Baltazár a Bakonyban

Hétvégén elutaztunk anyósomékhoz a Bakonyba. Mivel csak hétvégére mentünk és alapvetően Lilit vittük le hogy ott töltsön egy hetet, ezért túl sok cuccot nem tudtunk vinni. Ezért Eperke most itthon maradt és csak Baltazár utazott velünk, akinek viszont nagyon jó hasznát vettem.

Péntek este borzalmasan rossz ég fogadott. Az egész napos kánikula után estére masszív felhőréteg takarta el az eget, a Hold körül is csak egy fátyolos halo látszódott.

Szombaton viszont rápihentem a jó égre: napközben nagyjából 6 órát aludtam összesen két részletben, utoljára akkor aludtam ennyit napközben, amikor Lilivel várandós voltam (nem, most nem vagyok :-))
Estére gyönyörű tiszta ég, és nagyon jó légkör fogadott. Még este is ujjatlan pólóban mentem ki, mert nagyon meleg volt. Mivel későn sötétedett, ezért este 10 körül ültem ki és kezdtem el nézelődni.

Este 11-re az egész tejút szabad szemmel látszott az égen, és a binokulárban ezer meg ezer csillag látszódott. A bőség zavarában hirtelen nem is tudtam mit nézzek, de keleten nézelődtem főképp.
Eleinte csak tájékozódni próbáltam, és csak úgy nézelődtem mindenfelé, hogy miket látok. Nézelődésem közben megtaláltam a Vállfa-halmazt a Cygnus alatt, amit azonnal felismertem, mert tökéletesen olyan, mint egy fordított vállfa. Magát a vállfa alakot fényesebb csillagok alkotják, és ezeken kívül csak néhány markánsabb fényesebb csillagot láttam a látómezőben. Halványabb csillagból viszont rengeteg volt körben. Először csak nézegettem tátott szájjal, hogy milyen gyönyörű ez is és a környéke is, azután nekiültem lerajzolni. Ez eltartott vagy egy órán át, mire minden kicsi csillag a helyére került.

Ezután kicsit déli irányban nézegettem az Aquila környékén, mert próbáltam megkeresni a Vadkacsa-halmazt is. Tulajdonképpen meg is találtam, de a binokulárban nem tűnt olyan szépnek. Azt hiszem ezt később majd inkább nagyobb nagyításon, 65x fogom megnézni távcsővel.  Találtam azonban a környéken más érdekes dolgokat. Szintén "véletlenszerűen" találtam meg az M22-es gömbhalmazt. Különösképpen nem nevezném gyönyörűnek, a binokulárban egy folt látszik, ami lefelé enyhén elnyúlt és a közepétől felfelé van benne egy fényesebb pont vagy folt (hogy ez egy csillag vagy egy fényesebb tömörülés azt nem sikerült megállapítanom). Mivel életemben először néztem binokulárral gömbhalmazt, ezért úgy gondoltam megérdemel ő is egy rajzot, a körülötte lévő csillagok elhelyezkedése nagyon érdekes volt.

Kicsit lejebb látható a Ptolemaiosz halmaza nevű nyílthalmaz, ami szintén nagyon gyönyörű, de ezt is későbbre hagytam, mivel sajnos pont az elsó felét eltakarta a ház teteje. Legközelebb amikor megyünk megpróbálok kimenni olyan helyre, ahol jól rálátok és nem takarja el semmi.

Azonban sikerült megtalálnom a Sas-köd és Omega-köd (M16-M17) párost, amelyek belefértek egy látómezőbe a binokulárban, szépen kényelmesen. A látómező bal oldalán jellegzetes néhány csillag volt látható, melyek fényesek. A ködökből túl sok részletet nem láttam, a Sas-köd olyan volt, mintha három köd-pamacsból állna össze, melyekből a felsőnek a tetejénél egy fényesebb csomósodás látható (talán csillagok?). Az Omega-köd pedig egy kis embrióra emlékeztet, amely lefelé, a fejénél enyhén fényesebbnek látszott. Tőle lefelé két kisebb pamacsot is felfedezni véltem, ami talán a ködnek a része, de még az is lehet hogy az egyikük egy gömbhalmaz, mivel ezen a környéken van belőle egy pár. Ezeket a részleteket elfordított látással tudtam megfigyelni, hosszas nézelődéssel.

Nos, mindig bebizonyosodik számomra amit eddig is tudtam: A binokuláros megfigyeléseknek nagyon is van létjogosultságuk, gyönyörű dolgokat lehet vele megnézni, és mivel két szemmel figyeli az ember, ezért a hatása sokkal szebb és élőbb, mint a távcső esetén.

Miután elkészítettem a vázlataimat még egy jó darabig csodáltam a tejút megszámlálhatatlan csillagát és ködösségét.

Orion-köd és Szaturnusz

Szerencsére ma jobb idő volt mint tegnap, ezért természetesen az este nagy részét kint töltöttem/tük. Lili is nézelődött picit (bár főleg inkább a binokulárral nézegette a szomszéd házakat és a környéket), és Ákos is kiszabadult egy kicsit Szaturnuszt nézni, valamint a fényképezőgéppel kisérletezni :) Sajnos az utóbbi sikertelen volt, lévén nincsenek megfelelő eszközeink a fotózáshoz, de örülök neki hogy lelkes, és kint tölt a távcső mellett egy kis időt. Olyan jó érzés megosztani vele az egészet.

A mai tervem az volt, hogy megnézem az Orion-köd-öt, mivel már nemsokára nem lesz megfelelően látható. Így itt volt az alkalom, először megkerestem a 25 mm-es okulárral, majd átraktam a 10-est és jött a "Wáóóó!" élmény. Szépen kibontotta a csillagokat és a körülöttük lévő ködöt. Gyorsan vittem is a vázlatfüzetet meg a ceruzát és szorgosan rajzolgattam amit látok.

Később vacsora után még kimentem külön megnézni a Szaturnuszt is és a holdjait. Most három holdot is láttam, a Titan-t, Rhea-t és a Lapetust egy kicsit távolabb a többitől. Érdekes, hogy Ákos azt mondta ő egy másikat látott valahol távolabb, ami nem a Lapetus volt. Próbáltuk megnézni Stelláriumban hogy mit láthatott, de sajnos nem jöttünk rá. Minden esetre érdekes látni, hogy a holdak elmozdultak a tegnapi rajzhoz képest. Még az is lehet, hogy figyelni fogom a mozgásukat egy ideig :)

Plejádok és Orion-Köd

Tegnap határozott céllal ültem ki a csíkos kempingszékbe, ugyanis az Orion-Ködöt szerettem volna elsősorban lerajzolni. Vettem magamnak füzetet és néhány ceruzát. Bár volt nagyon sok grafit ceruzám korábban (a különböző spéci pastel ceruzákról nem is beszélve), de valahogy az elmúlt egy-két év során mindet megette Ceruzaevő-Lili-Szörny (azaz drága kislányom az összes íróeszközömet lenyúlta ilyen-olyan célzattal, én pedig a jószívű, jólelkű és odaadó anya persze mindig oda is adtam neki amikor boci szemekkel könyörgött hogy "Naaa Anyaaa csak ezt az egyeeeeet").

Szóval új ceruzákkal és egy füzettel felvértezve ültem ki rajzolni. Viszonylag hamar kockára fagytam, de ez különösebben nem zavart a munkában. Lelkesen rajzolgattam, és hosszasan néztem az Orion-Köd-öt. Érdekes alakja van, mert olyan, mintha egy meghajlított kard lenne, ami különböző méretű fénylő ékkövekkel van kidíszítve. Egy picit kevésbé voltam elégedett a rajzommal mint tegnap, mert a méretarányokat nem sikerült jól eltalálnom, de végül átrajzoltam a vázlatot és minden a helyére került méretben is.

Amikor kész lettem vele nem volt kedvem még bejönni, ezért elkezdtem nézegetni, hogy miket találok még az égen. Végül megakadt a szemem a Plejádokon, ami épp az erkélyünk jobb oldalán látszott, premier plánban. Gondoltam hogy itt az alkalom, hogy ezt is lerajzoljam, ennél jobb és kényelmesebben elérhető helyen nem sokszor lesz számomra. Itt kicsit többet időztem, próbáltam összehasonlítani egymással a csillagok méretét, hogy pontosan eltaláljam a vázlaton. Itt az arányok is jobban sikerültek. Sajnos az alakzat alá beúszott egy szép kis felhő, ezért az alul lévő csillagokat nem sikerült lerajzolnom, de szerintem így is magáért beszél a dolog, gyönyörűen néz ki. Szerintem olyan, mint egy kisbaba Göncöl Szekér. Nagyon cuki, és rendkívül szép. Persze még sokat kell fejlődnöm ahhoz, hogy élethűen adjam vissza amit látok, de nagyon lelkes vagyok.

Rajzaim elkészülte után még nézelődtem egy picit és a térkép alapján sikerült biztossággal megtalálnom a Méhkast is, ami szintén fantasztikusan néz ki, olyan mint egy igazi, 45 fokkal elforgatott, ékszerekből és drágakövekből összerakott méhkas. Ez lesz mai célpontom valószínűleg.

Még ezután volt egy kis sikerélményem is, mert páromat sikerült rávennem, hogy megnézze ezeket az alakzatokat (vagy legalább is megpróbálja). A térképpel a kezemben mondogattam neki, hogy hol és mit kell néznie. Majd elkezdte kérdezni, hogy "és az mi?" "meg az mi?" én pedig néztem a térképet és sikerült mindent beazonosítani amit kérdezett. Így jutottunk el az Oroszlán csillagképhez is. Az Orionon kívül ez volt eddig az első csillagkép amit teljes egészében sikerült beazonosítanom az égen szabad szemmel. Binokuláron keresztül nem néztem meg, de kiváncsi leszek rá, hogy belefér-e a binokulár nézetébe. Ha igen, ezt is lerajzolom :)