Borús napok...

Az utóbbi időben sokkal több a borús nap, mint a kevésbé borús (mert hogy tiszta égről beszélni sem lehet). Annak is örülök lassan hogyha felhőt látok, mert az azt jelenti, hogy az összefüggő légköri dzsuva-réteg tisztul kicsit és van remény arra, hogy legalább az ember a Napot, vagy a Jupitert megpillantsa egy kis időre.

Emlékeim szerint múlt évben ilyenkor többször volt szép, tiszta idő, nem egyszer megfigyeltem naplementekor a Vénuszt, később pedig a Jupitert. Az volt csak az igazi kánaán.

Panaszkodás off, mert azért azt nem lehet mondani, hogy nem használtam ki a derűs reggeleket, estéket.

November végén mindjárt sikerült végre H-alfában is megfigyelnem a Napot.

November 30-án (UT 14:15) kipakoltam a binokulárt. A Nap nagyon alacsonyan járt már, de kitisztult egy kis időre az ég. Rendkívül rossz légköri körülmények mellett sikerült megfigyelnem a binokulárral a napfoltokat. Az észak-déli részen látható csoport óriási foltja szabadszemes, hosszabb megfigyelés után mintha kettéváló foltok lennének. Fölötte három kisebb és halványabbnak látszó folt is van, így kissé olyan, mintha egy tappancsnyom lenne. Szinte a korong közepén látható egy másik nagy folt is, amelyről szintén mintha leválna egy második, halványabb. Fáklyamezőket nem láttam, és az umbrák-penumbrák sem voltak egymástól elkülöníthetőek.

Még nagyon gyorsan rátettem a Luntot is a fotóállványra (milyen jó szolgálatot tesz :-)), hogy picit hidrogén-alfában is megnézzem a Napot. Egyre rosszabb volt a légkör, és felhők is elkezdtek be-bemászni a látómezőbe, de sikerült a látványosabb dolgokat a felszínen elcsípni és a protuberanciák is látszottak elfogadható mértékben.

Volt néhány különleges protuberancia, például a keleti peremnél lévő, melyről egy kb. Föld-méretű anyagdarab már "leszakadt". A felszínen a legérdekesebb talán a jól látható nagy folt és a körülötte lévő terebélyes, sugárszerű fáklyamező. Filamentből alig láttam néhányat, azonban egy idő után le is ment a Nap, így észlelésemet abba kellett hagynom.