Bakonyi kalandok

Szépen lassan elmaradásba kerülök saját magammal. Ugyanis észlelek, rajzolok, sőt videozok is, de arra már sokszor nem jut időm, hogy ide is feltöltsem őket. Azért igyekszem utolérni saját magamat, bár néha nehéz tartani a tempómat :)))

Múlt héten, a hosszú hétvégén elutaztunk anyósomékhoz. Mivel csak két napra mentünk és vonattal (+bkv +autó Győrből), ezért nagyon sokat nem akartam cipelni, így a távcső-készlet egyharmada (szegény szomorú Eperke) itthon maradt, no meg az EQ2 helyett egy kölcsön fotóállványt vittem, hiszen a Luntot az is elbírja.

Első nap Napot már nemigen tudtam nézni (szombaton), mert mire felállítottam az állványt és sikerült belőni rajta a távcsövet is (fél óra szenvedés után), pont lement a Nap a ház mögött. Sajnos a nyugati irány ott annyira nem kedvező. De viszont este szép idő volt, így kimentem a binokulárral nézelődni (mert azt beraktam a táskámba azért). Épp nagyon jól rá lehetett látni a nagygöncölre és környékére, persze kissé nyaktörő módon felfelé, de viszont én otthonról annyira nem látok rá a zenitre és az északi oldalra, hogy kihasználtam a lehetőséget és errefelé nézelődtem. Most sokkal többet nézelődtem és bóklásztam a binokulárral, mint amennyi objektumot konkrétan és rajzosan megfigyeltem.

De azért ha már ott voltam, akkor az Alcor - Mizar párost lerajzoltam nem csak binokulárral, de szabad szemmel is, hiszen szabad szemmel is szépen látszott egymás mellett a két csillag.

Az átlátszóság nagyon jó volt, 5/5-ös, a légkör kicsit kevésbé, 7/10-re becsültem. Néha azért villódzottak a csillagok kissé (főleg a horizont közelében), de viszont binokulárral egyáltalán nem volt zavaró tényező, sem a kissé párás levegő (az még jól is esett a városi szárazság után).

Megfigyelésem közben három műhold is elhaladt közben a látómezőben, közülük kettő szabad szemmel is látható volt és az egyik egész nagynak tűnt (és lassúnak). A Mizar (A) mintha kissé, kb. 1,5 mg-vel fényesebb lenne mint az Alcor (B), és a színe jól kivehetően kékes, míg az Alcor színe inkább tiszta fehér.

Miután ezt megfigyeltem kedvet kaptam hozzá, hogy megkeressem az M51-et is. Persze nyilvánvalóan ez nem egy binokuláros célpont, azonban a Vizi atlasz szerint 20x binokulárral már látszott két kis pamacs, elkülöníthetően (a galaxis két része). Presze 10x binokulárral nem számítottam hasonlóra, de nagyon kiváncsi voltam, hogy vajon látom-e vele egyáltalán? Bármi is feltűnik-e a lázómezőben?

Lenagyobb örömömre a válasz igenlő volt. Rövid megfigyelés után, a térképet nézegetve könnyen megtaláltam, és a binokulárban alig-alig elfordított látással megjelent egy pamacs. Persze nem bomlott ketté, és még abban sem voltam bizonyos, hogy kissé elnyúlt-e, vagy szimplán csak egy pamacs (inkább szimplán csak egy pamacs volt), de nagyon örültem, a csillagkörnyezet alapján határozottan beazonosítható volt a "kiléte" a térképet nézve.

Sem központi magot, sem formát nem sikerült megfigyelni, de így is sikeresnek könyveltem el az észlelésemet.

Ezután tovább nézelődtem, de most kicsit másfelé. Próbáltam térkép alapján nézegetni hogy milyen csillagképeket látok, ami ott a Bakonyban már önmagában is egy kihívás, hiszen annyi csillag látszik szabadszemmel, hogy néha semmiféle csillagképet nem veszek ki (ebből a szempontból Budapesten egyszerűbb egy-egy fényes csillagot, vagy a csillagképek körvonalait meghatározni).

Kissé keletebbre tekintgettem, és egyszercsak megjelent a látómezőben egy nagyon fényes pamacs, amiről egyből tudtam, hogy gömbhalmaz. Nézegettem a térképet és hamar rájöttem, hogy az M5-ös gömbhalmazt találtam meg. Kedves emlékek ébredtek bennem, hiszen ez volt az első gömbhalmaz, amit valaha életemben megfigyeltem, ugyanitt, majdnem egy évvel ezelőtt. Akkor persze távcsővel, különböző kisebb- és nagyobb nagyításokkal néztem, így most mégiscsak sikerült újdonságot varázsolnom a dologból, hiszen akkor binokulárral nem néztem meg. Emlékszem, hogy mennyire nehezen találtam meg akkor, több mint egy órát szenvedtem, kínlódtam és küzdöttem a párával is. Ahhoz képest most, egy évvel később gyerekjáték volt megtalálni és beazonosítani, már rutinból ment. Ez nagy örömmel tölt el, hiszen egy évvel ezelőtt még elképzelni sem tudtam hogy lehet úgy kiigazodni a csillagtérképeken hogy valaki ránéz az égre és tudja mit lát. Lerajzoltam ezt is, persze a 10x binokulár nem igazán bontja fel, még központi csillagfényességet sem igen sikerült kivenni, persze a közepe felé határozottan fényesebb a gömb. Direkt látással is jól látható volt, fényes, kompakt kis objektum. Jellegzetes a csillagkörnyezet, jól beazonosítható.

Másnap már kint ültem Napot nézni délelőtt, amint elmúlt annyir a migrénem, hogy nézni bírtam a távcsőbe (a hirtelen 20 fokos hőmérséklet emelkedés 15-ről 35 fokra kissé megviselt). Viszont a Napon látható csodák kárpótoltak, tele volt szebbnél szebb protuberanciákkal, filamentekkel és aktív, fáklyákkal tűzdelt területekkel. Jól látható, hogy a napi egyenlítő körül két vonalban helyezkedik el a legtöbb aktív terület. Foltból is látszott egy nagyobb (fáklyákkal körülvéve) a keleti peremnél, két kisebb (szintén fáklyákkal tűzdelve) a nyugati peremnél. Itt a két kis folttól kifele még az is látszott érdekességképp, hogy az egyik protuberancia még a korongon kissé beljebb kezdődik, és jól látható. Érdekes, hogy az északi irányban lévő protuberanciák között volt egy, amelynek a kiterjedése hatalmas, viszont nagyon halvány, anyagban szegény volt. Ugyanakkor a kisebbek sűrűbbek, jobban kivehetőek voltak. Érdekes, hogy a filamentek is a nyugat-keleti iránynak megfelelően húzódnak végig, akárcsak a foltok. Persze ebben semmi különleges nincs (hiszen az aktív területek az egyenlítő mentén húzódnak), viszont hidrogén-alfában sokkal inkább megfigyelhető, sokkal feltűnőbb ez a jelenség, mint sima távcsővel, csak a napfoltokat figyelve.

Este nem mentem ki 29-én, mert kissé felhős volt az ég és a légkör nagyon rossz volt, erőteljesen villództak a csillagok, a Hold fénye pedig beragyogta az eget eléggé.

Másnap indultunk haza, de előtte még délelőtt ismét kiültem Napot nézni. Most vittem a binokulárt is, hogy megnézzem a napfoltokat is, de persze a hidrogén-alfa megfigyeléssel kezdtem, hiszen az az izgalmasabb :)

Mivel a Nap már nagyon erősen sütött (és persze épp délelőtt 11-kor kellett kimennem, amikor már nagyon magasan van és nagyon éget), sikerült leégnem, de kizárólag a bal oldalamon. Persze naptejet nem vittünk, okosan felkészültem...

Az előző naphoz nagyon hasonló kép fogadott, bár kissé a filmanetek és fáklyák mintha össze-kuszálódtak volna a korongon, és bár még mindig nagyon jól kivehető volt a kelet-déli irányultságuk, azért elég nagy káosz látszott - keresztbe. Alul, a nyugati- dél-nyugati peremnél nagyon érdekes formájú, a korongtól kissé elszakadó protuberanciák is voltak.

Túl sok folt nem kényeztet most minket, azt azonban nem lehet mondani, hogy nem aktív a nap, hiszen a hidrogén-alfás képen nagyon sok minden látszott. Azért binokulárral is sikerült megfigyelnem egy igen terebélyes foltocskát, és két fáklyamezőt is. Utóbbi nagy sikerélmény, mert azért binokulárral nem mindig lehet fáklyákat látni (főleg ha nem elég erőteljesen vagy nagyok).

Amikor hazaértünk Budapestre, már kissé lemenőben volt a Nap és a Hold vette át a helyét. Némi pihenés után kimentem Holdat nézni, és hamar ki is választottam a Plato krátert, amit amúgy is beigértem Görgei Zolinak, hogy egyszer lerajzolom.

A légkör nem volt a legjobb, kissé remegős, 6/10-es, bár 130x-os nagyítással még sok tiszta pillanat volt, így jól meg lehetett figyelni apróbb részleteket is. A terminátor már viszonylag távol járt a Platotól, így az árnyékok már fékonyak voltak, de azért még mindig nagyon érdekes, sok látnivalót nyújtott.
Csipkézett, de éles kráterszéleket láttam, a északi peremnél nagyon különleges, erősen fényes kiemelkedésekkel. Az Észak-Keleti irányban a Bliss kráter látható, amely a Platohoz képest meglehetősen jelentéktelen, azonban a kisebb környező kráterek közül valóban a legnagyobb. Alatta sok aprócska kráter és kitüremkedés figyelmehető meg szépen, libasorban.

A Plato körül jól elhatárolható területen világosabb a Hold felszíne, melyet később megnéztem és a térkép is így jelöl, ezért gondolom a különböző anyagok (vulkáni és régebbi?) találkozásáról lehet szó. A Plato belsejében nehezen, de megfigyelhető két halványabb paca is, melyek nem kiemelkedések, nem is bemélyedések, hanem inkább az anyag másmilyen ott.

Jól zártam a hétvégét, másnap még videozni is kiültem, de sajnos azt még nem volt időm feldolgozni, úgyhogy később teszem közzé :)