2011. november 24., csütörtök

Hiper-szuper Jupiter

Hosszú, napokon át tartó rossz idő és tejfölös égbolt után ma hazafelé jövet a Jupiter gyönyörűen világított az égen. Hazaértem után szinte azonnal ki is pakoltam, és miután kicsit hülni hagytam Eperkét kint (onnan nézte ahogy vacsorázunk), ráálltam a Jupiterre.

A légkör kissé ködös, szmogos volt, illetve az átlátszóság sem volt tökéletes, azonban a légkör nyugodt volt egyébként végig. 26x-os nagyítással szépen látszottak a holdjai és a környező csillagok. 130x-os nagyítással figyeltem először, majd 186x-ossal (2x Barlow + 93x - 6 mm Planetary). Már 130x-os nagyításon is szépen látszott a barnás halványka színe és a főbb sávok. A déli sávban egy kissé sötétebb az északi rész, és fokozatosan halványodik. A fősáv déli szélénél a nyugati peremhez közel egy jól kivehető, de nem túl sötét elnyúlt folt van, amely alatt a sávban kissé elmosódott, de fehér részek tűnnek fel. Itt, a déli saroknál a "sapkában" is megfigyelhető egy kissé sötétebb vonalka, ami szálas, leginkább a fa mintázatára emlékeztet.

Az északi fősávban egy sötét, kissé elnyúlt, elliptikus sötét folt látható. Érdekesen felette kissé fehéres, határozottan elkülönülő vonal választja el a sávtól, ami elnyúlik kissé a perem felé is.
A két fő sáv között is megfigyelhető egy halvány, kevésbé markáns vonal, kissé inkább a nyugati perem felé. Egy nem határozott, sőt bizonytalan folt-féleséget figyeltem meg szintén az északi fősávban, a keleti peremhez közel. Azonban ez elég bizonytalan volt, 186x-os nagyítással inkább amolyan núlványnak tűnt.

Ezután még rápillantottam a Plejádokra, az M45-re és az Orion csillagképre. Egyelőre még nincsenek jól belátható helyen számomra, de kellemes emlékeket idéztek fel: ezek voltak az első objektumok, amiket megfigyeltem az égbolton. Érdekes és örömteli volt viszontlátni őket, különös tekintettel a vörös óriás barátomra, Betelgeusere.

Eredeti, kézírásos változat:

1 megjegyzés: