Az előző napi foltcsoportok ugyanúgy szépen látszódnak, a két jelentősebb foltokból álló csoport a 11735 és 11736-os alig alig változott az előző naphoz képest látszólag.
A 11734-es csoport pórus szerű foltjai helyenként kissé összébb álltak, de most sem látható egyetlen jelentősebb vagy nagyobb folt sem a csoportban.
A rendkívül rossz átlátszósági viszonyok miatt fáklyamezőt nem láttam a napkorong szélén. Fátyolos, szeles idő volt, 28-30 fok, felhőátvonulásokkal tarkítva.
Az északi féltekén található óriási filament kissé változott csak az előző naphoz képest. Annak ellenére hogy a 11734-es csoport nem lett jelentősebb continuumban, a filament és környéke nagyon látványos.
Továbbra is jól látszanak a nagyobb foltok umbrái a h-alfa képen, körülöttük fehér, aktív terület figyelhető meg.
A korong északi szélén két hatalmas fáklyamező figyelhető meg, több hurokkal. Az egyik fáklyamező kissé halványabb, nagyon kisze-kusza fa szerü képződményként.
Az észlelések elérhetők az MCSE észlelési archívumában:
Continuum: http://mpt.dyndns.info/open.php?obsid=11029
H-alfa: http://mpt.dyndns.info/open.php?obsid=11030
Magyar Égmesék
2013. szeptember 1., vasárnap
Iskolakezdés helyett napészlelés :)
Címkék:
Nap és napfoltok
2013. augusztus 31., szombat
Augusztus végi napfoltok
Rendkívül jó nyugodtság volt aznap. A kiváló felbontású távcsőben még az apróbb pórusok is látszódnak, kisebb nagyításon is. 3 jelentősebb csoport és egy talán épp kialakuló vagy eltűnő csoport uralja a korongot.
A legnagyobb folt nem tűnik szabadszemesnek, de szép, kissé szögletes umbrájával nagyon feltűnő. Annyira jó a légkör, hogy még a granulációs szerkezet is látszik vizuálisan kissé.
A 11836-os csoport bipoláris, nagyon érdekes, olyan formája van, amintha egy sejt osztódna éppen a mikroszkópban. A 11834-es csoport nagyon apró, pórusszerű foltokból, umbrákból áll, az egyik kis csoportosulás patkó alakú.
A részletrajzot 7 mm-s Planetaryval készítettem, ami 352x-es nagyítást jelent. Még ilyen jó légköri nyugodtság mellett is, azért ez már észlelési kihívás.
Először a 11836-os szétváló bipoláris foltot és a körülötte lévő kisebb foltokat rajzoltam le, majd utána a 11835-ös csoportot.
A 11835-ös csoport fő foltjai rajzolásánál nagyon látványos volt az umbra kettéválása, a két umbra között a Nap felszíne fehér, híd szerű. A 11835-ös csoport rajzolásánál észrevettem, hogy a nagy vezető folt alatt, nagyon halványan további penumbra szerű szálas képződmények látszanak.
Egyébként is, a vezető és követő folt is körbe van véve apróbb kis pórusokkal, foltdarabkákkal, amik szintén mutatnak valamiféle - kevésbé rendszerezett - szálas szerkezetet.
A Nap már majdnem lement, amikor a kis Lunthoz le tudtam ülni, hogy a H-alfa képet is lerajzoljam. Sietnem kellett, sőt egyszer még arrébb is raktuk a távcsövet, hogy ne takarják el a Napot a fák :)
Azért sikerült megnéznem és lerajzolnom. Jellemzően H-alfában is 4 aktív terület látszik, nagyjából megegyezően a continuum észlelésemmel. Nagyon érdekesek a korong szélénél látható filamentek, melyekből kettő is látványos, protuberanciában végződik a korong szélén.
Az korong északi féltekén egy hatalmas filament figyelhető meg, ami kissé halvány, finom szálas szerkezetű. Mellett látható a Napon a legaktívabb, legfényesebb terület, ami egyébként a 11834-es csoporthoz tartozik (ez azért is érdekes, mert ez a csoport csak apróbb foltokból áll).
A legnagyobb folt nem tűnik szabadszemesnek, de szép, kissé szögletes umbrájával nagyon feltűnő. Annyira jó a légkör, hogy még a granulációs szerkezet is látszik vizuálisan kissé.
A 11836-os csoport bipoláris, nagyon érdekes, olyan formája van, amintha egy sejt osztódna éppen a mikroszkópban. A 11834-es csoport nagyon apró, pórusszerű foltokból, umbrákból áll, az egyik kis csoportosulás patkó alakú.
A részletrajzot 7 mm-s Planetaryval készítettem, ami 352x-es nagyítást jelent. Még ilyen jó légköri nyugodtság mellett is, azért ez már észlelési kihívás.
Először a 11836-os szétváló bipoláris foltot és a körülötte lévő kisebb foltokat rajzoltam le, majd utána a 11835-ös csoportot.
A 11835-ös csoport fő foltjai rajzolásánál nagyon látványos volt az umbra kettéválása, a két umbra között a Nap felszíne fehér, híd szerű. A 11835-ös csoport rajzolásánál észrevettem, hogy a nagy vezető folt alatt, nagyon halványan további penumbra szerű szálas képződmények látszanak.
Egyébként is, a vezető és követő folt is körbe van véve apróbb kis pórusokkal, foltdarabkákkal, amik szintén mutatnak valamiféle - kevésbé rendszerezett - szálas szerkezetet.
A Nap már majdnem lement, amikor a kis Lunthoz le tudtam ülni, hogy a H-alfa képet is lerajzoljam. Sietnem kellett, sőt egyszer még arrébb is raktuk a távcsövet, hogy ne takarják el a Napot a fák :)
Azért sikerült megnéznem és lerajzolnom. Jellemzően H-alfában is 4 aktív terület látszik, nagyjából megegyezően a continuum észlelésemmel. Nagyon érdekesek a korong szélénél látható filamentek, melyekből kettő is látványos, protuberanciában végződik a korong szélén.
Az korong északi féltekén egy hatalmas filament figyelhető meg, ami kissé halvány, finom szálas szerkezetű. Mellett látható a Napon a legaktívabb, legfényesebb terület, ami egyébként a 11834-es csoporthoz tartozik (ez azért is érdekes, mert ez a csoport csak apróbb foltokból áll).
Az észlelések elérhetők az MCSE észlelésfeltöltő oldalán is.
Continuum észlelés: http://mpt.dyndns.info/open.php?obsid=11027
H-alfa észlelés: http://mpt.dyndns.info/open.php?obsid=11028
Címkék:
Nap és napfoltok
2013. augusztus 18., vasárnap
Az amatőrcsillagászok lukkamerát szüretelnek
Hát igen, szóval beszedtem négy darab kamerámat... pontosabban beszedettem mert sajnos személyesen nem jutottam le értük. De végre megkaptam őket és nagy izgalommal bontottam ki a dobozokat. Hihetetlen módon mind a négy kamera sikerült valamennyire és mind a négy kamera teljesen egyedi lett!
Még amikor kipakoltam a kamerákat megszámoztam és lefotóztam őket, valamint a tájat amerre néztek, hogy legalább esélyem legyen beazonosítani később, hogy melyik kamera melyik. A számozás sajnos lekopott (vagy pedig csak akartam beszámozni?), de így is sikerült sorba rendeznem őket a tájakról készült képek alapján, bár két kameránál ez kicsit nehézséget okozott, a másik kettőnél teljesen egyértelműen látszik a táj / tereptárgyak amiket fotózott.
Mindegyik kamera január 29-től június 20-ig volt kint. A kép feldolgozásánál az eredeti képeket scanneltem, Photoshopban retusáltam (szösz-eltüntetés), invertáltam és színcsatornákat állítottam, görbéztem. Mindegyiket csak annyira állítottam, hogy előjöjjön a legtöbb részlet, a színeket nem piszkáltam egyébként direkt semmilyen irányban, mindegyik képnél hasonló képfeldolgozást csináltam.
Az egyes kamera képén nagyon kevés tereptárgy / táj látszódik, igaz az eredeti képen is ez talán az egyik legtisztább, fa- és bokormentes stb.. tájkép. Viszont a Nap teljes útja gyönyörűen látszik hat hónapon át!
Ez az egyetlen kamera, amin teljesen látszik, nagyon örültem amikor megláttam az eredményt. Ebből még akár azt is meg lehetne számolni, hány borús és derűs nap volt ebben az időszakban :)
Az egyes kamerához tartozó tájkép:
A kettes kamera sikerült a legjobban véleményem szerint, legalább is ami a részleteket illeti a képen. Gyönyörűen látszanak a szemben lévő házak, kéményeikkel együtt, a belógó ágak és még a távolabbi házakból is látható pár a képen. Ezen kívül a nap útvonala is majdnem teljes a képen, szóval isteni... az egyetlen érdekesség ezzel a képpel az volt, hogy ahogy a papírt kivettem a dobozból fel volt pöndörödve, szinte teljesen (meglepő, hogy mégis ilyen gyönyörűen vette a képet végig, szóval elképzelhetőnek tartom, hogy csak leszedése után pöndörödött fel a dobozban), és ahogy szétnyitottam a papírt eltöredezett a kép. Ilyennel még sosem találkoztam, de még így is nagyon szép és egyedi lett a kép.
Egyébként ez volt szinte az egyetlen kamera, amiről első ránézésre is egyből lehetett tudni, melyik tájképhez tartozik és nem kellett rajta jellegzetességeket keresgélni.
A kettes kamerához tartozó tájkép:
A hármas kamerám nagyon érdekes és túlvilági lett. Télen gyönyörűen vette a Nap útvonalát, majd később voltak kimaradások a felvételben, míg végül szerintem tavasz körül bemondta az unalmast. Valószínűleg eltömődött a luk, azonban nyáron még egy-két napon át vett egy kis 'csíkot', így nagyon érdekes lett az eredmény. Látszik is és nem is.
Ráadásul, ha alaposan megnézzük a képet, látszik hogy ahol a legalacsonyabban járt épp a Nap (télen), a Nap útja alatt a táj olyan, mintha lángba borult volna, ráadásul a lángnyelvek időnként felérnek egészen a Nap útjáig. A képre rákerült egy ház is, ami a tájképen nem látszik, ettől még sejtelmesebb (persze a magyarázat egyszerű, hiszen a kamera látószöge sokkal nagyobb volt mint a tájról készült fotóé), olyan mintha egy másik dimenzióból került oda a ház, aminek még a formája is furcsa :)
A negyedik kamera is nagyon jól sikerült, a Nap útja érdekesen elnyújtott a kép bal oldalán, kicsit még szürreálisabb tőle mint egyébként. Jól látható a növényzet és néhány ház a háttérben. A tájon az előtérben látszik A kerítésnél a veteményes bejárata, valamint egy régi kiszolgált kád, ami évek óta az udvaron van és esővíz gyűjtésére szolgál.
Összehasonlítva a többi képpel nagyon jól látszik, hogy a kamera ideje felénél (kb. március körül?) egy hosszabb borús időszak volt. Ez egységesen, egyformán feltűnik mind a négy kamerán. Nagyon érdekes, hiszen mindig a télre mondogatják hogy túl sok a borús nap, de a kamerák képei alapján ez nem igaz, télen több derült nap volt, mint tavasszal :)
A négyes kamera tájképe:
Még amikor kipakoltam a kamerákat megszámoztam és lefotóztam őket, valamint a tájat amerre néztek, hogy legalább esélyem legyen beazonosítani később, hogy melyik kamera melyik. A számozás sajnos lekopott (vagy pedig csak akartam beszámozni?), de így is sikerült sorba rendeznem őket a tájakról készült képek alapján, bár két kameránál ez kicsit nehézséget okozott, a másik kettőnél teljesen egyértelműen látszik a táj / tereptárgyak amiket fotózott.
Mindegyik kamera január 29-től június 20-ig volt kint. A kép feldolgozásánál az eredeti képeket scanneltem, Photoshopban retusáltam (szösz-eltüntetés), invertáltam és színcsatornákat állítottam, görbéztem. Mindegyiket csak annyira állítottam, hogy előjöjjön a legtöbb részlet, a színeket nem piszkáltam egyébként direkt semmilyen irányban, mindegyik képnél hasonló képfeldolgozást csináltam.
Az egyes kamera képén nagyon kevés tereptárgy / táj látszódik, igaz az eredeti képen is ez talán az egyik legtisztább, fa- és bokormentes stb.. tájkép. Viszont a Nap teljes útja gyönyörűen látszik hat hónapon át!
Ez az egyetlen kamera, amin teljesen látszik, nagyon örültem amikor megláttam az eredményt. Ebből még akár azt is meg lehetne számolni, hány borús és derűs nap volt ebben az időszakban :)
Az egyes kamerához tartozó tájkép:
A kettes kamera sikerült a legjobban véleményem szerint, legalább is ami a részleteket illeti a képen. Gyönyörűen látszanak a szemben lévő házak, kéményeikkel együtt, a belógó ágak és még a távolabbi házakból is látható pár a képen. Ezen kívül a nap útvonala is majdnem teljes a képen, szóval isteni... az egyetlen érdekesség ezzel a képpel az volt, hogy ahogy a papírt kivettem a dobozból fel volt pöndörödve, szinte teljesen (meglepő, hogy mégis ilyen gyönyörűen vette a képet végig, szóval elképzelhetőnek tartom, hogy csak leszedése után pöndörödött fel a dobozban), és ahogy szétnyitottam a papírt eltöredezett a kép. Ilyennel még sosem találkoztam, de még így is nagyon szép és egyedi lett a kép.
Egyébként ez volt szinte az egyetlen kamera, amiről első ránézésre is egyből lehetett tudni, melyik tájképhez tartozik és nem kellett rajta jellegzetességeket keresgélni.
A kettes kamerához tartozó tájkép:
A hármas kamerám nagyon érdekes és túlvilági lett. Télen gyönyörűen vette a Nap útvonalát, majd később voltak kimaradások a felvételben, míg végül szerintem tavasz körül bemondta az unalmast. Valószínűleg eltömődött a luk, azonban nyáron még egy-két napon át vett egy kis 'csíkot', így nagyon érdekes lett az eredmény. Látszik is és nem is.
Ráadásul, ha alaposan megnézzük a képet, látszik hogy ahol a legalacsonyabban járt épp a Nap (télen), a Nap útja alatt a táj olyan, mintha lángba borult volna, ráadásul a lángnyelvek időnként felérnek egészen a Nap útjáig. A képre rákerült egy ház is, ami a tájképen nem látszik, ettől még sejtelmesebb (persze a magyarázat egyszerű, hiszen a kamera látószöge sokkal nagyobb volt mint a tájról készült fotóé), olyan mintha egy másik dimenzióból került oda a ház, aminek még a formája is furcsa :)
A hármas kamera tájképe:
A negyedik kamera is nagyon jól sikerült, a Nap útja érdekesen elnyújtott a kép bal oldalán, kicsit még szürreálisabb tőle mint egyébként. Jól látható a növényzet és néhány ház a háttérben. A tájon az előtérben látszik A kerítésnél a veteményes bejárata, valamint egy régi kiszolgált kád, ami évek óta az udvaron van és esővíz gyűjtésére szolgál.
Összehasonlítva a többi képpel nagyon jól látszik, hogy a kamera ideje felénél (kb. március körül?) egy hosszabb borús időszak volt. Ez egységesen, egyformán feltűnik mind a négy kamerán. Nagyon érdekes, hiszen mindig a télre mondogatják hogy túl sok a borús nap, de a kamerák képei alapján ez nem igaz, télen több derült nap volt, mint tavasszal :)
A négyes kamera tájképe:
Címkék:
Szolárgráf
Prinz kráter és környéke - mert Holdazni jó
Nagyon jó élmény volt ismét a Holdat rajzolni. A területet az alapján néztem ki, hogy nagyon megtetszett. A terminatorhoz közel viszonylag nagy árnyékokkal először a Prinz krátert és környékét választottam ki, később ahogy haladtam a rajzommal, a szinte tejesen árnyékban lévő Aristarchus is rákerült a rajzra.
A Prinz kráter nagyon töredezettnek tűnt, a dél-nyugati pereme teljesen leomlott már. A Prinztől északra hegyvonulatot lehetett megfigyelni kisebb kráterekkel és kiemelkedésekkel. Mivel nagyon magasak voltak az árnyékok, a kisebbnek tűnő kiemelkedéseknek is óriási, hosszú árnyéka volt.
A Montes Harbinger egy része is látszik a rajzomon. Ebben több helyen is megfigyeltem az anyagban eltéréseket és töréseket, ahol talán korábban anyagátfolyások lehettek és felgyűrődhetett a felszín. A rajzolásban nagyon könnyű volt elveszíteni a "fonalat", sokszor néztem vissza az okulárba, mert nagyon sok töredezett, csipkézett felszíni részlet volt a környéken.
A Prinz kráter nagyon töredezettnek tűnt, a dél-nyugati pereme teljesen leomlott már. A Prinztől északra hegyvonulatot lehetett megfigyelni kisebb kráterekkel és kiemelkedésekkel. Mivel nagyon magasak voltak az árnyékok, a kisebbnek tűnő kiemelkedéseknek is óriási, hosszú árnyéka volt.
A Montes Harbinger egy része is látszik a rajzomon. Ebben több helyen is megfigyeltem az anyagban eltéréseket és töréseket, ahol talán korábban anyagátfolyások lehettek és felgyűrődhetett a felszín. A rajzolásban nagyon könnyű volt elveszíteni a "fonalat", sokszor néztem vissza az okulárba, mert nagyon sok töredezett, csipkézett felszíni részlet volt a környéken.
Címkék:
Hold és kráterei
2013. május 17., péntek
C/2011 L4 Pannstarrs
2013 az üstökösök éve, hiszen többet is meg lehet figyelni az év során.
Az első kuriózum a Pannstarrs üstökös volt, melyet kb. március 10-től kezdve lehetett látni napnyugtakor a nyugati ég alján és eleinte szabadszemes is volt az üstökös, majd fokozatosan halványult.
Március 19-én nekem is sikerült megfigyelnem, többszöri próbálkozás után. A háztetőre mentem fel, mivel onnan van csak rálátásom a nyugati horizontra, viszont megállapítottam, hogy nem is rossz ez a rálátás, a környező "hegyek" alig alig takarnak ki valamit.
Szerencsém volt 19-én, mivel a korábbi napokban végig nagyon rossz idő volt, felhős ég, és ha ki is tisztult kicsit az idő, garantáltan az ég alja felhős volt (ahol valószínűleg az üstökös leledzett). Szóval aznap épp az ég alja volt tiszta és az ég alját pásztázva egyszercsak kiszúrtam egy csillagot, aminek valahogy nem kellett volna ott lennie. Mivel Ákos is fent volt velem a tetőn (az üstökös még őt is felcsábította :-)) és a binokulár épp az ő kezében volt, ezért ő volt az, aki felkiáltott, hogy "Igen, ez az!". Megnézve a 10x50-es binokulárral, illetve pár perccel később ahogy kezdett sötétedni már szabadszemmel is egyértelművé vált (a kissé elmosódott forma miatt), hogy az üstököst látjuk. 18:15-kor pillantottuk meg először, kb. 8-10 fokra az ég aljától.
Szabad szemmel, elfordított látással kb. 0,5 fokos csóva látszott.
Binokulárral nagyon szép látványt nyújtott, sárgás színű, kissé elnyúlt volt a magja, jobb oldalán élesen elkülöníthető, kiemelkedő volt a csóva. Balra elmosódottabb, kissé legyező alakú, és időnként felsejlett az is, hogy a csóva mintha kettős lenne.
A közepe táján a magtól felfelé mintha erőteljesebb lenne a csóva egy rövid szakaszon. Binokulárral egyébént a csóva 1,5 fokosan látszott, de 0,5 fok után már nagyon halványan (elfordított látás segítségével).
Nagy öröm volt látni, főleg hogy ekkora és ilyen szép üstököst én életemben először láttam (A Garradd korábban nem volt közel sem ekkora élmény).
Az első kuriózum a Pannstarrs üstökös volt, melyet kb. március 10-től kezdve lehetett látni napnyugtakor a nyugati ég alján és eleinte szabadszemes is volt az üstökös, majd fokozatosan halványult.
Március 19-én nekem is sikerült megfigyelnem, többszöri próbálkozás után. A háztetőre mentem fel, mivel onnan van csak rálátásom a nyugati horizontra, viszont megállapítottam, hogy nem is rossz ez a rálátás, a környező "hegyek" alig alig takarnak ki valamit.
Szerencsém volt 19-én, mivel a korábbi napokban végig nagyon rossz idő volt, felhős ég, és ha ki is tisztult kicsit az idő, garantáltan az ég alja felhős volt (ahol valószínűleg az üstökös leledzett). Szóval aznap épp az ég alja volt tiszta és az ég alját pásztázva egyszercsak kiszúrtam egy csillagot, aminek valahogy nem kellett volna ott lennie. Mivel Ákos is fent volt velem a tetőn (az üstökös még őt is felcsábította :-)) és a binokulár épp az ő kezében volt, ezért ő volt az, aki felkiáltott, hogy "Igen, ez az!". Megnézve a 10x50-es binokulárral, illetve pár perccel később ahogy kezdett sötétedni már szabadszemmel is egyértelművé vált (a kissé elmosódott forma miatt), hogy az üstököst látjuk. 18:15-kor pillantottuk meg először, kb. 8-10 fokra az ég aljától.
Szabad szemmel, elfordított látással kb. 0,5 fokos csóva látszott.
Binokulárral nagyon szép látványt nyújtott, sárgás színű, kissé elnyúlt volt a magja, jobb oldalán élesen elkülöníthető, kiemelkedő volt a csóva. Balra elmosódottabb, kissé legyező alakú, és időnként felsejlett az is, hogy a csóva mintha kettős lenne.
A közepe táján a magtól felfelé mintha erőteljesebb lenne a csóva egy rövid szakaszon. Binokulárral egyébént a csóva 1,5 fokosan látszott, de 0,5 fok után már nagyon halványan (elfordított látás segítségével).
Nagy öröm volt látni, főleg hogy ekkora és ilyen szép üstököst én életemben először láttam (A Garradd korábban nem volt közel sem ekkora élmény).
Címkék:
Üstökösök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)