Bakonyi kalandok

Szépen lassan elmaradásba kerülök saját magammal. Ugyanis észlelek, rajzolok, sőt videozok is, de arra már sokszor nem jut időm, hogy ide is feltöltsem őket. Azért igyekszem utolérni saját magamat, bár néha nehéz tartani a tempómat :)))

Múlt héten, a hosszú hétvégén elutaztunk anyósomékhoz. Mivel csak két napra mentünk és vonattal (+bkv +autó Győrből), ezért nagyon sokat nem akartam cipelni, így a távcső-készlet egyharmada (szegény szomorú Eperke) itthon maradt, no meg az EQ2 helyett egy kölcsön fotóállványt vittem, hiszen a Luntot az is elbírja.

Első nap Napot már nemigen tudtam nézni (szombaton), mert mire felállítottam az állványt és sikerült belőni rajta a távcsövet is (fél óra szenvedés után), pont lement a Nap a ház mögött. Sajnos a nyugati irány ott annyira nem kedvező. De viszont este szép idő volt, így kimentem a binokulárral nézelődni (mert azt beraktam a táskámba azért). Épp nagyon jól rá lehetett látni a nagygöncölre és környékére, persze kissé nyaktörő módon felfelé, de viszont én otthonról annyira nem látok rá a zenitre és az északi oldalra, hogy kihasználtam a lehetőséget és errefelé nézelődtem. Most sokkal többet nézelődtem és bóklásztam a binokulárral, mint amennyi objektumot konkrétan és rajzosan megfigyeltem.

De azért ha már ott voltam, akkor az Alcor - Mizar párost lerajzoltam nem csak binokulárral, de szabad szemmel is, hiszen szabad szemmel is szépen látszott egymás mellett a két csillag.

Az átlátszóság nagyon jó volt, 5/5-ös, a légkör kicsit kevésbé, 7/10-re becsültem. Néha azért villódzottak a csillagok kissé (főleg a horizont közelében), de viszont binokulárral egyáltalán nem volt zavaró tényező, sem a kissé párás levegő (az még jól is esett a városi szárazság után).

Megfigyelésem közben három műhold is elhaladt közben a látómezőben, közülük kettő szabad szemmel is látható volt és az egyik egész nagynak tűnt (és lassúnak). A Mizar (A) mintha kissé, kb. 1,5 mg-vel fényesebb lenne mint az Alcor (B), és a színe jól kivehetően kékes, míg az Alcor színe inkább tiszta fehér.

Miután ezt megfigyeltem kedvet kaptam hozzá, hogy megkeressem az M51-et is. Persze nyilvánvalóan ez nem egy binokuláros célpont, azonban a Vizi atlasz szerint 20x binokulárral már látszott két kis pamacs, elkülöníthetően (a galaxis két része). Presze 10x binokulárral nem számítottam hasonlóra, de nagyon kiváncsi voltam, hogy vajon látom-e vele egyáltalán? Bármi is feltűnik-e a lázómezőben?

Lenagyobb örömömre a válasz igenlő volt. Rövid megfigyelés után, a térképet nézegetve könnyen megtaláltam, és a binokulárban alig-alig elfordított látással megjelent egy pamacs. Persze nem bomlott ketté, és még abban sem voltam bizonyos, hogy kissé elnyúlt-e, vagy szimplán csak egy pamacs (inkább szimplán csak egy pamacs volt), de nagyon örültem, a csillagkörnyezet alapján határozottan beazonosítható volt a "kiléte" a térképet nézve.

Sem központi magot, sem formát nem sikerült megfigyelni, de így is sikeresnek könyveltem el az észlelésemet.

Ezután tovább nézelődtem, de most kicsit másfelé. Próbáltam térkép alapján nézegetni hogy milyen csillagképeket látok, ami ott a Bakonyban már önmagában is egy kihívás, hiszen annyi csillag látszik szabadszemmel, hogy néha semmiféle csillagképet nem veszek ki (ebből a szempontból Budapesten egyszerűbb egy-egy fényes csillagot, vagy a csillagképek körvonalait meghatározni).

Kissé keletebbre tekintgettem, és egyszercsak megjelent a látómezőben egy nagyon fényes pamacs, amiről egyből tudtam, hogy gömbhalmaz. Nézegettem a térképet és hamar rájöttem, hogy az M5-ös gömbhalmazt találtam meg. Kedves emlékek ébredtek bennem, hiszen ez volt az első gömbhalmaz, amit valaha életemben megfigyeltem, ugyanitt, majdnem egy évvel ezelőtt. Akkor persze távcsővel, különböző kisebb- és nagyobb nagyításokkal néztem, így most mégiscsak sikerült újdonságot varázsolnom a dologból, hiszen akkor binokulárral nem néztem meg. Emlékszem, hogy mennyire nehezen találtam meg akkor, több mint egy órát szenvedtem, kínlódtam és küzdöttem a párával is. Ahhoz képest most, egy évvel később gyerekjáték volt megtalálni és beazonosítani, már rutinból ment. Ez nagy örömmel tölt el, hiszen egy évvel ezelőtt még elképzelni sem tudtam hogy lehet úgy kiigazodni a csillagtérképeken hogy valaki ránéz az égre és tudja mit lát. Lerajzoltam ezt is, persze a 10x binokulár nem igazán bontja fel, még központi csillagfényességet sem igen sikerült kivenni, persze a közepe felé határozottan fényesebb a gömb. Direkt látással is jól látható volt, fényes, kompakt kis objektum. Jellegzetes a csillagkörnyezet, jól beazonosítható.

Másnap már kint ültem Napot nézni délelőtt, amint elmúlt annyir a migrénem, hogy nézni bírtam a távcsőbe (a hirtelen 20 fokos hőmérséklet emelkedés 15-ről 35 fokra kissé megviselt). Viszont a Napon látható csodák kárpótoltak, tele volt szebbnél szebb protuberanciákkal, filamentekkel és aktív, fáklyákkal tűzdelt területekkel. Jól látható, hogy a napi egyenlítő körül két vonalban helyezkedik el a legtöbb aktív terület. Foltból is látszott egy nagyobb (fáklyákkal körülvéve) a keleti peremnél, két kisebb (szintén fáklyákkal tűzdelve) a nyugati peremnél. Itt a két kis folttól kifele még az is látszott érdekességképp, hogy az egyik protuberancia még a korongon kissé beljebb kezdődik, és jól látható. Érdekes, hogy az északi irányban lévő protuberanciák között volt egy, amelynek a kiterjedése hatalmas, viszont nagyon halvány, anyagban szegény volt. Ugyanakkor a kisebbek sűrűbbek, jobban kivehetőek voltak. Érdekes, hogy a filamentek is a nyugat-keleti iránynak megfelelően húzódnak végig, akárcsak a foltok. Persze ebben semmi különleges nincs (hiszen az aktív területek az egyenlítő mentén húzódnak), viszont hidrogén-alfában sokkal inkább megfigyelhető, sokkal feltűnőbb ez a jelenség, mint sima távcsővel, csak a napfoltokat figyelve.

Este nem mentem ki 29-én, mert kissé felhős volt az ég és a légkör nagyon rossz volt, erőteljesen villództak a csillagok, a Hold fénye pedig beragyogta az eget eléggé.

Másnap indultunk haza, de előtte még délelőtt ismét kiültem Napot nézni. Most vittem a binokulárt is, hogy megnézzem a napfoltokat is, de persze a hidrogén-alfa megfigyeléssel kezdtem, hiszen az az izgalmasabb :)

Mivel a Nap már nagyon erősen sütött (és persze épp délelőtt 11-kor kellett kimennem, amikor már nagyon magasan van és nagyon éget), sikerült leégnem, de kizárólag a bal oldalamon. Persze naptejet nem vittünk, okosan felkészültem...

Az előző naphoz nagyon hasonló kép fogadott, bár kissé a filmanetek és fáklyák mintha össze-kuszálódtak volna a korongon, és bár még mindig nagyon jól kivehető volt a kelet-déli irányultságuk, azért elég nagy káosz látszott - keresztbe. Alul, a nyugati- dél-nyugati peremnél nagyon érdekes formájú, a korongtól kissé elszakadó protuberanciák is voltak.

Túl sok folt nem kényeztet most minket, azt azonban nem lehet mondani, hogy nem aktív a nap, hiszen a hidrogén-alfás képen nagyon sok minden látszott. Azért binokulárral is sikerült megfigyelnem egy igen terebélyes foltocskát, és két fáklyamezőt is. Utóbbi nagy sikerélmény, mert azért binokulárral nem mindig lehet fáklyákat látni (főleg ha nem elég erőteljesen vagy nagyok).

Amikor hazaértünk Budapestre, már kissé lemenőben volt a Nap és a Hold vette át a helyét. Némi pihenés után kimentem Holdat nézni, és hamar ki is választottam a Plato krátert, amit amúgy is beigértem Görgei Zolinak, hogy egyszer lerajzolom.

A légkör nem volt a legjobb, kissé remegős, 6/10-es, bár 130x-os nagyítással még sok tiszta pillanat volt, így jól meg lehetett figyelni apróbb részleteket is. A terminátor már viszonylag távol járt a Platotól, így az árnyékok már fékonyak voltak, de azért még mindig nagyon érdekes, sok látnivalót nyújtott.
Csipkézett, de éles kráterszéleket láttam, a északi peremnél nagyon különleges, erősen fényes kiemelkedésekkel. Az Észak-Keleti irányban a Bliss kráter látható, amely a Platohoz képest meglehetősen jelentéktelen, azonban a kisebb környező kráterek közül valóban a legnagyobb. Alatta sok aprócska kráter és kitüremkedés figyelmehető meg szépen, libasorban.

A Plato körül jól elhatárolható területen világosabb a Hold felszíne, melyet később megnéztem és a térkép is így jelöl, ezért gondolom a különböző anyagok (vulkáni és régebbi?) találkozásáról lehet szó. A Plato belsejében nehezen, de megfigyelhető két halványabb paca is, melyek nem kiemelkedések, nem is bemélyedések, hanem inkább az anyag másmilyen ott.

Jól zártam a hétvégét, másnap még videozni is kiültem, de sajnos azt még nem volt időm feldolgozni, úgyhogy később teszem közzé :)

M2 gömbhalmaz

Az erkélyünkről egyre inkább látható a délre hátráló Pegasus lába, és az alatta fekvő Aquarius és Capricornus, melyek számomra új területet jelentenek. Az Aquariusban egy kettőscsillagot (a Kszi Aquarii-t) már megfigyeltem és lerajzoltam, de most ismét visszatértem ide, hogy az M2-es gömbhalmazt is megnézzem.

Bevallom a gömbhalmazok olyan szempontból nem a kedvenceim, hogy nem annyira változatosak, mint a nyílthalmazok például, de azért mindig izgalmas megtalálni őket és mindig sikerélményem van, amikor meglelem, ráadásul érdekes dolog összehasonlítani őket.

Ezt a gömbhalmazt a legkönnyebb szerintem a béta Aquarii csillagtól megtalálni, ahonnan szinte csak egyenesen kell haladni északra, körülbelül 5 foknyit. Közöttük majdnem feléúton van három fényesebb csillag, amik szinte egyenlő szárú háromszögként helyezkednek el. Ha ezt látjuk, jó irányban haladunk.

A gömbhalmaz elég kicsi, a teljes mérete mindössze 13', és igencsak kompakt, fényes. A fényessége az atlasz szerint 6,3 mg, ami számomra reálisnak tűnt. Kis nagyítással (26x) egy nagyon ködös fényes csillagnak tűnt, de 93x-os nagyítással már jól látszott a gömbhalmaz jellege. Bár különösebben nem bomlik fel részleteire, a közepe nagyon fényes. Csillagokat nem igen tudtam elhatárolni benne, de mintha a közepe körül felsejlene valami. Keleti irányban a ködösség nagyon enyhén kiterjedtebb, de ezt leszámítva teljesen szimmetrikus a halmaz.

A körülötte lévő csillagkörnyezet jellegzetes, viszonylag fényes, jól behatárolható csillagok alkotják a közvetlen környezetét.

M15 gömbhalmaz

Bár múlt hét végén megnéztem a Vadkacsa halmaz mellett az M15-ös gömbhalmazt is - végre, sajnos nem volt időm feldolgozni. De most pótolom :-)

Megtalálni nem volt nehéz abszolút, és miközben kerestem (és a térképen a csillagok alapján haladtam), rájöttem, hogy egyre jobban megy az objektumok megkeresése. Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy nem küzdök ezzel annyit. Végre talán van annyi gyakorlatom, hogy ha kinézek valamit, nem feltétlenül kell hozzá nagyon közeli fényes csillag sem. Örültem ennek a felismerésnek.

Maga a gömbhalmaz már kis nagyítással is jól látszik, az eddig nézett gömbhalmazok közül az egyik legkompaktabb és legfényesebb is. Nagy (130x-os) nagyítással néhány csillag is felsejlik a halmazban, de persze inkább csak elfordított látással. A halmaz a nyugati felénél kissé mintha kifelé nyúlna, halvány ködösség látható arrafelé (tehát nem teljesen szabályos kör), de ez csak enyhén látszik így. Az eddigi gömbhalmazok közül ez tetszik a legjobban, illetve az M5-ös.

Baltazár a Bakonyban

Hétvégén elutaztunk anyósomékhoz a Bakonyba. Mivel csak hétvégére mentünk és alapvetően Lilit vittük le hogy ott töltsön egy hetet, ezért túl sok cuccot nem tudtunk vinni. Ezért Eperke most itthon maradt és csak Baltazár utazott velünk, akinek viszont nagyon jó hasznát vettem.

Péntek este borzalmasan rossz ég fogadott. Az egész napos kánikula után estére masszív felhőréteg takarta el az eget, a Hold körül is csak egy fátyolos halo látszódott.

Szombaton viszont rápihentem a jó égre: napközben nagyjából 6 órát aludtam összesen két részletben, utoljára akkor aludtam ennyit napközben, amikor Lilivel várandós voltam (nem, most nem vagyok :-))
Estére gyönyörű tiszta ég, és nagyon jó légkör fogadott. Még este is ujjatlan pólóban mentem ki, mert nagyon meleg volt. Mivel későn sötétedett, ezért este 10 körül ültem ki és kezdtem el nézelődni.

Este 11-re az egész tejút szabad szemmel látszott az égen, és a binokulárban ezer meg ezer csillag látszódott. A bőség zavarában hirtelen nem is tudtam mit nézzek, de keleten nézelődtem főképp.
Eleinte csak tájékozódni próbáltam, és csak úgy nézelődtem mindenfelé, hogy miket látok. Nézelődésem közben megtaláltam a Vállfa-halmazt a Cygnus alatt, amit azonnal felismertem, mert tökéletesen olyan, mint egy fordított vállfa. Magát a vállfa alakot fényesebb csillagok alkotják, és ezeken kívül csak néhány markánsabb fényesebb csillagot láttam a látómezőben. Halványabb csillagból viszont rengeteg volt körben. Először csak nézegettem tátott szájjal, hogy milyen gyönyörű ez is és a környéke is, azután nekiültem lerajzolni. Ez eltartott vagy egy órán át, mire minden kicsi csillag a helyére került.

Ezután kicsit déli irányban nézegettem az Aquila környékén, mert próbáltam megkeresni a Vadkacsa-halmazt is. Tulajdonképpen meg is találtam, de a binokulárban nem tűnt olyan szépnek. Azt hiszem ezt később majd inkább nagyobb nagyításon, 65x fogom megnézni távcsővel.  Találtam azonban a környéken más érdekes dolgokat. Szintén "véletlenszerűen" találtam meg az M22-es gömbhalmazt. Különösképpen nem nevezném gyönyörűnek, a binokulárban egy folt látszik, ami lefelé enyhén elnyúlt és a közepétől felfelé van benne egy fényesebb pont vagy folt (hogy ez egy csillag vagy egy fényesebb tömörülés azt nem sikerült megállapítanom). Mivel életemben először néztem binokulárral gömbhalmazt, ezért úgy gondoltam megérdemel ő is egy rajzot, a körülötte lévő csillagok elhelyezkedése nagyon érdekes volt.

Kicsit lejebb látható a Ptolemaiosz halmaza nevű nyílthalmaz, ami szintén nagyon gyönyörű, de ezt is későbbre hagytam, mivel sajnos pont az elsó felét eltakarta a ház teteje. Legközelebb amikor megyünk megpróbálok kimenni olyan helyre, ahol jól rálátok és nem takarja el semmi.

Azonban sikerült megtalálnom a Sas-köd és Omega-köd (M16-M17) párost, amelyek belefértek egy látómezőbe a binokulárban, szépen kényelmesen. A látómező bal oldalán jellegzetes néhány csillag volt látható, melyek fényesek. A ködökből túl sok részletet nem láttam, a Sas-köd olyan volt, mintha három köd-pamacsból állna össze, melyekből a felsőnek a tetejénél egy fényesebb csomósodás látható (talán csillagok?). Az Omega-köd pedig egy kis embrióra emlékeztet, amely lefelé, a fejénél enyhén fényesebbnek látszott. Tőle lefelé két kisebb pamacsot is felfedezni véltem, ami talán a ködnek a része, de még az is lehet hogy az egyikük egy gömbhalmaz, mivel ezen a környéken van belőle egy pár. Ezeket a részleteket elfordított látással tudtam megfigyelni, hosszas nézelődéssel.

Nos, mindig bebizonyosodik számomra amit eddig is tudtam: A binokuláros megfigyeléseknek nagyon is van létjogosultságuk, gyönyörű dolgokat lehet vele megnézni, és mivel két szemmel figyeli az ember, ezért a hatása sokkal szebb és élőbb, mint a távcső esetén.

Miután elkészítettem a vázlataimat még egy jó darabig csodáltam a tejút megszámlálhatatlan csillagát és ködösségét.

M10 és M12-es gömbhalmazok

Többször próbáltam már megnézni ezt a két gömbhalmazt, mindig sikertelenül. Valahogy sehogy sem sikerült pont oda irányítanom a távcsövemet.
Igazából tegnap is az M4-es gömbhalmazt próbáltam - pótlólag - meglesni, de túl alacsonyan van a Scorpio, és ott már nagyon nagy a fényszennyezés. Ezért gondoltam adok mégegy próbát az M10-M12 párosnak, amelyek egymáshoz eléggé közel helyezkednek el az Ophiuchus csillagképben (csak épp semmi jellegzetes nincs körülöttük, legalább is első ránézésre).

Addig addig nézegettem szabad szemmel a csillagképet, amíg éppen az M12-re sikerült állítanom a távcsövet. Belenéztem, és ott volt. A jól megérdemelt jutalmam a több napnyi keresgélését :-)

Először az M12-es halmazt néztem. Meglehetősen halványnak tűnik, szétterjedtebb, körülötte sok apró 10-11 mg körüli csillaggal. Elfordított látással néhány csillagot benne is sikerült észrevenni, de különben egy halvány, enyhén elnyúlt foltnak tűnik.
Próbáltam megnézni 65x nagyításon is, de részletekre bontás helyett inkább csak elmaszatolta, így gyorsan le is tettem róla.

Ezután átmentem az M10-re, amit ezután nagyon könnyű volt megtalálni, csak picit balra kellett tekerni a távcsövet. Itt már sokkal kompaktabb, gömb alakúbb gömbhalmazt láttam, ami kicsit fényesebb is az M12-nél, kb. 0,5 mg-vel. A közepe is fényesebb, de elfordított látással úgy állapítottam meg, hogy nem látok pont a közepében csillagot, hanem a közepétől picit arrébb kettőt.  Ezen kívül még néhányat. Balra egy háromszög alakú, jobbra pedig egy fényesebb és több kevésbé fényes viszonylag jellegzetes elhelyezkedésű csillag található, ami által így a térkép alapján is könnyen megállapítható volt, hogy az M10-est nézem. Ez utóbbi jobban tetszett, de összességében nagyon nagy sikerélmény volt mindkettőt megnézni.

Kalandozás a Scorpio csillagképben - M4 gömbhalmaz, Béta Scorpii és Nü Scorpii

Igaz viszonylag alacsonyan van a Scorpio, de talán nem is lesz jobb helyen mint most, és bizony tartalmaz érdekességeket. Kezdjük rögtön az Antaressel, aminél hatalmasabb vörös csillagot még nem láttam. Gyönyörűséges a színe, narancs és vörös között valahol. Az atlasz kettősnek jelöli, de tegnap hirtelen odakint nem tudtam eldönteni hogy nézzem-e vagy sem. Szerintem ma este bepótolom, mert megnéztem a katalógust, ami 2,5"-nek jelöli a távolságot A és B pár között.

Minden esetre - mivel az atlaszban találtam ajánlást ezekről - megnéztem a Béta és a Nü Scorpii kettősöket. Mindkettő könnyen bontható, a Béta Scorpii 65x nagyításon, a Nü Scorpii pedig már 26x nagyításon is gyönyörűen látszott.

A Béta Scorpii páros 13,6"-re van egymástól az atlasz szerint, az A csillag 2,6 mg-s, a B pedig 4,9 mg-s. Az A csillagot fehérnek, a B-t pedig határozottan kéknek láttam, a maga nemében páratlanul szép volt. A légkör is kedvező volt, ezért két kerek pontot láttam a látómezőben. Az általam becsült szögtávolság 20°.


A Nü Scorpii talán binokuláros kettősnek is nevezhető, mert valósznűleg 15x nagyítás körül már bontható a páros, a kettő közötti távolság 41". 26x-os nagyításon rögtön jól látszott is a két csillag egymás mellett. Az A csillag 4,3 mg-s, és fehérnek láttam, a B csillag pedig 6,4 mg-s és furcsa módon inkább szürkésnek láttam. Se nem kék, se nem sárga, de nem is határozottan fehér. Inkább olyan szürke, ködös fehér. Lehetséges, hogy ez a fényesség különbségnek is betudható, két fehér csillag esetén, nem tudom, de érdekes volt.

Ezek megtalálása igazából nagyon könnyű volt egymás után, hiszen a Béta Scorpii szabad szemmel is látszott az égen. A látómezőt épp csak egy picivel kellett feljebb vinni, hogy megpillantsam benne a másik párost is.

Ugyanezen a környéken próbáltam megkeresni az M10 és M12-es gömbhalmazokat (kicsit feljebb, az Pohiuchus csillagképben). Valahogy ez a két gaz nem akarta az igazságot, és se innen, se onnan nem sikerült megtalálnom őket. Ezért gondoltam, hogy visszatérek még a Scorpio-ra kicsit, hiszen ott az M4. Igaz hogy relatíve közel van a horizonthoz, de gondoltam azért csak láthatok belőle valamit.

Kevés keresgélés után meg is pillantottam egy rettenetesen halvány gömbhalmaz szerű foltot a látómezőmben, 26x nagyításon még az Antaressel egyszerre. Lányos zavaromban nem tudtam eldönteni, hogy mit is látok, hiszen annyira halványnak tűnt, hogy először azt hittem az NGC6144-et látom és úgy is jegyeztem fel a rajzomat, de később megtudtam, hogy ez az M4. Végül is örülök neki, hiszen ezt kerestem eredendően.
Azonban ehhez majd még visszatérek, esetleg jobb égről.

M53 gömbhalmaz újra

Az év legrövidebb éjszakáján mégsem hagyhattam ki, hogy megnézzek valamit, ha már jó idő volt. Bár volt már jobb is a légkör, de az átlátszóság most nagyon jó volt, a Szaturnusz már 65x-ös nagyításan gyönyörűen részletesen látszott. Rajta szoktam lemérni, hogy mennyire jó a légkör :-)

A memóriám viszont sajnos a régi, el is felejtkeztem arról, hogy az M53-as gömbhalmazt már egyszer levadásztam. Ettől függetlenül - vagy talán pont ezért - épp úgy élveztem a tegnapi nézelődést, mint amikor először néztem.

Viszont most lerajzoltam 65x nagyításon is, nem csak 26x-on. Érdekes különben - amit előző hozzászólásomban is megjegyeztem róla -, hogy nagyon több részletet nem mutat a 65x nagyítás, sőt inkább csak szétmossa az amúgy sem túl nagy és nem túl látványos gömbhalmazt. Azért érdekességképp azt is érdemes megnézni. Csillagot nem nagyon látni innen a belsejében, csak azt, hogy a közepe jóval fényesebb és hogy mintha nem teljesen gömb alakú lenne az "elmosódás" a látómezőben.

A tegnapi érdekesség az volt, hogy miközben 65x nagyításon rajzoltam a gömbhalmazt és belenéztem az okulárba a papírról, hirtelen feltűnt egy extra csillag a gömbhalmaz alatt lévő enyhén fényesebb csillag mellett (a rajzon fölötte lévő legfényesebb). Meglepődtem, mert hasonló volt a fényessége a másikhoz (8-9 mg közötti), és furcsa volt, hogy nem vettem észre eddig, pedig már egy ideje figyeltem, hogy minél több részletet megpróbáljak kivenni.
Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy ez az "extra csillag" elindul a látómezőben, egyenesen keleti irányba. Nagyon lassan haladt kifele, körülbelül 40 másodperc volt mire kiúszott, és folyamatosan halványodott. Kezdetben kb. 8-9 mg között volt és egészen addig halványodott, amíg (mire a látómező szélére ért) már el is tűnt.
Hogy mi volt ez, fogalmam sincs. Talán nagyon távoli műhold? Ha valakinek van ötlete, ossza meg velem bátran :-)

M53 gömbhalmaz

Hosszú napokon át ellenem dolgozott az időjárás. Napközben, amikor dolgozni kellett mindig hihetetlen módon hétágra sütött a nap, gyönyörű tiszta volt az ég. Természetesen amint hazaértem és kitettem a lábamat az erkélyre, rögtön gonosz felhők takartak el mindent, néha még az eső is esett és lehetetlen lett volna bármit is megnézni.

De ma végre estére is jó maradt az idő, ég is volt, láthatóság is volt, és nem is rezgett a légkör úgy mint egy centrifuga.

Ezért úgy gondoltam ideális időpont lesz ahhoz, hogy folytassam a Messier objektumok levadászását és ki is szemeltem magamnak az M53-at, ami elérhető helyen van és a térkép alapján úgy gondoltam, hogy nem is lesz nehéz megtalálni.

Nagyjából beállítottam a távcsövet az Arcturushoz képest olyan távolságba, ahol gondoltam, hogy kb. lennie kell a gömbhalmaznak. Itt viszonylag könnyen megtaláltam az Coma Berenices alfa csillagát a Diademot. Hozzá képest egész könnyen felismerhetőek voltak az M53 környékén lévő kettesével elhelyezkedő csillagok. Ahogy figyeltem és láttam, hogy "hol kellene lennie", egyszercsak meg is pillantottam az igen halvány és kis méretű gömbhalmazt. Relatíve halvány (olyan 8 mg körülire tippelem) és kicsi, a nagyobb nagyítások sem bontották ki jobban, ezért 26x-os nagyítással figyeltem és rajzoltam le.

Mozgalmas este volt, miközben rajzoltam először 22:16-kor délről északi irányba elsuhant egy aprócska meteorit, majd 22:19-kor az első műhold szintén délről északi irányba (de pár fokkal keletre), illetve 22:21-kor a második műhold az ellenkező irányba (pár fokkal keleti irányba szintén).