
Úgy hozta a kedvem, időm, ki tudja mi, hogy hétfőn kicsit korábban felébredtem mint kellett volna, így aztán a maradék 15 percemet arra szántam reggel, hogy kiültem Napot nézni indulás előtt. Nagyon jó volt, feltöltött energiával, jó kedvvel és nem utolsó sorban ismét olyat láttam amit előtte még sosem: fáklyamezőt binokulárral, a keleti peremnél lévő folt mellett.
Érdekes, hogy ahogy megfigyeltem most is egyre több részletet sikerült elcsípnem: először a hatalmas foltot láttam a nyugati peremhez közel, majd a mellette lévő kettősnek tűnő kissé halványabbat, majd ezután ahogy nézegettem egyszercsak feltűnt a keleti peremhez közel lévő másik kettő, aprócska folt is (szerk: a korongon beljebb lévő foltnak tűnő maszat a scannerről került rá, nem tudni hogyan, az nem folt).
A nagy folt egyébként szabadszemes is volt, szépen látszódott a napnéző szemüveggel egy kis nézelődés után.
Csütörtökön délután ismét elővettem a binokulárt, mivel a délutánt alvással töltöttem, épp hogy ki tudtam menni mire szinte lement a Nap.
Az átlátszóság ekkor 2/5 volt, fátyolfelhőkön át látszódott a napkorong, amik vízszintesen úgy szelték át a napot, hogy ettől olyannak látszott, mintha a Jupiter sávjait nézném sokkal közelebbről. Néhol még kavargás is keletkezett a csíkokban, ahogy az a Jupiteren is megfigyelhető.
Szabadszemmel nem látszott rajta folt, és binokulárral is csak ezt a közepes foltot, valamint a mellette lévő kissé halványabbat sikerült megfigyelnem. Az utóbbi halványan sejlett csak fel, így eléggé bizonytalanul. Később megnéztem mások rajzait / fotóit és láttam, hogy ez valóban ott volt, illetve még néhány apróbb folt is volt máshol a napkorongon, de azokat binokulárral nehéz észrevenni, főleg így, a naplementéhez közeledve.
Érdemes látványa volt a naplementének is így binokuláron keresztül, szépen látszottak a fák és házak körvonalai ahogy rájuk ereszkedett a napkorong.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése