Iskolakezdés helyett napészlelés :)

 Az előző napi foltcsoportok ugyanúgy szépen látszódnak, a két jelentősebb foltokból álló csoport a 11735 és 11736-os alig alig változott az előző naphoz képest látszólag.
A 11734-es csoport pórus szerű foltjai helyenként kissé összébb álltak, de most sem látható egyetlen jelentősebb vagy nagyobb folt sem a csoportban.

A rendkívül rossz átlátszósági viszonyok miatt fáklyamezőt nem láttam a napkorong szélén. Fátyolos, szeles idő volt, 28-30 fok, felhőátvonulásokkal tarkítva.

Az északi féltekén található óriási filament kissé változott csak az előző naphoz képest. Annak ellenére hogy a 11734-es csoport nem lett jelentősebb continuumban, a filament és környéke nagyon látványos.

Továbbra is jól látszanak a nagyobb foltok umbrái a h-alfa képen, körülöttük fehér, aktív terület figyelhető meg.
A korong északi szélén két hatalmas fáklyamező figyelhető meg, több hurokkal. Az egyik fáklyamező kissé halványabb, nagyon kisze-kusza fa szerü képződményként.













Az észlelések elérhetők az MCSE észlelési archívumában:

Continuum: http://mpt.dyndns.info/open.php?obsid=11029
H-alfa: http://mpt.dyndns.info/open.php?obsid=11030

Augusztus végi napfoltok

Rendkívül jó nyugodtság volt aznap. A kiváló felbontású távcsőben még az apróbb pórusok is látszódnak, kisebb nagyításon is. 3 jelentősebb csoport és egy talán épp kialakuló vagy eltűnő csoport uralja a korongot. 

A legnagyobb folt nem tűnik szabadszemesnek, de szép, kissé szögletes umbrájával nagyon feltűnő. Annyira jó a légkör, hogy még a granulációs szerkezet is látszik vizuálisan kissé. 

A 11836-os csoport bipoláris, nagyon érdekes, olyan formája van, amintha egy sejt osztódna éppen a mikroszkópban. A 11834-es csoport nagyon apró, pórusszerű foltokból, umbrákból áll, az egyik kis csoportosulás patkó alakú. 

A részletrajzot 7 mm-s Planetaryval készítettem, ami 352x-es nagyítást jelent. Még ilyen jó légköri nyugodtság mellett is, azért ez már észlelési kihívás. 




Először a 11836-os szétváló bipoláris foltot és a körülötte lévő kisebb foltokat rajzoltam le, majd utána a 11835-ös csoportot. 

 A 11835-ös csoport fő foltjai rajzolásánál nagyon látványos volt az umbra kettéválása, a két umbra között a Nap felszíne fehér, híd szerű. A 11835-ös csoport rajzolásánál észrevettem, hogy a nagy vezető folt alatt, nagyon halványan további penumbra szerű szálas képződmények látszanak. 

Egyébként is, a vezető és követő folt is körbe van véve apróbb kis pórusokkal, foltdarabkákkal, amik szintén mutatnak valamiféle - kevésbé rendszerezett - szálas szerkezetet.












A Nap már majdnem lement, amikor a kis Lunthoz le tudtam ülni, hogy a H-alfa képet is lerajzoljam. Sietnem kellett, sőt egyszer még arrébb is raktuk a távcsövet, hogy ne takarják el a Napot a fák :)

Azért sikerült megnéznem és lerajzolnom. Jellemzően H-alfában is 4 aktív terület látszik, nagyjából megegyezően a continuum észlelésemmel. Nagyon érdekesek a korong szélénél látható filamentek, melyekből kettő is látványos, protuberanciában végződik a korong szélén.


Az korong északi féltekén egy hatalmas filament figyelhető meg, ami kissé halvány, finom szálas szerkezetű. Mellett látható a Napon a legaktívabb, legfényesebb terület, ami egyébként a 11834-es csoporthoz tartozik (ez azért is érdekes, mert ez a csoport csak apróbb foltokból áll). 

Az észlelések elérhetők az MCSE észlelésfeltöltő oldalán is.

Continuum észlelés: http://mpt.dyndns.info/open.php?obsid=11027

H-alfa észlelés: http://mpt.dyndns.info/open.php?obsid=11028

Napfotók

Március elején vettem egy Scopium webkamerát. Persze próbálgattam egy ilyet korábban is (ami kölcsönben volt nálam), de azért mégis csak más, ha sajátja van az embernek. A rajzomat kedvelők megnyugatásaképp közlöm, hogy nem áll szándékomban áttérni a vizuális észlelésről a fotózásra, már csak azért sem, mert nagyon szeretek rajzolni, ellenben rühellek képet feldolgozni, viszont szeretném a napészleléseimet - különösképpen h-alfában - kiegészíteni a fotózással is, mivel úgy gondolom ennek amatőr szinten is lehet létjogosultsága azon túl is, hogy mégegy szép "nap", vagy "hold" című képet osszak meg és ejtsek az Internet pöcegödrébe.

Szóval az első adandó alkalommal amikor kisütött a Nap már ki is pakoltam és nem csak h-alfában, hanem continuumban is kipróbáltam a fotózgatást. A légkör nem volt túl jó, az átlátszóságról nem is beszélve, folyamatosan úsztak át a felhők a Nap előtt. Épp ezért viszonylag kevés frame-ből, 2 perces (kb. 1800 frame) felvételekből dolgoztam. Ráadásul a continuum-os felvételemnél folyton beúszott egy felhő (háromszor kezdtem újra), így végül az kb. 800 frame maradt (no meg még amit levágott a program).
Ahhoz képest az eredménnyel viszonylag elégedett vagyok, a kamera máskor is bevethető :-)

Szerettem volna h-alfában még picit protuberanciákat is filmezni, de a légkör szörnyű volt, egyszerűen képtelenség volt élesre állni a távcsővel, így azt feladtam, szebb és tisztább egű napokat várva.

A conitnuumban készült fotómon jól látszik, hogy most beindult a Nap, a jobb felső sarokban látható folt a szabadszemesség határán van, bár nem sikerült szabad szemmel megpillantanom (habár nyilván a légkör sem segített). Kissé még talán a granulák is felsejlenek a képen, bár lehet hogy ez merész kijelentés. A nagy folthoz közel eső csoportosulás valójában szerintem két foltcsoport, különálló számozással. Ez a két foltcsoport is és a peremhez közelebb eső is fáklyamezőbe ágyazva látható.

A hidrogén-alfa felvételt 4 fotó mozaikjából raktam össze. Igyekeztem szépen eldolgozni a különbségeket, bár ez elég nehéz volt. További 4 felvételből készültek a protuberanciák, mivel ezekhez más beállításokat kell használni. A legnagyobb foltok itt is láthatóak, jellegzetes aktív területbe ágyazódva. A h-alfa felvétel aktív területei szépen lekövetik a foltcsoportok helyeit. Filamentből túl sok nem volt most a napkorongon, de az észak-nyugati peremhez közel látható egy érdekes, szabdalt formájú, amely viszonylag nagynak számít. Protuberanciákból hatalmasakat most nem figyeltem meg és a rossz légkör is nagyon megnehezítette a protuberanciák megfigyelését / felvétel készítését.

Téli Napok nyomában

Megfogadtam magamnak, hogy nem fogok folyton arról panaszkodni, hogy nincs ég, és folyton rossz az idő, de nem tudok mit tenni, hiszen a december, sőt a január és a február is nagyon rossz volt ilyen szempontból. Pedig lett volna látnivaló a Napon mind kontinuumban mind h-alfában, ahogy azt a ritka de örömteli észleléseim is bizonyítják.

Mostanában megint többször vettem elő a binokulárt és kihasználtam a kora reggeli kevés napfényes időt (és az én nagyon kevés hétköznapi szabadidőmet), munkába menet előtt gyorsan kiszaladtam és lerajzoltam mit látni. 10-15 perc azért mindig jut rá, sajnos ez azonban ahhoz kevés hogy a távcsövet is kipakoljam reggel (valamint nem is látnám vele a Napot, mivel épp csak előbújik olyankor a házak mögül keleten).

Február végén két nap is ki tudtam menni egymás után, 20-án és 21-én:

20-án (UT 06:15) a légkör viszonylag jó volt, az átlátszóság is elfogadható volt, viszont nagyon hideg volt kint, -3 fokot jegyeztem fel az észlelőlapra. Több foltcsoport is látható volt a binokulárral, a nyugati peremhez közelebb eső viszonylag nagy, több foltból álló csoport volt. Umbrát és penumbrát nem tudtam megkülönböztetni, az azonban látszott, hogy a négy folt, melyeket binokulárral meg tudtam figyelni nem teljesen egyformán erősek, a kisebb foltok halványabban látszódtak. A keleti perem felé haladva is szinte egy vonalban voltak láthatók a foltok, a napi egyenlítőhöz közel. Fáklyamezőt nem láttam.

21-én (UT 06:20) a keleti csoportok közül az egyik eltűnt, legalább is binokulárral nem látszódott. Bár a légkör kissé rosszabb volt mint előző nap, a hőmérséklet és az átlátszóság nagyjából azonos volt. A nyugati peremnél látható foltcsoport szabadszemes volt, egy közepes méretű foltot láttam szabad szemmel. Binokulárral a kissé rosszabb légkör ellenére is az umbar és penumbra nehezen, de elkülöníthető volt. A foltokat a rajzomon kissé elnagyoltam véletlenül, összességében a nyugati peremen lévő foltok picit kisebbek voltak a rajzomhoz képest.

A következő alkalom amikor észlelni tudtam március 2-a volt, amikor a Polaris Csillagvizsgálóban szakkör volt. A szakkör előtt direkt felmentem kicsit korábban, hogy még tudjak Napot is észlelni, mivel már reggel sütött a nap és szép idő volt. A Polaris nagytávcsövével észleltem (200/2470), a rajzomat 40 mm-es okulárral, a részletrajzot 20 mm-s okulárral készítettem. Szép és változatos foltokat láttam a Napon, többségük töredezett umbrákkal, nagy, egységes penumbrával. Érdekes, hogy nagyon sok apró monopolárnak látszó foltot is meg lehetett figyelni a korongon, a nagy csoportoktól eltérő vonalban. A korong szélénél több fáklyamezőt is láttam, némelyik egészen erőteljesen látszódott. A két nagyobb foltcsoport is fáklyamezőbe ágyazva látszódott.
Igyekeztem a keleti peremnél lévő foltcsoportot kissé részletesebben is megfigyelni. Próbálkoztam 10 mm-s okulárral is, de gyakorlatilag használhatatlan volt a rossz légkör miatt, még a 20 mm-s okulárral is nagyon nehezen, csak ritkán tisztult ki a kép egy-egy pillanatra.

Másnap, március 3-án is sikerült észlelnem, mostmár otthonról, de távcsővel. Az előző napi nagy foltcsoportok jól látszódtak, teljesen megmaradt az a jellegzetes formájuk amit előző nap figyeltem meg.
Az átlátszóság rendkívül rossz volt, 2/5, az ég teljesen fátyolos volt, szabad szemmel is jól láthatóan. Ennek ellenére is sikerült megfigyelnem egy nagyobb fáklyamezőt az észak-keleti peremnél, valamint a keleti foltcsoport körül. A rossz átlátszóság miatt inkább az umbra és penumbra közti határ nem látszódott olyan szépen.

Megpróbáltam h-alfában is megfigyelni az aktuális jelenségeket. Itt is nagyon érezhető volt a rossz átlátszóság, de az nagyon jól látható volt, hogy a keleti csoport körül fényes aktív területek látszódtak, és ebben az irányban volt látható a legtöbb protuberancia is. Az északi peremnél egy nagyon érdekes protuberanciát láttam, a kedvenc fajtámat, amely kissé benyúlik a peremen túl (filamentként), és teljesen 3 dimenziós hatással látszik, hogy az ott valóban egy anyagfelhő a napkorong felett. Szépen látszódtak azok a foltok is (legalább is az umbra), melyek kontinuumban látszódtak. A legerőteljesenn fehér fénylő terület az északi peremnél lévő kis foltcsoportnál volt megfigyelhető, aim viszont érdekes módon kontinuumban nem látszódott. Filamentből a nap felszínén nem volt sok, kisebb, "kukacszerű" filamentek kanyarogtak a keleti, dél-keleti perem közelében, az aktív csoportok között.

A március talán több jó időt tartogat majd, mindjárt az első héten hétfőn és kedden is ki tudtam menni reggel, megnézni a foltokat.

4-én reggel (UT 06:20) az átlátszóság elég rossz volt, a légkör pedig ha lehet mégrosszabb. A hőmérséklet kissé megenyhült, 10 fok körül volt (ez volt az első kissé melegebb nap idén). 2 nagyobb foltcsoportot figyeltem meg, valamint egy elnyúlt foltszerűséget a nyugati perem szélén. Umbrát és penumbrát el lehetett különíteni a nagyobb foltoknál. Szabadszemes folt nem volt a korongon, viszont sikerült fáklyamezőket is megfigyelnem a rossz légkör ellenére. A keleti peremhez közel egy egészen nagy fáklyamező volt, amely kissé kör alakban helyezkedett el, de halványan. A nyugati peremnél lévő elnyúlt folt is fáklyamezőbe volt ágyazva, ez sokkal egyértelműbben látszódott.

5-én reggel (UT 06:15) a légkör kissé jobb volt mint előző nap. A hőmérsékletet igencsak melegnek lehetett érzékelni, szerintem 10-12 fok között lehetett. A keleti peremnél lévő fáklyamező teljesen határozottan kivehető volt, amint belenéztem a binokulárba. A tegnapi naphoz képest erősebb, és méginkább látszódik gyűrűs elhelyezkedése. Umbra és penumbra határozatlanul, de elkülöníthatő volt a foltcsoportoknál. A nyugati peremnél lévő foltok, mintha egy penumbrán belül lennének. A tegnap még a nyugati perem szélén lévő folt már kifordult, még a fáklyamező sem látszik a helyén.

Drukkolok a további jó időért, remélem az óraátállításig még lesz lehetőségem reggelente észlelni; mivel utána sajnos már "korábban" megyek mint ahogy a Nap felbukkan a házak között :-(

Egy kis napfény a borús télben

Mostanában mivel rengeteg észlelést dolgozok fel ahhoz hogy az MCSE Archívumába bekerülhessenek (http://eszlelesek.mcse.hu), a saját észleléseim is a kezembe akadtak és átnéztem őket. Rájöttem, hogy folyton azért nyafogok, hogy milyen rossz idő volt, és végre kitisztult. Az időjárás úgylátszik az amatőrcsillagász legnagyobb ellensége. De végül mindig kitisztul az idő, legalább egy rövid időre és akkor aztán boldogan észlelek.

