Már megint az időjárás!
Idén ma volt az első este, hogy ki tudtam menni észlelni, pedig egy olyan este sem volt, amikor ne tudtam volna ha jó idő van. Múltkor egyszer már majdnem sikerült, de mire kipakoltam Epcsit és lehült kicsit, addigra csupa felhő lett minden.
No de ma sikerült! Még ha nem is volt teljesen tiszta az ég (átlátszóság kb. 1/5), folyamatosan felhők úsztak át az égen, fátyolos is volt az ég, de azért észlelés és az enyém.
A légkör egész jó volt, de az átlátszóság annyira elrontotta a helyzetet, hogy 130x-os nagyításon még éles volt a kép, de 93x-os nagyítással és 2x Barlow-val már majdnem használhatatlan volt. Szűrőre nem volt szükség, a fátyolosság miatt viszonylag kevés volt a fény így is. Az idő nagyon szeles volt és szerintem maximum -3 fok lehetett kint, mert kesztyűben is kockává fagytam.
A színek nagyon nehezen jöttek, az egész korong alapszíne krémes-fehéres, a déli és az északi fő sáv szürkés-cserbarnának tűnt. A mintázat irányultsága nagyon gyengén, de látszott a déli fő sávban, főleg annak a keleti felén. Nincsenek határozottan elkülönülő részletek, inkább átmenetek látszottak, de azért meghatározható volt, hogy melyek az egyes sávok és a sávokon belül hol sötétebbek egyes részek.
Foltokat, vagy nagyon látványos részeket nem sikerült megfigyelni, viszont a fő sávokon mindkettőnek a déli felén kissé sötétebb a sáv. Meghatározhatatlan volt, hogy ezek foltok, vagy csak sötétebb. A déli póluson láthatóak átmenetek, itt a pólus színe kissé krémes barnásnak tűnik. Az északi pólusnál kissé határozottabban elkülöníthetően sötétebb, bár az intenzitása ennek sem erősebb.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jupiter. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jupiter. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. február 3., vasárnap
Jupi-felhők
Címkék:
Jupiter
2013. január 1., kedd
Szilveszteri Napok (és Jupiterek)
Idén Szilveszterkor az időjárás nem kecsegtetett annyi jóval és kellemessel mint egy évvel ezelőtt. Egy éve ugyanis nagyon jó légköri és átlátszósági viszonyok mellett lehetett észlelni. Persze nagyon hideg volt, de az kit érdekel, amikor át lehet észlelni az egész éjszakát és másnap felkelni sem kell, sőt kötelező fennmaradni! :)
Szóval idén nagyon rossz légköri viszonyok voltak, és napok óta tartó ködfátyol fedi be Budapestet - illetve ahogy hallom más városokat is -, de szerencsémre voltak tisztább időszakok, amikor egy-egy napészlelést, illetve 30-án este egy Jupiter észlelést is tudtam végezni.
2012. december 30.
A Napon három foltcsoportot tudtam megfigyelni, a legnagyobb, a 11638-as foltcsoport, amely látszólag egy nagyobb foltból áll, fáklyamezőbe ágyazva, szép látványos folt. Északi irányba mintha ketté akarna válni és a solarmonitor szerint ott valóban található egy kisebb umbra, ugyanazon a penumbrán belül.
A 11639-es kis foltcsoport (a 11638-astól délre) kevésbé látványos, viszont itt is megfigyeltem a fáklyamezőt, amely szépen körbeveszi a csoportot.
Az észak-nyugati peremnél a 11635-ös, éppen kifelé mozgó csoport látszik, de alig-alig észrevehetően. A légkör miatt épp csak felsejlik időnként egy folt, viszont az egyértelműen látszik, hogy fáklyamező veszi körül.
A megfigyelésemet a 130/650-es távcsővel, 54x nagyításon végeztem. 130x-os nagyításra váltva próbáltam megfigyelni a 11638-as csoport nagy foltját, de gyakorlatilag egy maszaton kívül semmi sem látszott belőle, így a részletes megfigyelését feladtam.
Hidrogén-alfában sokkal izgalmasabbnak bizonyul a Nap, ráadásul a sok sok szűrő ami a Luntban van a légköri viszontagságokat is elég jól kompenzálja. 57x-es nagyításon (7 mm-s Planetary) okulárral figyeltem meg, amibe éppen belefért a napkorong. Így, H-alfában is látható a 11638-as folt, valamint az azt körül vevő aktív terület. A 11639-es csoport is halványan látszik, de a foltok éppencsak, viszont itt is látható egy aktív terület. Fáklyamezőkből nincs hiány, gyakorlatilag a korongon kelettől nyugatik végig futnak az aktív területek. Itt már a 11636-os és 11637-es (egymás mellett szorosan lévő) aktív terület is látszik, ez esik a legközelebb a korong közepéhez. Folt nem látható benne sem continuumban sem hidrogén-alfában.
Protuberanciákból sincs hiány, szinte teljesen körbeveszik a napkorongot az érdekesnél érdekesebb formák. A nyugati peremnél olyan is látható, amely már kissé kipöfékelte magából az anyagot, így kissé a korongtól elválva látható az anyaga. Ezek a kedvenceim, mert még akkor is szinte mozogni látom őket, amikor valójában mozdulatlanok. De lelki szemeimmel látom, ahogy a napkorong egyik pontjából felfelé áramlik, majd egy másik pontján visszaáramlik a hurokszerű anyag.
A keleti peremnél látható protuberanciáról próbáltam részlet rajzot is készíteni, 66x-os nagyításon (12 mm-es Plössl + 2x barlow). Itt látható a 11638-as foltcsoport vezető foltja, és mellette határozott, lávaként bugyogó fáklyamezők. Maga a protuberancia is nagyon érdekes, mivel az anyaga kissé belóg a korongon is, ezzel három dimenziós hatást adva a látványnak.
Este kezdett befelhősödni az ég, de éppen a Jupiter környékén még fedetlen és tiszta volt az ég. Kívülről persze nem látszott, de a légkör állapota mit sem változott délelőtt óta, 93x-os nagyításon is szinte ugrált a Jupiter korongja. Majdnem feladtam a megfigyelést, de szerencsére 1-1 másodpercre legalább annyira kitisztult a kép, hogy néhány részletet sikerült megfigyelnem, lelesnem a korongról. Kicsi vagy nagy vörös és egyéb foltokról szó sem lehetett, kizárólag a sávokat sikerült megfigyelnem hellyel-közel, illetve azért az érzékelhető volt, hogy a sávok rétegződése északnyugat - délkelet irányultságú.
A déli fősávban sikerült megfigyelnem, hogy a nyugati felénél kissé erőteljesebb, illetve ugyanez volt jellemző kissé az északi fősávra is, valamint a felette (a rajzon alatta) lévő vékonyabb sávra. Alig-alig kivehetőek a tónusbeli különbségek a déli és északi pólusoknál, de megfigyelésemnek megfelelően most is igyekeztem számozással érzékeltetni ezeket.
A jó hír az, hogy a Jupiter most nagyon jó helyen van nekem ahhoz hogy megfigyeljem, így biztosan sor kerül még rá Január folyamán. Remélem lesz néhány kedvezőbb időjárású este is.
2012. december 31.
Nagy reményekkel pakoltam ki a távcsövet, ugyanis napközben még nem volt nagy köd, épp csak egy picit fátyolos volt az ég. Ráadásul a Nap is pazar látványt nyújtott, mivel az előző naphoz képest megszaporodtak a foltok és protuberanciák is. Láthatóan aktív központi csillagunk.
A nyugati peremnél a 11635-ös foltcsoport már nem is látszik, csak a fáklyamező ami utána maradt, teljesen kifordult.
Még mindig a 11638-as csoport a leglátványosabb, és most a nagy folt mintha valóban kezdene ketté szakadni, a penumbrája észak-keleti irányban megnyúlt, egy kis orrmánya lett.
Mostmár a 11636-os és 11637-es csoport foltjai is megmutatták magukat, előző nap még csak hidrogén-alfában látszott egy aktív terület errefelé. Megjelent két újonnan kialakult csoport, a 11639-es (déli irányban lévő aprócska csoport) és a 11640-es (északi irányban lévő elnyúlt umbrájú csoport). A 11640-es csoport nagyon érdekes, rendkívül halványan látszik, a rajzon nehéz volt ugyanezt visszaadni, az egész csoport nem erőteljesebb mint egy kizárólag penumbrából álló kis rész, mégis van umbrája, ami szintén halványabb egy normál, átlagos folténál. Nagyon érdekes elnyúlt formája van, a csoport nagyobbik foltjában két umbrát figyeltem meg, valamint mégegyet az elnyúlt orrmány másik végénél.
Keleti irányban még két csoportot sikerült megfigyelnem. Mindkettő halvány, alig-alig látható, és fáklyamező veszi körül őket. 31-én ezek egyike sem volt még hivatalosan számozva, a mai napon a 11641-es és 11642-es sorszámot kapták rendre.
Hidrogén-alfában most is pazar látványt nyújtott a Nap. Bár a rajzomról az irány lemaradt, nyugat épp ugyanarra van mint előző nap (jobbra lefelé). A foltokból néhány most is látszik, a 11638-as csoport még mindig nagyon jelentős és aktív, de a közelében lévő 11640-es is aktív területként látszik a korongon. Ismét megfigyelhető, hogy a fáklyákkal teli aktív területek kelet-nyugati sávban találhatók a napkorongon. Filamentből viszonylag kevés figyelhető meg és egyetlen igazán nagy sincs rajta, azonban a protuberanciák meglehetősen beindultak.
A leginkább szemet szúró az a nyugati peremhez közel lévő 'erdőség', ami szinte szabályosan emelkedik ki a korong szélén. Bonyolult kapcsolódású protuberanciák és anyagszálak alkotják, gyönyörű látvány. Ahogy figyelem néhány perc alatt változást látok, az egyik részen elszakadó anyagszálak szépen elkezdenek visszaesni a szomszédos 'fák' ágai közé. A korong másik oldalán, keleten is látható pár sokkal kisebb, de annál érdekesebb formájú, hurkos protuberancia. A keleti peremhez közelebb inkább fényesebb területek, fáklyamezők láthatók, míg a nyugati peremhez közelebb néhány kisebb filament is feltűnik megfigyelésem közben, amik mintha akkor alakultak volna ki. Kicsit sajnálom, hogy nem tudtam kamerával is megörökíteni a képet.
Sajnos az esti észlelés meghiúsult, mivel rettentő mennyiségű és teljesen átlátszatlan köd szállt le. A látótávolság nagyjából 20 méter lehetett, ugyanis már a néhány házzal arrébb fellőtt tüzijátékokból sem láttunk szinte semmit, valami fényes pöttyökön kívül. A durrogtatásból tudtuk, hogy merre kell nézni.
Összességében azért így is elégedett vagyok a Szilveszteri észleléseimmel, hiszen a legnagyobb kedvencemet, a Napot megfigyelhettem és lerajzolhattam.
A szobában a rajzok kidolgozása közben számot vetettem kicsit az előző évről, ami úgy érzem csillagászati szempontból is nagyon jól sikerült. Családunk két új taggal is bővült, Áfonyával a Lunttal és Pacival, a hintaló napkivetítő távcsővel, aki a Polaris Csillagvizsgáló vendégszeretetét élvezi, szép, napfényes napbemutatókra várva (és persze nem utolsó sorban a recepció egyik éke).
A Lunttal nagyon sok szép felvételt és rajzot tudtam készíteni és segítségével rengeteget tanultam a Napról és a rajta zajló folyamatok viselkedéséről idén is. Nem utolsó sorban rengeteg embernek mutathattam meg vele, mennyire csodálatos a Nap látványa. Az emlékezetes bemutatók közé tartozott a Jövő hídja, ahol többszázan néztek bele, de emlékezetes volt a hirtelen felindulásból elkövetett Városligeti napbemutató is, ahol szintén legalább 50 járókelőnek mutattuk meg a Napot. Nagyon jó érzés volt látni a szemekben a hihetetlen ámulatot, amikor megpillantják a Napot a rajta zajló eseményekkel és rádöbbennek, hogy ők valóban a Napot látják, teljes valójában.
Számomra az idei MTT is nagyon emlékezetes volt; azon kívül hogy két napon át napbemutatót tarthattam a recepcióhoz közel és sokan jöttek érdeklődni, nézelődni, nagyon sok napészlelővel beszélgettem, és mind nagyon lelkesen meséltek nekem az élményeikről. Néhányan még egy napkitörést is láttak, és rögtön megkerestek, hogy elújságolják. Nagyon jól esett ez a bizalom és törődés.
Fontos volt még számomra az észlelőszakkör is, amit szeptembertől kezdve már 45 fő látogat és lelkesen részt vesznek rajta (senki nem szokott aludni közben). Már nagyon várom az áprilisi, Napról szóló részt, de eddig mindegyik jól sikerült. Remélem még hosszú időn át tudom folytatni, mert számomra talán ennek van a legnagyobb közösségépítő szerepe.
Az idei észleléseim száma is száz fölé tehető, és végre rászántam magamat arra is, hogy változócsillagokat észleljek (KVI és JAT legnagyobb örömére), ez számomra áttörés volt és végül is valójában jó élmény. Még egy képeslapot is kaptam az AAVSO-tól karácsonyra, aminek nagyon örültem :-) Ja és névkódot is kaptam idén!
És ne felejtsük el megemlíteni az észlelésfeltöltőt sem, ami már közel 2000 észlelést tartalmaz. 1000 észlelés után pezsgőt is bontottunk, Süsü pezsgőt, aminek sajnos az íze elég rossz volt (leginkább a savanyú káposzta levére emlékeztetett). Persze a munka oroszlánrésze (a programozás) nem az én érdemem, de beleadtam az ötleteimet és az archívum feltöltésén most is dolgozok.
Szóval mozgalmas, élményekkel teli év volt 2012, de remélem a 2013-as év is legalább ilyen lesz észlelésben, bemutatózásban, szakkörözésben, és minden másban is amin dolgozok :-)
Mindenkinek aki olvassa a blogomat nagyon boldog, észlelésben gazdag új évet kívánok!
(azoknak is akik nem olvassák, de ők úgysem olvassák :P)
Szóval idén nagyon rossz légköri viszonyok voltak, és napok óta tartó ködfátyol fedi be Budapestet - illetve ahogy hallom más városokat is -, de szerencsémre voltak tisztább időszakok, amikor egy-egy napészlelést, illetve 30-án este egy Jupiter észlelést is tudtam végezni.
2012. december 30.
A Napon három foltcsoportot tudtam megfigyelni, a legnagyobb, a 11638-as foltcsoport, amely látszólag egy nagyobb foltból áll, fáklyamezőbe ágyazva, szép látványos folt. Északi irányba mintha ketté akarna válni és a solarmonitor szerint ott valóban található egy kisebb umbra, ugyanazon a penumbrán belül.
A 11639-es kis foltcsoport (a 11638-astól délre) kevésbé látványos, viszont itt is megfigyeltem a fáklyamezőt, amely szépen körbeveszi a csoportot.
Az észak-nyugati peremnél a 11635-ös, éppen kifelé mozgó csoport látszik, de alig-alig észrevehetően. A légkör miatt épp csak felsejlik időnként egy folt, viszont az egyértelműen látszik, hogy fáklyamező veszi körül.
A megfigyelésemet a 130/650-es távcsővel, 54x nagyításon végeztem. 130x-os nagyításra váltva próbáltam megfigyelni a 11638-as csoport nagy foltját, de gyakorlatilag egy maszaton kívül semmi sem látszott belőle, így a részletes megfigyelését feladtam.
Hidrogén-alfában sokkal izgalmasabbnak bizonyul a Nap, ráadásul a sok sok szűrő ami a Luntban van a légköri viszontagságokat is elég jól kompenzálja. 57x-es nagyításon (7 mm-s Planetary) okulárral figyeltem meg, amibe éppen belefért a napkorong. Így, H-alfában is látható a 11638-as folt, valamint az azt körül vevő aktív terület. A 11639-es csoport is halványan látszik, de a foltok éppencsak, viszont itt is látható egy aktív terület. Fáklyamezőkből nincs hiány, gyakorlatilag a korongon kelettől nyugatik végig futnak az aktív területek. Itt már a 11636-os és 11637-es (egymás mellett szorosan lévő) aktív terület is látszik, ez esik a legközelebb a korong közepéhez. Folt nem látható benne sem continuumban sem hidrogén-alfában.
Protuberanciákból sincs hiány, szinte teljesen körbeveszik a napkorongot az érdekesnél érdekesebb formák. A nyugati peremnél olyan is látható, amely már kissé kipöfékelte magából az anyagot, így kissé a korongtól elválva látható az anyaga. Ezek a kedvenceim, mert még akkor is szinte mozogni látom őket, amikor valójában mozdulatlanok. De lelki szemeimmel látom, ahogy a napkorong egyik pontjából felfelé áramlik, majd egy másik pontján visszaáramlik a hurokszerű anyag.
A keleti peremnél látható protuberanciáról próbáltam részlet rajzot is készíteni, 66x-os nagyításon (12 mm-es Plössl + 2x barlow). Itt látható a 11638-as foltcsoport vezető foltja, és mellette határozott, lávaként bugyogó fáklyamezők. Maga a protuberancia is nagyon érdekes, mivel az anyaga kissé belóg a korongon is, ezzel három dimenziós hatást adva a látványnak.
Este kezdett befelhősödni az ég, de éppen a Jupiter környékén még fedetlen és tiszta volt az ég. Kívülről persze nem látszott, de a légkör állapota mit sem változott délelőtt óta, 93x-os nagyításon is szinte ugrált a Jupiter korongja. Majdnem feladtam a megfigyelést, de szerencsére 1-1 másodpercre legalább annyira kitisztult a kép, hogy néhány részletet sikerült megfigyelnem, lelesnem a korongról. Kicsi vagy nagy vörös és egyéb foltokról szó sem lehetett, kizárólag a sávokat sikerült megfigyelnem hellyel-közel, illetve azért az érzékelhető volt, hogy a sávok rétegződése északnyugat - délkelet irányultságú.
A déli fősávban sikerült megfigyelnem, hogy a nyugati felénél kissé erőteljesebb, illetve ugyanez volt jellemző kissé az északi fősávra is, valamint a felette (a rajzon alatta) lévő vékonyabb sávra. Alig-alig kivehetőek a tónusbeli különbségek a déli és északi pólusoknál, de megfigyelésemnek megfelelően most is igyekeztem számozással érzékeltetni ezeket.
A jó hír az, hogy a Jupiter most nagyon jó helyen van nekem ahhoz hogy megfigyeljem, így biztosan sor kerül még rá Január folyamán. Remélem lesz néhány kedvezőbb időjárású este is.
2012. december 31.
Nagy reményekkel pakoltam ki a távcsövet, ugyanis napközben még nem volt nagy köd, épp csak egy picit fátyolos volt az ég. Ráadásul a Nap is pazar látványt nyújtott, mivel az előző naphoz képest megszaporodtak a foltok és protuberanciák is. Láthatóan aktív központi csillagunk.
A nyugati peremnél a 11635-ös foltcsoport már nem is látszik, csak a fáklyamező ami utána maradt, teljesen kifordult.
Még mindig a 11638-as csoport a leglátványosabb, és most a nagy folt mintha valóban kezdene ketté szakadni, a penumbrája észak-keleti irányban megnyúlt, egy kis orrmánya lett.
Mostmár a 11636-os és 11637-es csoport foltjai is megmutatták magukat, előző nap még csak hidrogén-alfában látszott egy aktív terület errefelé. Megjelent két újonnan kialakult csoport, a 11639-es (déli irányban lévő aprócska csoport) és a 11640-es (északi irányban lévő elnyúlt umbrájú csoport). A 11640-es csoport nagyon érdekes, rendkívül halványan látszik, a rajzon nehéz volt ugyanezt visszaadni, az egész csoport nem erőteljesebb mint egy kizárólag penumbrából álló kis rész, mégis van umbrája, ami szintén halványabb egy normál, átlagos folténál. Nagyon érdekes elnyúlt formája van, a csoport nagyobbik foltjában két umbrát figyeltem meg, valamint mégegyet az elnyúlt orrmány másik végénél.
Keleti irányban még két csoportot sikerült megfigyelnem. Mindkettő halvány, alig-alig látható, és fáklyamező veszi körül őket. 31-én ezek egyike sem volt még hivatalosan számozva, a mai napon a 11641-es és 11642-es sorszámot kapták rendre.
Hidrogén-alfában most is pazar látványt nyújtott a Nap. Bár a rajzomról az irány lemaradt, nyugat épp ugyanarra van mint előző nap (jobbra lefelé). A foltokból néhány most is látszik, a 11638-as csoport még mindig nagyon jelentős és aktív, de a közelében lévő 11640-es is aktív területként látszik a korongon. Ismét megfigyelhető, hogy a fáklyákkal teli aktív területek kelet-nyugati sávban találhatók a napkorongon. Filamentből viszonylag kevés figyelhető meg és egyetlen igazán nagy sincs rajta, azonban a protuberanciák meglehetősen beindultak.
A leginkább szemet szúró az a nyugati peremhez közel lévő 'erdőség', ami szinte szabályosan emelkedik ki a korong szélén. Bonyolult kapcsolódású protuberanciák és anyagszálak alkotják, gyönyörű látvány. Ahogy figyelem néhány perc alatt változást látok, az egyik részen elszakadó anyagszálak szépen elkezdenek visszaesni a szomszédos 'fák' ágai közé. A korong másik oldalán, keleten is látható pár sokkal kisebb, de annál érdekesebb formájú, hurkos protuberancia. A keleti peremhez közelebb inkább fényesebb területek, fáklyamezők láthatók, míg a nyugati peremhez közelebb néhány kisebb filament is feltűnik megfigyelésem közben, amik mintha akkor alakultak volna ki. Kicsit sajnálom, hogy nem tudtam kamerával is megörökíteni a képet.
Sajnos az esti észlelés meghiúsult, mivel rettentő mennyiségű és teljesen átlátszatlan köd szállt le. A látótávolság nagyjából 20 méter lehetett, ugyanis már a néhány házzal arrébb fellőtt tüzijátékokból sem láttunk szinte semmit, valami fényes pöttyökön kívül. A durrogtatásból tudtuk, hogy merre kell nézni.
Összességében azért így is elégedett vagyok a Szilveszteri észleléseimmel, hiszen a legnagyobb kedvencemet, a Napot megfigyelhettem és lerajzolhattam.
A szobában a rajzok kidolgozása közben számot vetettem kicsit az előző évről, ami úgy érzem csillagászati szempontból is nagyon jól sikerült. Családunk két új taggal is bővült, Áfonyával a Lunttal és Pacival, a hintaló napkivetítő távcsővel, aki a Polaris Csillagvizsgáló vendégszeretetét élvezi, szép, napfényes napbemutatókra várva (és persze nem utolsó sorban a recepció egyik éke).
A Lunttal nagyon sok szép felvételt és rajzot tudtam készíteni és segítségével rengeteget tanultam a Napról és a rajta zajló folyamatok viselkedéséről idén is. Nem utolsó sorban rengeteg embernek mutathattam meg vele, mennyire csodálatos a Nap látványa. Az emlékezetes bemutatók közé tartozott a Jövő hídja, ahol többszázan néztek bele, de emlékezetes volt a hirtelen felindulásból elkövetett Városligeti napbemutató is, ahol szintén legalább 50 járókelőnek mutattuk meg a Napot. Nagyon jó érzés volt látni a szemekben a hihetetlen ámulatot, amikor megpillantják a Napot a rajta zajló eseményekkel és rádöbbennek, hogy ők valóban a Napot látják, teljes valójában.
Számomra az idei MTT is nagyon emlékezetes volt; azon kívül hogy két napon át napbemutatót tarthattam a recepcióhoz közel és sokan jöttek érdeklődni, nézelődni, nagyon sok napészlelővel beszélgettem, és mind nagyon lelkesen meséltek nekem az élményeikről. Néhányan még egy napkitörést is láttak, és rögtön megkerestek, hogy elújságolják. Nagyon jól esett ez a bizalom és törődés.
Fontos volt még számomra az észlelőszakkör is, amit szeptembertől kezdve már 45 fő látogat és lelkesen részt vesznek rajta (senki nem szokott aludni közben). Már nagyon várom az áprilisi, Napról szóló részt, de eddig mindegyik jól sikerült. Remélem még hosszú időn át tudom folytatni, mert számomra talán ennek van a legnagyobb közösségépítő szerepe.
Az idei észleléseim száma is száz fölé tehető, és végre rászántam magamat arra is, hogy változócsillagokat észleljek (KVI és JAT legnagyobb örömére), ez számomra áttörés volt és végül is valójában jó élmény. Még egy képeslapot is kaptam az AAVSO-tól karácsonyra, aminek nagyon örültem :-) Ja és névkódot is kaptam idén!
És ne felejtsük el megemlíteni az észlelésfeltöltőt sem, ami már közel 2000 észlelést tartalmaz. 1000 észlelés után pezsgőt is bontottunk, Süsü pezsgőt, aminek sajnos az íze elég rossz volt (leginkább a savanyú káposzta levére emlékeztetett). Persze a munka oroszlánrésze (a programozás) nem az én érdemem, de beleadtam az ötleteimet és az archívum feltöltésén most is dolgozok.
Szóval mozgalmas, élményekkel teli év volt 2012, de remélem a 2013-as év is legalább ilyen lesz észlelésben, bemutatózásban, szakkörözésben, és minden másban is amin dolgozok :-)
Mindenkinek aki olvassa a blogomat nagyon boldog, észlelésben gazdag új évet kívánok!
(azoknak is akik nem olvassák, de ők úgysem olvassák :P)
Címkék:
Jupiter,
Nap és napfoltok
2012. december 3., hétfő
Kedves, Drága Jupiter
Kedves, Drága Jupiter!
Te vagy a kedvenc bolygóm. Amikor megláttalak idén először feltűnni, nagyon megörültem, mert gondoltam rengeteg szép percet, esetleg órát fogunk együtt tölteni a távcső mellett, csak te, meg én. Még az is megfordult a fejemben, hogy idén készítek rólad egy szép szalagrajzot (feltéve hogy nem fagyok hozzá a távcsőhöz). A többi bolygó sem lesz féltékeny, mert most a te láthatóságod a legjobb, így este, amikor hazaérkezem a munkából éppen láthatlak az erkélyünkről. Sajnos azonban a randevúk mégsem jöttek össze a rossz idő miatt, de annál nagyobb öröm volt végre megpillantani téged a távcső végén, amikor egyszer kitisztult az idő.
A mielőbbi viszontlátásig lejegyeztem a rólad készült észlelésemet december 3-án.
Sajnos a légkör mit sem javult, nagyjából 4/10-re becsültem. Azzal a feltett szándékkal mentem ki, hogy én Jupitert észlelek, ha a fene fenét eszik, akkor is. Próbálgattam a nagyításokat, barlow lencsével egy elmosott vattapamacsot láttam csak, végül a 130x-os nagyításnál maradtam (mivel ezzel még éppen jól, élesen látszott a bolygó, kisebb légköri bezavarásokkal tarkítva).
A szememet tornáztatni kellett rendesen hogy részleteket lássak, mivel folyton elmosódott, majd ismét kiélesedett a kép. Először annyit láttam, hogy a két fő sávból a déli nyugati irányban, az északi pedig keleti irányban mintha kissé erőteljesebb lenne. Szépen lassan feltűnt az északi fő sáv alatt egy fehér, vékony sáv, majd alatta mégegy, halványabb, a fősávnál vékonyabb rész. Ezután a déli fősávnál tűnt fel, hogy mintha egy nagy vörös folt szerű és méretű folt lenne a meridiántól kissé keletre, de nagyon bizonytalan voltam benne eleinte, illetve furcsa volt, hogy inkább fehéresnek láttam, vagyis inkább nagy fehér foltnak.
Beraktam a sárga színszűrőt, ami nagyon sokat segített ezután a részletek meglátásában. a déli fősávban a nagy fehér foltnál részletek jelentek meg, a folt körül kissé erősebb, körvonalszerűen feltűnő rész jelent meg, fölötte, a déli pólus irányában kissé halványodik, de fokozatosan, és folt-szerűen.
Az északi pólus felé feltűnt egy újabb, nem szabályos "sáv-szerűség", és elkezdtem látni a fősávokban, valamint a környékükön ferde irányú mintázatot is. A rajzomon próbáltam érzékeltetni, mivel a mintázatban magában bizonytalan voltam, illetve további részletek ezzel kapcsolatban nem jöttek, így azt az irányultságot rajzoltam be, ahogy a szememmel érzékeltem a mintázatot.
A rajz mellé a becsléseimet is feljegyeztem, melynél az 1-es a legvilágosabb, az északi fősáv alatti nagyon vékony rész, és a 7-es a legerősebb, amelyet a déli fősáv nyugati részénél érzékeltem. A skálámon a 10-es lenne a legsötétebb (fekete), de nyilván ilyen részt nem figyeltem meg. A legjellemzőbb a 2-4-ig terjedő alapszín, bár jól érzékelhető és becsülhető különbségeket tudtam megfigyelni.
Érdekességképp még annyit feljegyeztem a papíromra, hogy a Jupiter nagyon szépen együtt állt a Bika csillagkép fő csillagaival, egy lezáratlan háromszög egyik végét alkotva ezzel :-)
Bár nem vagyok amúgy nagy együttállás-rajongó, de ez most nagyon tetszett.
Észlelésemet majd' egy órán át végeztem.
Te vagy a kedvenc bolygóm. Amikor megláttalak idén először feltűnni, nagyon megörültem, mert gondoltam rengeteg szép percet, esetleg órát fogunk együtt tölteni a távcső mellett, csak te, meg én. Még az is megfordult a fejemben, hogy idén készítek rólad egy szép szalagrajzot (feltéve hogy nem fagyok hozzá a távcsőhöz). A többi bolygó sem lesz féltékeny, mert most a te láthatóságod a legjobb, így este, amikor hazaérkezem a munkából éppen láthatlak az erkélyünkről. Sajnos azonban a randevúk mégsem jöttek össze a rossz idő miatt, de annál nagyobb öröm volt végre megpillantani téged a távcső végén, amikor egyszer kitisztult az idő.
A mielőbbi viszontlátásig lejegyeztem a rólad készült észlelésemet december 3-án.
Sajnos a légkör mit sem javult, nagyjából 4/10-re becsültem. Azzal a feltett szándékkal mentem ki, hogy én Jupitert észlelek, ha a fene fenét eszik, akkor is. Próbálgattam a nagyításokat, barlow lencsével egy elmosott vattapamacsot láttam csak, végül a 130x-os nagyításnál maradtam (mivel ezzel még éppen jól, élesen látszott a bolygó, kisebb légköri bezavarásokkal tarkítva).
A szememet tornáztatni kellett rendesen hogy részleteket lássak, mivel folyton elmosódott, majd ismét kiélesedett a kép. Először annyit láttam, hogy a két fő sávból a déli nyugati irányban, az északi pedig keleti irányban mintha kissé erőteljesebb lenne. Szépen lassan feltűnt az északi fő sáv alatt egy fehér, vékony sáv, majd alatta mégegy, halványabb, a fősávnál vékonyabb rész. Ezután a déli fősávnál tűnt fel, hogy mintha egy nagy vörös folt szerű és méretű folt lenne a meridiántól kissé keletre, de nagyon bizonytalan voltam benne eleinte, illetve furcsa volt, hogy inkább fehéresnek láttam, vagyis inkább nagy fehér foltnak.
Beraktam a sárga színszűrőt, ami nagyon sokat segített ezután a részletek meglátásában. a déli fősávban a nagy fehér foltnál részletek jelentek meg, a folt körül kissé erősebb, körvonalszerűen feltűnő rész jelent meg, fölötte, a déli pólus irányában kissé halványodik, de fokozatosan, és folt-szerűen.
Az északi pólus felé feltűnt egy újabb, nem szabályos "sáv-szerűség", és elkezdtem látni a fősávokban, valamint a környékükön ferde irányú mintázatot is. A rajzomon próbáltam érzékeltetni, mivel a mintázatban magában bizonytalan voltam, illetve további részletek ezzel kapcsolatban nem jöttek, így azt az irányultságot rajzoltam be, ahogy a szememmel érzékeltem a mintázatot.
A rajz mellé a becsléseimet is feljegyeztem, melynél az 1-es a legvilágosabb, az északi fősáv alatti nagyon vékony rész, és a 7-es a legerősebb, amelyet a déli fősáv nyugati részénél érzékeltem. A skálámon a 10-es lenne a legsötétebb (fekete), de nyilván ilyen részt nem figyeltem meg. A legjellemzőbb a 2-4-ig terjedő alapszín, bár jól érzékelhető és becsülhető különbségeket tudtam megfigyelni.
Érdekességképp még annyit feljegyeztem a papíromra, hogy a Jupiter nagyon szépen együtt állt a Bika csillagkép fő csillagaival, egy lezáratlan háromszög egyik végét alkotva ezzel :-)
Bár nem vagyok amúgy nagy együttállás-rajongó, de ez most nagyon tetszett.
Észlelésemet majd' egy órán át végeztem.
Címkék:
Jupiter
2012. március 15., csütörtök
Jupiter, Vénusz és Mars - a bőség gyönyöre
Azt hiszem azok akik szeretik megfigyelni a bolygókat mostanában igazán el vannak kényeztetve, mert naplementétől napkeltéig szinte minden megfigyelhető, a Jupiter, a Vénusz és a Mars pedig azon földi halandók számára is elérhető, akik hozzám hasonlóan nem bírnak éjszakázni amatőrcsillagász mivoltuk ellenére. Most nekem is mindhárom szuper helyen van, hiszen a déli oldalon láthatóak, és ha elég türelmes vagyok, akkor egymás után mindhármat megfigyelhetem. Így is tettem március 4-én és 15-én este, amikor végignéztem mindhármat.
Először a Vénuszra emeltem távcsövemet, amin sikerült valamennyi részletet is megfigyelni. Próbálgattam a szűrőimet, és végül is a Neutrál szűrő bizonyult hatásosnak. A légkör elég rossz volt, így csak időnként sikerült élesen kivehetően megfigyelni, de még így is látszódtak valamiféle halovány részletek a terminátorhoz közel.
Bár a Jupitert többször megfigyeltem a tél folyamán, gondoltam rálesek most is, ha már ott van, ennyire közel a Vénuszhoz, butaság lenne nem megnézni mi a helyzet vele. A légkör miatt itt sem tudtam használni túl nagy nagyítást, 130x-os nagyítással néztem, de azért így is kivehetőek voltak részletek. A nagyobbik (déli) fő sáv kissé beszűkült, de még most is jól látható, és valamiféle foltocska is megfigyelhető volt benne a nyugati peremhez közelebb. Ugyanígy továbbra is jól látható az északi fősáv alatt a szinte fehérlő "vonal", és elfogadhatóan kivehetőek voltak a pólushoz közelebb lévő elmosott, bizonytalan sávok is. A déli pólusnál lévő sáv-szerűség kissé hiányosnak tűnik, beleveszik a halványabb színbe. A barnás rozsdás színe még így is jól kivehető volt.
A Vénuszt néztem először, nem sokkal azután, hogy lement a Nap. Ekkor még nem volt 100%-os a légkör, de már nagyon jó volt a korábbi napokhoz képest. Próbálgattam ismét a szűrőket, és egy hirtelen ötlettől vezérelve kipróbáltam az UHC szűrőt is rá. És láss csodát, további részleteket hozott elő! 7 mm-s okulárt és 2x Barlow-t használtam (186x nagyítás). Így most nem csak azt sikerült megfigyelnem, hogy valamiféle bigyók vannak a terminátor közelében, hanem kissé a formájukat is! A korong közepénél kissé jobban elnyúlt, de kijebb is többször mintha "be-benyúlna" a korong belseje felé a felhőzet. A korong déli oldala felé kissé sötétebbnek tűnt, mint észak felé.
Északon szépen látszott a jégsapka, ami körül mintha kissé sötétebb volna, mintegy "körvonal" szerűen. Fölötte vannak sötétebb részletek, illetve kissé arrébb, a korong belseje felé is. A korong belseje felé való részletek hol kivehetőek voltak, hol nem, de alapvetően határozottan ott voltak. Van egy egészen sötét volt a déli pólusnál, aminek határozott alakja volt, de dél felé kissé halványodott. A szép homok-vörös színe és annak több árnyalata is jól kivehető volt, mint amikor a fotókat nézem. Ámulatba ejtően szép volt és nagyon elégedett voltam a megfigyelésem eredményével, mert ilyen nagyítással még soha nem sikerült megfigyelni semmit rendesen, de ezek szerint ez nem a távcsövem hibája volt :-)
Először a Vénuszra emeltem távcsövemet, amin sikerült valamennyi részletet is megfigyelni. Próbálgattam a szűrőimet, és végül is a Neutrál szűrő bizonyult hatásosnak. A légkör elég rossz volt, így csak időnként sikerült élesen kivehetően megfigyelni, de még így is látszódtak valamiféle halovány részletek a terminátorhoz közel.
Bár a Jupitert többször megfigyeltem a tél folyamán, gondoltam rálesek most is, ha már ott van, ennyire közel a Vénuszhoz, butaság lenne nem megnézni mi a helyzet vele. A légkör miatt itt sem tudtam használni túl nagy nagyítást, 130x-os nagyítással néztem, de azért így is kivehetőek voltak részletek. A nagyobbik (déli) fő sáv kissé beszűkült, de még most is jól látható, és valamiféle foltocska is megfigyelhető volt benne a nyugati peremhez közelebb. Ugyanígy továbbra is jól látható az északi fősáv alatt a szinte fehérlő "vonal", és elfogadhatóan kivehetőek voltak a pólushoz közelebb lévő elmosott, bizonytalan sávok is. A déli pólusnál lévő sáv-szerűség kissé hiányosnak tűnik, beleveszik a halványabb színbe. A barnás rozsdás színe még így is jól kivehető volt.Március 15-én ünnepi észleltem, ismét a Vénusz, illetve a Mars volt a célpontom. Bomba ég volt, hihetetlen jó nyugodtsággal, így nagyon jól megfigyelhetőek voltak a részletek.
A Vénuszt néztem először, nem sokkal azután, hogy lement a Nap. Ekkor még nem volt 100%-os a légkör, de már nagyon jó volt a korábbi napokhoz képest. Próbálgattam ismét a szűrőket, és egy hirtelen ötlettől vezérelve kipróbáltam az UHC szűrőt is rá. És láss csodát, további részleteket hozott elő! 7 mm-s okulárt és 2x Barlow-t használtam (186x nagyítás). Így most nem csak azt sikerült megfigyelnem, hogy valamiféle bigyók vannak a terminátor közelében, hanem kissé a formájukat is! A korong közepénél kissé jobban elnyúlt, de kijebb is többször mintha "be-benyúlna" a korong belseje felé a felhőzet. A korong déli oldala felé kissé sötétebbnek tűnt, mint észak felé. A neutrál szűrő érdekes módon most nem vált be annyira, de az UHC még sok meglepetést tartogat úgy érzem :-)
Miután megvacsoráztattam a családot hogy ne haljanak éhen, folytattam az észlelést és megnéztem a Marsot is.
Ritka jó nyugodtság fogadott este 10 után, a távcső tökéletesen lehült (hiszen már kint volt vagy 3 órája), és minden más körülmény is klappolt. Hihetetlen módon, 260x-os nagyításig tudtam elmenni a Marsot nézve (130x 5 mm Planetary-val + 2x Barlow) úgy, hogy még viszonylag éles volt a kép. Ekkor már időnként be-berezgett a légkör, de még bőségesen kivehetőek voltak a részletek.
Északon szépen látszott a jégsapka, ami körül mintha kissé sötétebb volna, mintegy "körvonal" szerűen. Fölötte vannak sötétebb részletek, illetve kissé arrébb, a korong belseje felé is. A korong belseje felé való részletek hol kivehetőek voltak, hol nem, de alapvetően határozottan ott voltak. Van egy egészen sötét volt a déli pólusnál, aminek határozott alakja volt, de dél felé kissé halványodott. A szép homok-vörös színe és annak több árnyalata is jól kivehető volt, mint amikor a fotókat nézem. Ámulatba ejtően szép volt és nagyon elégedett voltam a megfigyelésem eredményével, mert ilyen nagyítással még soha nem sikerült megfigyelni semmit rendesen, de ezek szerint ez nem a távcsövem hibája volt :-)2011. november 24., csütörtök
Hiper-szuper Jupiter
Hosszú, napokon át tartó rossz idő és tejfölös égbolt után ma hazafelé jövet a Jupiter gyönyörűen világított az égen. Hazaértem után szinte azonnal ki is pakoltam, és miután kicsit hülni hagytam Eperkét kint (onnan nézte ahogy vacsorázunk), ráálltam a Jupiterre.
A légkör kissé ködös, szmogos volt, illetve az átlátszóság sem volt tökéletes, azonban a légkör nyugodt volt egyébként végig. 26x-os nagyítással szépen látszottak a holdjai és a környező csillagok. 130x-os nagyítással figyeltem először, majd 186x-ossal (2x Barlow + 93x - 6 mm Planetary). Már 130x-os nagyításon is szépen látszott a barnás halványka színe és a főbb sávok. A déli sávban egy kissé sötétebb az északi rész, és fokozatosan halványodik. A fősáv déli szélénél a nyugati peremhez közel egy jól kivehető, de nem túl sötét elnyúlt folt van, amely alatt a sávban kissé elmosódott, de fehér részek tűnnek fel. Itt, a déli saroknál a "sapkában" is megfigyelhető egy kissé sötétebb vonalka, ami szálas, leginkább a fa mintázatára emlékeztet.
Az északi fősávban egy sötét, kissé elnyúlt, elliptikus sötét folt látható. Érdekesen felette kissé fehéres, határozottan elkülönülő vonal választja el a sávtól, ami elnyúlik kissé a perem felé is.
A két fő sáv között is megfigyelhető egy halvány, kevésbé markáns vonal, kissé inkább a nyugati perem felé. Egy nem határozott, sőt bizonytalan folt-féleséget figyeltem meg szintén az északi fősávban, a keleti peremhez közel. Azonban ez elég bizonytalan volt, 186x-os nagyítással inkább amolyan núlványnak tűnt.
Ezután még rápillantottam a Plejádokra, az M45-re és az Orion csillagképre. Egyelőre még nincsenek jól belátható helyen számomra, de kellemes emlékeket idéztek fel: ezek voltak az első objektumok, amiket megfigyeltem az égbolton. Érdekes és örömteli volt viszontlátni őket, különös tekintettel a vörös óriás barátomra, Betelgeusere.
A légkör kissé ködös, szmogos volt, illetve az átlátszóság sem volt tökéletes, azonban a légkör nyugodt volt egyébként végig. 26x-os nagyítással szépen látszottak a holdjai és a környező csillagok. 130x-os nagyítással figyeltem először, majd 186x-ossal (2x Barlow + 93x - 6 mm Planetary). Már 130x-os nagyításon is szépen látszott a barnás halványka színe és a főbb sávok. A déli sávban egy kissé sötétebb az északi rész, és fokozatosan halványodik. A fősáv déli szélénél a nyugati peremhez közel egy jól kivehető, de nem túl sötét elnyúlt folt van, amely alatt a sávban kissé elmosódott, de fehér részek tűnnek fel. Itt, a déli saroknál a "sapkában" is megfigyelhető egy kissé sötétebb vonalka, ami szálas, leginkább a fa mintázatára emlékeztet.
Az északi fősávban egy sötét, kissé elnyúlt, elliptikus sötét folt látható. Érdekesen felette kissé fehéres, határozottan elkülönülő vonal választja el a sávtól, ami elnyúlik kissé a perem felé is.
A két fő sáv között is megfigyelhető egy halvány, kevésbé markáns vonal, kissé inkább a nyugati perem felé. Egy nem határozott, sőt bizonytalan folt-féleséget figyeltem meg szintén az északi fősávban, a keleti peremhez közel. Azonban ez elég bizonytalan volt, 186x-os nagyítással inkább amolyan núlványnak tűnt.
Ezután még rápillantottam a Plejádokra, az M45-re és az Orion csillagképre. Egyelőre még nincsenek jól belátható helyen számomra, de kellemes emlékeket idéztek fel: ezek voltak az első objektumok, amiket megfigyeltem az égbolton. Érdekes és örömteli volt viszontlátni őket, különös tekintettel a vörös óriás barátomra, Betelgeusere.
Eredeti, kézírásos változat:
Címkék:
Jupiter
2011. november 7., hétfő
Pöttyök, foltok és csíkok
Nem lustálkodtam most hétvégén sem, amikor csak tehettem, kimentem. Szombat este elfogadható volt az ég állapota is (bár az átlátszóság még mindig nem volt a legjobb az utóbbi napokban tapasztalható szmog miatt), így a Jupiter megfigyelése mellett döntöttem (igazából túl sok lehetőségem nem volt, mert vagy a közel teliholdat nézem, vagy a Jupitert, minden máshoz túl fényes volt a Hold). Bár nem tudtam nagyon nagy nagyítással nézni (próbáltam, de ahhoz már nem volt elég jó az átlátszóság) Viszont úgy érzem, hogy jól sikerült a megfigyelés, mert 130x-os nagyítással is szépen látszottak a főbb sávok, sőt a kevésbé főbb sávok is, néhány sötétebb rész, és főleg a színek! Azaz a Jupiter jellegzetes barnás vöröses színe.
Ennek örömére most először színesben is rajzoltam a Jupitert, szép vöröses-barnának. Úgy érzem sikerült jól visszaadni azt, amit láttam, amit megmutatott magából. Jó szokásomhoz hűen lerajzoltam kis nagyítással is, ahol a holdak látszódnak szépen sorban :-)
Természetesen a Napnézés sem maradhatott ki. Egy ideje figyelem a Napot - amikor csak tudom naponta - szabad szemmel is (leginkább amióta van napnéző szemüvegem).
Szombat reggel különleges meglepetés fogadott: egy szabad szemmel is jól látható, viszonylag nagynak látszó folt fogadott a korong bal alsó szegletében, kissé a közepéhez közelebb. Gyorsan kiraktam a távcsövet is, és egy hatalmas, terebélyes foltcsoport fogadott. Már 26x-os nagyítással is elképesztő mérete volt. Nagyjából megpróbáltam megmérni és a nap átmérőjének 1/10 részét teszi ki a mérete. Ez a legnagyobb folt-rendszer, amit életemben láttam a Napon eddig. Megpróbáltam nagyobb nagyítással is megrajzolni, de sajnos ez most nem sikerült annyira jól, mivel nagyobb nagyításon nagyon szétesett a kép, a légkör nem volt kedvező, sőt igazából az átlátszóság sem, kissé felhős, szmogos volt az ég. De muszáj volt megpróbálnom, mert ennyire nagy és különleges folt csak ritkán keletkezik és fejlődik.
A viszonylag rossz átlátszóság miatt fáklyamezőket szombaton nem sikerült megfigyelnem, de igazából örültem, hogy a sok-sok rossz idő közepette végre kisütött a Nap és ilyen meglepetéseket tartogatott.
Ekkor már a Nap lemenőben volt, viszonylag alacsonyan. Az időjárás most sem kedvezett, és gyakorlatilag versenyt futottam az idővel (én rajzolok gyorsabban, vagy a Nap megy le gyorsabban?).
