Szilveszteri csillagnézőben

Szilveszter napjára kegyes volt az idő (előtte majdnem egy hétig rossz idő volt, és utána is rossz idő lett), mintha csak tudta volna, hogy most ki kell tisztulnia az égnek.

Délelőtt amikor felkeltem már sütött a Nap, bár felhős volt az ég, és a légkör sem volt a legjobb, de abszolút alkalmas volt arra, hogy Napot észleljek, még ha részleteket nem is tudtam rajzolni (93x-os nagyításon már nagyon nagyon remegett a légkör). Ismét megjelent egy nagy foltot tartalmazó csoport, ami nagyon hasonló volt a 11384-es csoport nagy foltjára december 25-éről, és ez is mintha szabadszemes lenne, habár igazából csak annyit láttam, hogy "mintha valami arrafelé" felsejlene.

A csoportban található egy nagyon feltöredezett folthalmaz, sok apró umbrával és halvány, szabálytalan penumbrával. Ezen a nagy csoporton kívül csak kisebb csoportok vannak, egy-egy bipoláris vagy monopoláris folttal. Külön érdekes volt a 11383-as vagy 11384-es csoport, amely esetén egyetlen folt volt látható a nyugati peremhez közel, azonban azt nem tudtam eldönteni hogy ez melyik, ugyanis a solarmonitor.org egyetlen foltot sem mutatott, azonban mindkét szám egy helyen szerepelt. Két fáklyamezőt számoltam, egyet itt a nyugati peremnél a folt körül, egyet pedig az észak-keleti perem szélén, ahol viszont nincs jelenleg foltcsoport.
Próbálgattam a Meade zöld színszűrőt is, sajnos több részletet nem hozott, bár kicsit segített a légkör zavaró ugrálásán.

Este változatlanul jó idő mellett az ég bővelkedett néznivalókban: Fent volt a holdsarló, a Jupiter, az Orion csillagkép, és gyönyörű, jó idő volt. Az átlátszóságban nem volt hiba, bár a nyugati és keleti ég alján pár felhőcskét látni lehetett végig, de nem zavartak egyáltalán. A légkör is jó volt, bár most nem próbáltam igazából nagyon szoros kettősöket nézni például ahol ez zavaró lehetett volna.

Először a Holdat néztem meg, ahol rögtön figyelmes lettem egy a Terminátorhoz nagyon közel levő, viszonylag nagy méretűnek látszó kráterre. Gyorsan felrajzoltam magamnak a holdsarlót és a kráter elhelyezkedését, hogy később könnyebben megtaláljam, melyik krátert is figyeltem meg, majd átváltottam 130x-os nagyításra. Megfigyelésemet Neutrál szűrővel végeztem, a megfigyelt kráterek pedig a Maurolycus és a Barocius, valamint ezek közvetlen környéke.
A Maurolycus személyében egyáltalán nem a legkönnyebb megfigyelési témát választottam, a nyugati perem felé eső részen igencsak csipkézett, mindemellett innen kiindulva a kráter nagy része árnyékban volt, ami nagyon érdekessé tette számomra a megfigyelését. A közepén egy kisebb és egy szélesebb kiemelkedés is megfigyelhető, melyek szintén árnyékot vetnek. A kráter árnyék alá nem eső belső része sötét színű volt. A déli- dél-keleti perem környéke nagyon tagolt, több kiemelkedő rész is látható, és a délkeleti részén mintha egy fél kráter kapcsolódna a nagyhoz.
Az árnyékban lévő rész érdekessége, hogy a perem nyugati részén, valamint a déli szögletben kicsiny kiemelkedések látszanak, melyek az árnyékból világító pontokként emelkedtek ki a környezetükből.

A déli oldalon két kisebb kráter található, melyek a nagyhoz nagyon közel helyezkedenek el, metszik egymás peremeit. Ezek is nagyon érdekesek, a nagyobbik (Barocius) kráter közepén szintén megfigyelhető egy kiemelkedés, és érdekességképp a belső része kissé világosabb, mint a külső része, amely talán szintkülönbség miatt lehet. Ennek a két kráternek a pereme nem annyira tagolt, viszonylag szabályosnak látszanak, és finom, vékony peremük van, gyűrődésektől mentesen.

További érdekességeket rejd a Maurolycus északi pereme, ahol további kisebb, szabálytalan formájú kráterek figyelhetők meg egymás helyén hátán. Rendkívül tagoltnak látszott ez a környezet és ennek felrajzolása, megfigyelése volt a legnehezebb.

Miután befejeztem a vázlatomat és a jegyzeteimet, áttértem az Orion csillagképre, ahol igazándiból a Rigeltől kiindulva lefelé az R LEP változócsillagot szerettem volna megtalálni. Gondoltam, ha már egyszer "ráálltam" a Rigelre, ami mellesleg kettős csillag is, nem lehet kihagyni hogy megnézzem!

A katalógus adatai szerint az A csillag (Rigel) 0,3 mg, a B csillag pedig, amely valójában BC, 6,8 mg. Az A csillag 0,3 mg-s fénye annyira beragyogta a látómezőt, hogy a BC-t sokkal halványabbnak láttam ennél, alig volt észrevehető (bár még normál nézési módszerrel megpillantható volt). Még a vöröses, narancsos színe is kivehető volt a Rigel kékes színéhez képest. A kontraszt azonban egyáltalán nem volt feltűnő a két csillag színében, olyan volt mintha a Rigel alig kék, a tárcsillag pedig aligvörös lenne. A katalógus szerint a távolság 9,3", ami nagyjából reálisnak látszódott 93x-os nagyítással. Az általam becsült PA értéke 205°, ami 1°-kal tér el mindössze a WDS adataitól.

Ezután lefelé haladva megálltam az STF 649-nél is, amely nem is kettős, hanem hármas rendszer. Itt az A csillag szintén kékesnek, a B pedig vörösesnek, narancsosnak látszik. A C csillag viszont halvány, csak elfordított látással látszott. A és B távolsága a katalógus szerint 21,6", A és C távolsága pedig 85,9". A 5,80 mg, B 8,97 mg, a C fényessége viszont nem volt egyértelmű. A WDS tartalmazott egy 9,7 mg-s adatot, de az nem a C fényességadatának a helyére volt beírva, hanem a B helyére, ezért azt gondolom ez egy véletlen elírás lehet. Az is alátámasztja ezt a fényességértéket, hogy én ránézésre 10,2 mg-nek becsültem a másikakhoz képest, ugyanakkor az én becslésem szerint A és B is 0,5 mg-vel halványabb volt a katalógusban megadottaknál (tehát a fényesség különbséget ennek megfelelően becsültem). Az általam becsült PA-k is eltérnek a katalógusban megadottaktól. AB esetén 60°, míg AC esetén 350° az én becslésem, míg a katalógus 69°, illetve 4°-ot ad meg. Ahogy számolgattam, hogyha a Nyugati irányt eltolnám 15 fokkal az óra mutató járásának megegyezően, akkor kb. eljutnék a katalógusadatokhoz. Ez azért érdekes, mert eléggé biztos vagyok benne, hogy jól jelöltem meg a Nyugati irányt. Persze bármi lehetséges.
A csillagkörnyezet egyébként elég szegényes, mindössze egyetlen 10 mg körüli csillag árválkodott az LM-ben a dél-keleti peremhez közel.

Végül sikerült megtalálni az R LEP változócsillagot is szépen csillagról csillagra haladva. Mindenképp érdemes volt megkeresni, ugyanis ez az egyik leggyönyörűbb csillag, amit valaha láttam. A színe olyan, mint egy rubint kőé, gyönyörű vörösen izzik a látómezőben. Fényességét 7,9 mg-re becsültem.
Ezután egy kis szünetet tartottam, mert odafagytam a távcsőhöz, és később mégegyszer kimentem azzal a határozott céllal, hogy megkeressem a karácsonyfa-halmazt. Este 10 után már ez is egész jó helyre kerül és éppen rálátni a környékére a távcsővel, ha az Oriontól indulok ki. A Betelgeuse-től indultam el hogy csillagról csillagra haladva megtaláljam. Nagyjából négyszer kezdtem újra, mert ennyiszer vesztettem el a fonalat, ugyanis nagyon cselesen kevésbé jellegzetes, kevésbé fényes csillagok veszik körül. Azért többszöri nekifutásra sikerült megtalálnom, és egyértelműen beazonosítanom a szépen világító kis karácsonyfát. Már 26x-os nagyítással is jól látszott a karácsonyfa forma, de úgy döntöttem nagyobb nagyítással fogom nézni. 93x-osra váltottam, amiben gyönyörűen éppen beteritette a látómezőt. Legalább is reméltem, hogy beteríti. Pár kissé távolabb lévő csillag még talán a halmazhoz tartozik, de mivel nekem így tetszett a legjobban, így rajzoltam le. Igyekeztem aprólékosan haladni, hogy pontosan a helyére kerüljön minden csillag, és némelyikkel meg is szenvedtem kicsit, de a végeredménnyel elégedett voltam.

Ezzel kívánok mindenkinek boldog Új Évet és sok jóidőt 2012-re! :-)

IC4756 és Théta Serpentis

Csütörtök este azon ritka alkalmak egyike volt, amikor tiszta volt az ég, nem esett az eső, nem volt szélvihar, látszottak a csillagok, némelyik szabad szemmel is.. :)

Félretéve minden fáradtságomat (mert egyébként aznap este korai alvást terveztem) inkább kipakoltam hogy kihasználjam az átmeneti jó időt.

Kiváncsiságból először megkeresem a Vadkacsa-halmazt (M11), amit próbáltam ugye megnézni már Bakonytamásiból is, de akkor sajnos nagyon párás volt a levegő, és szinte csak egy zizegést láttam az egészből. A helyzet az, hogy most is kifogott rajtam a dolog, mert innen a budapesti égről pedig nagyon halványnak látszott. Készítettem róla egy vázlatot és próbáltam megfigyelni legjobb tudásom szerint, de végül úgy döntöttem nem dolgozom ki, mivel sok helyen csak "mintha" ilyen, vagy olyan lenne, helyenként inkább ködösség, de az is bizonytalan. Ez az első olyan objektum, ami többször is kifogott rajtam, bosszant is a dolog egy kicsit, de nem adom fel, amikor legközelebb jó ég alá kerülök, mindenképpen megnézem újból (feltéve hogy még látható lesz).

Levezetésképp megpróbáltam megnézni néhány változó csillagot. Sikerült is megtalálnom a V AQL. és R SCT változókat. Mindkettő könnyen megtalálható helyen van. A fényességbecslésük már nem volt annyire könnyű, mivel valahogy mindkét esetben a referencia csillagokhoz képest úgy tűnt eléggé eltérőek. Igazán odatehettek volna még néhány más referenciát is különböző fényességekkel. Minden esetre a becslésem szerint az R SCT 5.7, de inkább 5.8 mg volt, a V AQL pedig 7.1-7.2 mg.

Ezután a Serpens Cauda felé vettem az irányt, ahol megnéztem a Théta Serpentis kettőscsillagot. Nagyon szép volt, két nagyon hasonló fényességű csillagot láttam. Sőt én amikor ránéztem azt gondoltam, hogy szinte vagy teljesen egyforma a fényességük. Ennek ellenére az atlasz azt írja, hogy a A komponens 5,4 míg a B komponens 4,5 mg. Őszintén szólva kétlem, mivel mindkét csillag fehér színű, így még a színeltérés miatt sem lehet, hogy esetleg "elnéztem". A kettő közti távolság 22", és mivel ügyesen elfelejtettem irányt bejelölni (csak később, emlékezetből jelöltem), a PA-t csak nagyjából tudtam megbecsülni, így olyan 80-85 fokra becsültem. Bár már 26x nagyításon is gyönyörűen látszott (binokuláros kettős simán) a szeparációjuk, 65x-ös nagyításon néztem, amin azért mégiscsak jobban látszott.

Kedvet kaptam még egy kis nyílthalmaz nézegetéshez is, ha már a Vadkacsát nem sikerült túl jól megfigyelni. A térképen kinéztem a 6633-as nyílthalmazt, ami a kettőstől nincs messze, az Ophiuchus irányába. Próbáltam nagyjából betájolni a starpointerrel, hogy hol lehet, azt figyelembe véve, hogy más fényesebb csillagokhoz képest milyen távolságba esik a térkép szerint. Hamar meg is találtam,  azonban az is hamar kiderült, hogy nem azt találtam meg, hanem az IC4756-ost, ami közel van hozzá, kissé keletebbre. Nagyon jellegzetesek a fényesebb csillagai, egy kissé elnyújtott sarkú trapéz, aminek a kevésbé elnyújtott sarkához közel mégegy fényesebb csillag van. A többi csillag, amit a halmazt alkotja már kevésbé fényes, bár akad közte egy-egy határozottabb fényű. Ami nekem nagyon tetszett, az az, hogy a trapéz teteje irányában kissé tömörültebbek a csillagok és érdekes formák találhatók errefelé. Az egyik legjellegzetesebb egy kis hármas, ami halványka csillagokból áll ugyan, de egyenlő oldalú háromszöget alkotnak és eltéveszthetetlenül ennek a halmaznak a jellemzője.
Ez a halmaz is igazán alátámasztja, hogy nem csak a Messier objektumokat érdemes felkeresni, hanem a térkép szerint viszonylag jelentéktelennek tűnő halmazokat is, mivel kiderül róluk sokszor, hogy nagyon szép, érdekes formákat tartalmaznak. Ez is gyönyörű látvány volt, amit több mint fél órán keresztül nézegettem és rajzolgattam végül.

Delta Bootis és R Bootis

Minden körülmény az észlelés ellen játszik ma. Telihold van, felhős az ég és a Sziget Fesztivál miatt kivilágították a teljes budapesti eget szinte. Majdnem szürkületi világosság van kint.

Dacolva a lehetetlennel, én csakazért is kipakoltam. Meteort nem sikerült látnom (dél-délnyugati égbolt), de megnéztem egy kettőst és megpróbálkoztam egy változóval is.

A mai kettősöm a Dealta Bootis volt, amit már régen kinéztem magamnak, csak sosem volt olyan elérhető helyen, hogy az erkélyünkről meg tudjam nézni. Na most ezt pótoltam, és ráadásként kipróbáltam a kölcsön 12 mm-es Meade mérőokulárt is (köszönet Ránsnak :))

Az A csillagot én narancsos színűnek láttam (bár az atlasz sárgát ír), a B komponenst pedig enyhén sárgásnak láttam (bár az atlasz fehéret ír). Az A az atlasz szerint 3,5 mg, a B pedig 8,7 mg. Jól látszik is a különbség a két csillag között. A és B között a távolság 105", így már akár 20-25x nagyítással is jól látszik a szeparációjuk. Én 26x-os nagyításon néztem, majd 54x-esen a 12 mm-es mérőokulárral. Kissé nehézkesnek éreztem elsőre a használatát, de egy idő után rájöttem, hogy hogyan forgassam, hogy mérjek is vele valamit. Persze a mérés közel sem pontos, hiszen egyrészt nem álltam pólusra és nem használtam az óragépet, másrészt pedig kicsi volt a nagyítás ehhez. Szerintem majd kipróbálom Barlow-val is (szerencsére abból is van nálam egy kölcsönbe :D). Minden esetre az általam mért-becsült PA 30°

Próbálkoztam a közelben lévő R BOO. kettőscsillaggal is. Megtalálni nagyon könnyű volt, mert tőle nem messze egy jóformán félkör alakú 4 csillag helyezkedik el nagyon jellemző módon, melyek fényessége igen hasonló (nem referencia csillagok). Tőlük kissé felfelé van egy 7,1 mg-s csillag, illetve felül egy 6,0 mg-s. Nagyjából a kettővel egy szabályos háromszöget zár be egy 9,0 mg-s csillag, amitől kissé lefelé található a változó. A fényessége az AAVSO szerint 6,2 és 13,1 mg között változik, és a periódusa 223,4 nap. A csillag Mira típusú változó. A változótól lefelé szintén majdnem szabályos háromszöget zár be két másik csillag. Az egyik 8,5, a másik pedig 9,4 mg. Található még a közelben néhány 10 mg alatti csillag is, de ezeket már nem láttam a rossz városi égen. A változót is csak elfordított látással tudtam megfigyelni, és összehasonlítani a referenciákkal. Úgy találtam, hogy a 9,4 mg-s csillag áll hozzá a legközelebb, de aránylag 0,3 mg-vel halványabb. A becslésem szerint 9,7 mg.

Kettősök és változók a Bakonyból - v.2

2011.08.05.

Két nap rossz idő volt megint, esővel, felhőkkel és mindennel, amit csak el lehet képzelni. Ez Murphy törvénye, hogy kizárólag akkor van nagyon rossz idő amikor mi távcsővel utazunk el a Bakonyba. De volt olyan kegyes az időjárás, hogy még egy éjszakát adott, ami ugyan kissé párásra sikeredett, de érdekes módon ez nem zavart az észlelgetésben cseppet sem, nem párásodott be sem a tükör, sem más túlzottan, csak a térképek és papírok voltak nedvesek.

Összeírtam magamnak egy szép hosszú listát arról, hogy miket szeretnék megnézni. Persze mindent lehetetlen, ezért próbáltam rangsorolni, és elsősorban olyan kettősöket néztem, amiket már réges rég kinéztem magamnak, de sosem volt lehetőségem megnézni:

Először a nagygöncöl irányába nézelődtem, ahol két kettőscsillagot is megnéztem. Az egyik a Dzéta Ursae Maioris volt, ami magának a csillagképnek az egyik fényes, 2,4 mg-s csillaga. Épp emiatt könnyű célpont, viszont mivel otthonról nincs rálátásom az észeki égre, csakis ott van lehetőségem megnézni. Az A és B komponens is kékes fehérnek látszik, de csak nagyon enyhén. A B komponens 4,0 mg, és a kettő távolsága 14,4". 65x-ös nagyításon kényelmesen látszott a kettő közötti szeparáció. Ennek a kettősnek a környezete kevésbé volt csillagban gazdag, de azért látható három jellegzetes csillag a kettőstől déli irányban. Három teljesen különböző fényerejeű csillag látható háromszög alakban. A becsült PA 152°.

Ezután nem sokkal lejebb nézelődtem, a Canes Venatici csillagképben, ahol az Alfa Canum Venaticorum nevű kettőst szerettem volna megnézni (ismertebb nevén Cor Caroli). Mivel ez a csillag is igen fényes, 2,9 mg-s, nem okozott gondot szabad szemmel sem megtalálni magát a csillagot. Mivel a szeparációjuk 19", ezért ehhez is 65x-ös nagyítást választottam. B komponens 5,5 mg-s. Az A színe fehér, a B színe pedig szürke. Az atlasz szerint az A kékes, a B pedig fehér, hát szerintem ez nem így van, az A határozottan fehér. A PA-t 240°-ra becsültem. Ekörül a kettős körül sincs túl sok csillag a közelben, így a lerajzolása nem okozott különösebb problémát.

A következő kiszemeltem az Epszilon1 - Epszilon2 Lyrae, amely szerintem a világ egyik legérdekesebb objektuma az égen. Ha csinálnék egy 10-es listát, ez biztos szerepelne rajta. A két kettős szeparációja 208", így tulajdonképpen majdhogynem szabadszemes kettős, hiszen a két-két kettőscsillag együttes fénye szerintem eléri a 4 mg-t is. Az biztos, hogy binokulárral is látható egymás mellett az Epszilon1 és az Epszilon2. Azonban az egyes kettősök felbontásához már jó felbontóképesség és nagy nagyítás szükséges, mivel a szeparációjuk kicsi. Az Epszilon1-é 2,6", az Epszilon2-é pedig 2,3". 65x-ös nagyítással már tojásded formájúak a csillagok, félig bontja őket. 130x-os nagyítással (5 mm-es Planetary) szépen egymás mellé "tette" az egyes A-B párokat a távcső. Az Epszilon1-nél A fényessége 5 mg, a B fényessége 6,1 mg, enyhén látható hogy a B komponens kisebbnek látszik. Mindkét csillag határozottan fehér színű, és az általam becsült PA 27°. Az Epszilon2 kettősnél az A fényessége 5,2 mg, a B fényessége pedig 5,5 mg. Itt kevésbé látszik különbség a kettő között, épp ezért talán könnyebb is volt kivenni egymás mellett a két csillagot. Ezek a csillagok is határozottan fehér színűek, és az általam becsült PA 80°. A két kettős a látómezőben olyan, mintha egymással táncolnának :-)

