Sokasodó kettősök

A cím persze nem azt jelenti, hogy a kettőscsillagok osztódással vagy egyéb módon szaporodnak, csak ha egyszer elkezdek kettősöket észlelni, akkor úgy belendülök, hogy nem bírom abbahagyni. Most különösen jó terület került jól látható helyre: Az Aquila, a Lyra és a Hercules. Különösképp az Aquila az, amely annyira hemzseg a kettősöktől, hogy alig kell elfordítani picit a távcsövet, szinte fokonként belebotlik az ember (lánya) egy újabb kettőscsillagba.

Ismét bebizonyosodott azonban az is, hogy nekem nagyon fontos, hogy előre bejelölgessem legalább azt a térképen, hogy mely kettősök szorosak, tágak, melyek nem észlelhetőek szorosságuk vagy halványságuk folytán. Most is próbálkoztam olyat észlelni amire semmi sem volt még bejelölve és persze most is belefutottam pár olyanba, amely vagy fel sem bontható (0,5") az én távcsövemmel, vagy olyan halvány a B tag (14,5 mg), hogy hiába gúvasztottam a szememet, egy közeli - legfeljebb vizuálisnak nevezhető - kettőst rajzoltam fel a látómező korongjába.

2012.07.14 - UT: 20:00 és 22:00 között készített észlelések leírása:
A használt távcső 130/650 SW (kizárársos alapon :-))

STF 1825 - Bootes

130x, LM=27'

Nagyon szorosnak, 2-2,5" körülinek látszik, egyenlőtlen páros. A fehér, és kb. 7 mg-nek látszik, B is fehér és kb. 10 mg-snek látszik, A-hoz képest kb. 3 mg különbséget érzékelek.

Első pillantásra szegényes a csillagkörnyezet, de elfordított látással feltűnik néhány csillag.

Átlátszóság 4/5, Légkör 4/10.

A WDS adatai szerint A 6,47 mg, míg B 8,42 mg. AB távolsága 4,2". A nagy eltérés - és nehéz bonthatóság talán a rossz légkörnek köszönhető.

Az általam becsült PA 125 fok, míg a katalógus szerinti 154 fok.

STF 1884 - Bootes

130x, LM=27'

Előzőnél kissé egyenletesebbnek tűnő pár, de azonosan szorosnak látszik, 2-2,2". Kb. 1 mg különbséget látok A és B fényessége között. A kb. 7 mg, míg B kb. 8,0-8,5 mg.

Mindkettő tag sárgás színűnek látszik. Az előzőnél határozottabban szétválnak. A légkör javult, már 6/10. Átlátszóság 4/5. A csillagkörnyezet sokkal jellegzetesebb, határozottabb.

Az általam becsült PA 33 fok, a katalógus szerinti érték 55 fok. A katalógus szerint A 6,58 mg, míg B 7,48 mg. A fényességkülönbségre vonatkozó becslésem helyesnek bizonyul. AB távolsága 2,1".





STF 1888 - Bootes


93x, LM=37'

Gyönyörű, arany és topáz színű páros - a B kissé vöröses topáz. Jellegzetes csillagkörnyezet, mintha több tagból állna, néhány halványabb, közeli csillag is megfigyelhető a látómezőben. A Nyugati irányban távolabb lévő csillag nagyon halvány.

Átlátszóság 4/5, Légkör 6/10, javul. A 6 mg, B 8,5 mg becslésem szerint. AB távolsága kb. 5-6". AB PA 313 fok.

A katalógus adatait megtekintve kiderült, hogy hatszoros rendszerrel van dolgom!

C tag nem látszik, a katalógus szerint 12,6 mg. A katalógus szerint 4,76 mg, B 6,95 mg, D 9,6 mg, E 8,65 mg, F 9,20 mg.

Becsléseim szerint AD PA 294 fok, AE PA 99 fok, AF PA 41 fok. A katalógus adatai szerint ezek rendre 286 fok, 100 fok, 41 fok. A katalógus szerint AC 71,6", AD 161,1", AE 268,6" és AF 333,8", mely értékek megfelelnek az észlelésemnek is, így könnyen sikerült beazonosítani az extra (általam eredetileg nem ismert) tagokat. Szeretem a többes rendszereket, mindig sok érdekességet tartogatnak.


STF 1919 - Serpens Caput szélénél

Már 26x-os nagyítással is jól látszik, szépen elkülönülnek a tagok. 52x-es nagyítással (LM=46') figyeltem meg először, majd néhány nap múlva (2012.07.27-én) 26x-os nagyítással is.

A színe enyhén sárgás, B nagyon enyhén kékes-zöldes. A kb. 8 mg, B pedig kb. 8,3 mg becslésem szerint. Alig-alig van fényességkülönbség. AB távolsága kb. 25". A csillagkörnyezet meglehetősen gazdag, fényes kísérők veszik körül. PA 5 fok. A katalógus adatai szerint A 6,71 mg, míg B 7,38 mg. AB 23,3" és PA 10 fok, melyek nagyjából megfelelnek az észlelésemnek.













STF 1864 - Bootes

130x nagyítás, LM=27'.

Gyönyörű, enyhén - alig észrevehetően - kék színe van mindkét tagnap, egyenlőtlen páros. Szépen bontja, gyönyörű kerek csillagoknak látszanak, bár a légkör újra romlik.