Én voltam gyorsabb, és nem csak a foltokat és azok részleteit, de még néhány fáklyamezőt is sikerült elcsípnem a foltok körül.
Az előző naphoz képest igencsak megszaporodtak a csoportok is (legalább 3 új csoport jelent meg), és szépen fejlődött a hatalmas szabadszemes 11339-es csoport is. Próbáltam megfigyelni szabadszemmel is, de elég rossz volt a légkör. Úgy láttam, hogy mintha felsejlene az a folt, de bizonytalanul. Azonban a mérete és egyebek alapján (tulajdonképpen nem túl sokat változott előző naphoz képest) azt gondolom szabadszemes volt vasárnap is.
Kiváncsi vagyok milyen lesz, amikor 12-13 csoport is lesz egyszerre rajta :-)
Címkék:
Jupiter,
Nap és napfoltok
2011. október 18., kedd
Vegyes Eperkrémes Leves
A cím ne rémisszen el senkit, nem daráltam le Eperkét és nem főztem belőle levest :-)))
Csak épp most vegyes lesz a téma. Mivel az okulártartó doboz elkészülte óta is nézelődtem, csak épp arra már nem jutott időm, hogy fel is töltsem ide, vagy bárhova. A beküldés is várat magára holnapig, vagy még az is lehet, hogy hétvégéig.
Mik is történtek?
Múlt hét végén jártam kint Napot nézegetni:
Sajnos az idő nem volt túl jó, akkor kezdett lehülni a levegő igazán, és ezt a hidegfrontott egy szép kis felhősödés követte. A sok sok felhősödés és hűvös közepette épp csak fél órányi tiszta ég jutott, amikor gyorsan kiszaladtam és rajzoltam, utána megint lehetetlen volt bármit is megnézni, így azt hiszem szerencsésnek mondhatom magamat - ismét.
A napfoltokat szépen felírkáltam magamnak szokás szerint. A 11314-es csoport tetszett a legjobban (ami egyébként számozást csak másnap kapott!), mert hatalmas fáklyamező közepén volt, a keleti peremen, épp akkor érkezett meg. Érdekes volt még nagyon a 11312-es nagy foltból álló csoport, aminek kisebb nagyítással (65x) is jól látszottak a részletei: a széle igen csipkézettnek látszott, és még mintha az umbrában is látszódtott volna némi részlet. Ehhez nagyon hasonló volt a kissé kisebb méretű 11309-es.
Próbálgattam megint a zöld és sárga színszűrőket is, de főleg a zöldet. Igazából továbbra is ez a legjobb napnézéshez.
Aztán néztem Jupitert is, kétszer is. Először sikerült nagyon jól, részletesen megfigyelnem. A légkör és az átlátszóság is kiváló volt. Betettem a kék színszűrőt, ami még tovább javított a dolgokon. Egészen nagy nagyításig tudtam elmenni: 93x-os nagyítást (7 mm-es Planetary) használtam 2x Barlow-val. Egészen szépen, szinte teljesen élesen látszott ezzel a nagyítással (186x) is. A két fő sáv nagyon szépen látszott igazából már kis nagyításon is. A déli fősáv kissé sötétebb mint az északi, és vékonyabb is egy nagyon picivel. A déli fősávban jól látható egy fehéres folt, ami kissé elmosottabb, és összemosódott a sáv alatti résszel. A déli "sapka" kissé sötétebb és a fősáv és a "sapka" között látható egy-egy felsejlő fehérebb rész, amik közül az egyik össze is ér a fehér folttal. Az északi "sapkán" még két sáv-szerűséget sikerült kivennem, de ezek inkább amolyan "satírozásnak" tűnnek, egyáltalán nem egyenletesek és nem határozottak. Próbáltam a rajzomon visszaadni ezt a hatást is, bár bevallom nem könnyű ezeket a finom részleteket rajzolni.
Következő alkalommal tegnap este is megnéztem a Jupitert. Sajnos nagyon rossz volt a légkör, leginkább mert nagy volt a pára (Budapesten eddig még soha nem tapasztaltam ezt, csak a Bakonyban). Ezért gyakorlatilag csak 26x-os nagyítással tudtam nézni. Még 93x-os nagyítással is teljesen elmosott volt a kép. Azért készítettem egy rajzot a 26x-os nagyításról is, mert annyira szép volt a körülötte keringő holdakkal, pont nagyon érdekesen álltak.
Szerencsére kezd egyre elérhetőbb helyre kerülni, így a tél folyamán szerintem még sokszor fogom megfigyelni.
Próbálkoztam tegnap a kettős észleléssel is. Ennek eremdényeképp mindössze kettő, azaz KETTŐ darab kettőst sikerült megtalálnom, amiből csak az egyik volt sikeres észlelés.
Az egyik, az STT 488 (Peg) volt. A és B csillag egymástól 14,6"-re vannak, így ez ideális lenne, azonban a B csillag 10,4 mg, míg az A csillag sokkal fényesebb, 6,7 mg. Ezért hiába néztem vagy negyed órán át (93x-os nagyításon) nem sikerült semmit sem kivennem belőle.
A másik amit néztem az STF 3007, szintén a Pegasusban. Itt már kissé nagyobb szerencsém volt, de azt mondanám csak épphogy. A csillag 6,74 mg, B csillag pedig 9,78 mg. Nagyon sokáig nézegettem, mire sikerült elfordított látással 130x-os nagyításon megpillantanom a 80°-ra lévő B csillagot. A távolság 5,8". Az A csillag sárgás színű volt, igazából nagyon szép. A WDS is igazolta az észlelésem helyességét nagyjából. Érdekes szemgyakorlat volt ez a kettő :-)
Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy kaptam Napnéző szemüveget. Ezért aztán szombat óta minden nap megnézem szabadszemmel a Napot, és szorgosan jegyzetelek a napészlelő lapra. Sajnos eddig nem sikerült határozottan foltot megpillantanom, de ma mintha derengett volna valami, de nagyon bizonytalan voltam. Remélem hamarosan lesz a Napon hatalmas folt, amit szabad szemmel is látni lehet majd határozottan :-)
Csak épp most vegyes lesz a téma. Mivel az okulártartó doboz elkészülte óta is nézelődtem, csak épp arra már nem jutott időm, hogy fel is töltsem ide, vagy bárhova. A beküldés is várat magára holnapig, vagy még az is lehet, hogy hétvégéig.
Mik is történtek?
Múlt hét végén jártam kint Napot nézegetni:
Sajnos az idő nem volt túl jó, akkor kezdett lehülni a levegő igazán, és ezt a hidegfrontott egy szép kis felhősödés követte. A sok sok felhősödés és hűvös közepette épp csak fél órányi tiszta ég jutott, amikor gyorsan kiszaladtam és rajzoltam, utána megint lehetetlen volt bármit is megnézni, így azt hiszem szerencsésnek mondhatom magamat - ismét.
A napfoltokat szépen felírkáltam magamnak szokás szerint. A 11314-es csoport tetszett a legjobban (ami egyébként számozást csak másnap kapott!), mert hatalmas fáklyamező közepén volt, a keleti peremen, épp akkor érkezett meg. Érdekes volt még nagyon a 11312-es nagy foltból álló csoport, aminek kisebb nagyítással (65x) is jól látszottak a részletei: a széle igen csipkézettnek látszott, és még mintha az umbrában is látszódtott volna némi részlet. Ehhez nagyon hasonló volt a kissé kisebb méretű 11309-es.
Próbálgattam megint a zöld és sárga színszűrőket is, de főleg a zöldet. Igazából továbbra is ez a legjobb napnézéshez.
Aztán néztem Jupitert is, kétszer is. Először sikerült nagyon jól, részletesen megfigyelnem. A légkör és az átlátszóság is kiváló volt. Betettem a kék színszűrőt, ami még tovább javított a dolgokon. Egészen nagy nagyításig tudtam elmenni: 93x-os nagyítást (7 mm-es Planetary) használtam 2x Barlow-val. Egészen szépen, szinte teljesen élesen látszott ezzel a nagyítással (186x) is. A két fő sáv nagyon szépen látszott igazából már kis nagyításon is. A déli fősáv kissé sötétebb mint az északi, és vékonyabb is egy nagyon picivel. A déli fősávban jól látható egy fehéres folt, ami kissé elmosottabb, és összemosódott a sáv alatti résszel. A déli "sapka" kissé sötétebb és a fősáv és a "sapka" között látható egy-egy felsejlő fehérebb rész, amik közül az egyik össze is ér a fehér folttal. Az északi "sapkán" még két sáv-szerűséget sikerült kivennem, de ezek inkább amolyan "satírozásnak" tűnnek, egyáltalán nem egyenletesek és nem határozottak. Próbáltam a rajzomon visszaadni ezt a hatást is, bár bevallom nem könnyű ezeket a finom részleteket rajzolni.
Következő alkalommal tegnap este is megnéztem a Jupitert. Sajnos nagyon rossz volt a légkör, leginkább mert nagy volt a pára (Budapesten eddig még soha nem tapasztaltam ezt, csak a Bakonyban). Ezért gyakorlatilag csak 26x-os nagyítással tudtam nézni. Még 93x-os nagyítással is teljesen elmosott volt a kép. Azért készítettem egy rajzot a 26x-os nagyításról is, mert annyira szép volt a körülötte keringő holdakkal, pont nagyon érdekesen álltak.
Szerencsére kezd egyre elérhetőbb helyre kerülni, így a tél folyamán szerintem még sokszor fogom megfigyelni.
Próbálkoztam tegnap a kettős észleléssel is. Ennek eremdényeképp mindössze kettő, azaz KETTŐ darab kettőst sikerült megtalálnom, amiből csak az egyik volt sikeres észlelés.
Az egyik, az STT 488 (Peg) volt. A és B csillag egymástól 14,6"-re vannak, így ez ideális lenne, azonban a B csillag 10,4 mg, míg az A csillag sokkal fényesebb, 6,7 mg. Ezért hiába néztem vagy negyed órán át (93x-os nagyításon) nem sikerült semmit sem kivennem belőle.
A másik amit néztem az STF 3007, szintén a Pegasusban. Itt már kissé nagyobb szerencsém volt, de azt mondanám csak épphogy. A csillag 6,74 mg, B csillag pedig 9,78 mg. Nagyon sokáig nézegettem, mire sikerült elfordított látással 130x-os nagyításon megpillantanom a 80°-ra lévő B csillagot. A távolság 5,8". Az A csillag sárgás színű volt, igazából nagyon szép. A WDS is igazolta az észlelésem helyességét nagyjából. Érdekes szemgyakorlat volt ez a kettő :-)
Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy kaptam Napnéző szemüveget. Ezért aztán szombat óta minden nap megnézem szabadszemmel a Napot, és szorgosan jegyzetelek a napészlelő lapra. Sajnos eddig nem sikerült határozottan foltot megpillantanom, de ma mintha derengett volna valami, de nagyon bizonytalan voltam. Remélem hamarosan lesz a Napon hatalmas folt, amit szabad szemmel is látni lehet majd határozottan :-)
Címkék:
Jupiter,
Kettőscsillagok,
Nap és napfoltok
2011. október 2., vasárnap
Végre Jupiter!
A Jupiter végre elérhető helyre érkezett számomra is, 11 óra után már látható az erkélyünkről. Sajnos nagyon rossz helyen van még mindig, így túl nagy nagyítással (130x felettivel) nem tudtam még megnézni, de így is nagyon boldog voltam, amikor megláttam a horizont fölött.
A távcsövemmel csak úgy tudtam ráállni, ahogy amúgy egy ekvatoriális mechanikát nem szabadna használni, anti-pólusra állítva, teljesen kitekert állapotban, mert máskülönben nincs semmiféle rálátásom (látni is csak úgy látom ha enyhén kihajolok és felfele balra nézek). Szóval ebben az állapotában az egyik tengelyt tudom tekergetni, a másik tenglyen lökdösnöm kell a távcsövet az állvánnyal együtt, mert lehetetlen tekerni. Érdekes élmény volt így nézegetni, de így is nagyon örültem, mert régóta vártam, hogy megpillanthassam végre.
Első nap, 30-án csak 93x-os nagyítással néztem, és így igazából nem sok részletet sikerült megfigyelnem, de elég rossz volt a légkör, így is időnként nagyon homályos volt a kép. Láttam a két fő sávot, illetve az északabbi sáv fölött egy kissé fehéresebb sávot. Na és természetesen a holdjait, amik nagyon szépen látszottak.
Következő nap, 1-én (tegnap) már 130x-os nagyítással figyeltem, így kicsit többet kellett lökögetnem a mechanikát is (:-D), de nem bántam. Kissé körülményesen, de sikerült megfigyelnem valamivel több részletet. És mivel a légkör is kissé jobb volt mint előző nap, kipróbáltam a kék színszűrőt, amit kimondottan ajánlanak bolygókra. Kipróbáltam a pirosat is, de az nem segített, inkább csak rontott a képen. A kék viszont érezhetően segített, mert több részletet tett láthatóvá. A két fő sávon és az északi sáv fölött lévő fehéres sávon kívül láttam a nagy vörös foltot ami szerencsémre épp felénk volt, valamint a déli pólusánál is felsejlett némi sáv-féle részlet, bár hozzá kell tenni hogy nem volt pontos sáv formája, inkább foltszerű kissé. Ezen kívül a déli fő sávban szintén látni véltem egy sötét - sokkal apróbb - foltot, valamint egy fehéresesbb, világosabb részt, ami hosszabban nyúlt el.
Pár hét múlva, amikor még jobb helyen lesz, remélem meg tudom majd figyelni még nagyobb nagyításokkal, óragéppel, és így több részlet lesz látható.
A távcsövemmel csak úgy tudtam ráállni, ahogy amúgy egy ekvatoriális mechanikát nem szabadna használni, anti-pólusra állítva, teljesen kitekert állapotban, mert máskülönben nincs semmiféle rálátásom (látni is csak úgy látom ha enyhén kihajolok és felfele balra nézek). Szóval ebben az állapotában az egyik tengelyt tudom tekergetni, a másik tenglyen lökdösnöm kell a távcsövet az állvánnyal együtt, mert lehetetlen tekerni. Érdekes élmény volt így nézegetni, de így is nagyon örültem, mert régóta vártam, hogy megpillanthassam végre.
Első nap, 30-án csak 93x-os nagyítással néztem, és így igazából nem sok részletet sikerült megfigyelnem, de elég rossz volt a légkör, így is időnként nagyon homályos volt a kép. Láttam a két fő sávot, illetve az északabbi sáv fölött egy kissé fehéresebb sávot. Na és természetesen a holdjait, amik nagyon szépen látszottak.
Következő nap, 1-én (tegnap) már 130x-os nagyítással figyeltem, így kicsit többet kellett lökögetnem a mechanikát is (:-D), de nem bántam. Kissé körülményesen, de sikerült megfigyelnem valamivel több részletet. És mivel a légkör is kissé jobb volt mint előző nap, kipróbáltam a kék színszűrőt, amit kimondottan ajánlanak bolygókra. Kipróbáltam a pirosat is, de az nem segített, inkább csak rontott a képen. A kék viszont érezhetően segített, mert több részletet tett láthatóvá. A két fő sávon és az északi sáv fölött lévő fehéres sávon kívül láttam a nagy vörös foltot ami szerencsémre épp felénk volt, valamint a déli pólusánál is felsejlett némi sáv-féle részlet, bár hozzá kell tenni hogy nem volt pontos sáv formája, inkább foltszerű kissé. Ezen kívül a déli fő sávban szintén látni véltem egy sötét - sokkal apróbb - foltot, valamint egy fehéresesbb, világosabb részt, ami hosszabban nyúlt el.
Pár hét múlva, amikor még jobb helyen lesz, remélem meg tudom majd figyelni még nagyobb nagyításokkal, óragéppel, és így több részlet lesz látható.
Címkék:
Jupiter
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)