Ezután egy másik régóta vágyott kettőst néztem meg, az Albireo-t (Béta Cygni-t). Ódákat zengenek erről a kettősről és gyakorlatilag bárki aki valaha kettősözött mind azt mondta hogy feltétlenül meg kell néznem. Nos, nem csoda hogy legendák szólnak róla, az egyik leggyönyörűbb kettős, amit valaha láttam. Az A komponens 3,1 mg-s és erőteljesen narancs színű, szinte aranyként ragyog. Mellette a B komponens 5,1 mg, és határozott kék színe van, ami miatt sokkal kisebbnek látszik az A komponens mellett. Egymás mellett nagyon érdekes színt visznek az égre. Szeparációjuk 34", ezért tulajdonképpen már kis nagyítással is bontható, de én 65x-ös nagyítással néztem, mert így sokkal inkább látható mennyire szépek. Aki még nem látta, annak feltétlenül ajánlom én is, még akkor is ha nem kettősözik amúgy. Ez is felkerül a Top 10-es listámra!

Ezután ugyanezen a környéken még megnéztem az X CYG és a V AQL változókat. Az előbbit kissé nehezebb volt megtalálni, elkínlódtam vele egy ideig mire sikerült, azonban az AAVSO keresőtérképem alapján amit nyomtattam utána felismertem könnyen a mellette lévő jellegzetes formában elhelyezkedő referencia csillagok segítségével. Viszonylag könnyű volt ezután már a becslés, a mellette lévő csillagokon kívül (amelyek rendre 6,9 és 7,6 mg között vannak), a környéken lévő 6,6 és 4,5 mg-s csillagokhoz is hasonlítottam. A becslésem szerint a fényessége 6,5 mg, éppen csak egy lehelletnyivel volt fényesebb, mint a 6,6-es csillag, de határozottan fényesebb volt, mint a 6,9 mg-s csillag.

A V AQL megtalálása ezzel szemben gyerekjáték volt, gyakorlatilag eltéveszteni sem lehet, egy látómezőben van a 3,4 mg-s lambda Aql.-el és mellette többek között egy 4,0 mg-s referencia csillag is található. A fényessége ugyan csak 6,7 és 7,2 között változik az AAVSO térkép szerint (ami nem túl nagy változás), de viszont megbecsülni viszonylag könnyen ment. Mellette még található néhány kisebb referencia csillag is, 6,9 és 9,4 mg között. Szerencsémre épp ugyanolyan fényesnek látszott mint a 6,9 mg-s csillag, és a kissé messzebb található 7,3 mg-s csillagnál viszont fényesebb volt. Ezért becslésem szerint 6,9 mg. A periódusa 407 nap, ezért azt hiszem ezt is elegendő lesz néhány naponta, esetleg hetente figyelni. Mivel már az Aql. is elérhető az erkélyünkről, majd meg is nézem újból.

Kettősök és változók a Bakonyból - v.1

2011.08.02.

Ma este nagy reményekkel pakoltam ki, mivel sötétedés után szinte szabad szemmel látszott a tejút. A nagy reményeim azonban elszálltak, mivel olyan párás volt az idő, hogy a füzeteim, térképeim szinte pillanatok alatt átnedvesedtek. Ez eleinte annyira nem zavart, gondoltam hogy azért elkezdek nézelődni.

Először meg szerettem volna nézni a Béta Lyrae-t, ami nem csak kettős, de változócsillag is. Elég nehezen találtam el, időközben rájöttem, hogy a pointerem is elállítódott (pedig délelőtt beállítottam), és azt is beállítottam rendesen egy csillagon. Végül is sikerült megtalálnom a Béta Lyr.-t, le is rajzoltam a kettőst. A becsléssel azonban picit bajban voltam, belezavarodtam a térképbe kissé. A Vízi atlasz szerint a B komponens mindössze 8,6 mg-s, az A pedig 3,4 és 4,3 között változik. Az atlaszban lévő keresőtérkép alapján nagyon nehéz volt megállapítani a fényességét, azonban picit a B komponens is segített benne. Becslésem szerint most inkább a 4,3 mg-hez közelít, vagy épp ott van, a B komponens nem annyival kisebb, hogy nagy fényesség különbséget indokoljon. A környező referencia csillagok is fényesnek tűntek hozzá képest.

A és B között egyébként 46" a távolság, ami lehetővé tette, hogy kényelmesen, 26x nagyítással nézzem. A PA becslésem 135°. Érdekes, hogy a B komponenst ami az atlasz szerint kékes, én inkább szürkésnek láttam. Ez nem az első ilyen észlelésem, ebből is látszik, hogy a szín mint olyan mennyire relatív és szubjektív. Az A komponens egyébként egyértelműen fehér.

Ezután áttértem a Scutum csillagképre, ahol meg szerettem volna nézni az R Sct. változót és az M11 (vadkacsa halmazt). Az utóbbival kezdtem, 26x nagyításon olyan, mintha egy gömbhalmazt néznénk jó felbontóképességgel. Nagyobb nagyításon már látszik a csillaghalmaz, ami ezernyi apró csillagra bomlik, azonban a pára miatt képtelen voltam élesre állni 130x-os nagyításon. Sajnáltam, de le kellett tennem arról hogy ezt most lerajzoljam. Talán legközelebb sikerül. Felírtam a listámra. :-)

Az R Sct.-t azonban sikerült megtalálnom viszonylag könnyen, a referencia csillagokkal egyetemben. Az alatta lévő (vagyis inkább felette lévő) Béta Sct. sokkal fényesebb volt, ezért áttértem a felette lévőkre (vagyis inkább alatta lévőkre), melyek rendre 6,2, 6,3, 6,7; illetve oldalt 6,5 és 6,0 fényességűek. Szép sorban megállapítottam, hogy ezeknél viszont fényesebb, a legközelebb a 6,0-s referencia áll, annál csak éppenhogy fényesebb. Ezért a becslésem szerint 5,9 mg-s (26x nagyítás, UT: 20:30-kor). Ez a csillag azért jó, mert otthonról is fogom tudni követni a következő néhány hónapban. Az atlasz szerint 4,2 és 8,6 mg között változik és 147 nap a ciklusa, így elegendő lesz azt hiszem 3-4 naponta ránéznem.

Még kiváncsiságból tekintetem a Delphinus csillagképre téved, ahol igazából az EU Del. változót szerettem volna megnézni elsősorban, ami azonban sajnos nem sikerült; azt hiszem az AAVSO térképem nem sikerült valami jól. Ennek híján egy idő után feladtam. Bár utóbb nézegettem a térképet és az Alfa Del. is rajta van, úgyhogy majd újból megpróbálom onnan kiindulva.

Azonban sikerült még megnéznem a Gamma Delphini kettőst. A Béta Lyraehez hasonlóan ez is gazdag környék más, halványabb csillagokban. Az A és B komponenst is sárgásnak láttam, azonban az A kicsit mintha aranysárgás lenne, míg a B komponens sápadtabb. 65x nagyítással gyönyörűen látszottak egymás mellett, mint valami tökéletes kompozíció. Az A komponens 4,5 mg, a B pedig 5,4 mg, de az enyhe színkülönbség miatt mégis olyan, mintha fele olyan fényes lenne a B, mint az A. A PA becslésem szerint 202-205°, A és B távolsága 9,2".

Sajnos ezután bepárásodott minden: a tükör, a binokulár, a szemüvegem is. Kényelten voltam bepakolni, de már készítem a következő észleléshez a listámat. :-)