Baltazár a Bakonyban

Hétvégén elutaztunk anyósomékhoz a Bakonyba. Mivel csak hétvégére mentünk és alapvetően Lilit vittük le hogy ott töltsön egy hetet, ezért túl sok cuccot nem tudtunk vinni. Ezért Eperke most itthon maradt és csak Baltazár utazott velünk, akinek viszont nagyon jó hasznát vettem.

Péntek este borzalmasan rossz ég fogadott. Az egész napos kánikula után estére masszív felhőréteg takarta el az eget, a Hold körül is csak egy fátyolos halo látszódott.

Szombaton viszont rápihentem a jó égre: napközben nagyjából 6 órát aludtam összesen két részletben, utoljára akkor aludtam ennyit napközben, amikor Lilivel várandós voltam (nem, most nem vagyok :-))
Estére gyönyörű tiszta ég, és nagyon jó légkör fogadott. Még este is ujjatlan pólóban mentem ki, mert nagyon meleg volt. Mivel későn sötétedett, ezért este 10 körül ültem ki és kezdtem el nézelődni.

Este 11-re az egész tejút szabad szemmel látszott az égen, és a binokulárban ezer meg ezer csillag látszódott. A bőség zavarában hirtelen nem is tudtam mit nézzek, de keleten nézelődtem főképp.
Eleinte csak tájékozódni próbáltam, és csak úgy nézelődtem mindenfelé, hogy miket látok. Nézelődésem közben megtaláltam a Vállfa-halmazt a Cygnus alatt, amit azonnal felismertem, mert tökéletesen olyan, mint egy fordított vállfa. Magát a vállfa alakot fényesebb csillagok alkotják, és ezeken kívül csak néhány markánsabb fényesebb csillagot láttam a látómezőben. Halványabb csillagból viszont rengeteg volt körben. Először csak nézegettem tátott szájjal, hogy milyen gyönyörű ez is és a környéke is, azután nekiültem lerajzolni. Ez eltartott vagy egy órán át, mire minden kicsi csillag a helyére került.

Ezután kicsit déli irányban nézegettem az Aquila környékén, mert próbáltam megkeresni a Vadkacsa-halmazt is. Tulajdonképpen meg is találtam, de a binokulárban nem tűnt olyan szépnek. Azt hiszem ezt később majd inkább nagyobb nagyításon, 65x fogom megnézni távcsővel.  Találtam azonban a környéken más érdekes dolgokat. Szintén "véletlenszerűen" találtam meg az M22-es gömbhalmazt. Különösképpen nem nevezném gyönyörűnek, a binokulárban egy folt látszik, ami lefelé enyhén elnyúlt és a közepétől felfelé van benne egy fényesebb pont vagy folt (hogy ez egy csillag vagy egy fényesebb tömörülés azt nem sikerült megállapítanom). Mivel életemben először néztem binokulárral gömbhalmazt, ezért úgy gondoltam megérdemel ő is egy rajzot, a körülötte lévő csillagok elhelyezkedése nagyon érdekes volt.

Kicsit lejebb látható a Ptolemaiosz halmaza nevű nyílthalmaz, ami szintén nagyon gyönyörű, de ezt is későbbre hagytam, mivel sajnos pont az elsó felét eltakarta a ház teteje. Legközelebb amikor megyünk megpróbálok kimenni olyan helyre, ahol jól rálátok és nem takarja el semmi.

Azonban sikerült megtalálnom a Sas-köd és Omega-köd (M16-M17) párost, amelyek belefértek egy látómezőbe a binokulárban, szépen kényelmesen. A látómező bal oldalán jellegzetes néhány csillag volt látható, melyek fényesek. A ködökből túl sok részletet nem láttam, a Sas-köd olyan volt, mintha három köd-pamacsból állna össze, melyekből a felsőnek a tetejénél egy fényesebb csomósodás látható (talán csillagok?). Az Omega-köd pedig egy kis embrióra emlékeztet, amely lefelé, a fejénél enyhén fényesebbnek látszott. Tőle lefelé két kisebb pamacsot is felfedezni véltem, ami talán a ködnek a része, de még az is lehet hogy az egyikük egy gömbhalmaz, mivel ezen a környéken van belőle egy pár. Ezeket a részleteket elfordított látással tudtam megfigyelni, hosszas nézelődéssel.

Nos, mindig bebizonyosodik számomra amit eddig is tudtam: A binokuláros megfigyeléseknek nagyon is van létjogosultságuk, gyönyörű dolgokat lehet vele megnézni, és mivel két szemmel figyeli az ember, ezért a hatása sokkal szebb és élőbb, mint a távcső esetén.

Miután elkészítettem a vázlataimat még egy jó darabig csodáltam a tejút megszámlálhatatlan csillagát és ködösségét.