Így tettem Bakonytamásiban is. Mivel elutazásunkkor végig rossz időt jósoltak, így csak a binokulárt vittem magammal hiú reményeket táplálva, hogy hátha mégis kitisztul az idő. Végül is tudtam használni egyszer, amikor nagyjából fél órára tiszta lett az ég, és a Napot meg tudtam nézni.

2013. január 29-én reggel 10:30 körül viszonylag jobban felmelegedett az idő a korábbi napokhoz képest (elég erőteljesen el is kezdett olvadni a hó és fél óra alatt valóságos sárdagonya lett a kert egy részéből), és ezt sikerült is elcsípnem.

Teljesen azért nem tisztult ki, de az olvadás kézzel fogható volt, mindenhonnan csöpögött a víz. Az ég meglehetősen fátyolos volt, az észlelésemet végig megnehezítette, hogy hol kisebb, hol nagyobb felhők takarták a Napot. Az átlátszóság nagyon rossz volt, a Nap körül kétszeres Nap méretű fátyolos halo volt megfigyelhető. A korong közepéhez közel, a déli félteken egy így is jól kivehető foltcsoport volt megfigyelhető.

Egy idő után ahogy figyeltem úgy tűnt, hogy két igen nagy foltból áll, melyeknek közös lehet a penumbrájuk. Persze umbrát és penumbrát nem tudtam megkülönböztetni egyik megfigyelt foltnál sem, az átlátszóság miatt. Északi irányban is volt egy foltcsoport, mely binokulárral egy kisebb, sötét foltnak látszott. Ez a kettő határozottan látszott a fátyolosság alatt is.

A keleti peremen is feltűnt egy folt, amely kissé elnyúlt és határozottan megállapítható volt, hogy fáklyamező veszi körül. Mintha a középső dupla folt körül is lett volna fáklyamező, azonban ez sokkal bizonytalanabb.
A Solarmonitor szerint a korong közepénél lévő dupla folt a 11663-as csoport, az észak fele lévő a 11662-es, a keleti peremen befordulónak nem volt még száma.
Nem sikerült megfigyelni a 11661-es és 11664-es csoportokat az észak-nyugati félteken.

Szilveszteri Napok (és Jupiterek)

Idén Szilveszterkor az időjárás nem kecsegtetett annyi jóval és kellemessel mint egy évvel ezelőtt. Egy éve ugyanis nagyon jó légköri és átlátszósági viszonyok mellett lehetett észlelni. Persze nagyon hideg volt, de az kit érdekel, amikor át lehet észlelni az egész éjszakát és másnap felkelni sem kell, sőt kötelező fennmaradni! :)

Szóval idén nagyon rossz légköri viszonyok voltak, és napok óta tartó ködfátyol fedi be Budapestet - illetve ahogy hallom más városokat is -, de szerencsémre voltak tisztább időszakok, amikor egy-egy napészlelést, illetve 30-án este egy Jupiter észlelést is tudtam végezni.

2012. december 30.

A Napon három foltcsoportot tudtam megfigyelni, a legnagyobb, a 11638-as foltcsoport, amely látszólag egy nagyobb foltból áll, fáklyamezőbe ágyazva, szép látványos folt. Északi irányba mintha ketté akarna válni és a solarmonitor szerint ott valóban található egy kisebb umbra, ugyanazon a penumbrán belül.

A 11639-es kis foltcsoport (a 11638-astól délre) kevésbé látványos, viszont itt is megfigyeltem a fáklyamezőt, amely szépen körbeveszi a csoportot.

Az észak-nyugati peremnél a 11635-ös, éppen kifelé mozgó csoport látszik, de alig-alig észrevehetően. A légkör miatt épp csak felsejlik időnként egy folt, viszont az egyértelműen látszik, hogy fáklyamező veszi körül.

A megfigyelésemet a 130/650-es távcsővel, 54x nagyításon végeztem. 130x-os nagyításra váltva próbáltam megfigyelni a 11638-as csoport nagy foltját, de gyakorlatilag egy maszaton kívül semmi sem látszott belőle, így a részletes megfigyelését feladtam.

Hidrogén-alfában sokkal izgalmasabbnak bizonyul a Nap, ráadásul a sok sok szűrő ami a Luntban van a légköri viszontagságokat is elég jól kompenzálja. 57x-es nagyításon (7 mm-s Planetary) okulárral figyeltem meg, amibe éppen belefért a napkorong. Így, H-alfában is látható a 11638-as folt, valamint az azt körül vevő aktív terület. A 11639-es csoport is halványan látszik, de a foltok éppencsak, viszont itt is látható egy aktív terület. Fáklyamezőkből nincs hiány, gyakorlatilag a korongon kelettől nyugatik végig futnak az aktív területek. Itt már a 11636-os és 11637-es (egymás mellett szorosan lévő) aktív terület is látszik, ez esik a legközelebb a korong közepéhez. Folt nem látható benne sem continuumban sem hidrogén-alfában.

Protuberanciákból sincs hiány, szinte teljesen körbeveszik a napkorongot az érdekesnél érdekesebb formák. A nyugati peremnél olyan is látható, amely már kissé kipöfékelte magából az anyagot, így kissé a korongtól elválva látható az anyaga. Ezek a kedvenceim, mert még akkor is szinte mozogni látom őket, amikor valójában mozdulatlanok. De lelki szemeimmel látom, ahogy a napkorong egyik pontjából felfelé áramlik, majd egy másik pontján visszaáramlik a hurokszerű anyag.
A keleti peremnél látható protuberanciáról próbáltam részlet rajzot is készíteni, 66x-os nagyításon (12 mm-es Plössl + 2x barlow). Itt látható a 11638-as foltcsoport vezető foltja, és mellette határozott, lávaként bugyogó fáklyamezők. Maga a protuberancia is nagyon érdekes, mivel az anyaga kissé belóg a korongon is, ezzel három dimenziós hatást adva a látványnak.

Este kezdett befelhősödni az ég, de éppen a Jupiter környékén még fedetlen és tiszta volt az ég. Kívülről persze nem látszott, de a légkör állapota mit sem változott délelőtt óta, 93x-os nagyításon is szinte ugrált a Jupiter korongja. Majdnem feladtam a megfigyelést, de szerencsére 1-1 másodpercre legalább annyira kitisztult a kép, hogy néhány részletet sikerült megfigyelnem, lelesnem a korongról. Kicsi vagy nagy vörös és egyéb foltokról szó sem lehetett, kizárólag a sávokat sikerült megfigyelnem hellyel-közel, illetve azért az érzékelhető volt, hogy a sávok rétegződése északnyugat - délkelet irányultságú.

A déli fősávban sikerült megfigyelnem, hogy a nyugati felénél kissé erőteljesebb, illetve ugyanez volt jellemző kissé az északi fősávra is, valamint a felette (a rajzon alatta) lévő vékonyabb sávra. Alig-alig kivehetőek a tónusbeli különbségek a déli és északi pólusoknál, de megfigyelésemnek megfelelően most is igyekeztem számozással érzékeltetni ezeket.

A jó hír az, hogy a Jupiter most nagyon jó helyen van nekem ahhoz hogy megfigyeljem, így biztosan sor kerül még rá Január folyamán. Remélem lesz néhány kedvezőbb időjárású este is.



2012. december 31.

Nagy reményekkel pakoltam ki a távcsövet, ugyanis napközben még nem volt nagy köd, épp csak egy picit fátyolos volt az ég. Ráadásul a Nap is pazar látványt nyújtott, mivel az előző naphoz képest megszaporodtak a foltok és protuberanciák is. Láthatóan aktív központi csillagunk.

A nyugati peremnél a 11635-ös foltcsoport már nem is látszik, csak a fáklyamező ami utána maradt, teljesen kifordult.

Még mindig a 11638-as csoport a leglátványosabb, és most a nagy folt mintha valóban kezdene ketté szakadni, a penumbrája észak-keleti irányban megnyúlt, egy kis orrmánya lett.

Mostmár a 11636-os és 11637-es csoport foltjai is megmutatták magukat,  előző nap még csak hidrogén-alfában látszott egy aktív terület errefelé. Megjelent két újonnan kialakult csoport, a 11639-es (déli irányban lévő aprócska csoport) és a 11640-es (északi irányban lévő elnyúlt umbrájú csoport). A 11640-es csoport nagyon érdekes, rendkívül halványan látszik, a rajzon nehéz volt ugyanezt visszaadni, az egész csoport nem erőteljesebb mint egy kizárólag penumbrából álló kis rész, mégis van umbrája, ami szintén halványabb egy normál, átlagos folténál. Nagyon érdekes elnyúlt formája van, a csoport nagyobbik foltjában két umbrát figyeltem meg, valamint mégegyet az elnyúlt orrmány másik végénél.

Keleti irányban még két csoportot sikerült megfigyelnem. Mindkettő halvány, alig-alig látható, és fáklyamező veszi körül őket. 31-én ezek egyike sem volt még hivatalosan számozva, a mai napon a 11641-es és 11642-es sorszámot kapták rendre.

Hidrogén-alfában most is pazar látványt nyújtott a Nap. Bár a rajzomról az irány lemaradt, nyugat épp ugyanarra van mint előző nap (jobbra lefelé). A foltokból néhány most is látszik, a 11638-as csoport még mindig nagyon jelentős és aktív, de a közelében lévő 11640-es is aktív területként látszik a korongon. Ismét megfigyelhető, hogy a fáklyákkal teli aktív területek kelet-nyugati sávban találhatók a napkorongon. Filamentből viszonylag kevés figyelhető meg és egyetlen igazán nagy sincs rajta, azonban a protuberanciák meglehetősen beindultak.

A leginkább szemet szúró az a nyugati peremhez közel lévő 'erdőség', ami szinte szabályosan emelkedik ki a korong szélén. Bonyolult kapcsolódású protuberanciák és anyagszálak alkotják, gyönyörű látvány. Ahogy figyelem néhány perc alatt változást látok, az egyik részen elszakadó anyagszálak szépen elkezdenek visszaesni a szomszédos 'fák' ágai közé. A korong másik oldalán, keleten is látható pár sokkal kisebb, de annál érdekesebb formájú, hurkos protuberancia. A keleti peremhez közelebb inkább fényesebb területek, fáklyamezők láthatók, míg a nyugati peremhez közelebb néhány kisebb filament is feltűnik megfigyelésem közben, amik mintha akkor alakultak volna ki. Kicsit sajnálom, hogy nem tudtam kamerával is megörökíteni a képet.

Sajnos az esti észlelés meghiúsult, mivel rettentő mennyiségű és teljesen átlátszatlan köd szállt le. A látótávolság nagyjából 20 méter lehetett, ugyanis már a néhány házzal arrébb fellőtt tüzijátékokból sem láttunk szinte semmit, valami fényes pöttyökön kívül. A durrogtatásból tudtuk, hogy merre kell nézni.

Összességében azért így is elégedett vagyok a Szilveszteri észleléseimmel, hiszen a legnagyobb kedvencemet, a Napot megfigyelhettem és lerajzolhattam.

A szobában a rajzok kidolgozása közben számot vetettem kicsit az előző évről, ami úgy érzem csillagászati szempontból is nagyon jól sikerült. Családunk két új taggal is bővült, Áfonyával a Lunttal és Pacival, a hintaló napkivetítő távcsővel, aki a Polaris Csillagvizsgáló vendégszeretetét élvezi, szép, napfényes napbemutatókra várva (és persze nem utolsó sorban a recepció egyik éke).

A Lunttal nagyon sok szép felvételt és rajzot tudtam készíteni és segítségével rengeteget tanultam a Napról és a rajta zajló folyamatok viselkedéséről idén is. Nem utolsó sorban rengeteg embernek mutathattam meg vele, mennyire csodálatos a Nap látványa. Az emlékezetes bemutatók közé tartozott a Jövő hídja, ahol többszázan néztek bele, de emlékezetes volt a hirtelen felindulásból elkövetett Városligeti napbemutató is, ahol szintén legalább 50 járókelőnek mutattuk meg a Napot. Nagyon jó érzés volt látni a szemekben a hihetetlen ámulatot, amikor megpillantják a Napot a rajta zajló eseményekkel és rádöbbennek, hogy ők valóban a Napot látják, teljes valójában.

Számomra az idei MTT is nagyon emlékezetes volt; azon kívül hogy két napon át napbemutatót tarthattam a recepcióhoz közel és sokan jöttek érdeklődni, nézelődni, nagyon sok napészlelővel beszélgettem, és mind nagyon lelkesen meséltek nekem az élményeikről. Néhányan még egy napkitörést is láttak, és rögtön megkerestek, hogy elújságolják. Nagyon jól esett ez a bizalom és törődés.

Fontos volt még számomra az észlelőszakkör is, amit szeptembertől kezdve már 45 fő látogat és lelkesen részt vesznek rajta (senki nem szokott aludni közben). Már nagyon várom az áprilisi, Napról szóló részt, de eddig mindegyik jól sikerült. Remélem még hosszú időn át tudom folytatni, mert számomra talán ennek van a legnagyobb közösségépítő szerepe.

Az idei észleléseim száma is száz fölé tehető, és végre rászántam magamat arra is, hogy változócsillagokat észleljek (KVI és JAT legnagyobb örömére), ez számomra áttörés volt és végül is valójában jó élmény. Még egy képeslapot is kaptam az AAVSO-tól karácsonyra, aminek nagyon örültem :-) Ja és névkódot is kaptam idén!

És ne felejtsük el megemlíteni az észlelésfeltöltőt sem, ami már közel 2000 észlelést tartalmaz. 1000 észlelés után pezsgőt is bontottunk, Süsü pezsgőt, aminek sajnos az íze elég rossz volt (leginkább a savanyú káposzta levére emlékeztetett). Persze a munka oroszlánrésze (a programozás) nem az én érdemem, de beleadtam az ötleteimet és az archívum feltöltésén most is dolgozok.

Szóval mozgalmas, élményekkel teli év volt 2012, de remélem a 2013-as év is legalább ilyen lesz észlelésben, bemutatózásban, szakkörözésben, és minden másban is amin dolgozok :-)

Mindenkinek aki olvassa a blogomat nagyon boldog, észlelésben gazdag új évet kívánok!
(azoknak is akik nem olvassák, de ők úgysem olvassák :P)

Napfoltok... nyomai

Decemberben eddig egyetlen nap volt, amikor lehetőségem volt nagy távcsővel Napot észlelni. A binokulár mondjuk nagyon praktikus, többnyire napfóliával felszerelve csücsül a fotóállványon, és várja hogy legyen 5-6 perc napos idő, amikor egyszerűen csak kirakom, és már nézelődök is vele. A távcső kipakolása nyilván körülményesebb, így a jelenlegi gyér vadásszezonban kevesebbszer jut rá lehetőség. Most azonban sikerült, "foltra vadásztam", igaz túl sokat nem leltem, de legalább a távcsöves élmény megvolt.

Nagyon rossz légköri és átlátszósági viszonyok mellett észleltem, az ég teljesen fátyolos volt, olyan, mintha ráhúztak volna egy nagyon vékony selyem fátylat és az egységesen rontaná mindennek a láthatóságát. A keleti irányban rögtön feltűnik két csoport, melyekben 2-2 jól látható folt van és szinte egyformák. Az egyes foltok is azonos formájúak és méretűek, illetve ugyanolyan távolságra is vannak egymástól.

A nyugatibb irányban lévő csoport két foltja között egy harmadik, halvány folt is feltűnik. A keleti peremen egy terebélyes fáklyamező is látszik, bár nehezen tűnik fel, nézni kell jó darabig. Az umbrák és penumbrák alig különíthetőek el egymástól. A nyugati peremnél is feltűnik egy folt, illetve egy halványabb foltmaradvány. Hosszass megfigyelés után láthatóvá válik a folt körüli fáklyamező is.

Megfigyelésemet a 12 mm-s Plössl okulárral végeztem (54x-es nagyítás), összesen 3 csoportot, 7 foltot és 2 fáklyamezőt számoltam (relatívszám 37).

Pillangók nyomában

Az előző naphoz képest kissé javultak a légköri viszonyok. Érdekességként megállapítottam, hogy első ránézésre semmiféle megállapítást nem tudtam tenni a légkör állapotát illetően, csakis amikor belenéztem a távcsőbe. Amúgy kívülről nézve minden nyugisnak és békésnek tűnt.

A nagyobb csoport vezető foltja kisebbnek, kevésbé erőteljesnek látszott, viszont most mintha a penumbrát is sikerült volna valamennyire elkülönítenem (talán a jobb légkörnek köszönhetően). A csoport tappancs, vagy pillangó szerű mivolta megmaradt, de most három kisebb folt között, halvány penumbra szerű részt  sikerült megfigyelnem (nyilvánvalóan a pillangó teste).

A korong közepe táján lévő folt is mintha ketté bomlana és egy penumbra köti össze a kettőt, vagy inkább közös a penumbrájuk. Fáklyamezőt nem sikerült megfigyelni a korongon.

Borús napok...

Az utóbbi időben sokkal több a borús nap, mint a kevésbé borús (mert hogy tiszta égről beszélni sem lehet). Annak is örülök lassan hogyha felhőt látok, mert az azt jelenti, hogy az összefüggő légköri dzsuva-réteg tisztul kicsit és van remény arra, hogy legalább az ember a Napot, vagy a Jupitert megpillantsa egy kis időre.

Emlékeim szerint múlt évben ilyenkor többször volt szép, tiszta idő, nem egyszer megfigyeltem naplementekor a Vénuszt, később pedig a Jupitert. Az volt csak az igazi kánaán.

Panaszkodás off, mert azért azt nem lehet mondani, hogy nem használtam ki a derűs reggeleket, estéket.

November végén mindjárt sikerült végre H-alfában is megfigyelnem a Napot.

November 30-án (UT 14:15) kipakoltam a binokulárt. A Nap nagyon alacsonyan járt már, de kitisztult egy kis időre az ég. Rendkívül rossz légköri körülmények mellett sikerült megfigyelnem a binokulárral a napfoltokat. Az észak-déli részen látható csoport óriási foltja szabadszemes, hosszabb megfigyelés után mintha kettéváló foltok lennének. Fölötte három kisebb és halványabbnak látszó folt is van, így kissé olyan, mintha egy tappancsnyom lenne. Szinte a korong közepén látható egy másik nagy folt is, amelyről szintén mintha leválna egy második, halványabb. Fáklyamezőket nem láttam, és az umbrák-penumbrák sem voltak egymástól elkülöníthetőek.

Még nagyon gyorsan rátettem a Luntot is a fotóállványra (milyen jó szolgálatot tesz :-)), hogy picit hidrogén-alfában is megnézzem a Napot. Egyre rosszabb volt a légkör, és felhők is elkezdtek be-bemászni a látómezőbe, de sikerült a látványosabb dolgokat a felszínen elcsípni és a protuberanciák is látszottak elfogadható mértékben.

Volt néhány különleges protuberancia, például a keleti peremnél lévő, melyről egy kb. Föld-méretű anyagdarab már "leszakadt". A felszínen a legérdekesebb talán a jól látható nagy folt és a körülötte lévő terebélyes, sugárszerű fáklyamező. Filamentből alig láttam néhányat, azonban egy idő után le is ment a Nap, így észlelésemet abba kellett hagynom.

Pöfékelő Nap

Most, hogy nincs épp kamerám nem volt más választásom, mint rajzolni :-)

De nem is baj, mert jól esett egy kicsit a rajzolásra és az észlelésre koncentrálni, visszaadta azt az érzést, amiért megszerettem a csillagászatot.

Ráadásul egy nagyon szép érdekes protuberanciát láttam, ami már elvált a napkorongtól, vékony fűszálszerűen. Persze ez a vékony fűszál olyan hosszú volt mint 6-8 Föld egymás mellé téve, nagyon szép volt nagyobb nagyítással is.

Figyeltem egy darabig és nem volt kimondottan eruptív jelenség, ugyanis 20-30 perc alatt látszólag semmit sem változott.

A nyugati peremen nagyon érdekes protuberanciák voltak, az egyik (a leginkább északi irányban lévő) nagyobb "táblaszerű" protuberancia még másnap is jól látszott és bár valamennyit változott, a mérete nagyjából azonos maradt.

Aktív területekből sincs hiány, az SDO szerint 9 aktív terület van (amik nagyjából mind meg is figyelhetőek a rajzomon), és ezekből több is - melyeket én is eléggé erőteljesnek rajzoltam -, nagyon erős, fénylő területek, amelyeken flerek szoktak kialakulni. Az adatok szerint aznap a nyugati peremhez legközelebb eső fényes területen volt is egy fler, sajnos nem sikerült megpillantani.

Nap nap után Nap

Szerencsére naptevékenységben nincs hiány, főleg h-alfában. Igyekszem minél gyakrabban belenézni a távcsőbe és Napot - is - észlelni, még ha esetleg kevesebb időm is van arra, hogy kidolgozzam, és feltöltsem ide az észleléseimet.

Ez a rettentő kánikula sem tett jót sem az aktivitásomnak, sem egyebeknek, gyakorlatilag a nap nagy részében csak vegetáltam. 24-ét leszámítva, amikor minden erőmet lattba véve kimentem Napot videozni.

Először készítettem egy mozaik felvételt a napkorongról. Szépen látszik mennyi aktív terület van a korongon, szépen az egyenlítő mentén elhelyezkedve. Ez nem csak fáklyamezőket jelent, de nagyon sok filamentet és protuberanciát is. A filamentek igencsak megerősödtek az utóbbi hetekben, némelyik egészen vastag felhőzetként lebeg a napkorongon. Szépen látszik a keleti peremhez közel egy erőteljesebb folt is, ami fehér fényben szépen látszott. Előző nap is néztem fehér fényben a Napot, akkor csak néhány apró folt volt látható.

Próbáltam 2x Barlow-val is készíteni felvételeket, hogy lehessen nagyobb mozaikot összerakni, de sajnos ez nem sikerült jól. Részben azért, mert nagyon rövid felvételeket készítettem, részben pedig a beállítások sem voltak ehhez kedvezőek.

Viszont találtam egy nagyon érdekes és hatalmas protuberancia csoportot, amikről úgy gondoltam épp jó célpont lesznek ahhoz, hogy egy - legalább rövidebb - animációt készítsek róluk. Igyekeztem árnyékban ülni és néha helyet cserélni hogy ne csak egy helyről érjen a Nap. Mondanom sem kell, egyre forróbb lett a levegő, főleg hogy 11:59 és 12:57 között készítettem a felvételeket.
A köztes felvételekből kidobtam néhányat minőségi kifogásaim miatt :-) De így is közel 120 db felvétel lett az egy óra alatt.
Nagyon kikészített a meleg, és rengeteg idő volt feldolgozni ezt a sok felvételt, de az eredményt látva mosoly költözött az arcomra és azt mondtam: Igen! Sikerült végre elcsípnem. Nem csak egy protuberancia változik, hanem mind a három! Érdemes az animációt többször is megnézni, mert mindegyik protuberancia szépen láthatóan változik, izgalmas felvétel lett.

 

Baltazárral a napfoltok nyomában

Tegnap is és ma is folyamatosan változó idő volt. Hol esett, hol fújt, de napos nagyon keveset volt. Illetve amikor szombaton épp napos idő volt, én sajnos épp aludtam :-)
De ma déltuán kisütött egy kicsit hosszabb időre késődélután, amikor persze már a Nap oldalt, a ház széléhez közel jár. Összeraktam a binokulárt és a fotóállványt (mindig ismét meglep mennyire egyszerű összerakni és milyen jól használható, stabil) és azzal lestem meg a Napot.

A binokuláros észlelések (főleg Nap észlelések) mindig egyfajta nosztalgiával töltenek el, eszembe jut az az időszak, amikor még nem volt naptávcsövem, nem volt nagy távcsövem, csak a kis binokulár, és annyira izgalmasak voltak az észleléseim azzal is :-)

A Napon egy óriási szabadszemes folt éktelenkedik, aminek binokulárral még az umbrája is jól elkülöníthetően látható volt (és szabad szemmel is jól kivehető a folt). A korong széléhez közel is feltűnő hogy a foltok körül fáklyamező figyelhető meg. Még egy kis árvácska foltot is láttam a keleti irányban, külön a korong szélénél lévő csoporttól (csoportoktól).

Jó érzés volt végre kicsit kimenni és szemlélődni, és lassan hogy kissé kevésbé északon kel majd a Nap, egyre több esélyem lesz reggel is megfigyelni. Binokulárral és a fotóállvánnyal gyakorlatilag percek alatt tudok megfigyelést végezni.

A Nap és a meleg folytatása...

Sikerült végre befejeznem a szombati rajzomat. A fáklyamezők számát és néhány folt bonyolultságát szerintem érthető, hogy miért is volt szükségem ennyi utómunkára. Minden olyan részletet ahol fáklyamezők találhatók gondos aprólékossággal szoktam rajzolni, így ez most eltartott egy darabig.

Az észlelést a Polaris nagytávcsövével készítettem, 89x-es nagyítással. A két hatalmas foltcsoport szabadszemes volt aznap, és talán még az utána lévő nap is.

Mindkét csoport körbe van véve szinte teljesen fáklyamezőkkel, a korong szélénél (alul) lévő foltot olyannyira körbeveszik, hogy néhol nagyon nehéz elkülöníteni hol kezdődik egy folt umbrája, hol pedig a fáklyamező vagy a nap viszonylag sima felszíne.

Az irányokat sajnos sikerült lehagynom, ami talán betudható annak is, hogy 40 perc után már menekülni akartam a kupolából, ugyanis 38 fok volt és teljesen fülledt. Szó szerint ömlött rólam a víz, a papírt el kellett tartani magamtól, hogy ne legyen olyan. De végül is sikerült, majdnem másfél óra alatt lerajzoltam a foltokat és berajzolgattam a fáklyamezőket.

Ezután mentem még ki a teraszra fotót készíteni H-alfában, úgyhogy rendkívül büszke vagyok magamra, hogy túléltem ezt a napot :-)

Nap, meleg, madarak

Tegnap napbemutatót tartottunk a Polaris csillagvizsgálóban. A időjárás jelentés szerint 35 fok volt, de ennél valószínűleg sokkal melegebb volt, legalább is a teraszon alig lehetett megmaradni. Az iszonyatos hőség ellenére azért szállingózott pár látogató, akik érdeklődtek a Nap iránt, és belenéztek a nagytávcsőbe és a Luntokba is.

Készítettem rajzot a napfoltokról a kupolában. Nagyon bonyolult szerkezetű szabadszemes napfoltok láthatók a napon. A rajzot még nem sikerült befejeznem teljesen (pótolom), azonban csináltam fotókat is és azokat feldolgoztam.

Mozaikhoz készítettem felvételeket, 4 db-ot a napkorongról (5 perces videokból), 4 db-ot a protuberanciákról (1 perces videókból), és egy külön felvételt kivágtam az elkészültekből, amelyen egy madár volt látható :) Érdekes szerencsémre éppen ennél a képkockánál állt meg az Avistak feldolgozás közben, máskülönben talán észre sem vettem volna, hogy egy kismadár is átrepült a Napkorong előtt :-)

Nap-kirakós

Sikerült feldolgoznom múlt hét vasárnapról maradt felvételeimet a hét során, persze az animációból nem lett semmi, ugyanis 40 perc alatt a protuberancia amit fotóztam meg sem moccant, ami sajnos csak az animáció elkészültekor látszott (amikor egy-egy képet hasonlítottam össze, akkor úgy tűnt mozgott, de valószínűleg csak a légkör változása okozta az érzékli csalódást).

Most szombaton ismét kicsit a videozásra koncentráltam. Nagyrészt az iszonyatos hőség miatt (az erkéyünkön 39 fok volt), mivel így legalább egy pokróc alá el tudtam bújni, ami árnyékot adott, és nem ért direktben a napsütés. Így nagyjából 30-35 perc alatt készen is voltam a felvételeimmel, de ez is épp elég volt, nagyon nagyon melegem volt és égetett a Nap.

Szóval most picit a képfeldolgozással pepecseltem rajzolás helyett.

A felvételeimhez többnyire 5-6 percnyi felvételeket használtam, és a mozaikok 4-4 db képből lettek összeállítva (+4-4 db kép a protuberanciákhoz, melyekhez kb. 1 perces felvételeket használtam).

