Naptudósítás - ismét a Polarisból

Tegnap délután volt az első észlelőszakkör a Polaris csillagvizsgálóban. Előtte kicsit korábban felmentem, hogy megnézhessem a Napot. Rettentő büszke vagyok magamra, mert a végére már egyedül kezeltem a kupolát is, amihez amúgy férfi erő kell, szóval rendesen nekiveselkedtem, amikor tolni kellett.

Most kicsit készültem is előre, felvittem a 7 mm-s Planetary okuláromat magammal, hogy tesztelgessem picit. Persze a nagyításba bele sem gondoltam igazából, de itthon a 130/650-essel már olyan jól bevált, hogy gondoltam egy próbát megér ott is.

Nagyon látványos volt a Nap tegnap, a 11302-es csoport minimum binokuláros, de még az is lehet hogy szabadszemes a nagyobbik foltja, ami érdekesen töredezett umbrával rendelkezik. Egy hatalmas fáklyamező közepében van, ami - ahogy a rajzomon is látszik - kinyúl a foltoktól egészen messzire is.
A 11301-es csoport érdekes, laza csoportosulás, több olyan folt-szerűséggel, amik inkább mintha csak penumbrából állnának, nem annyira sötétek, bizonyára melegebb területek.

A 11298-as csoport nagyon furcsa, ahogy kihaladt a korong nyugati széle felé, már elfordulva látszik (dupla penumbra nagyon sok apró pont szerű umbrával), és nagyon jól látszik a körülötte lévő fáklyamező, ami itt szintén kinyúlik a foltoktól befelé is.

A 11299-es csoport igazából mintha csak egy folt lenne, egy hosszúkás, elnyúlt szemet formáló fáklyamező közepén. Ennek a formája nagyon tetszett, ritkán látni ilyen magányoskodó foltot.

Az északi peremhez közel is láttam egy fáklyamezőt, bár ez sokkal kisebb és halványabb volt.

A 11302-es csoport volt a kiszemeltem, amit lerajzoltam nagyobb nagyítással is. Utólag kiszámolva döbbentem meg, hogy a 7 mm-s Planetary 352x-es nagyítást adott a Polaris távcsövén (200/2470-es refraktor), amit még gond nélkül bírt az optikai rendszer! Persze a légkör zavartsága itt már érezhető volt, időnként elhomályosult a kép és nyilván alapból sem volt 100%-osan éles, de mindig egy-egy pillanatokra kitisztult annyira, hogy részleteiben megfigyelhessem a foltokat. Hihetetlen látványt tárt elém, az umbrákat is olyan részleteiben láttam, amilyenben még legfeljebb csak fotókon.
Eleinte azt sem tudtam hogyan kezdjek neki a rajzolásnak, de aztán végül csak nekikezdtem valahol és mire észbe kaptam, már lerajzoltam az egészet.

Továbbra is azt mondom, nagyon jó élmény ott távcsőbe nézni és lerajzolni a látottakat, megtiszteltetésnek érzem.