Prinz kráter és környéke - mert Holdazni jó

Nagyon jó élmény volt ismét a Holdat rajzolni. A területet az alapján néztem ki, hogy nagyon megtetszett. A terminatorhoz közel viszonylag nagy árnyékokkal először a Prinz krátert és környékét választottam ki, később ahogy haladtam a rajzommal, a szinte tejesen árnyékban lévő Aristarchus is rákerült a rajzra. 

A Prinz kráter nagyon töredezettnek tűnt, a dél-nyugati pereme teljesen leomlott már. A Prinztől északra hegyvonulatot lehetett megfigyelni kisebb kráterekkel és kiemelkedésekkel. Mivel nagyon magasak voltak az árnyékok, a kisebbnek tűnő kiemelkedéseknek is óriási, hosszú árnyéka volt. 

A Montes Harbinger egy része is látszik a rajzomon. Ebben több helyen is megfigyeltem az anyagban eltéréseket és töréseket, ahol talán korábban anyagátfolyások lehettek és felgyűrődhetett a felszín. A rajzolásban nagyon könnyű volt elveszíteni a "fonalat", sokszor néztem vissza az okulárba, mert nagyon sok töredezett, csipkézett felszíni részlet volt a környéken.

Rupes Recta

Ma hetek óta először hazaértem emberi időben. Eldöntöttem, hogy nem kapcsolom be a gépemet sem, és hazafelé jövet amikor láttam, hogy fent van a Hold el is döntöttem, hogy kiülök észlelni ma, nem érdekel az sem ha rámomlik a ház közben :)

És jajj de jól tettem! Minden feszültséget és gondot kirajzoltam magamból.
Ma a választásom a Ruper Recta-ra esett, amit persze térkép és különösebb azonositgatás nélkül választottam, egyszerűen csak mert kiszúrta a szememet, hogy ott van. Kiáltott azért, hogy lerajzoljam. 93x-os nagyítást választottam, mivel a légkör nem volt túlságosan jó.

Előtte próbáltam megkeresni a Marsot a horizonthoz közel, de sajnos ez esélytelen volt, mivel a horizont közelében egy elég vastag felhőzet kezdett rétegződni.

A Rupes Recta nagyon érdekes, mert ma valahogy úgy esett rá a fény, hogy a nyugati irányban lévő - viszonylag lapos és jelentéktelen - hegygerinc kráteres alakzattá formálta a környéket. Jól látható volt a mellette lévő Birt, ami valójában dupla, egymásba érő kráterekből áll. A Ruper Recta keleti oldalánál található a Thebir kráter, ami szintén érdekes, elég mély kráternek tűnik a méretéhez képest, és a fényben úszó belsejében három világosabb folt is megfigyelhető volt. Ettől északi irányban csipkézett, hegyvidékes táj tárul elénk, ami persze rajzolás szempontjából nem túl könnyű téma.

A nyugaton lévő hegygerincen túl kissé sötétebb a Hold felszíne, mint a Ruper Recta közelében, de nem figyeltem meg nagyon éles eltéréseket.

Neil Armstrong emlékére

Sajnálom, hogy éppen ilyen apropóból válogatták be mások rajzai közé az enyémet, de azért a beválogatásnak örülök és büszke vagyok rá. Megtiszteltetés az emléktáblán szerepelni!

Megosztom itt is, hogy így emlékezzünk Neal Armstrongra.

Holdsarló a naplementében

Ma este szerettem volna egy kicsit Holdat észlelni, ki is pakoltam szépen a távcsövet, majd elmentem szendvicset gyártani a családnak... 10 perc múlva már elbújt félig a ház mögé, így távcsővel már nem tudtam megfigyelni. Mivel a naplemente maradéka nagyon szép volt, gondoltam azért egy fotót lövök róla a kis kompakt gépemmel.

Bullialdus és környéke

Sajnos mire hazaérek munkából a Nap már többnyire eltűnik a házak mögött észak-nyugat felé, de viszont a napokban már egészen korán fent volt a Hold, szinte azt mondhatnánk hogy a déli égbolt kellős közepén, a lehető legjobb helyen.

Tegnap eléggé felhős, esős volt az idő, de ma délutánra szépen kitisztult, és ragyogó égbolt fogadott, amikor hazaértünk este hét körül. Gyorsan össze is raktam Eperkét és kipakoltam, majd nyolc után nem sokkal kiültem én is nézelődni. Persze még szinte teljesen világos volt, így egyetlen lehetséges célpontom a Hold volt.

Nézegettem egy darabig, nagyon szép volt a Plato és környéke is, bár hasonló fázisban legutóbb éppen azt rajzoltam. Nézegettem a Claviust és környékét is, ez a kráter nagyon érdekes, tele van kisebb kráterekkel. Végül is a Bullialdust szemeltem ki és közvetlen környezetét, mert ez viszonylag szeparáltabban, de szépen, jól láthatóan volt megfigyelhető.

A rajzomon a nagy kráter a Bullialdus. Nagyon jól látszik a kráter közepén egy "dupla bucka", ami nyilván több kilóméter magas hegy igazából, illetve az árnyékban lévő részből is kimagaslik valami egészen fehér kis pont. A csúcsok felett megfigyelhető két kissé halványabb folt is, melyek talán a kráter anyagában vannak.

a kráter falai elég vastagnak tűnnek, főleg az árnyékos résztől távolabb eső peremnél, ahol duplának látszik a széle helyenként, persze egymással összekapcsolódva, mintha ott a fal sokkal magasabb lett volna valaha és beomlott volna az egész.

A Bullialdus alatt látható a Lubinieczky nevű kráter, ami egy nagyon töredezett, régi öreg kráternek tűnik, alig-alig vannak meg a falai, és egyik oldalán teljesen nyitott is. Alatta csipkézett, felgyűrődött hegységek láthatók.

Feljebb a Bullialdustól jobbra látható a König nevű kráter, ami egy kicsi, de igen mély kráternek látszik ránézésre. A széle viszonylag simának tűnik, nincsenek rajta és körülötte különösebben gyűrődések.

Felül látható egy másik nagyon szakadozott szélű, öregecskének tűnő kráter is, amely a Kies. Ennek a pereméből szintén csak darabok, szakaszok látszanak, de azért azok még jól kirajzolják a körvonalait. Közvetlenül a Kies mellett egy fehéresebbnek, világosabbnak tűnő sáv látszik az anyagban, ami egyébként ránézésre eléggé simának tűnik, nincsenek rajta felszíni repedések. Máshol is megfigyelhetőek hasonló világosabb vonalak, sávok, némelyekről egész jól kivehető, hogy inkább kitüremkedések, gyengéd felgyűrődések, de nagyon jól elkülöníthetőek, illetve elkülönítik, karakterisztikát adnak annak a tájnak, ahol elhelyezkednek.

Apró megjegyzés, hogy a Lubinieczky kráter kissé olyan mint egy Vénusz-sarló :-) Mivel a Vénuszra nem látok már rá sehogy sem, ezért én így kárpótolom magamat a Vénusz-átvonulásig.

Bakonyi kalandok

Szépen lassan elmaradásba kerülök saját magammal. Ugyanis észlelek, rajzolok, sőt videozok is, de arra már sokszor nem jut időm, hogy ide is feltöltsem őket. Azért igyekszem utolérni saját magamat, bár néha nehéz tartani a tempómat :)))

Múlt héten, a hosszú hétvégén elutaztunk anyósomékhoz. Mivel csak két napra mentünk és vonattal (+bkv +autó Győrből), ezért nagyon sokat nem akartam cipelni, így a távcső-készlet egyharmada (szegény szomorú Eperke) itthon maradt, no meg az EQ2 helyett egy kölcsön fotóállványt vittem, hiszen a Luntot az is elbírja.

Első nap Napot már nemigen tudtam nézni (szombaton), mert mire felállítottam az állványt és sikerült belőni rajta a távcsövet is (fél óra szenvedés után), pont lement a Nap a ház mögött. Sajnos a nyugati irány ott annyira nem kedvező. De viszont este szép idő volt, így kimentem a binokulárral nézelődni (mert azt beraktam a táskámba azért). Épp nagyon jól rá lehetett látni a nagygöncölre és környékére, persze kissé nyaktörő módon felfelé, de viszont én otthonról annyira nem látok rá a zenitre és az északi oldalra, hogy kihasználtam a lehetőséget és errefelé nézelődtem. Most sokkal többet nézelődtem és bóklásztam a binokulárral, mint amennyi objektumot konkrétan és rajzosan megfigyeltem.

De azért ha már ott voltam, akkor az Alcor - Mizar párost lerajzoltam nem csak binokulárral, de szabad szemmel is, hiszen szabad szemmel is szépen látszott egymás mellett a két csillag.

Az átlátszóság nagyon jó volt, 5/5-ös, a légkör kicsit kevésbé, 7/10-re becsültem. Néha azért villódzottak a csillagok kissé (főleg a horizont közelében), de viszont binokulárral egyáltalán nem volt zavaró tényező, sem a kissé párás levegő (az még jól is esett a városi szárazság után).

Megfigyelésem közben három műhold is elhaladt közben a látómezőben, közülük kettő szabad szemmel is látható volt és az egyik egész nagynak tűnt (és lassúnak). A Mizar (A) mintha kissé, kb. 1,5 mg-vel fényesebb lenne mint az Alcor (B), és a színe jól kivehetően kékes, míg az Alcor színe inkább tiszta fehér.

Miután ezt megfigyeltem kedvet kaptam hozzá, hogy megkeressem az M51-et is. Persze nyilvánvalóan ez nem egy binokuláros célpont, azonban a Vizi atlasz szerint 20x binokulárral már látszott két kis pamacs, elkülöníthetően (a galaxis két része). Presze 10x binokulárral nem számítottam hasonlóra, de nagyon kiváncsi voltam, hogy vajon látom-e vele egyáltalán? Bármi is feltűnik-e a lázómezőben?

Lenagyobb örömömre a válasz igenlő volt. Rövid megfigyelés után, a térképet nézegetve könnyen megtaláltam, és a binokulárban alig-alig elfordított látással megjelent egy pamacs. Persze nem bomlott ketté, és még abban sem voltam bizonyos, hogy kissé elnyúlt-e, vagy szimplán csak egy pamacs (inkább szimplán csak egy pamacs volt), de nagyon örültem, a csillagkörnyezet alapján határozottan beazonosítható volt a "kiléte" a térképet nézve.

Sem központi magot, sem formát nem sikerült megfigyelni, de így is sikeresnek könyveltem el az észlelésemet.

Ezután tovább nézelődtem, de most kicsit másfelé. Próbáltam térkép alapján nézegetni hogy milyen csillagképeket látok, ami ott a Bakonyban már önmagában is egy kihívás, hiszen annyi csillag látszik szabadszemmel, hogy néha semmiféle csillagképet nem veszek ki (ebből a szempontból Budapesten egyszerűbb egy-egy fényes csillagot, vagy a csillagképek körvonalait meghatározni).

Kissé keletebbre tekintgettem, és egyszercsak megjelent a látómezőben egy nagyon fényes pamacs, amiről egyből tudtam, hogy gömbhalmaz. Nézegettem a térképet és hamar rájöttem, hogy az M5-ös gömbhalmazt találtam meg. Kedves emlékek ébredtek bennem, hiszen ez volt az első gömbhalmaz, amit valaha életemben megfigyeltem, ugyanitt, majdnem egy évvel ezelőtt. Akkor persze távcsővel, különböző kisebb- és nagyobb nagyításokkal néztem, így most mégiscsak sikerült újdonságot varázsolnom a dologból, hiszen akkor binokulárral nem néztem meg. Emlékszem, hogy mennyire nehezen találtam meg akkor, több mint egy órát szenvedtem, kínlódtam és küzdöttem a párával is. Ahhoz képest most, egy évvel később gyerekjáték volt megtalálni és beazonosítani, már rutinból ment. Ez nagy örömmel tölt el, hiszen egy évvel ezelőtt még elképzelni sem tudtam hogy lehet úgy kiigazodni a csillagtérképeken hogy valaki ránéz az égre és tudja mit lát. Lerajzoltam ezt is, persze a 10x binokulár nem igazán bontja fel, még központi csillagfényességet sem igen sikerült kivenni, persze a közepe felé határozottan fényesebb a gömb. Direkt látással is jól látható volt, fényes, kompakt kis objektum. Jellegzetes a csillagkörnyezet, jól beazonosítható.

Másnap már kint ültem Napot nézni délelőtt, amint elmúlt annyir a migrénem, hogy nézni bírtam a távcsőbe (a hirtelen 20 fokos hőmérséklet emelkedés 15-ről 35 fokra kissé megviselt). Viszont a Napon látható csodák kárpótoltak, tele volt szebbnél szebb protuberanciákkal, filamentekkel és aktív, fáklyákkal tűzdelt területekkel. Jól látható, hogy a napi egyenlítő körül két vonalban helyezkedik el a legtöbb aktív terület. Foltból is látszott egy nagyobb (fáklyákkal körülvéve) a keleti peremnél, két kisebb (szintén fáklyákkal tűzdelve) a nyugati peremnél. Itt a két kis folttól kifele még az is látszott érdekességképp, hogy az egyik protuberancia még a korongon kissé beljebb kezdődik, és jól látható. Érdekes, hogy az északi irányban lévő protuberanciák között volt egy, amelynek a kiterjedése hatalmas, viszont nagyon halvány, anyagban szegény volt. Ugyanakkor a kisebbek sűrűbbek, jobban kivehetőek voltak. Érdekes, hogy a filamentek is a nyugat-keleti iránynak megfelelően húzódnak végig, akárcsak a foltok. Persze ebben semmi különleges nincs (hiszen az aktív területek az egyenlítő mentén húzódnak), viszont hidrogén-alfában sokkal inkább megfigyelhető, sokkal feltűnőbb ez a jelenség, mint sima távcsővel, csak a napfoltokat figyelve.

Este nem mentem ki 29-én, mert kissé felhős volt az ég és a légkör nagyon rossz volt, erőteljesen villództak a csillagok, a Hold fénye pedig beragyogta az eget eléggé.

Másnap indultunk haza, de előtte még délelőtt ismét kiültem Napot nézni. Most vittem a binokulárt is, hogy megnézzem a napfoltokat is, de persze a hidrogén-alfa megfigyeléssel kezdtem, hiszen az az izgalmasabb :)

Mivel a Nap már nagyon erősen sütött (és persze épp délelőtt 11-kor kellett kimennem, amikor már nagyon magasan van és nagyon éget), sikerült leégnem, de kizárólag a bal oldalamon. Persze naptejet nem vittünk, okosan felkészültem...

Az előző naphoz nagyon hasonló kép fogadott, bár kissé a filmanetek és fáklyák mintha össze-kuszálódtak volna a korongon, és bár még mindig nagyon jól kivehető volt a kelet-déli irányultságuk, azért elég nagy káosz látszott - keresztbe. Alul, a nyugati- dél-nyugati peremnél nagyon érdekes formájú, a korongtól kissé elszakadó protuberanciák is voltak.

Túl sok folt nem kényeztet most minket, azt azonban nem lehet mondani, hogy nem aktív a nap, hiszen a hidrogén-alfás képen nagyon sok minden látszott. Azért binokulárral is sikerült megfigyelnem egy igen terebélyes foltocskát, és két fáklyamezőt is. Utóbbi nagy sikerélmény, mert azért binokulárral nem mindig lehet fáklyákat látni (főleg ha nem elég erőteljesen vagy nagyok).

Amikor hazaértünk Budapestre, már kissé lemenőben volt a Nap és a Hold vette át a helyét. Némi pihenés után kimentem Holdat nézni, és hamar ki is választottam a Plato krátert, amit amúgy is beigértem Görgei Zolinak, hogy egyszer lerajzolom.

A légkör nem volt a legjobb, kissé remegős, 6/10-es, bár 130x-os nagyítással még sok tiszta pillanat volt, így jól meg lehetett figyelni apróbb részleteket is. A terminátor már viszonylag távol járt a Platotól, így az árnyékok már fékonyak voltak, de azért még mindig nagyon érdekes, sok látnivalót nyújtott.
Csipkézett, de éles kráterszéleket láttam, a északi peremnél nagyon különleges, erősen fényes kiemelkedésekkel. Az Észak-Keleti irányban a Bliss kráter látható, amely a Platohoz képest meglehetősen jelentéktelen, azonban a kisebb környező kráterek közül valóban a legnagyobb. Alatta sok aprócska kráter és kitüremkedés figyelmehető meg szépen, libasorban.

A Plato körül jól elhatárolható területen világosabb a Hold felszíne, melyet később megnéztem és a térkép is így jelöl, ezért gondolom a különböző anyagok (vulkáni és régebbi?) találkozásáról lehet szó. A Plato belsejében nehezen, de megfigyelhető két halványabb paca is, melyek nem kiemelkedések, nem is bemélyedések, hanem inkább az anyag másmilyen ott.

Jól zártam a hétvégét, másnap még videozni is kiültem, de sajnos azt még nem volt időm feldolgozni, úgyhogy később teszem közzé :)

Szilveszteri csillagnézőben

Szilveszter napjára kegyes volt az idő (előtte majdnem egy hétig rossz idő volt, és utána is rossz idő lett), mintha csak tudta volna, hogy most ki kell tisztulnia az égnek.

Délelőtt amikor felkeltem már sütött a Nap, bár felhős volt az ég, és a légkör sem volt a legjobb, de abszolút alkalmas volt arra, hogy Napot észleljek, még ha részleteket nem is tudtam rajzolni (93x-os nagyításon már nagyon nagyon remegett a légkör). Ismét megjelent egy nagy foltot tartalmazó csoport, ami nagyon hasonló volt a 11384-es csoport nagy foltjára december 25-éről, és ez is mintha szabadszemes lenne, habár igazából csak annyit láttam, hogy "mintha valami arrafelé" felsejlene.

A csoportban található egy nagyon feltöredezett folthalmaz, sok apró umbrával és halvány, szabálytalan penumbrával. Ezen a nagy csoporton kívül csak kisebb csoportok vannak, egy-egy bipoláris vagy monopoláris folttal. Külön érdekes volt a 11383-as vagy 11384-es csoport, amely esetén egyetlen folt volt látható a nyugati peremhez közel, azonban azt nem tudtam eldönteni hogy ez melyik, ugyanis a solarmonitor.org egyetlen foltot sem mutatott, azonban mindkét szám egy helyen szerepelt. Két fáklyamezőt számoltam, egyet itt a nyugati peremnél a folt körül, egyet pedig az észak-keleti perem szélén, ahol viszont nincs jelenleg foltcsoport.
Próbálgattam a Meade zöld színszűrőt is, sajnos több részletet nem hozott, bár kicsit segített a légkör zavaró ugrálásán.

Este változatlanul jó idő mellett az ég bővelkedett néznivalókban: Fent volt a holdsarló, a Jupiter, az Orion csillagkép, és gyönyörű, jó idő volt. Az átlátszóságban nem volt hiba, bár a nyugati és keleti ég alján pár felhőcskét látni lehetett végig, de nem zavartak egyáltalán. A légkör is jó volt, bár most nem próbáltam igazából nagyon szoros kettősöket nézni például ahol ez zavaró lehetett volna.

Először a Holdat néztem meg, ahol rögtön figyelmes lettem egy a Terminátorhoz nagyon közel levő, viszonylag nagy méretűnek látszó kráterre. Gyorsan felrajzoltam magamnak a holdsarlót és a kráter elhelyezkedését, hogy később könnyebben megtaláljam, melyik krátert is figyeltem meg, majd átváltottam 130x-os nagyításra. Megfigyelésemet Neutrál szűrővel végeztem, a megfigyelt kráterek pedig a Maurolycus és a Barocius, valamint ezek közvetlen környéke.
A Maurolycus személyében egyáltalán nem a legkönnyebb megfigyelési témát választottam, a nyugati perem felé eső részen igencsak csipkézett, mindemellett innen kiindulva a kráter nagy része árnyékban volt, ami nagyon érdekessé tette számomra a megfigyelését. A közepén egy kisebb és egy szélesebb kiemelkedés is megfigyelhető, melyek szintén árnyékot vetnek. A kráter árnyék alá nem eső belső része sötét színű volt. A déli- dél-keleti perem környéke nagyon tagolt, több kiemelkedő rész is látható, és a délkeleti részén mintha egy fél kráter kapcsolódna a nagyhoz.
Az árnyékban lévő rész érdekessége, hogy a perem nyugati részén, valamint a déli szögletben kicsiny kiemelkedések látszanak, melyek az árnyékból világító pontokként emelkedtek ki a környezetükből.

A déli oldalon két kisebb kráter található, melyek a nagyhoz nagyon közel helyezkedenek el, metszik egymás peremeit. Ezek is nagyon érdekesek, a nagyobbik (Barocius) kráter közepén szintén megfigyelhető egy kiemelkedés, és érdekességképp a belső része kissé világosabb, mint a külső része, amely talán szintkülönbség miatt lehet. Ennek a két kráternek a pereme nem annyira tagolt, viszonylag szabályosnak látszanak, és finom, vékony peremük van, gyűrődésektől mentesen.

További érdekességeket rejd a Maurolycus északi pereme, ahol további kisebb, szabálytalan formájú kráterek figyelhetők meg egymás helyén hátán. Rendkívül tagoltnak látszott ez a környezet és ennek felrajzolása, megfigyelése volt a legnehezebb.

Miután befejeztem a vázlatomat és a jegyzeteimet, áttértem az Orion csillagképre, ahol igazándiból a Rigeltől kiindulva lefelé az R LEP változócsillagot szerettem volna megtalálni. Gondoltam, ha már egyszer "ráálltam" a Rigelre, ami mellesleg kettős csillag is, nem lehet kihagyni hogy megnézzem!

A katalógus adatai szerint az A csillag (Rigel) 0,3 mg, a B csillag pedig, amely valójában BC, 6,8 mg. Az A csillag 0,3 mg-s fénye annyira beragyogta a látómezőt, hogy a BC-t sokkal halványabbnak láttam ennél, alig volt észrevehető (bár még normál nézési módszerrel megpillantható volt). Még a vöröses, narancsos színe is kivehető volt a Rigel kékes színéhez képest. A kontraszt azonban egyáltalán nem volt feltűnő a két csillag színében, olyan volt mintha a Rigel alig kék, a tárcsillag pedig aligvörös lenne. A katalógus szerint a távolság 9,3", ami nagyjából reálisnak látszódott 93x-os nagyítással. Az általam becsült PA értéke 205°, ami 1°-kal tér el mindössze a WDS adataitól.

Ezután lefelé haladva megálltam az STF 649-nél is, amely nem is kettős, hanem hármas rendszer. Itt az A csillag szintén kékesnek, a B pedig vörösesnek, narancsosnak látszik. A C csillag viszont halvány, csak elfordított látással látszott. A és B távolsága a katalógus szerint 21,6", A és C távolsága pedig 85,9". A 5,80 mg, B 8,97 mg, a C fényessége viszont nem volt egyértelmű. A WDS tartalmazott egy 9,7 mg-s adatot, de az nem a C fényességadatának a helyére volt beírva, hanem a B helyére, ezért azt gondolom ez egy véletlen elírás lehet. Az is alátámasztja ezt a fényességértéket, hogy én ránézésre 10,2 mg-nek becsültem a másikakhoz képest, ugyanakkor az én becslésem szerint A és B is 0,5 mg-vel halványabb volt a katalógusban megadottaknál (tehát a fényesség különbséget ennek megfelelően becsültem). Az általam becsült PA-k is eltérnek a katalógusban megadottaktól. AB esetén 60°, míg AC esetén 350° az én becslésem, míg a katalógus 69°, illetve 4°-ot ad meg. Ahogy számolgattam, hogyha a Nyugati irányt eltolnám 15 fokkal az óra mutató járásának megegyezően, akkor kb. eljutnék a katalógusadatokhoz. Ez azért érdekes, mert eléggé biztos vagyok benne, hogy jól jelöltem meg a Nyugati irányt. Persze bármi lehetséges.
A csillagkörnyezet egyébként elég szegényes, mindössze egyetlen 10 mg körüli csillag árválkodott az LM-ben a dél-keleti peremhez közel.

Végül sikerült megtalálni az R LEP változócsillagot is szépen csillagról csillagra haladva. Mindenképp érdemes volt megkeresni, ugyanis ez az egyik leggyönyörűbb csillag, amit valaha láttam. A színe olyan, mint egy rubint kőé, gyönyörű vörösen izzik a látómezőben. Fényességét 7,9 mg-re becsültem.
Ezután egy kis szünetet tartottam, mert odafagytam a távcsőhöz, és később mégegyszer kimentem azzal a határozott céllal, hogy megkeressem a karácsonyfa-halmazt. Este 10 után már ez is egész jó helyre kerül és éppen rálátni a környékére a távcsővel, ha az Oriontól indulok ki. A Betelgeuse-től indultam el hogy csillagról csillagra haladva megtaláljam. Nagyjából négyszer kezdtem újra, mert ennyiszer vesztettem el a fonalat, ugyanis nagyon cselesen kevésbé jellegzetes, kevésbé fényes csillagok veszik körül. Azért többszöri nekifutásra sikerült megtalálnom, és egyértelműen beazonosítanom a szépen világító kis karácsonyfát. Már 26x-os nagyítással is jól látszott a karácsonyfa forma, de úgy döntöttem nagyobb nagyítással fogom nézni. 93x-osra váltottam, amiben gyönyörűen éppen beteritette a látómezőt. Legalább is reméltem, hogy beteríti. Pár kissé távolabb lévő csillag még talán a halmazhoz tartozik, de mivel nekem így tetszett a legjobban, így rajzoltam le. Igyekeztem aprólékosan haladni, hogy pontosan a helyére kerüljön minden csillag, és némelyikkel meg is szenvedtem kicsit, de a végeredménnyel elégedett voltam.

Ezzel kívánok mindenkinek boldog Új Évet és sok jóidőt 2012-re! :-)

Hold nappali fényben

Mindenki nagyon izgatott, hogy a Lovejoy üstököst megnézze a nappali égen, mivel a Naptól elvileg néhány fokra található. Szerencsére kisütött a nap és szép tiszta az ég is, csak a nyughati horitonz közelében látható néhány kisebb felhő.

Nem mertem a Lovejoy keresésébe kezdeni, mert túl közel van a Naphoz, és nem tudom semmivel sem kitakarni fixen. Viszont már amikor először kinéztem az ablakon, láttam, hogy a Hold szabad szemmel is látható a nappali égen: így ez lett a fő célpontom; biztonságos, jó távol a Naptól. Óvatosan néztem a távcsőbe, kicsit félve a fényességtől, de egyáltalán nem volt zavaró. Kipróbáltam neutrál szűrővel is, de egyáltalán nem volt jó, így azt egyből ki is vettem.

26x-os nagyítással néztem, és nagyon szépen látszottak bizonyos részletek is. Körülbelül egy negyed látszott határozottan, a közepe felé haladva fokozatosan sötétedett, mígh teljesen bele nem veszett az ég kékjébe. A pereménél egy vékony vonalban egészen fehérnek tűnik és a sarlónyi fehér után jól elhatárolhatóan sötétebb, világoskék.

Néhány kráter egész jól elkülöníthető rajta, valószínűleg a markánsabb, nagyobb méretűek. Próbáltam a rajzomat összenézni a Hold térképével (kisebb nagyobb sikerrel), és a következő érdekességeket figyeltem meg:

- A Grimaldi és Grimaldi 2 épp a fehér rész mellett található, és jól elhatárolhatóan sötétebbek a környezetüknél, még a kráterek formája is nagyjából kivehető.
- A tetejénél (távcsőben) talán mintha a Clavius és annak körnékén lévő néhány hasonló méretű kráter látszana. Nem határozottan kivehetők, viszon kissé sötétebbek a környezetüknél.
- A közepe táján talán a Copernicus és szerintem az Eratosthenes erősen kivilágítanak. Az utóbbi (a rajzon beljebb lévő) keleti pereme jól elkülöníthető volt, kissé sötétebb, a belseje pedig fehér. Kissé lejebb, velük egolalú háromszög csúcsát adva szintén jól elhatárolhatóan fehérlik a Herschel, amely nem tűnik szabályosnak.
- A dél-keleti peremnél - a szélen - van egy szintén  fehéren fénylő kráter, ami azért érdekes, mert azon a részen kissé sötétebbnek tűnt a perem. Sajnos ezt nem tudtam megállapítani, még nagyjából sem, hogy melyik kráter lehet.

Nagyon érdekes volt az egész látvány, olyannak tűnt a kék nappali égbolton, mintha nem is a jól megszokott Holdunk lenne, hanem valami másik hold... teljesen új arcát mutatta meg nekem.

A Nap, a Hold és a kettőscsillagok

Most hogy majd' két hétig nem lehetett gyakorlatilag mást látni mint esőt és felhőket, ma délelőttre szépen kisütött a Nap. Bár elég felhős volt az idő, a felhők főképp halványka fátyolfelhők voltak, így lehetett Napot nézni. Bár a nagyobb nagyítást (130x) már nem lehetett olyan jól látni, de azért én még egy részletrajzzal is megpróbálkoztam.

Nézegettem szabad szemmel is, de - bár a 11330-as egy hatalmas folt -, nem láttam foltot rajta. Igaz, hogy a felhők át-átúsztak a napkorong előtt, de mindig volt egy-egy tisztább pillanat a Napkorong mindegyik részén. Érdekes, hogy ez a folt nem szabadszemes, pedig tényleg elég nagy. A formája is nagyon érdekes, sikerült megfigyelnem, hogy az umbra szélén két szálacska szerűsé van, amiből egyik kis "farkacska" le is vált a nagyobb darabról. Megnéztem a tegnapi napkorongról készült fotókat, és nagyon sokat változtak a csoportok, főképp a 11334-es, ami pár napja léphetett be. Tegnap még sokkal kevesebb kis foltból állt, és a kiterjedése a csoportnak is kisebb volt. A keleti és a nyugati korongon is egy-egy hatalmas fáklyamező "éktelenkedik", a keleti peremen lévő nagyon érdekes, megdöntött W formájú. A nyugati peremen lévő fáklyamezőben elvileg még két csoport is van, de ezeket nem láttam, viszont a Solarmonitor.org jelzi őket.

Ma bescanneltem a szabadszemes napészlelő lapomat is, amit októberben vezettem. Holnap újat kezdek és reménykedem benne, hogy a 11330-as csoport még erősödik és szabadszemessé válik.

Délután - estefelé - kihasználtam azt is, hogy végre nagyon korán kezd sötétedni, és ráadásul jó idő is volt (hihetetlenül jó nyugodtság volt ma kint), a Hold is fent volt.. és persze elvonultak a felhők. Minden éppen jó volt egy kis Hold-észleléshez.

Kinéztem magamnak egy érdekesnek tűnő krátert, amiből aztán mégegy és mégegy és mégegy, végül egy egész csoport lerajzolása lett. A fő kráter, amit eredetileg kiválasztottam nagyon érdekes, mert szinte teljesen a terminátor mögött van még, mégis látszanak belőle éles vonalak, szélek, és a mellette lévő néhány másik jellegzetesebb forma is épp csak kisejlik a sötétből.
Később nehéz volt a beazonosítás, de szerencsémre találtam fotót az interneten ugyanebből az időből, így meg tudtam találni a csoportot. A sötétben lévő kráter a Hommel, fölötte a Viacq, majd a legvilágosabbnak látszó a Rosenberg, és végül körbe értünk a Nearch-hoz. A Hommel érdekessége, hogy amikor fényben látszik, akkor egészen más a formája, nem ennyire keskenyedő és csipkézett.
Nekem a legjobban a Viacq belsejében lévő fény-árnyék játék tetszett egyébként ezen kívül a legjobban, mert a közepén lévő kiemelkedés egy nagyon hegyes árnyékot vet, ez igen érdekesen néz ki. Az is érdekes számomra, hogy például a Rosenberg már közel sem vet olyan árnyékot, mint a Viacq vagy a Rosenberg mellett lévő kisebb kráter. Sokkal világosabb is a belseje.

Ezután próbáltam megkeresni a Garradd üstököst, hogy meglessem merre jár és hogy néz ki. Sajnos ez nem sikerült, bár a pontos helyét megtaláltam a keresőtérképem alapján, és maximálisan biztos is vagyok benne hogy jó helyen jártam, de sajnos túl erős volt a Hold fénye is és a fényszennyezés is szerintem, semmit nem láttam belőle, de szó szerint.

Eddigre már kisebb jégkockává fagytam, de nem adtam fel a dolgot, mindenképp szerettem volna kihasználni a jó eget, és nézni még legalább egy-két kettőst.
Sikerült is kiválasztanom némi bénázás után két kettőst az Aquila-ban, egymáshoz közel. Az egyik az STF2424, a másik pedig az STF2426.

Az STF2424 egyenlőtlen páros. Az A sárga, a B-t pedig narancsosnak láttam. Az A a katalógus szerint 5,32 mg, a B pedig 9,30 mg. Az én becslésem szerint sokkal kisebb eltérés van a kettő között, és én a B-t az A-hoz képest 8,5 mg körülire becsültem. A becslésemet az a tény is alátámasztja, hogy a fényszennyezett égen 9,30 mg-s csillagot már nemigen látok, főleg amikor a Hold is fent van az égen nem messze ettől. Kettősöknél pedig méginkább, bár közepesen szoros kettős, 20,9" a távolság. Az általam becsült PA 305°. 93x-os nagyítással néztem (egyébként az általam becsült PA-t a katalógus igazolja, így biztos hogy a jó csillagot néztem).

Az STF 2426 is egyenlőtlen, de itt az A is viszonylag halvány. A fényességbecslésem itt viszonylag pontosan egyezik a katalógusadatokkal, A csillag narancs és 7,45 mg, B pedig kékes-fehér és 8,96 mg. A és B távolsága 16,4". A fényességkülönbség egyébként itt is hasonlónak tűnt, mint az előző párosnál. Ezt is 93x-os nagyítással néztem (úgylátszik ezt az okulárt nagyon szeretem :-)), az általam becsült PA 265°

Ezután már jégtömb voltam, kezemhez fagyott a ceruza, szememre az okulár.. kénytelen voltam bejönni, valami forró után nézni (leves formájában).

A Hold néhányszor :-)

Ismét olyan helyre jött fel a Hold, ahol nagyon jó rálátásom van, és az idő is jó volt, nem esett, nem fújt, nem volt felhős, stb.. minden szuper volt egy kis Holdazáshoz.

Szombat este mentem ki először, és a Gutenberg, valamint a mellette lévő Goclenius krátert és ezek környékét rajzoltam le. Ekkor a Terminator nagyon közel volt a kráterhez, de már levonult róla, így igen szép árnyékokat, mély gördöket lehetett látni a kráterek környezetén. A Gutenberg jól láthatóan töredezett, éles szélekkel rendelkező kráter, egyenetlen formájú, és több kráter által töredezett. A közepén jól látható három kicsúcsosodás. A belső felülete egyenletesnek látszott, viszont a déli végénél igen töredezett, hegyhátos felszín látható. Az északi végénél egy eléggé töredezett, de még jól kivehető kráter vágja ketté a szélét, ami a keleti- észak-keleti vége felé kissé jobban kiemelkedik. Úgy láttam, hogy a Gutenberg keleti pereme igen magas lehet, mivel elég nagy árnyékot vet.
A Goclenius kráter formája is érdekes, a keleti végénél "nyíl szerű", hegyes formája van, a kráter széle simának és inkább vékonyabbnak tűnik. Helyenként, főleg az északi és a déli részén kissé töredezett, és a nyugati perem kissé jobban kiemelkedik a többi részhez képest. Érdekes szimmetrikus formája van, egy szkarabeusz bogárra emlékeztet. A kráterek környékén a tájon még több kráter is látható, amiknek a formája érdekes, kissé szögletes, határozott széllel. Érdekesnek találtam, hogy a Gutenberg és Goclenius között található egy törésvonal szerűség.

Következő nap is ugyanezt a krátert néztem meg, mert látni szerettem volna a különbséget. Hihetetlen változáson ment át a táj egy nap (gyakorlatilag pont 24 óra) leforgása alatt. A kráterek teljes napfénybe kerültek, kissé messzebb a Terminator vonalától. Most sokkal jobban látszott, hogy a Gutenberg déli szeglete mennyire csipkézett, töredezett, komplett hegység-rendszer látszik. Megjelent most a kráter keleti szélén egy kisebb kráter is, ami a méretéhez képest igen mélynek tűnik. A Goclenius kráter sokkal kevésbé változott, viszont megjelent a közepén egy kidudorodás, ami előző nap nem látszott. A két kráter közötti törésvonal eltűnt. A Gütenberg közepén látható kiemelkedések kissé máshogy néznek ki, az egyik most hosszúkásnak látszik, a kissé különálló pedig mintha "máshol lenne", nyilván a fények játékáról van szó. Most a kráter belseje nem tűnik annyira egyenletesnek, a keleti oldalon kissé sötétebb a felülete. Az viszont jól látszik, hogy a nyugati pereme kissé vastagabb, szurdokként emelkedik ki.

Ma este is kint jártam, most egy kicsit könnyedebb, de mégis nehezebb témát választottam, a Mare Serenitatis-t. Könnyedebb téma, mivel egy nagyobb részről van szó, viszont meggyűlt vele a bajom mire megfigyeltem és lerajzoltam. Finom szintváltozások figyelhetők meg a belsejében, két nagyobb vonulat mentén. A rajzon nagyon nehéz volt visszaadni, de ezek lehelletnyi szintkülönbségek, kissé eltérő színárnyalatokkal. A medence déli felén érdekes hegyvonulat húzódik, néhány kisebb-nagyobb kráterrel és gyűrődések halmazával tördelve. Nagyon érdekesek a Terminátor mentén megjelenő kivillanó hegycsúcsok, igen magasan lehetnek ezek a pontok. A medence nyugati peremén töredezett szélű kráterek és kissé kevésbé felgyűrt hegységek láthatók. A dél-nyugati rész szélénél egy kisebb kráter figyelhető meg, amely körül a táj világosabb színű. Itt nincs semmiféle kiemelkedés, egyszerűen csak más színe van az anyagnak. A medencétől délre nagyon csipképzett, hihetetlen méretű hegyvonulat található, amely a rajzon túl is bőven folytatódik. Nagyon érdekes és nehéz téma, sokkal nehezebb rajzolni, mint egy-egy krátert.

Hold hangulat

Esti csillagászkodási hiányomat enyhítvén kinéztem Holdat nézegetni. Sajnos a légkör elég rossz, és az átlátszóság sem jobb 3/5-nél, kis fátyolfelhők úszkálnak az égen. De azért az idő alkalmas volt arra, hogy kis nagyítással figyeljem a Holdat. Először csak gyönyörködtem benne, ahogy a terminátor végigfut a szélén, habár már majdnem telihold van. Ettől függetlenül a Terminátor mentén nagyon érdekesen futnak végig a kráterek. Néhány egészen érdekes formát ölt, néhánynak látszik a közepén a kiemelkedés, mások világítanak. A mai rajzom inkább a hangulatot próbálja visszaadni, 26x-os nagyítással készült.

Mersenius és Liebig

A túlon és a Gassendin túl is léteznek kráterek. Ma, hogy már majdnem telihold van szépen megmutatta Hold anyánk a kráteresebbik oldaldó felét is, ahol egyik kedvenc kráterem fekszik, a Gassendi. Bármilyen csábító volt is, snassz dolog lenne újból lerajzolni, negyedszerre is, ezért a közelében fekvő Merseniusra és Liebigre esett választásom, melyek már a teljes napfényben (de a terminátorhoz közel) nagyon szépen körvonalazódtak.

A Lebig maga egy kisebb kráter (na persze a Merseniushoz képest, szerintem örülnék egy akkora méretű teleknek itt a Földön), határozott peremmel, valószínűleg a méretéhez viszonyítva viszonylag mély. Körülötte és a Mersenius körül is igen csipkézett a táj, főképp a Mersenius északi- észak-nyugati részén, ahol egy öreg, töredezett, alig-alig körvonalazódó kráter is található, közvetlenül mellette. A fele tulajdonképpen már teljesen lekopott, leszakadt, de a Merseniushoz közel eső pereme még egész jól kivehető. A mersenius belseje nagyon érdekes, olyan, mintha homorú lenne a kráter, az elsó pereméhez közel sötétebbnek tűnik a színe. A közepe táján van egy aprócska rianás, és a szélei rendkívül csipkézettek, főképp az alsó pereménél, ahol több kisebb kráter is megszaggatja a folytonosságát. A kráterektől keletre látható egy törésvonal, amely még igazából a Gassendihez tartozik talán (a rajzon alul), valamint egy kicsit arrébb is mintha felsejlene egy hasonló irányú törés.
Ezen kívül felfedeztem egyet a másik irányban, a nyugati peremhez közel is, azonban annak az iránya merőleges a keletiekére.

Posidonius és Chacornac kráterek

Tegnap a Holdon az árnyék már levonult a Posidonius kráterről, így meg tudtam ezt is figyelni. Szép idő volt és kedvező légkör, ezért már nyolckor kipakoltam Eperkét és szürkületkor elkezdtem a megfigyelést. Érdekes, hogy szürkületben jobban látom a részleteket, kényelmesebb megfigyelni a Holdat, talán a kisebb fénykülönbségek miatt.

A kráter igen könnyen észrevehető, feltűnő jelenség, mellette egy kisebb kráterrel, a Chacornac-kal.
A Posidonius széle csipkézett, nem túl mély kráter, a nyugati szélén egy amolyan "kijárattal", ahol megszakad a pereme. Körülötte az északi peremhez közel több kisebb, jól kivehető kráter is látható. A Posidonius belseje világosabb árnyalatú mint a kráterek körül lévő terület. Délről indulva felfelé a keleti peremhez közel egy törés fut majdnem az aljáig, majd majdhogynem 90 fokos kanyart véve tovább folytatódik nyugati irányban, ami rendkívül érdekessé teszi a kráter látványát. A déli pereméhez közel két fehéres folt látható, ami nem felfénylés, hanem színkülönbség, foltosság. A kapcsolódó Chacornac kráter jóval kisebb, de szintén érdekes, a pereme északi irányban - ahol kapcsolódik a Posidoniushoz nyitott, ezen a részén egészen világos a színe. Ettől a nyitott résztől nem messze egy fehér elnyúlt folt látható, ami hasonlóan a Posidoniushoz színeltérés. A Chacornak alatt déli irányban csipkézett a táj, szivacsszerű állagú sötétebb részekkel tagolt.
A kráterek széle nem látszik túlságosan felgyűrtnek.

További érdekessége a két kráternek, hogy a körülöttük lévő rész jól elkülöníthetően a kráterektől nyugatra sötétebb, míg délre világosabb.

Atlas és Hercules kráterek

Tegnap rossz voltam. Bevallom bűneimet mindenkinek. Elmentem ecsetet venni, de a vége egy pasztell készlet lett (no meg ecset persze). Szánom bánom bűneimet, de le volt értékelve 50%-kal a készlet. Majd legfeljebb nem eszek :-)

Tegnap ki is próbáltam mindjárt az új készletet, először kicsit azt sem tudtam hogyan fogjak neki a dolognak, mivel megszoktam hogy a grafittal csak keménységek vannak, hát itt meg minden puha és porlik, és a színekkel kell variálni és keverni őket, ráadásul egymáson, papíron.

Szerencsém volt este, mivel a Hold szépen látszott már szinte sötétedés előtt, szürkületkor, és az utóbbi időhez képest az idő is jó volt (bár a légkör remegős volt kissé).

Végigpásztáztam a holdsarlót és megakadt a szemem az Atlas és a mellette lévő Hercules krátereken. Nagyon szépen néztek ki, ahogy a nap megvilágította oldalról a kráterek szélét.

Az Atlas fölött egy régebbi kráter nyomai is láthatók, amely halványan, de kivehető. Az alja már "leszakadt", talán későbbi kráterbecsapódások nyomán, de így is érdekes látványt nyújtott. A Hercules kráter kicsit kisebb, a déli szélén egy kerek kicsi kráter belenyúlt épp ott, ahol az rányékos része volt, ez egy érdekes fül szerű ábrázatot adott neki. A közepén egy kisebb kiemelkedés van, és a belső része sötétebbnek hat, ami talán annak köszönhető, hogy a nyugati fal szerintem elég magas lehet (vagy maga a kráter belseje mélyebb), és széles, ami jól látszik abból hogy a fehér fény milyen széles azon a szélén, illetve hogy a kráter körül csipkéződés figyelhető meg. At Atlas maga sokkal érdekesebb látvány, egy igazi zsiráf. Először is, három fényesebb folt is látható a kráter belsejében, a legkisebb a déli pereménél, kettő pedig a középső kiemelkedéstől kissé dél-keletre. Közöttük sötétebb folt. A belső részénél az észeki, észak-nyugati része szintén sötétebb a kráternek, ami igen érdekessé teszi. A közepén lévő kiemelkedés kissé nagyobb, fél kráter szerű. A két kráter között amolyan csipkés "hegygerinc" húzódik, ami csak kissé emelkedhet ki a felszínről - relatíve, mivel nem annyira sötét, mint a kráterek egyes részei, de azért jól kivehető, határozott. A kráterek körül még kisebb, apró kráterek is megfigyelhetők, illetve szintén érdekessé teszi az Atlas-t, hogy a keleti szélén egy hosszasan elnyúló fényesebb folt, valamint egy kisebb lekerekített, elnyújtott háromszög alaku folt húzódik mellette. Ezek szinte fehéren fénylettek a távcsőben.

Megjegyzés: a leírásom a valós irányokat veszik figyelembe, de a rajz fordított állású, ahogy a távcsőben láttam.

Holdfogyatkozás - 2011. június 15.

Már napokkal előbb elkezdtem készülni a Holdfogyatkozásra, így nagy betűkkel, mert igaz ami igaz, még soha életemben nem láttam egyet sem. Napfogyatkozást láttam már, de azt sem "profi-amatőr" műszerekkel, hiszen 1999-ben még egy binokulárom sem volt, csak a két szép szemem.

Előző nap, kedden kimentem és beállítottam Eperkét és addig játszottam az óragéppel, amíg sikerült szinte tökéletesen beállítanom, úgy hogy csak nagyon kicsit kellett időnként utána állítani. Be is jelöltem gyorsan az erkélyen, hogy hova kell tenni az állványt legközelebb. Miközben a Holdat nézegettem eszembe ötlött, hogy milyen jó lenne, ha eltérnék a megszokottól, és amellett hogy nem is fotózok, nem fogok beállni a sorba és nem a különböző mérésekre fogok hangsúlyt fektetni, hanem az esemény pontos végigkövetésére és esetlegesen egy sorozatrajz készítésére, időm függvényében. Csináltam is néhány vázlatot még ott a távcső mellett, a telihold látványáról, ezzel is készülve másnapra, hogy ezeket a vázlatokat felhasználhassam. Bejelöltem a "tengerek" helyzetét, és próbáltam kicsit megtanulni a nagyobb, jobban látható kráterek elhelyezkedését, hogy azok alapján könnyen megtaláljam a kisebbeket is egy térkép segítségével.

Szerdán egész nap nagyon változó idő volt, délután az is kétséges volt, hogy nem lesz egy csodálatos vihar ami eltörli a terveket és lehetetlenné teszi az esti nézelődést (még az eső is esett napközben többször is), de szerencsére ahogy esteledett úgy kezdett kitisztulni az ég, és bár végig voltak felhők az égen, szerencsére a látványt nem zavarták, sőt idővel egyre jobb lett az átlátszóság is. 20:00 körül kipakoltam a távcsövet, binokulárt, rajzeszközöket, jegyzetfüzetet, észlelő-ásványvizet, beállítottam mindent a megfelelő helyre és vártam.

Binokulárral kezdtem a megfigyelésemet, részben mivel ez nyújtotta a legszebb színű látványt, részben pedig mert a távcsövet ilyen alacsonyra nem tudtam állítani az erkélyről.

20:30: Elkezdtem nézegetni a közeli házak tetejét, és figyelem, hogy mikor bukkan fel a Hold a házak felett. Az ég a korábbi rossz idő ellenére nem rossz, bár a láthatóság közepes.

20:48: Felbukkan a házak tetejénél két kémény között a narancssárga korong egy része. Még picit várni kell, hogy az egész látható legyen, de nagyon izgalmas volt megpillantani.

21:00: Kilépett a házak mögül és gyönyörű, sötét narancs színben pompázik. Már több, mint a felét eltakarja a Föld árnyéka. Az ég enyhén felhős, de a légkör jónak tűnik. A teljes holdkorong vonala majdnem teljesen látszik körben, érdekes elnyújtott formában. Érdekes módon a fény-árnyék határ nem egyenes, inkább kráterekkel és hegyvonulatokkal határoltnak tűnik.

21:13 - 21:15: A Holdat érdekes formában takarja el az rányék, a szélein enyhe fényesség érzékelhető, majdnem körben. A láthatóság úgy javul, ahogy sötétedik. A teljes holdkorong sötét rozsda színű az árnyékosabb részen és narancs színű a fényesebb részen, ahogy jön feljebb a déli égbolton.

21:20-21:23: A fogyatkozás már majdnem teljes, már csak egy kicsi rész van fényben, aminek a közepén érdekességként egy fényesebb kráternyi méretű pont megfigyelhető.
Ahogy egyre jobban eltakarja az árnyék a Holdat és sötétedik az égbolt, az árnyékban lévő részeken is látszani kezdenek nagyobb foltos területek (a tengerek) és a Hold színe átváltott sötét rozsdába.

21:23-ra már éppen csak az a fényes kis pont fénylik a holdkoron szélén.

21:25: Meredten figyeltem néhány percen át a Holdat, hogy mikor takarja el teljesen az árnyék. Nehéz megállapítani a különbséget amikor az csak hajszálnyi, de úgy láttam, hogy a teljes holdkorong 21:24-kor lépett be az árnyékba. Így a teljes árnyékban figyelve a színe nagyon sötét narancsnak, inkább vörösesnek hat. A horizont irányában, dél-keletre sötétebbnek látszik, ami valószínűleg a horizonthoz közeli rossz légkörnek is köszönhető. A foltos területeket egyre nehézkesebb kivenni, összemosódottnak látszanak. Szabad szemmel egy elmosódott sarló szerű alak látszik az égbolton.


21:28: A korong egyre inkább sötétedik annak ellenére is mostmár, hogy a égbolt is sötétedik. Részleteket már nem tudtam kivenni a korongon, inkább csak elmosódott foltokat. Az alfa Bootes szépen látszott az égen.

21:36 - 21:42: Egyre sötétebb a korong, bár első ránézésre ugyanolyannak látszik, mint 10 perccel ezelőtt. Azonban az ég is sötétedik, ezért a relatív fényessége változatlannak tűnik. Még mindig majdnem a teljes körvonala látható, leszámítva az alsó egy-ötödöt, ami alig-alig elkülöníthető az égbolt sötétjétől.. (bár a fényszennezés mellett kérdéses, hogy inkább világosától?) Már a Szaturnusz is látszik szabad szemmel.





21:50: Látszólag ismét semmi változás nem történt, ahogyan sötétedik, úgy sötétül el a Holdkorong is, így egyformának tűnik a fényessége a néhány perccel ezelőttihez képest. Szabad szemmel egy halovány lángvörös foltnak tűnik az égen. A horizont közeli átlátszóság közepes, a légkör a városból eredő fényszennyezést leszámítva elég jó. A szúnyogok megérkeztek és találtam egy 5 centiméteres bogarat az erkélyen. Szerencsére már eltávozott az élők sorából.

22:00: Mostmár az ég sötétedéséhez képest is láthatóan egyre sötétebb a holdkorong. A teljes látómezőben (10x) feltűnt néhány csillag is, melyek fényesebbnek látszanak körülbelül 1 mg-vel a teljes holdkorongnál. A színe egyre barnásabb, talán leginkább a sötét rozsdavörös kifejezés felel meg neki. Szabad szemmel az Alfa Bootis 2-2,5 mg-vel tűnik fényesebbnek, és az Alfa Virginis-hez hasonlónak tűnik a fényessége, talán annál 0,5 mg-vel halványabb, de nehezen megállapítható a szín- és méretkülönbségek miatt.

22:05: Már 3 szúnyogcsípést sikerült begyűjtenem. Egyre inkább csak a határvonala látszik a korongnak, és az észak-keleti részén megint kezd elmosódottá válni a mintázata. A színe egyre sötétebb vörös.

22:08: Már egyre sötétedik, lassan belép a teljes árnyékba.

22:10: Szabad szemmel már alig-alig látszik, sötét barna színű koronggá változott.

22:15- 22:20: Szabad szemmel alig kivehető, egyre sötétedik. Olyan, mintha lenne egy jóval sötétebb korong is a Holdon, ami - ahogy sötétül - kicsit összeszűkül. Ez a korong a hold dél-nyugati része felé esik inkább, mint középre. Lassan az egész Hold körvonala szépen látszik emiatt a külön életet élő árnyék miatt. 22:15-kor volt a legsötétebb totalitásban.



22:23: Nagyon érdekes hatású a látvány, mintha átlátszó narancs színű fóliát ragasztottak volna az égre, és mögüle egy halvány lámpa fénye világítana át.

22:30: Átváltottam a 130/650-es műszerre, mert elég magasra került már a korong ahhoz, hogy az erkélyről ráállítsam. Óragép bekapcsolva. Fordított képre figyelni! (szerk: az ezutáni rajzok is egyenes állásúak).
Az átlátszóság gyér, 2/5-ös, a légkör egész jó, 4/5-ös.

22:35: Nagyon jópofa, világosabb a széle két oldalon, északi és észak-keleti irányban, de nem teljesen egyenletesen.

22:37: Szabad szemmel is láthatóan világosodni kezd a korong. Lassan-lassan halvány részletek kezdenek látszani rajta.

22:42: A szélétől befelé kezd lassan kivilágosodni a korong. Egyre több részlet mutatkozik, és megint kezd narancsos lenni a színe, szabad szemmel már eléri, meghaladja az Alfa Virginis fényességét, az Alfa Bootisnál pedig kb. 1-1,5 mg-vel halványabb.

22:44: A tetejénél kezd lassan sárgulni, fakulni a színe, ahogy egyre feljebb kerül az égen.

22:48: Egyre inkább kezd textúrája lenni, és ahogy felfelé kilép a teljes árnyékból, egyre több részlet látszik is rajta. Kezd kitisztulni kicsit a légkör is, ami nagyon kedvez a megfigyelésnek. Színe átváltott halvány sárga, narancs és szürke egyvelegére, egyre gyönyörűbb a látványa.

22:52: A félárnyékba lépett 1/3 részben, most a leggyönyörűbb a színe. A felső része gyönyörű citromsárga, és világosodik, az alsóbb része pedig a narancs minden árnyalatában izzik, illetve Déli irányba szürkéssé sötétedik. Az Aristarchus kráter láthatóan fénylik rajta.







22:56: Átváltottam 65x nagyításra (10 mm-es Super Barium okulárral), amibe az egész holdkorong kényelmesen belefér, de mégis több részletet tudok vele megfigyelni. Érdekes, hogy a binokulárban volt a legszebb a látvány és ahogy növelem a nagyítást a részletek és a látvány fordítottan arányosak.
A színe amúgy is kezd fakulni ahogy egyre magasabbra kerül az égen, és fényesedik. Egyre több részlet látszik a fényben úszva, az Aristarchus kráter  fényesebb mint a széle, egy fényes pontnak látszik itt is.

Fényessége egyre erősödik, az Alfa Bootis már csak 0,5 mg-vel fényesebb szabad szemmel nézve. A légkör jól láthatóan hullámzik a fényesebb széle körül.


23:02 Kezdenek fényes foltok derengeni a Graimaldi környékén, a korong keleti szélén.

23:04: Kezdődik a kilépés. Rettenetesen remeg a légkör.
Már sokkal több részlet kezd látszani a Holdon. Az Aristarchus kráter fényesen világít. Déli irányban a kedvencem, a Gassendi kráter pont a fény-árnyék határára került és jól kivehető volt.

23:15: Ahogy halad az árnyék, a fényesebb részén még mindig narancs színű a hold (és igazából sajtból is van). A légkör nagyon hullámzó, 2/5-ös, de azért egyes részletek jól kivehetőek. A Tycho kráter környékén kezdenek feltűnni a becsapódás jelei, az elnyúlt "vonalak", melyek világosabbnak szoktak tűnni még a teliholdon is. Fölötte halványan látszik a Wemer, a fényes részén pedig jól kivehető a Gassendi és környéke, valamint az Aristarchus és környéke. A Mare Serenitatis jól elkülöníthetően sötétebb és az Aristoteles is külön látszik.
Ahogy halad le róla az rányék egy sötétebb árnyék is szinte elkülöníthetően látható a nyugati szélen.

23:20: A légkör kicsit kezd javulni, de még mindig nem az igazi. Egyre részletesebben láthatóak a Tycho "karjai", és feltűnt a Copernicus is és a Mare Imbrium szélén lévő nagyobb kráterek körben. Érdekességképp most figyelhető meg először, hogy egyes kráterek - melyek belül sötétebbnek látszanak - széle fényes, már-már világít körben, mintha egy fehér gyűrűt tettek volna rá körben.

23:30: Már csak enyhén narancsos a színe, de még mindig "színes"-nek hat az egész látvány. Ott ahol az árnyék már elhaladt róla továbbra is fényesedik kicsit, így a széle már-már világít. A Tycho részletei nagyon szépen kivehetőek már, az árnyék határa majdnem elérte, és már ott is kivehetőek részletek, ahol lehaladt az árnyék. A sötétebb árnyékos rész már csak alig-alig figyelhető meg a nyugati szélen, lehaladásával az árnyékban lévő területen is több részlet látszik. Már teljesen jól kivehető a Mare Tranquillitatis és Mare Serenitatis is. A Montes Apenninus részletei is kezdenek látszani, ahogy szépen áthalad rajza az árnyék. a Ptolemaeus - Alphonsus - Arzachel hármast sajnos nem sikerült kivennem még, pedig kerestem. 

23:40: Bár a légkör sokat javult, az árnyék határa sehol sem látszik élesnek, mindenhol kicsit elmosódott. A sötét árnyék már majdnem teljesen levonult róla. A Tycho részletei csodálatosak, levonult róla az árnyék teljesen és láthatóvá váltak mellette a kisebb kráterek is. A Clavius is jól kivehető, illetve a Pitatus vonalai és az annak környékén lévő kisebb kráterek. Sok kráter úgy fénylik, mintha csak egy fehér kics pont vagy folt lenne a Hold felszínén, de vannak olyanok is, emelyeknek a szélén enyhe árnyék látható, vagy jól kivehető körvonalai vannak (például a Posidonius a Mare Serenitatis felső részén). A Coprnikus "karjai" is jól láthatóvá váltak, valamint a Kepler és az Archimedes részletei is.

23:50: Sötétebb árnyék már nincs a holdkorongon, és már a széle felé halad az árnyék "maradéka" is. Újabb részletek már csak ezen a környéken jönnek: A Tycho továbbra is gyönyörűen látszik, a Mare Tranquillitatis szélein szépen láthatóak részletek, talán a Plinius kráter lehet az, amelyiknek egy kis "karja" nyúlik felfele fénylően. Az árnyékos részen is látható néhány kráter részlet, a Teophilus épp az árnyék határán van. Sajnos annak megállapítása hogy melyik krátereket látom ezen a részen egyre nehezebb, hiszen pont a legkráteresebb részről vonul le az árnyék a déli részen.

Ezután az árnyék szépen lassan levonult a teljes holdkorongról 00:04-re, több részletet nem mutatva. Lassan levetkőzte narancsos-citromos gúnyáját is és átváltott szokásos halvány szürke "teliholdas" színére, hogy tovább kísérje éjszakáinkat.

Animáció (kattints a képre, hogy látható legyen):