A múlt szombati kép esetén kihasználtam a kamera azon tulajdonságát hogy ha túl sok expot kap, akkor túlcsordul a fény a zöld érzékelőkön és ilyen érdekes, sárgás színe lesz. Most viszont direkt visszább vettem és éppen annyit használtam, amennyitől még sehol sem ég be a kép.

Ki-ki maga döntse el melyik néz ki jobban, lehet rá szavazni :-)

A protuberanciához 2x Barlow-t használtam és fekete-fehérre állítottam a kamerát. Ez a kép 2 perces felvételből készült (15 fps minden esetben).
Érdekességképp feltűnik ezen a fotón egy egészen fehér terület a napfolt körül, amiről először  lehetségesnek tartottam, hogy egy fler volt, ugyanis ezt a területet mintha kifényesedni láttam volna már néhány perccel korábban is. Kissé bizonytalan voltam benne, lévén hogy a kamera és a távcső eltérő fényességű egyes részeken.  Később megnéztem az SDO (solarmonitor.org) adatait és erre az időpontra nem írt flert arra a területre, így valószínűleg csak egy nagyon fényes és aktív terület volt.

2012. június 24-én készült mozaik felvétel

2012. június 30-án készült felvétel

2012. június 30-án készült felvétel 2x Barlow-val

Vasárnapi napsütés

Június 23-án szombaton napészlelők találkozója volt. Sajnos a napocska nem volt kedves, lepucolta magát és mindössze egyetlen aprócska folt árválkodott a korongon. Viszont hidrogén-alfában annál is több észlelnivaló volt, legalább is ami a protuberanciákat illeti. A korongon mindössze egy-két apróbb filament árválkodott, mintha eltűntek volna az aktív területek, bár ez bizonyosan egy átmeneti dolog. Legutóbb áprilisban volt hasonlóan csekély aktivitás jónéhány napon át.

Sajnos szombaton annyira elfoglaltak voltunk, hogy nem volt időm rajzolni vagy észlelést lejegyezni, viszont vasárnap bepótoltam. Olyannyira, hogy videóztam is, és rajzoltam is. Sajnos a videokat még nem sikerült feldolgozni (idővel pótolom), de a rajzot kidolgoztam este.

Jól látszik rajta, hogy az a viszonylag kevés aktívabbnak látszó terület a nap egyenlítője mentén helyezkedik el nagyjából egy vonalban. Folt nem látszott rajta, filmanetből pedig csak kevés, azok is apróbbak (a megszokott fél-napátmérős filamentekhez képest mindenképpen). Viszont a protuberanciák elkényeztetnek, azt sem tudtam melyik irányban haladjak a rajzolással. A dél-nyugati irányban lévő kissé hosszúkás "lángnyelv" később el is vált kissé a korongtól, bár viszonylag kevés változást láttam rajta. Ezt a részt próbáltam videozni is hosszabb időn át (fotók / video később). A nyugati, kissé észak-nyugati irányban lévő protuberancia mező egy része egészen térbeli, a korong területére is beérő felhőzetként lebegett a korong felett, csodálatos látványa volt.

A leégés ellen egyébként egy törölközőbe csavartam a bal oldalamat (mivel onnan sütött a nap) és így ültem kint több mint két órát a 34 fokos melegben. Egyre edzettebb vagyok, még csak rosszul sem lettem :-)

Így vonultunk mi. Vénusz-átvonulás - 2012 június 6

Már előző este felkészültünk a másnapi koránkelésre és minden olyat összepakoltunk, amit vinni akartunk a Polarisba. Az óra 3:20-kor csörgött, bár szinte nem is volt rá szükség, mivel alig aludtam valamit éjjel. Folyton az járt a fejemben, hogy "csak nehogy elaludjak". Így minden apró neszre felébredtem, persze a felkeléssel nem volt gond. Lilit is felkeltettem, aki azonnal felpattant és már öltözött is. Nagyon izgatott volt, hogy még sötét van kint, és a telihold is fent volt még a déli égbolton, néhány fényes csillag kíséretében.

Taxival gyorsan felértünk a Polarisba, és a kupolától jobbra felfelé lévő hátsó kis dombra pakoltunk ki többedmagunkkal (Molnár Peti, Dénes Lajos és még néhány szakkörös). Nálam volt Áfonya és Baltazár, főképp velük végeztem (tük) megfigyeléseinket, de azért belenéztünk a többiek távcsöveibe is, illetve jártam a teraszon is időnként, ahol rendkívüli tömeg várakozott arra, hogy bejuthasson a kupolába, ahol kivetítették a Nap képét és Görgei Zoli fogadta a látogatókat.

A napfelkeltét 4:45-re írták, mi már 4:30-kor összerakott távcsövekkel vártuk és próbáltuk belőni az észak-kelei irányt több féle iránytű segítségével. Az ég alján egy (kb. pont "napnyi" sávban) vastag felhőzet borította az eget, így a Nap felkelésére várnunk kellett. Azonban hamarosan megjelent először a ráazsísznes fény a felhők felett (ekkor már láttuk, hogy hol fog pontosan kelni a Nap), illetve nemsokára, 4:55 körül megjelent a Nap fénye is a felhőzeten keletkezett lukon keresztül. Ekkor már a binokulárba nézve (természetesen napszűrővel felszerelve) valami látszott belőle, de a Vénusz még nem.

Először 05:09-kor pillantottam meg a Napkorongot egészben, a felhők felett úgy, hogy a Vénusz korongját is láttam szépen előtte. Először binokulárral néztem meg, majd ráálltam a Lunttal is és a megfigyelésem nagy részét ezután azzal végeztem.

A légkör nagyon rossz volt, főleg az elején, 5/10, vagy mégrosszabb. Az átlátszóság sem volt túl jó, hiszen ahogy jött ki a napkorong a felhők közül eleinte még szakadozó felhők voltak előtte. A binokulárban a Vénusz fekete korongja óriásinak látszott és ha lehetséges, a Lunt képén még kontrasztosabbnak és nagyobbnak tűnt, amit annak tulajdonítok, hogy a Luntban a Nap képe vörösnek látszik, így nyilván másféle optikai hatása van. Ámulatbaejtően nagy a kontrasztkülönbség. Egyetlen fotó vagy rajz sem adja vissza azt a látványt, amit átéltem.

05:15-kor pillantottam meg először szabad szemmel is a Vénuszt a Napkorong előtt, ekkor még csak épphogy, halványan sejlett fel, a légkör nagyon rossz volt.

Lunttal ekkor kezdtek már látszani napfoltok, protuberanciák és egy óriási filament is halványan.
Lerajzoltam a foltokat binokulárral figyelve, tulajdonképpen a főbb foltok már ekkor, ilyen kis nagyítással is nagyon jól látszottak. A déli, dél-keleti peremhez közelebb eső nagy folt többek szerint szabadszemes is volt (később hallottam másoktól), én azonban nem láttam, de őszintén szólva nem is nagyon jutott eszembe, hogy szabadszemmel a napfoltokat keressem, annyira lekötött a Vénuszkorong látványa.

