Nem mertem a Lovejoy keresésébe kezdeni, mert túl közel van a Naphoz, és nem tudom semmivel sem kitakarni fixen. Viszont már amikor először kinéztem az ablakon, láttam, hogy a Hold szabad szemmel is látható a nappali égen: így ez lett a fő célpontom; biztonságos, jó távol a Naptól. Óvatosan néztem a távcsőbe, kicsit félve a fényességtől, de egyáltalán nem volt zavaró. Kipróbáltam neutrál szűrővel is, de egyáltalán nem volt jó, így azt egyből ki is vettem.
Néhány kráter egész jól elkülöníthető rajta, valószínűleg a markánsabb, nagyobb méretűek. Próbáltam a rajzomat összenézni a Hold térképével (kisebb nagyobb sikerrel), és a következő érdekességeket figyeltem meg:
- A Grimaldi és Grimaldi 2 épp a fehér rész mellett található, és jól elhatárolhatóan sötétebbek a környezetüknél, még a kráterek formája is nagyjából kivehető.
- A tetejénél (távcsőben) talán mintha a Clavius és annak körnékén lévő néhány hasonló méretű kráter látszana. Nem határozottan kivehetők, viszon kissé sötétebbek a környezetüknél.
- A közepe táján talán a Copernicus és szerintem az Eratosthenes erősen kivilágítanak. Az utóbbi (a rajzon beljebb lévő) keleti pereme jól elkülöníthető volt, kissé sötétebb, a belseje pedig fehér. Kissé lejebb, velük egolalú háromszög csúcsát adva szintén jól elhatárolhatóan fehérlik a Herschel, amely nem tűnik szabályosnak.
- A dél-keleti peremnél - a szélen - van egy szintén fehéren fénylő kráter, ami azért érdekes, mert azon a részen kissé sötétebbnek tűnt a perem. Sajnos ezt nem tudtam megállapítani, még nagyjából sem, hogy melyik kráter lehet.
Nagyon érdekes volt az egész látvány, olyannak tűnt a kék nappali égbolton, mintha nem is a jól megszokott Holdunk lenne, hanem valami másik hold... teljesen új arcát mutatta meg nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése