikerült, "foltra vadásztam", igaz túl sokat nem leltem, de legalább a távcsöves élmény megvolt.

Nagyon rossz légköri és átlátszósági viszonyok mellett észleltem, az ég teljesen fátyolos volt, olyan, mintha ráhúztak volna egy nagyon vékony selyem fátylat és az egységesen rontaná mindennek a láthatóságát. A keleti irányban rögtön feltűnik két csoport, melyekben 2-2 jól látható folt van és szinte egyformák. Az egyes foltok is azonos formájúak és méretűek, illetve ugyanolyan távolságra is vannak egymástól.

A nyugatibb irányban lévő csoport két foltja között egy harmadik, halvány folt is feltűnik. A keleti peremen egy terebélyes fáklyamező is látszik, bár nehezen tűnik fel, nézni kell jó darabig. Az umbrák és penumbrák alig különíthetőek el egymástól. A nyugati peremnél is feltűnik egy folt, illetve egy halványabb foltmaradvány. Hosszass megfigyelés után láthatóvá válik a folt körüli fáklyamező is.

Megfigyelésemet a 12 mm-s Plössl okulárral végeztem (54x-es nagyítás), összesen 3 csoportot, 7 foltot és 2 fáklyamezőt számoltam (relatívszám 37).

Kedves, Drága Jupiter

Kedves, Drága Jupiter!

Te vagy a kedvenc bolygóm. Amikor megláttalak idén először feltűnni, nagyon megörültem, mert gondoltam rengeteg szép percet, esetleg órát fogunk együtt tölteni a távcső mellett, csak te, meg én. Még az is megfordult a fejemben, hogy idén készítek rólad egy szép szalagrajzot (feltéve hogy nem fagyok hozzá a távcsőhöz). A többi bolygó sem lesz féltékeny, mert most a te láthatóságod a legjobb, így este, amikor hazaérkezem a munkából éppen láthatlak az erkélyünkről. Sajnos azonban a randevúk mégsem jöttek össze a rossz idő miatt, de annál nagyobb öröm volt végre megpillantani téged a távcső végén, amikor egyszer kitisztult az idő.

A mielőbbi viszontlátásig lejegyeztem a rólad készült észlelésemet december 3-án.

Sajnos a légkör mit sem javult, nagyjából 4/10-re becsültem. Azzal a feltett szándékkal mentem ki, hogy én Jupitert észlelek, ha a fene fenét eszik, akkor is. Próbálgattam a nagyításokat, barlow lencsével egy elmosott vattapamacsot láttam csak, végül a 130x-os nagyításnál maradtam (mivel ezzel még éppen jól, élesen látszott a bolygó, kisebb légköri bezavarásokkal tarkítva).

A szememet tornáztatni kellett rendesen hogy részleteket lássak, mivel folyton elmosódott, majd ismét kiélesedett a kép. Először annyit láttam, hogy a két fő sávból a déli nyugati irányban, az északi pedig keleti irányban mintha kissé erőteljesebb lenne. Szépen lassan feltűnt az északi fő sáv alatt egy fehér, vékony sáv, majd alatta mégegy, halványabb, a fősávnál vékonyabb rész. Ezután a déli fősávnál tűnt fel, hogy mintha egy nagy vörös folt szerű és méretű folt lenne a meridiántól kissé keletre, de nagyon bizonytalan voltam benne eleinte, illetve furcsa volt, hogy inkább fehéresnek láttam, vagyis inkább nagy fehér foltnak.

Beraktam a sárga színszűrőt, ami nagyon sokat segített ezután a részletek meglátásában. a déli fősávban a nagy fehér foltnál részletek jelentek meg, a folt körül kissé erősebb, körvonalszerűen feltűnő rész jelent meg, fölötte, a déli pólus irányában kissé halványodik, de fokozatosan, és folt-szerűen.
Az északi pólus felé feltűnt egy újabb, nem szabályos "sáv-szerűség", és elkezdtem látni a fősávokban, valamint a környékükön ferde irányú mintázatot is. A rajzomon próbáltam érzékeltetni, mivel a mintázatban magában bizonytalan voltam, illetve további részletek ezzel kapcsolatban nem jöttek, így azt az irányultságot rajzoltam be, ahogy a szememmel érzékeltem a mintázatot.

A rajz mellé a becsléseimet is feljegyeztem, melynél az 1-es a legvilágosabb, az északi fősáv alatti nagyon vékony rész, és a 7-es a legerősebb, amelyet a déli fősáv nyugati részénél érzékeltem. A skálámon a 10-es lenne a legsötétebb (fekete), de nyilván ilyen részt nem figyeltem meg. A legjellemzőbb a 2-4-ig terjedő alapszín, bár jól érzékelhető és becsülhető különbségeket tudtam megfigyelni.

Érdekességképp még annyit feljegyeztem a papíromra, hogy a Jupiter nagyon szépen együtt állt a Bika csillagkép fő csillagaival, egy lezáratlan háromszög egyik végét alkotva ezzel :-)
Bár nem vagyok amúgy nagy együttállás-rajongó, de ez most nagyon tetszett.

Észlelésemet majd' egy órán át végeztem.

Pillangók nyomában

Az előző naphoz képest kissé javultak a légköri viszonyok. Érdekességként megállapítottam, hogy első ránézésre semmiféle megállapítást nem tudtam tenni a légkör állapotát illetően, csakis amikor belenéztem a távcsőbe. Amúgy kívülről nézve minden nyugisnak és békésnek tűnt.

A nagyobb csoport vezető foltja kisebbnek, kevésbé erőteljesnek látszott, viszont most mintha a penumbrát is sikerült volna valamennyire elkülönítenem (talán a jobb légkörnek köszönhetően). A csoport tappancs, vagy pillangó szerű mivolta megmaradt, de most három kisebb folt között, halvány penumbra szerű részt  sikerült megfigyelnem (nyilvánvalóan a pillangó teste).

A korong közepe táján lévő folt is mintha ketté bomlana és egy penumbra köti össze a kettőt, vagy inkább közös a penumbrájuk. Fáklyamezőt nem sikerült megfigyelni a korongon.