M42 - újratöltve

Az M42, Plejádok az egyik első (ha nem az első) célpontom volt binokulárral, amikor elkezdtem csillagászkodni. Kié nem? :-)

Annyira magától értetődő és annyira könnyen megtalálható, szabad szemmel bonthatóak a csillagai, ráadásul ez alapján nagyon jól meg lehet állapítani azt is, hogy mennyi a hmg. Hát aznap, december 3-án a hmg olyan 4,3 mg volt, ami Budapesten elég jónak számít, azon esték egyike volt, amikor az átlátszóság nagyon szuper volt, a légkör azonban kevésbé. Bár ez nyílthatlmaz észlelésénél, főleg kis nagyításnál annyira nem volt zavaró.

Észlelésem előtt már kissé adaptáltam a szememet egy órán át a Jupiteren, és már majdnem kockává fagytam (mert amúgy -4 fok volt kint aznap este), de gondoltam még mielőtt bemegyek, azért legalább meglesem a Plejádokat, egyszerűen csak a látvány miatt.

A 17 mm-s Plössl okulárt használtam, aminek a látómezőjébe szépen, majdnem teljesen belefér az egész  nyílthalmaz, halványabb csillagokkal együtt. Ez 38,2x-es nagyítást ad, mondjuk lehet hogy nem a legidálisabb ilyen célpontokhoz, viszont nagyon szép a képe - olcsósága ellenére.

Szabad, LM nélküli rajzot készítettem, ami nagyjából 2,5x2,5 fokos látómezőt mutat. Belerajzoltam minden lényegesnek ítélt csillagot az M42 közelében, melyek egy - a megszokottól eltérő - érdekes karaktert adnak a nyílthalmaznak. A formája így (fordított képállással) olyan, mintha egy jegesmedve szaladna át az égen.

Szerintem más megjegyzés a halmazhoz nem fűzendő (a téma adja magát), ködösséget a csillagok körül nem véltem felfedezni.

Természetesen idén ismét megfigyelem majd az Orion ködöt is, amit minden évben lerajzolok legalább egyszer :-)