Mintha lenne egy C tag is, AC körülbelül 150-160", de nehéz megbecsülni, mivel elég halvány csillag, 10 mg-re becsülöm a fényességét. Még direkt látással épphogy látszik.

PA AB 102 fok, PA AC 165 fok. A katalógus adatai szerint A 4,88 mg, B 5,79 mg. C 10,63 mg a katalógus szerint, amelynél szerintem fényesebb! AB 5,4", AC 127". PA AB 111 fok, míg PA AC 163 fok.





Észlelések 2012.07.28 UT: 20:30-22:30-ig
130/650 SW, mint mindig... :-)

Az ég a Holdtól fényes, ezért a fényességek megállapítása nehéz, a csillagok halványabbnak látszanak. A légkör 3/10, elég rossz, néha elmosódik a kép is, párás az idő. Az átlátszóság jó, 5/5.


STF1838



130x nagyítás, LM 27'

Nagyon halványan látszik a páros és teljesen egyenlőnek tűnik a fényessége. A és B színe is fehér, nehéz eldönteni melyik A és melyik B. AB távolságát 8-9"-re becsülöm, PA-t 331 foknak. Az LM-ben egyetlen más csillag sem tűnik fel, elfordított látással sem.

A WDS adatai szerint A 7,47 mg, B 7,73 mg, AB távolsága 9,4" és a PA 335 fok.











STF 1835

130x nagyítás, LM 27'

Jellegzetes egymás mellett lévő 3 csillag egyik, könnyen felismerhető tagja (térkép alapján rögtön beazonosítható). A-t 7 mg, B-t 9 mg körülre becsülöm, egyenlőtlen pár, kb. 2 mg a különbség. Színük enyhén kékes. Az általam becsült PA 203 fok, AB távolsága 5-5,5".

A WDS adatai szerint A és BC párosról van szó. A fényessége 5,03 mg, BC fényessége 6,78 mg. A fényességkülönbséget jól becsültem. AB 6,0" és a PA 194 fok.









h228 Virgo (HJ 228)

52x nagyítás, LM 46'

Már 26x-os nagyítással is határozottan látszik kettős mivolta, de én váltottam a 12,5 mm-s Plössl-re, mert abban nagyon szépek, pontszerűek a csillagok. A és B is enyhén narancsos, kissé vöröses színű. A 7,5 mg, B 9,5 mg, becslésem szerint kb. 2 mg különbség van. PA 15 fok, a csillagkörnyezet igen szegény.

A WDS adatai szerint A 6,60 mg, míg B 8,99 mg. AB távolsága 70,1" és a PA 15 fok.










STF 1751
130x nagyítás, LM 27'
130x-os nagyításon, nem látszik semmi, elfordított látással sem. A WDS adatait nézve a páros nagyon egyenlőtlen, A 7,05 mg, B 10,27 mg, AB távolsága pedig 5,8". Ettől függetlenül úgy gondolom jobb légkör esetén talán elfordított látással látnom kellene B-t.


STF 1746
93x nagyítás, LM 37'
93x nagyítással nem látszik semmi, elfordított látással sem. A WDS szerint A 7,61 mg, B pedig 9,8 mg és AB távolsága 23", így ezt úgy gondolom látnom kellett volna ezzel a nagyítással. Talán legközelebb.


STF 2590

130x és 165x nagyítás - LM 27' és LM 19'

130x-os nagyításnál tojásdednek látom A-t. 165x-ös nagyítással pedig csíkszerű és időnként egymás mellett látszik két csillag, de nem különül el.

A és B fehér, max. 0,3 mg különbség van köztük, de inkább egyformának látszanak. Elfordított látással egy C tagot is látok, bizonytalanul északi irányban. AB becslésem szerint 1,5", AC pedig kb. 10".

A WDS adatait nézve nagyon érdekes az eredmény, mivel a B csillag a WDS szerint nem létezik, vagyis nincs 1,5"-re semmilyen csillag. Az általam C-nek észlelt tag a WDS szerinti  B. A 6,50 mg, B 10,31 mg, AB pedig 13,6". A PA 310 fok, az általam becsült PA pedig 338 fok (ez az eltérés azonban az elfordított látásból való bizonytalanságnak is betudható). A WDS szerint van C, D és E tagja is, melyek rendre 11,6, 12,2 és 13,5 mg-sek, érdekes módon nagyon közel a B taghoz (egy csoportban).

Megjegyzés: az interneten keresgélve sem találtam ilyen közeli párt ehhez a csillaghoz.
Referencia észlelés szükséges jobb égen.


STF2583 AQL
165x-ös nagyítással néha megnyúlik É-D-i, kb. 160-170 fokos irányban a csillag és tojásdednek látszik, de nem válnak el egymástól. A fényessége 6 mg körül van, és nem hiszem hogy lenne fényesség-különbség. Figyelembe véve a rossz légkört, kb. 1,5-1,8" lehet AB távolsága. A PA 160 fok körüli.

A WDS szerint A 6,34 mg, B 6,75 mg és AB 1,5". A PA 105 fok, legalább az irányultságot sikerült jól becsülnöm.


STT380



Észlelésem helyessége esetén ez egy tág pár, AB távolsága kb. 300". 93x-os nagyítással (LM 37') néztem. A és B is fehérek, A 7 mg körüli, míg B 9,2-9,5 mg körüli becslésem szerint. A csillagkörnyezet igen gazdag.

A WDS adatai alapján észlelésem nem helyes, mivel ez a páros nagyon szoros, 0,4". Hármas rendszer, azonban C fényessége mindössze 12,4 mg, melyet nem láthattam. Így ez az észlelés nem sikeres.











31 AQL

26x nagyítás, LM 129'

Szembeötlő páros, A narancsos, 6 mg körüli fényességű, B pedig elég halványnak tűnik, a színét nem tudom megállapítani, 9,5 mg körülinek tippelem.

Jellegzetes csillagkörnyezetben fekszenek, térkép alapján jól felismerhető. AB körülbelül 80" és 120" között lehet, ilyen nagy távolságnál nehezen tudom meghatározni. A WDS kódját nem találtam meg, de a Cambridge DSC szerint A 5,2 mg, B 8,7 mg és AB 100".

Az általam becsült PA 320 fok.







28 AQL, S717

26x-os nagyítással is szépen látszik, de én 52x nagyítással néztem, LM 46'.

Tág páros, A színe sárgás, 6,5 mg körüli, B 9,5 mg körüli, nagy a fényességkülönbség.

AB távolságát 60-70"-re becsülöm, A csillagkörnyezet viszonylag szegényes ahhoz képest, hogy az AQL-ben található.

Az általam becsült PA 196 fok.

A WDS adatai szerint ez egy hármas rendszer, ahol A 5,55 mg, B 9,02 mg, C pedig 13,04 mg (ez utóbbit nem láttam). AB 60,7", és a PA 174 fok. AC 73,6", PA 106 fok.






STF2489 AQL

130x, LM 27' Nagyon egyenlőtlen pár, alig látszik B elfordított látással. 165x-ös nagyításra váltottam LM 19', AB 7-8", A 6 mg, B 10 mg körülinek tűnik. A színe fehér. Az általam becsült PA 8 fok.

A WDS adatai alapján a fényességkülönbséget jól ítéltem meg, mert A 5,67 mg, míg B 9,30 mg. AB 8,2", és a PA 347 fok, amely tévedésem a nehezen láthatóságnak tudható be, de viszont az irányát jól állapítottam meg.










STTA 178 - AQL

26x, LM 129'

26x-os nagyítással jól látszó, tág páros. Egy látómezőben látszik az STF2489-el. A és B is narancsos, topázos színben pompázik.

AB távolságot 70" körülire becsülöm. A 6,5 mg, B pedig 7,5 mg körüli, a fényességkülönbség nem annyira nem, de határozott. Szép csillagkörnyezetben található. Az általam becsült PA 292 fok.

A WDS adatai szerint A 5,69 mg, míg B 7,64 mg. AB távolsága 89,9", és a PA 268 fok.

Bakonyi kalandok

Szépen lassan elmaradásba kerülök saját magammal. Ugyanis észlelek, rajzolok, sőt videozok is, de arra már sokszor nem jut időm, hogy ide is feltöltsem őket. Azért igyekszem utolérni saját magamat, bár néha nehéz tartani a tempómat :)))

Múlt héten, a hosszú hétvégén elutaztunk anyósomékhoz. Mivel csak két napra mentünk és vonattal (+bkv +autó Győrből), ezért nagyon sokat nem akartam cipelni, így a távcső-készlet egyharmada (szegény szomorú Eperke) itthon maradt, no meg az EQ2 helyett egy kölcsön fotóállványt vittem, hiszen a Luntot az is elbírja.

Első nap Napot már nemigen tudtam nézni (szombaton), mert mire felállítottam az állványt és sikerült belőni rajta a távcsövet is (fél óra szenvedés után), pont lement a Nap a ház mögött. Sajnos a nyugati irány ott annyira nem kedvező. De viszont este szép idő volt, így kimentem a binokulárral nézelődni (mert azt beraktam a táskámba azért). Épp nagyon jól rá lehetett látni a nagygöncölre és környékére, persze kissé nyaktörő módon felfelé, de viszont én otthonról annyira nem látok rá a zenitre és az északi oldalra, hogy kihasználtam a lehetőséget és errefelé nézelődtem. Most sokkal többet nézelődtem és bóklásztam a binokulárral, mint amennyi objektumot konkrétan és rajzosan megfigyeltem.

De azért ha már ott voltam, akkor az Alcor - Mizar párost lerajzoltam nem csak binokulárral, de szabad szemmel is, hiszen szabad szemmel is szépen látszott egymás mellett a két csillag.

Az átlátszóság nagyon jó volt, 5/5-ös, a légkör kicsit kevésbé, 7/10-re becsültem. Néha azért villódzottak a csillagok kissé (főleg a horizont közelében), de viszont binokulárral egyáltalán nem volt zavaró tényező, sem a kissé párás levegő (az még jól is esett a városi szárazság után).

Megfigyelésem közben három műhold is elhaladt közben a látómezőben, közülük kettő szabad szemmel is látható volt és az egyik egész nagynak tűnt (és lassúnak). A Mizar (A) mintha kissé, kb. 1,5 mg-vel fényesebb lenne mint az Alcor (B), és a színe jól kivehetően kékes, míg az Alcor színe inkább tiszta fehér.

Miután ezt megfigyeltem kedvet kaptam hozzá, hogy megkeressem az M51-et is. Persze nyilvánvalóan ez nem egy binokuláros célpont, azonban a Vizi atlasz szerint 20x binokulárral már látszott két kis pamacs, elkülöníthetően (a galaxis két része). Presze 10x binokulárral nem számítottam hasonlóra, de nagyon kiváncsi voltam, hogy vajon látom-e vele egyáltalán? Bármi is feltűnik-e a lázómezőben?

Lenagyobb örömömre a válasz igenlő volt. Rövid megfigyelés után, a térképet nézegetve könnyen megtaláltam, és a binokulárban alig-alig elfordított látással megjelent egy pamacs. Persze nem bomlott ketté, és még abban sem voltam bizonyos, hogy kissé elnyúlt-e, vagy szimplán csak egy pamacs (inkább szimplán csak egy pamacs volt), de nagyon örültem, a csillagkörnyezet alapján határozottan beazonosítható volt a "kiléte" a térképet nézve.

Sem központi magot, sem formát nem sikerült megfigyelni, de így is sikeresnek könyveltem el az észlelésemet.

Ezután tovább nézelődtem, de most kicsit másfelé. Próbáltam térkép alapján nézegetni hogy milyen csillagképeket látok, ami ott a Bakonyban már önmagában is egy kihívás, hiszen annyi csillag látszik szabadszemmel, hogy néha semmiféle csillagképet nem veszek ki (ebből a szempontból Budapesten egyszerűbb egy-egy fényes csillagot, vagy a csillagképek körvonalait meghatározni).

Kissé keletebbre tekintgettem, és egyszercsak megjelent a látómezőben egy nagyon fényes pamacs, amiről egyből tudtam, hogy gömbhalmaz. Nézegettem a térképet és hamar rájöttem, hogy az M5-ös gömbhalmazt találtam meg. Kedves emlékek ébredtek bennem, hiszen ez volt az első gömbhalmaz, amit valaha életemben megfigyeltem, ugyanitt, majdnem egy évvel ezelőtt. Akkor persze távcsővel, különböző kisebb- és nagyobb nagyításokkal néztem, így most mégiscsak sikerült újdonságot varázsolnom a dologból, hiszen akkor binokulárral nem néztem meg. Emlékszem, hogy mennyire nehezen találtam meg akkor, több mint egy órát szenvedtem, kínlódtam és küzdöttem a párával is. Ahhoz képest most, egy évvel később gyerekjáték volt megtalálni és beazonosítani, már rutinból ment. Ez nagy örömmel tölt el, hiszen egy évvel ezelőtt még elképzelni sem tudtam hogy lehet úgy kiigazodni a csillagtérképeken hogy valaki ránéz az égre és tudja mit lát. Lerajzoltam ezt is, persze a 10x binokulár nem igazán bontja fel, még központi csillagfényességet sem igen sikerült kivenni, persze a közepe felé határozottan fényesebb a gömb. Direkt látással is jól látható volt, fényes, kompakt kis objektum. Jellegzetes a csillagkörnyezet, jól beazonosítható.

Másnap már kint ültem Napot nézni délelőtt, amint elmúlt annyir a migrénem, hogy nézni bírtam a távcsőbe (a hirtelen 20 fokos hőmérséklet emelkedés 15-ről 35 fokra kissé megviselt). Viszont a Napon látható csodák kárpótoltak, tele volt szebbnél szebb protuberanciákkal, filamentekkel és aktív, fáklyákkal tűzdelt területekkel. Jól látható, hogy a napi egyenlítő körül két vonalban helyezkedik el a legtöbb aktív terület. Foltból is látszott egy nagyobb (fáklyákkal körülvéve) a keleti peremnél, két kisebb (szintén fáklyákkal tűzdelve) a nyugati peremnél. Itt a két kis folttól kifele még az is látszott érdekességképp, hogy az egyik protuberancia még a korongon kissé beljebb kezdődik, és jól látható. Érdekes, hogy az északi irányban lévő protuberanciák között volt egy, amelynek a kiterjedése hatalmas, viszont nagyon halvány, anyagban szegény volt. Ugyanakkor a kisebbek sűrűbbek, jobban kivehetőek voltak. Érdekes, hogy a filamentek is a nyugat-keleti iránynak megfelelően húzódnak végig, akárcsak a foltok. Persze ebben semmi különleges nincs (hiszen az aktív területek az egyenlítő mentén húzódnak), viszont hidrogén-alfában sokkal inkább megfigyelhető, sokkal feltűnőbb ez a jelenség, mint sima távcsővel, csak a napfoltokat figyelve.

Este nem mentem ki 29-én, mert kissé felhős volt az ég és a légkör nagyon rossz volt, erőteljesen villództak a csillagok, a Hold fénye pedig beragyogta az eget eléggé.

Másnap indultunk haza, de előtte még délelőtt ismét kiültem Napot nézni. Most vittem a binokulárt is, hogy megnézzem a napfoltokat is, de persze a hidrogén-alfa megfigyeléssel kezdtem, hiszen az az izgalmasabb :)

Mivel a Nap már nagyon erősen sütött (és persze épp délelőtt 11-kor kellett kimennem, amikor már nagyon magasan van és nagyon éget), sikerült leégnem, de kizárólag a bal oldalamon. Persze naptejet nem vittünk, okosan felkészültem...

