Napfoltok nyomában - Január a felhőár

Január másodikán az újév második napján kisütött a Nap is, bár a légkör és az átlátszóság csapnivaló volt. Már már azt hittem még a megfigyelés is lehetetlen, és őszintén szólva nem is éreztem, hogy igazán pontosan sikerült minden részletre kiterjedően felrajzolnom a foltokat.

Központi csillagunk aktivitása továbbra is kissé alacsonyan van, mindössze néhány csoport volt megfigyelhető rajta (a solarmonitor.org szerint még további egy csoport volt azon kívül amit én felrajzoltam, amely halvány, penumbra szerű foltokból állt).

A 11389-es foltcsoportban a bonyolult folt szerkezetét szinte nem is lehetett pontosan megfigyelni. A nagy umbrájú folt egyébként mintha szabadszemes lenne, de nehéz és bizonytalan volt a megfigyelése. Próbáltam zöld színszűrővel nézni a Napot, de ez sem sokat segített. Érdekes, hogy mindössze egy fáklyamezőt figyeltem meg, olyan mintha mélyponton lenne a Nap.

A nap érdekessége az volt, hogy Lili is kijött velem megnézni a Napot, és lerajzolta, amit látott a távcsőben, szerintem egészen pontosan berajzolta a foltokat:

Ha a szokásos gyakori rossz időn túltesszük magunkat, akkor legalább hétvégén  tudunk napot nézni, ami most nagyon jól jött, mert tegnap megrendezésre került a második napbemutató a Polaris Csillagvizsgálóban, és szerencsére jó időnk volt. Előtte lévő nap iszonyatos orkán erejű szél fújt egész nap, és a felhők látványos táncot lejtve haladtak el dél-kelet felé az égen, tették a dolgukat..

Szombatra szépen kitisztult az idő, így bár délelőtt még kissé fátyolfelhős volt, körülbelül 11-re, 12-re már zavartalan volt a megfigyelés. A Polaris nagy 20 cm-s refraktorával figyeltem meg a napfoltokat, amiknek a száma kezd felfelé menni ismét. Már nem csak 4, hanem 7 foltcsoport volt, és vannak igazán bonyolult, kacifántos foltok is. Lerajzolás közben néha vakargattam a fejemet, mert nehéz volt igazán pontosan visszaadni a részleteket, és az apró umbrákat.
Sok és nagyon látványos fáklyamező látható a napkorongon. Az egyik, ami nagyon nagy és hidrogén-alfában is egy jelentős, aktív területként volt látható, a 11388-as és 11389-es csoportok környéke. Ezen kívül szintén egy nagy fáklyamező volt a 11392-es csoport körül és kifele a napkorong széle felé, valamint négy kisebb a korong déli oldalán, melyek közül egy szintén csoport körül, a 11391-nél volt megfigyelhető.

A hirdogén-alfa megfigyelés is sok érdekességet tartogatott. A területek aktivitása a fehér fényben megfigyelhetőket nagyon jól követte, fáklyákat és aktív régiókat azokon a területeken lehetett megfigyelni, ahol  a nagyobb foltcsoportok és fehér fényben is látszó fáklyamezők is elhelyezkedtek.
Több filament is megfigyelhető volt a korongon, valamint legalább 6 (de folyamatosan változó) protuberancia is, melyek látványosan váltakoztak időről időre. Közülük egynél megfigyelhető volt az is, hogy az anyag elszakadt a korongtól egy kis időre, majd újra visszaesett a napba.