Szilveszteri csillagnézőben

Szilveszter napjára kegyes volt az idő (előtte majdnem egy hétig rossz idő volt, és utána is rossz idő lett), mintha csak tudta volna, hogy most ki kell tisztulnia az égnek.

Délelőtt amikor felkeltem már sütött a Nap, bár felhős volt az ég, és a légkör sem volt a legjobb, de abszolút alkalmas volt arra, hogy Napot észleljek, még ha részleteket nem is tudtam rajzolni (93x-os nagyításon már nagyon nagyon remegett a légkör). Ismét megjelent egy nagy foltot tartalmazó csoport, ami nagyon hasonló volt a 11384-es csoport nagy foltjára december 25-éről, és ez is mintha szabadszemes lenne, habár igazából csak annyit láttam, hogy "mintha valami arrafelé" felsejlene.

A csoportban található egy nagyon feltöredezett folthalmaz, sok apró umbrával és halvány, szabálytalan penumbrával. Ezen a nagy csoporton kívül csak kisebb csoportok vannak, egy-egy bipoláris vagy monopoláris folttal. Külön érdekes volt a 11383-as vagy 11384-es csoport, amely esetén egyetlen folt volt látható a nyugati peremhez közel, azonban azt nem tudtam eldönteni hogy ez melyik, ugyanis a solarmonitor.org egyetlen foltot sem mutatott, azonban mindkét szám egy helyen szerepelt. Két fáklyamezőt számoltam, egyet itt a nyugati peremnél a folt körül, egyet pedig az észak-keleti perem szélén, ahol viszont nincs jelenleg foltcsoport.
Próbálgattam a Meade zöld színszűrőt is, sajnos több részletet nem hozott, bár kicsit segített a légkör zavaró ugrálásán.

Este változatlanul jó idő mellett az ég bővelkedett néznivalókban: Fent volt a holdsarló, a Jupiter, az Orion csillagkép, és gyönyörű, jó idő volt. Az átlátszóságban nem volt hiba, bár a nyugati és keleti ég alján pár felhőcskét látni lehetett végig, de nem zavartak egyáltalán. A légkör is jó volt, bár most nem próbáltam igazából nagyon szoros kettősöket nézni például ahol ez zavaró lehetett volna.

Először a Holdat néztem meg, ahol rögtön figyelmes lettem egy a Terminátorhoz nagyon közel levő, viszonylag nagy méretűnek látszó kráterre. Gyorsan felrajzoltam magamnak a holdsarlót és a kráter elhelyezkedését, hogy később könnyebben megtaláljam, melyik krátert is figyeltem meg, majd átváltottam 130x-os nagyításra. Megfigyelésemet Neutrál szűrővel végeztem, a megfigyelt kráterek pedig a Maurolycus és a Barocius, valamint ezek közvetlen környéke.
A Maurolycus személyében egyáltalán nem a legkönnyebb megfigyelési témát választottam, a nyugati perem felé eső részen igencsak csipkézett, mindemellett innen kiindulva a kráter nagy része árnyékban volt, ami nagyon érdekessé tette számomra a megfigyelését. A közepén egy kisebb és egy szélesebb kiemelkedés is megfigyelhető, melyek szintén árnyékot vetnek. A kráter árnyék alá nem eső belső része sötét színű volt. A déli- dél-keleti perem környéke nagyon tagolt, több kiemelkedő rész is látható, és a délkeleti részén mintha egy fél kráter kapcsolódna a nagyhoz.
Az árnyékban lévő rész érdekessége, hogy a perem nyugati részén, valamint a déli szögletben kicsiny kiemelkedések látszanak, melyek az árnyékból világító pontokként emelkedtek ki a környezetükből.

A déli oldalon két kisebb kráter található, melyek a nagyhoz nagyon közel helyezkedenek el, metszik egymás peremeit. Ezek is nagyon érdekesek, a nagyobbik (Barocius) kráter közepén szintén megfigyelhető egy kiemelkedés, és érdekességképp a belső része kissé világosabb, mint a külső része, amely talán szintkülönbség miatt lehet. Ennek a két kráternek a pereme nem annyira tagolt, viszonylag szabályosnak látszanak, és finom, vékony peremük van, gyűrődésektől mentesen.

További érdekességeket rejd a Maurolycus északi pereme, ahol további kisebb, szabálytalan formájú kráterek figyelhetők meg egymás helyén hátán. Rendkívül tagoltnak látszott ez a környezet és ennek felrajzolása, megfigyelése volt a legnehezebb.

Miután befejeztem a vázlatomat és a jegyzeteimet, áttértem az Orion csillagképre, ahol igazándiból a Rigeltől kiindulva lefelé az R LEP változócsillagot szerettem volna megtalálni. Gondoltam, ha már egyszer "ráálltam" a Rigelre, ami mellesleg kettős csillag is, nem lehet kihagyni hogy megnézzem!

A katalógus adatai szerint az A csillag (Rigel) 0,3 mg, a B csillag pedig, amely valójában BC, 6,8 mg. Az A csillag 0,3 mg-s fénye annyira beragyogta a látómezőt, hogy a BC-t sokkal halványabbnak láttam ennél, alig volt észrevehető (bár még normál nézési módszerrel megpillantható volt). Még a vöröses, narancsos színe is kivehető volt a Rigel kékes színéhez képest. A kontraszt azonban egyáltalán nem volt feltűnő a két csillag színében, olyan volt mintha a Rigel alig kék, a tárcsillag pedig aligvörös lenne. A katalógus szerint a távolság 9,3", ami nagyjából reálisnak látszódott 93x-os nagyítással. Az általam becsült PA értéke 205°, ami 1°-kal tér el mindössze a WDS adataitól.

Ezután lefelé haladva megálltam az STF 649-nél is, amely nem is kettős, hanem hármas rendszer. Itt az A csillag szintén kékesnek, a B pedig vörösesnek, narancsosnak látszik. A C csillag viszont halvány, csak elfordított látással látszott. A és B távolsága a katalógus szerint 21,6", A és C távolsága pedig 85,9". A 5,80 mg, B 8,97 mg, a C fényessége viszont nem volt egyértelmű. A WDS tartalmazott egy 9,7 mg-s adatot, de az nem a C fényességadatának a helyére volt beírva, hanem a B helyére, ezért azt gondolom ez egy véletlen elírás lehet. Az is alátámasztja ezt a fényességértéket, hogy én ránézésre 10,2 mg-nek becsültem a másikakhoz képest, ugyanakkor az én becslésem szerint A és B is 0,5 mg-vel halványabb volt a katalógusban megadottaknál (tehát a fényesség különbséget ennek megfelelően becsültem). Az általam becsült PA-k is eltérnek a katalógusban megadottaktól. AB esetén 60°, míg AC esetén 350° az én becslésem, míg a katalógus 69°, illetve 4°-ot ad meg. Ahogy számolgattam, hogyha a Nyugati irányt eltolnám 15 fokkal az óra mutató járásának megegyezően, akkor kb. eljutnék a katalógusadatokhoz. Ez azért érdekes, mert eléggé biztos vagyok benne, hogy jól jelöltem meg a Nyugati irányt. Persze bármi lehetséges.
A csillagkörnyezet egyébként elég szegényes, mindössze egyetlen 10 mg körüli csillag árválkodott az LM-ben a dél-keleti peremhez közel.

Végül sikerült megtalálni az R LEP változócsillagot is szépen csillagról csillagra haladva. Mindenképp érdemes volt megkeresni, ugyanis ez az egyik leggyönyörűbb csillag, amit valaha láttam. A színe olyan, mint egy rubint kőé, gyönyörű vörösen izzik a látómezőben. Fényességét 7,9 mg-re becsültem.
Ezután egy kis szünetet tartottam, mert odafagytam a távcsőhöz, és később mégegyszer kimentem azzal a határozott céllal, hogy megkeressem a karácsonyfa-halmazt. Este 10 után már ez is egész jó helyre kerül és éppen rálátni a környékére a távcsővel, ha az Oriontól indulok ki. A Betelgeuse-től indultam el hogy csillagról csillagra haladva megtaláljam. Nagyjából négyszer kezdtem újra, mert ennyiszer vesztettem el a fonalat, ugyanis nagyon cselesen kevésbé jellegzetes, kevésbé fényes csillagok veszik körül. Azért többszöri nekifutásra sikerült megtalálnom, és egyértelműen beazonosítanom a szépen világító kis karácsonyfát. Már 26x-os nagyítással is jól látszott a karácsonyfa forma, de úgy döntöttem nagyobb nagyítással fogom nézni. 93x-osra váltottam, amiben gyönyörűen éppen beteritette a látómezőt. Legalább is reméltem, hogy beteríti. Pár kissé távolabb lévő csillag még talán a halmazhoz tartozik, de mivel nekem így tetszett a legjobban, így rajzoltam le. Igyekeztem aprólékosan haladni, hogy pontosan a helyére kerüljön minden csillag, és némelyikkel meg is szenvedtem kicsit, de a végeredménnyel elégedett voltam.

Ezzel kívánok mindenkinek boldog Új Évet és sok jóidőt 2012-re! :-)