Az előző naphoz nagyon hasonló kép fogadott, bár kissé a filmanetek és fáklyák mintha össze-kuszálódtak volna a korongon, és bár még mindig nagyon jól kivehető volt a kelet-déli irányultságuk, azért elég nagy káosz látszott - keresztbe. Alul, a nyugati- dél-nyugati peremnél nagyon érdekes formájú, a korongtól kissé elszakadó protuberanciák is voltak.

Túl sok folt nem kényeztet most minket, azt azonban nem lehet mondani, hogy nem aktív a nap, hiszen a hidrogén-alfás képen nagyon sok minden látszott. Azért binokulárral is sikerült megfigyelnem egy igen terebélyes foltocskát, és két fáklyamezőt is. Utóbbi nagy sikerélmény, mert azért binokulárral nem mindig lehet fáklyákat látni (főleg ha nem elég erőteljesen vagy nagyok).

Amikor hazaértünk Budapestre, már kissé lemenőben volt a Nap és a Hold vette át a helyét. Némi pihenés után kimentem Holdat nézni, és hamar ki is választottam a Plato krátert, amit amúgy is beigértem Görgei Zolinak, hogy egyszer lerajzolom.

A légkör nem volt a legjobb, kissé remegős, 6/10-es, bár 130x-os nagyítással még sok tiszta pillanat volt, így jól meg lehetett figyelni apróbb részleteket is. A terminátor már viszonylag távol járt a Platotól, így az árnyékok már fékonyak voltak, de azért még mindig nagyon érdekes, sok látnivalót nyújtott.
Csipkézett, de éles kráterszéleket láttam, a északi peremnél nagyon különleges, erősen fényes kiemelkedésekkel. Az Észak-Keleti irányban a Bliss kráter látható, amely a Platohoz képest meglehetősen jelentéktelen, azonban a kisebb környező kráterek közül valóban a legnagyobb. Alatta sok aprócska kráter és kitüremkedés figyelmehető meg szépen, libasorban.

A Plato körül jól elhatárolható területen világosabb a Hold felszíne, melyet később megnéztem és a térkép is így jelöl, ezért gondolom a különböző anyagok (vulkáni és régebbi?) találkozásáról lehet szó. A Plato belsejében nehezen, de megfigyelhető két halványabb paca is, melyek nem kiemelkedések, nem is bemélyedések, hanem inkább az anyag másmilyen ott.

Jól zártam a hétvégét, másnap még videozni is kiültem, de sajnos azt még nem volt időm feldolgozni, úgyhogy később teszem közzé :)

Annyi a kettőscsillag, mint égen a csillag

Márciusban végre megjött a várva várt jó idő. Egyéves amatőrcsillagász létemet mivel is ünnepelhettem volna méltóbban, minthogy rengeteget észleltem. Volt, hogy egymás után eddig három nap is jó idő volt (ami a téli hosszú rosszidős időszakok után már-már csodaszámba megy), én pedig rendületlenül és tántoríthatatlanul kettőscsillagokat észleltem, amíg még el nem tűnik az Orion csillagkép és a tőle nyugatre eső dolgok a látóhatárról (nekem ugyanis már kezd kevésbé jó helyre kerülni; persze azért másfelé is nézelődtem). Egy szó mint száz, lássuk az észleléseket szépen sorban:

2012.03.16. UT: 19:30 és UT 21:30 között
130/650 SW, 26x, 93x, 130x, 165x
Légkör: 7/10 (nagy nagyítással már kissé érezhető a légkör rezgése)
Átlátszóság: 3/5 (kissé fátyolos, itt-ott felhőzet vonul be)

STF 1103 (Canis Minor)

130x-os nagyítással (LM 27') néztem. A fehér, 7,12 mg fényességű, becslésem 7,0 mg volt, amikor megfigyeltem. B vörös színű, 8,64 mg, a becslésem 9,0 mg volt. A és B távolsága 4,1", ami megfelel az általam észlelteknek.
Egyenlőtlen fényességű páros, bár már 93x-os nagyítással is látszott, hogy kettős.
Az általam becsült PA 252°, a WDS szerinti pedig 244°.




STF 1182 (Canis Minor)

130x-os nagyítással (LM 27') figyelem meg. A 7,48 mg, én 8,0 mg-re becsültem. B 8,76 mg, én 9,5 mg-re becsültem, ami kissé eltér a katalógus adatoktól, de a színeltérések miatt belefér, hogy egyenlőtlennek látszik. A fehér, B narancsos színű. A és B távolsága 4,7", amely megfelel az általam megfigyelteknek. PA 62° a becslésem szerint, míg a katalógus szerint 74°. Az ég ekkor elkezdett befelhősödni.





Alpha Leo (Regulus), - ismertebb nevén 1158STFB 6AB.

26x-os nagyítással figyelem meg, mivel tudtam, hogy A és B viszonylag távol vannak egymástól.
A főcsillag maga kékes színű, a katalógus szerint 1,4 mg fényességű. A párja 8,2 mg, és 176" távolságra található 308°-ra a főcsillagtól. Sajnos valamilyen okból nem sikerült azonosítanom a társat, ezért ezt újra fogom észlelni. Azért rajz készült róla.






H V 63 (Leo)

93x-os nagyítással (LM 37') figyeltem meg. A sárgás színű, katalógus szerinti fényessége 7,47 mg. B csak elfordított látással látszott, amikor jobbra elpillantottam. A WDS szerint 9,5 mg, de én úgy gondolom annál kevésbé fényes, hiszen csak elfordított látással láttam. Későbbi (pl. SH 107-ről készült) észleléseim is alátámasztják becslésemet) A és B távolsága 49,5". Az általam becsült PA 360°, míg a katalógus szerinti 348°, ezért úgy gondolom hogy az adatoknak megfelelő csillagot figyeltem. Becslésem eltérése (12 fokkal) az elfordított látásból adódó tévedés lehet.

H VI 76 (Leo)

93x-os nagyítással figyeltem (LM 37'). A 3,56 mg, míg B mindössze 10,83 mg a katalógus adatai szerint. Kis nagyítással nem látszott kettősnek, A fénye nagyon erős. B csak elfordított látással látszott, és elsődleges becslésem szerint legalább 5 mg körüli fényességkülönbség volt. A és B távolsága 95,9". Az általam becsült PA 52°, ami csak 4 fokkal tér el a katalógusban található 48°-os adattól.






SH 107 (6 Leo)

93x-os nagyítással (LM 37') figyeltem meg. A 5,2 mg, vöröses-narancsos színe van. B 9,3 mg, halvány, talán fehéres, vagy kékes színű csillag. A és B távolsága 37". A becslésem szerinti PA 97°.
B csillag becslésem szerint legalább 3,5 mg-vel halványabb A-nál, ami meg is felel a katalógus értékeinek nagyjából. A vöröses-rozsdás színe már kis nagyítással is kiviláglik a csillagkörnyezetből.





H IV 47 (3 Leo)

93x-os nagyítással (LM 37') figyeltem meg. A 5,76 mg, vöröses-rozsdás színű, már már barnába hajló. B 11,12 mg, melyet elfordított látással is nagyon nehezen, azonban biztosan láttam. AB távolsága 25,2". A WDS szerinti PA 79°, becslésem szerinti pedig 58°. A WDS utolsó mérése 2011.








STF 1355 (Leo)

165x-ös nagyítással (LM 15') figyeltem meg. A 7,71 mg, B 7,76 mg fényességű. Szépen egymás mellett látszik a páros, nehéz eldönteni, hogy melyik A és melyik B, mivel fényességük nagyon hasonló, azonosnak tűnnek.
Mintha a színűk narancsos lenne, de nehéz eldönteni. A és B távolsága 1,8". PA a katalógus szerint 353°, becslésem szerint 4° (364°).
Az utolsó WDS mérés 2009.


STF 1348 (Leo)

165x-ös nagyítással (LM 15') figyeltem meg.
A fényessége 7,45 mg, B fényessége pedig 7,57 mg. Fehéres-sárgás színűek, meglehetősen egyenlő páros. Nehezen eldönthető, hogy melyik A és B. Néha összemosódnak a légkör zavara miatt, ilyenkor csíknak tűnnek. A és B távolsága 1,9". A WDS szerint PA 314°, a becslésem pedig 335°.




STF 1347 (Hydra)

93-os nagyítással (LM 37') figyeltem meg.
A fényessége 7,33 mg, becslésem szerint 8 mg. B fényessége pedig 8,26 mg, becslésem szerint 9 mg. A fényességkülönbség becslésem a katalógusnak megfelelő. Látható egy 9 mg körüli harmadik csillag is a látómezőben, de a WDS nem jelöli tagként.
A és B távolsága 21,2". PA a katalógus szerint 312 fok, becslésem szerint 320 fok.




HJ 2489 (Hydra)

93x-os nagyítással (LM 37') figyeltem meg.
A 3,85 mg, B 9,9 mg, C pedig 11,9 mg. C-t nem sikerült megfigyelni még elfordított látással sem sajnos. A és B távolsága a WDS szerint 20,3", de az észlelésem szerint ez a csillag legalább 100-110" távolságra található. PA 241° a WDS szerint, az én becslésem szerint pedig 245°. Lehetséges, hogy ez egy másik csillag, ugyanolyan PA távolságra. A WDS utolsó mérése 2008. Újra kell észlelnem.



2012.03.17-ei észleléseim
UT: 20:00 és 21:30 között.
130/650 SW, 93x, 130x, 165x
Légkör: 6/10, eléggé érezhető a rezgés, kissé párás a levegő.
Átlátszóság: 5/5, teljesen tiszta, felhőtlen az ég.


STF 654 (Orion)

165x-ös nagyítással (LM 15') figyeltem meg. A 4,62 mg, becslésem 6 mg volt. B 8,50 mg, becslésem 9 mg volt. C 11,43 mg, 185,3" távolságra az A csillagtól, de ezt nem sikerült megfigyelnem. A és B távolsága 6,9". A WDS szerinti PA 63 fok, azén becslésem 67 fok. Az utolsó WDS adatok AB tagokra 2007-esek, AC tagokra 2000-esek. A színe narancs.




STF 652 (Orion)

165x-ös nagyítással (LM 15') figyeltem meg. Nagyon bizonytalannak éreztem a légkört, kissé elmosódtak a csillagok időnként ekkora nagyításon. A 6,26 mg, narancsos színű. B 7,44 mg, kissé halványabb színű. Nem teljesen válik el az A tagtól, de látható kettős mivoltuk. A és B távolsága 1,6". PA 180 fok a WDS szerint. Az én becslésem szerint 188 fok, amivel a körülményekhez képest elégedett vagyok.


STF 630 (Orion) A-BC

93x-os nagyítással figyeltem meg. A látómező 37'. Már 26x-os nagyításnál is látszik, hogy kettős csillag, de 93x-os nagyításnál sokkal szebb a kép.
A 6,50 mg, fehér színű. Becslésem 7,0 mg volt. BC tag 7,71 mg, sárga színű. Becslésem 7,6 mg volt. A és BC távolsága 14,4". A WDS szerint megadott PA értéke 49 fok. Az általam becsült PA értéke 58 fok.







STF 627 (Orion)

93x-os nagyítással (LM 37') figyeltem meg. Nagyon szép, látrványos, egyenletes pár. Maximum 0,3 mg a fényességkülönbség becslésem szerint.
A katalógus szerint A 6,59 mg, B pedig 6,95 mg, enyhén sárgás színe van.
A és B távolsága 21,2". A katalógus szerinti PA 260 fok, az általam becsült PA 252 fok.







H V 83 (Pi-3 Ori)

93-os nagyítással (LM 37') figyeltem meg.
A színe narancs, nagyon fényes. Becslésem szerint 4,5 mg. A WDS szerinti fényessége 4,68 mg. B fényét nagyon elnyomja, de jobbra felfelé pillantva elfordított látással kb. 35-40"-ra ott van. B katalógus szerinti fényessége 9,18 mg.
A és B távolsága 20,3". A WDS szerinti PA 128 fok. Becslésem szerint 180 fokra van a csillag, de mivel csak elfordított látással láttam elképzelhető, hogy kissé máshol van a becsléseimhez képest.


STT 90 (Orion)

165x-ös nagyítással figyeltem meg, az LM 15'. Nagyon nehezen jött, bár a két csillagot bontotta, elnyúltnak látszottak időnként. A fókuszt eltekerve a korong formák szépen egymás mellé kerültek. A fényessége 7,04 mg, B fényessége 9,00 mg. Szerintem nincs ekkora fényesség különbség a két csillag között. A és B távolsága 1,8". Becslésem szerint a PA 2 fok (azaz 362), a WDS szerint pedig 340 fok.



STF 924 (20 Gem)

26x-os nagyítással figyeltem meg, LM 129'.
Kis nagyítással is jól látszó, viszonylag egyenletes fényű pár. Nagyon szép a csillagkörnyezet és fényük között a különbség kb. 0,3 mg.
A és B is sárgás színű. A kissé erősebb színű, narancsba hajló talán.
A 6,31 mg, B 6,88 mg.
A és B távolsága 20,2". A becsült PA 211 fok, amely pontosan megegyezik a WDS adatával :-)

Kettőscsillagok - Rekord!

Tegnap este a Marson és Vénuszon kívül több kettőscsillagot is megnéztem és lerajzoltam. Nagyon szépeket is láttam (az Algieba-t ami egyenesen zöldes színben ragyog az égen), és rekordot is sikerült döntenem az eddigi legszorosabb kettős bontásával, ami 1,6". Ez egyrészt a nagyon jó, kivételesen nyugodt légkörnek köszönhető, másrészt pedig én is kipihent voltam (egy hatalmas alvást követtem el délután), és a távcső is kellő időn át kint várakozott a hidegben már.

Vegyük sorba, miket láttam:

STF 721 ORI A-BC

Közepesen egyenletes pár, A és BC tag katalógus szerinti távolsága 25,7". Az A 7,09 mg, a B pedig a katalógus szerint 9,14 mg. Az én fényességbecslésem 7,0 mg és 8,5 mg volt, én a B tagot fényesebbnek láttam a katalógus értékénél. A színe fehér, B pedig enyhén narancsos. Az általam becsült PA 175°, a katalógus szerinti 149°. 93x-os nagyítással néztem, az LM 37'. Szépen bontotta.

STF 696 ORI

A szintén az Orion csillagképben található kettős az előzőnél kissé fényesebb, de hasonló módon közepesen egyenletes a fényük. A fényessége 4,95 mg, B fényessége pedig 6,76 mg. Becslésem szerint a fényesség különbség 1,5 mg volt, ami nagyjából megfelel a katalógus adatainak is. Az A színe fehér, a B-nek viszont nagyon érdekes, lilás árnyalata van. Már 26x-os nagyítással is látszik, hogy kettősről van szó. A és B közötti távolság 31,5", a katalógus szerinti PA 30°, én 32°-ra becsültem. 93x-os nagyítással néztem, LM= 37'.

STF 712 ORI

165x-ös nagyítással sikerült megfigyelnem, ezt az elég szűk és kissé egyenletlen párost. A-B távolsága 3,2" a WDS szerint, de szépen, probléma nélkül látszott a 4 mm-s Orthoban. A általam becsült PA 76°, a katalógus szerinti 66°. A 6,70 mg, B pedig 8,59 mg. B tag jóval halványabbnak látszik, a katalógus adatoknak nagyjából megfelelően becsültem a fényességet. Színűk sárga.

STF 1424 LEO - Algieba

Nagyon érdekes négyes rendszer. A és B színe határozottan zöldes sárga, gyönyörűen ragyog 93x-os nagyításban. A 2,37 mg, B 3,64 mg. Pontosan ennyi fényességkülönbség látszik. C és D halványabbak és távolabb helyezkednek el: C 9,64 mg, D pedig 10,62 mg, de a jó légkörnek és átlátszóságnak köszönhetően szépen látszanak még a látómezőben. AB 4,7", AC 334,9", AD pedig 367,8" a katalógus szerint, melynek megfelelt az általam felrajzolt kép is (nem tudtam, hogy négyes rendszer). Az általam becsült PA-k rendre: AB 135°, AC 281°, AD pedig 296°. A katalógus adatok csak kevéssel térnek el ettől, rendre: AB 126°, AC 289°, AD 302°.

STT 215 LEO

165x-ös nagyítással nagyon aprónak látszik, de éppen egymás mellett van a két tag (130x-os nagyítással még egy halvány kis csíknak látszott). Úgy becsültem, hogy maximum 0,3 mg különbség van a tagok között fényességben. A katalógus szerint A 7,25 mg, B pedig 7,46 mg, ami ennek megfelel. AB távolsága 1,6" a WDS szerint, ami az eddigi legszorosabb kettős, amit bontani tudtam. Nagyon boldog vagyok! Az általam becsült PA 192°, a katalógus szerinti 178°.

STT 216 LEO

Az STT 215-höz nagyon közel lévő kettős hasonlóan halvány páros, mint az előző. A fehér, B viszont láthatóan vöröses színű. Legalább 1 mg-re becsültem a fényesség különbséget. A 7,38 mg, B pedig 10,28 mg a katalógus szerint. Csalóka lehet a szín különbség. AB távolsága 2,2" a WDS szerint, amit 165x-ös nagyítással szépen bontott a távcső, egymás mellett látszott a pár. B nagyon halvány, alig-alig volt észrevehető, de amikor egyszer észrevettem, utána már határozottan láthatóvá vált. Az általam becsült PA 250°, a katalógus szerinti 233°.

Mélyen az égen...

A héten kétszer is lehetőségem volt kimenni észlelni. Először kedden, majd szombaton, mindkét nap egészen enyhe idő volt, és nagyon szép tiszta ég.

Kedden a légkör annyira nem volt szuper, de egy kis nyílthalmazozásra abszolút alkalmas volt. Megnéztem az M47 és M48-as nyílthalmazokat, és látómező nélkül készítetetem róluk rajzot, ami egészen érdekes karaktert ad a formájának, a látványának.

M47

M48

Ezután meglestem a Marsot is, ami már egész elérhető helyre került. Sajnos a nem túl jó légkör miatt nem tudtam megfelelően nagyítani, már 165x nagyításon is gyakorlatilag homályos volt az egész. 130x-os nagyítással még egész jól látszott és egy pici részlet is jött. Kipróbáltam a vörös színszűrőt is hozzá, ami eleinte mintha rontott volna a látványon, azonban amikor a szemem hozzászokott, akkor segített előhozni egy kevés további részletet. Szűrő nélkül látszott a bolygó nyugati részénél lévő két sötétebb folt, de csak a szűrővel látszott a keleti peremhez közelebb eső halványabb, alig-alig kivehető folt.

Szombaton folytattam szinte ahol abbahagytam. Nagyon régen elterveztem már, hogy lerajzolom az Orion ködöt UHC szűrővel, és nagyobb nagyítással. A 93x-os nagyítást választottam, bár korábban kipróbáltam többfélével is, ezt találtam a legjobbnak. A tél folyamán már legalább tízszer megfigyeltem, és ismerkedtem vele, kerülgettük egymást, az alkalmas pillanatra várva, ami most végre eljött. Először szűrő nélkül rajzoltam fel a csillagokat és a köd határait, majd az UHC szűrő használatával finomítottam a köd részletein. A szűrő segítségével a köd nagyon látványos, határozott, azonban néhány csillagnak a fényeseségét elnyomja, így a rajzolás végén mégegyszer kivettem a szűrőt és ellenőriztem, hogy a megfelelő csillagok a megfelelő helyen vannak-e.

Finom részleteket, enyhe különbségeket is sikerült megfigyelnem a ködben, eltérő erősségű helyenként és a tetejénél nagyon finoman, inkább csak elfordított látással egy "bevágás" is látható volt, ami enyhén behajlik. A köd alatt lévő fényesebb csillag körül is láttam ködösödést, amiről igazából nem is tudtam eldönteni, hogy csak reflexió, vagy külön köd, de később megnéztem és a fotókon is látható, úgyhogy biztosan nem láttam rosszul. Úgy éreztem a végén sikerült jól visszaadnom a látványt.

Miután az Orion köddel végeztem, még néhány kettős után néztem, melyek az Orion környékén, illetve a Lepus csillagképben voltak. Sajnos néhány kettős után muszáj volt bepakolnom, mert kezdtem átfázni, de még szívesen maradtam volna kicsit.