Időközben gondoltam előveszem a notebookot is és csinálok legalább egy-két fotót. Nem volt szándékom sem animációt, sem hiper-szuper extra minőségű fotókat megpróbálni készíteni (utóbbit legfeljebb amúgy is csak szerettem volna), de azért gondoltam én is szeretnék valami emléket. Gyorsan sikerült beállítani a kamerát, és bekapcsoltam az óragépet. Mivel korábban nagyjából pólusra álltam, így az óragép egész jól követte a napot, nagyon picit kellett csak utána állítani. Készítettem egy 500 frames és egy 2480 frames videot. Többször is feldolgoztam őket különböző beállításokkal, végül is a nagyobbik felvételből kaptam ezt a képet, amit azért még photoshopban is picit piszkáltam. Jól látszik a korong közepe táján egy hatalmas fáklyamező, benne egy kanyargós filamenttel. Látszik itt egy elég nagy napfolt is. A légkör még ekkor sem volt túl jó, ez látható volt a videokon is, a Vénusz korongja hol lapos, hol kör alakú, de azért elégedett vagyok a fotóval, és főleg hogy a célnak tökéletesen megfelel.

05:43: A 12 mm-s okulárt használva próbáltam egy rajzot is készíteni a Lunttal. Ekkor már a légkör kezdett kissé kitisztulni, és a kontraszt mégszembetűnőbb volt.

Nagyon szépen látszik vizuálisan is a fenti fotón látható fáklyamezős-filamentes rész, és több kisebb, apró filament is van még a korongon. Mindegyik napfolt amelyet binokulárral láttam, a Lunttal is látszott, mindegyik körül szép, erőteljes fáklyamezőkkel. Az dél-nyugati peremnél egy nagyon szép kis szökőkúr szerű protuberancia is volt, ami folyamatosan nagyon határozottan látszott, még a Vénusz levonulása után is. A keleti peremnél kissé laposabb, te anyagában tömörebbnek látszó protuberanciák is voltak.

06:01: Szabad szemmel is nagyon jól, határozottan és egyértelműen látszott a Vénusz és az is, hogy kissé közeledett a korong felé. Lili is megnézte szabad szemmel, és ő is egyértelműen látta, anélkül hogy elmondtam volna neki mit keressen. Vaszlószínűleg a nagy kontrasztkülönbség segít ezen, de nem olyan, mintha a láthatóság határán lenne, inkább nagyon határozottan látszik. Nem találkoztam senkivel egyébként, aki nem látta szabad szemmel, pedig jártak a távcsöveinknél érdeklődők szép számmal végig. Igyekeztünk mindenkinek napnéző szemüveget biztosítani, de a binokulárom is körbe járt a látogatók között.

Az ezutáni fél órában hozzá sem fértem szinte a távcsőhöz, csak annyi időre, amíg megnéztem, hogy a napkorong benne van-e még a képben. Utána fél 7 körül visszavettem a dolgok felett az irányítást, mert szerettem volna percről percre végigkövetni a III. és IV. kontaktust.

06:31-kor jól láthatóan, lassan közeledett a Vénusz a koronghoz. A légkör eddigre már egészen jó volt, kicsit sajnáltam is, hogy nem ekkor fotóztam, de nem akartam mostmár elővenni a notebookot ismét, nehogy lemaradjak a kontaktusok vizuális megfigyeléséről.

Ezután persze a bejegyzéseim is sokkal rövidebbek lettek, hiszen egy-egy jelenség megfigyelésére szinte csak 30-40 másodpercem volt, olyan gyorsan változott a kép.

06:38: Épp csak nem ér még a napkorong széléhez a Vénusz korongja, és még feketecsepp sem figyelhető meg.

06:40: Először tűnik fel a feketecsepp-jelenség, eleinte nagyon finoman, halványan.

06:41: Erőteljesebben látszik a feketecsepp-jelenség:

06:42: Kezd kissé belefolyni a korong szélébe a Vénusz korongja, eltűnt a feketecsepp-jelenség, 06:41 és 06:42 között-re becsülöm a III. kontaktus pontos idejét.

06:44: Mostmár olyan a Vénusz, mintha a napkorongon egy irodai lukasztóval ejtettünk volna egy kis lukat, és az pont a papír szélénél kiharapott volna egy teljesen szabályos, de nem teljes kört.
Egyedül ennél a rajznál körbeszíneztem az egészet, mert itt volt a leghatározottabb a kontraszt és korongnak a "háttérbe" folyása.

06:45: A Vénusznak az északi irányba eső részénél kissé ahogy érintkezik a napkorong szélével, mintha sarló formájú lenne, nagyon kicsit elnyúlt ez a fele. A rajzon nagyon nehéz volt ezt visszaadni, így kissé a Vénuszom nyomott formájú lett, viszont legalább van sarlója :-)

06:47: Kicsit mintha elnyújtott lenne a Vénusz formája (hosszúkás, nem teljesen kör), nincs sem híd, sem feketecsepp jelenség.

06:49: Épp a fele látszik a Vénusz korongjának. Szabad szemmel ekkor láttam utoljára a Vénuszt, alig-alig felsejleni a korong szélén.

06:50: Kissé elfolyik, a Vénuszkorong szélein híd keletkezik.

06:52: Szép protuberanciákra leszek figyelmes a korong szélén épp ott, ahol a Vénusz halad kifele a korongról.

06:54: Már csak kevés látszik és két oldalra elfolyik, egy egészen határozott híd keletkezik.

06:55: Érdekes, halványodik a híd. Szabad szemmel végleg eltűnik, mások sem látják már (hallom a háttérben ahogy mondják).

06:56: Még éppen látszik a napkorong szélénél, de az is, hogy a perem szélén protuberancia van pont ott, ahol a Vénusz kifelé halad.

06:58: Végleg kilép a Vénusz a napkorong elől. A helyén egyenetlen a napkorong széle, nagyon lapos protuberanciák figyelhetők meg itt. Ezért is láthattam 1-2 perccel tovább, mint azok, akik fehér fényben figyelték meg a jelenséget. Megfigyelésem közben hallottam a többiek kommentjeit, és valóban nagy átlagban 1 perccel korábban felszólaltak, hogy kilépett végleg. Tehát a IV. kontaktus pontos idejét 06:57 és 58 közé becsülöm, tekintettel arra, hogy én a protuberanciák miatt láthattam tovább, azonban a saját megfigyeléseimben jobban bízok.

Lili is élvezte nagyon ezt a felejthetetlen napot, többször belenézett a távcsövekbe, binokulárba, bár rajzolni nem rajzolt. Viszont utána még ott maradtunk segíteni és nagyon ügyesen felmosott :-)

Készült egy montázs is a rajzokból:

Néhány fotó, amit az átvonulás előtt, közben és után készítettem:

Eleinte találgattunk, hogy pontosan hol fog előbukkanni a Nap

Végül előbukkant a felhősáv közepén egy kis résen át, a lehető legjobb helyen kelt fel.

Lili rákészülve várta a napfelkeltét: olvasott és számítógépezett :-)

Mindenki készülődik, állítgatja a távcsövét, és sétál, hogy ne fagyjon meg.

Péter fotóz, egész távcsőarzenál áll a rendelkezésre.

Látogatók figyelik az átvonulást napnéző szemüveggel, binokulárral és távcsővel.

Áfonya és a jól ismert rajzolókészletem

Látogatók nézik a Nap kivetített képét a notebook-on

Lili Mzs kalapjában :-)

A végén még egy kis bolygózásra is volt idő: Pillecukor bolygó, Menta bolygó és Kék-menta bolygó, Csokibolygó, Medvecukorbolygó, Citrombolygó (gyurmából).

Végül de nem utolsó sorban egy kis humor, ami az átvonuláshoz kapcsolódik: