Ma este nagy reményekkel pakoltam ki, mivel sötétedés után szinte szabad szemmel látszott a tejút. A nagy reményeim azonban elszálltak, mivel olyan párás volt az idő, hogy a füzeteim, térképeim szinte pillanatok alatt átnedvesedtek. Ez eleinte annyira nem zavart, gondoltam hogy azért elkezdek nézelődni.
Először meg szerettem volna nézni a Béta Lyrae-t, ami nem csak kettős, de változócsillag is. Elég nehezen találtam el, időközben rájöttem, hogy a pointerem is elállítódott (pedig délelőtt beállítottam), és azt is beállítottam rendesen egy csillagon. Végül is sikerült megtalálnom a Béta Lyr.-t, le is rajzoltam a kettőst. A becsléssel azonban picit bajban voltam, belezavarodtam a térképbe kissé. A Vízi atlasz szerint a B komponens mindössze 8,6 mg-s, az A pedig 3,4 és 4,3 között változik. Az atlaszban lévő keresőtérkép alapján nagyon nehéz volt megállapítani a fényességét, azonban picit a B komponens is segített benne. Becslésem szerint most inkább a 4,3 mg-hez közelít, vagy épp ott van, a B komponens nem annyival kisebb, hogy nagy fényesség különbséget indokoljon. A környező referencia csillagok is fényesnek tűntek hozzá képest. A és B között egyébként 46" a távolság, ami lehetővé tette, hogy kényelmesen, 26x nagyítással nézzem. A PA becslésem 135°. Érdekes, hogy a B komponenst ami az atlasz szerint kékes, én inkább szürkésnek láttam. Ez nem az első ilyen észlelésem, ebből is látszik, hogy a szín mint olyan mennyire relatív és szubjektív. Az A komponens egyébként egyértelműen fehér.
Ezután áttértem a Scutum csillagképre, ahol meg szerettem volna nézni az R Sct. változót és az M11 (vadkacsa halmazt). Az utóbbival kezdtem, 26x nagyításon olyan, mintha egy gömbhalmazt néznénk jó felbontóképességgel. Nagyobb nagyításon már látszik a csillaghalmaz, ami ezernyi apró csillagra bomlik, azonban a pára miatt képtelen voltam élesre állni 130x-os nagyításon. Sajnáltam, de le kellett tennem arról hogy ezt most lerajzoljam. Talán legközelebb sikerül. Felírtam a listámra. :-)
Az R Sct.-t azonban sikerült megtalálnom viszonylag könnyen, a referencia csillagokkal egyetemben. Az alatta lévő (vagyis inkább felette lévő) Béta Sct. sokkal fényesebb volt, ezért áttértem a felette lévőkre (vagyis inkább alatta lévőkre), melyek rendre 6,2, 6,3, 6,7; illetve oldalt 6,5 és 6,0 fényességűek. Szép sorban megállapítottam, hogy ezeknél viszont fényesebb, a legközelebb a 6,0-s referencia áll, annál csak éppenhogy fényesebb. Ezért a becslésem szerint 5,9 mg-s (26x nagyítás, UT: 20:30-kor). Ez a csillag azért jó, mert otthonról is fogom tudni követni a következő néhány hónapban. Az atlasz szerint 4,2 és 8,6 mg között változik és 147 nap a ciklusa, így elegendő lesz azt hiszem 3-4 naponta ránéznem.
Még kiváncsiságból tekintetem a Delphinus csillagképre téved, ahol igazából az EU Del. változót szerettem volna megnézni elsősorban, ami azonban sajnos nem sikerült; azt hiszem az AAVSO térképem nem sikerült valami jól. Ennek híján egy idő után feladtam. Bár utóbb nézegettem a térképet és az Alfa Del. is rajta van, úgyhogy majd újból megpróbálom onnan kiindulva.Azonban sikerült még megnéznem a Gamma Delphini kettőst. A Béta Lyraehez hasonlóan ez is gazdag környék más, halványabb csillagokban. Az A és B komponenst is sárgásnak láttam, azonban az A kicsit mintha aranysárgás lenne, míg a B komponens sápadtabb. 65x nagyítással gyönyörűen látszottak egymás mellett, mint valami tökéletes kompozíció. Az A komponens 4,5 mg, a B pedig 5,4 mg, de az enyhe színkülönbség miatt mégis olyan, mintha fele olyan fényes lenne a B, mint az A. A PA becslésem szerint 202-205°, A és B távolsága 9,2".
Sajnos ezután bepárásodott minden: a tükör, a binokulár, a szemüvegem is. Kényelten voltam bepakolni, de már készítem a következő észleléshez a listámat. :-)
Elolvastam, gratula!
VálaszTörlésA Béta Lyr-hez lenne egy megjegyzésem, tudom, hogy Téged érdekel, és valószínűleg nem nézted a WDS-t.
VálaszTörlésA főcsillag 0,5" szögtávolságú és nagyon egyenlőtlen pár, amit vizuálisan még profi távcsövekkel sem lehet talán felbontani.
Viszont a további 5 komponens közül a B-n kívül még érdemes lett volna próbálkozni az E és F jelű tagokkal, amik kicsit halványabbak 10 mg-nál, de távoliak.
Üdv.: Porrima
Kedves Porrima!
VálaszTörlésA Vizi atlaszt használtam, igazából nem néztem meg a WDS-t utána sem. Abból vettem az adatokat (illetve az alapján amit megnéztem stimmel is a távolság, stb.).. de akkor felmerül a kérdés, melyik komponens az ha nem a B?
Lehetséges magyarázat a fenti egyébként arra is, hogy az AAVSO miért nem tartalmazza mint változót (hiszen ha valóban van mellette egy ilyen szoros komponens, akkor nem lehet pontosan megmérni a fényességét az A csillagnak).
Hanee
Az A komponens (maga a változócsillag) is kettős, méghozzá fedési, pont ebből adódik a fényváltozása. :)
VálaszTörlésEzen két komponens pályájának fél nagytengelye ippeg 1 mas (0,001") alatt van, semmiféle távcsővel nem lehet felbontani, csak interferométerrel. Például a CHARA-val sikerült nemrég:
http://iopscience.iop.org/1538-4357/684/2/L95/
A WDS talán ezeket jegyzi 18501+3322 Aa1,2 komponensekként? Aztán van a 0,5" szeparációval és 8,2 magni fényességgel katalogizált Ab komponens, szerintem erről írt Porrima.
Az AAVSO nem tudom, hogy mit nem tartalmaz, a beta Lyr-t tartalmazza, az biztos. :)
A 0,5"-re lévő, 5 magnival halványabb kísérő sokban nem befolyásolja a fényváltozás megfigyelését, legfeljebb az amplitúdót csökkenti egy hangyányit.
A B komponens, amiről Hanee ír, az tényleg a B a WDS-ben is, aztán van még CDEF is, amik mindenféle 10-14 magnis csillagok. CCD-vel biztos lehetne még találni 24 magniig is közel látszó csillagokat, és megalkotni a beta Lyr nyílthalmazt. ;]
Bocs a hosszúra nyúlt belekotyogásért...
Az észlelésekhez pedig gratula! :)
Egy azonosító alatti minden komponens, amely a WDS-ben szerepel, mert valamikor valaki mérte, nem olyan fontos, hogy muszáj legyen észlelni, csak megjegyeztem. Hanee kérdését :"de akkor felmerül a kérdés, melyik komponens az ha nem a B?" nem értem, de csakb ettől függetlenül kitért rá...
VálaszTörlésPorrima