Tegnap nem este nem volt valami jó az ég, valahogy olyan volt mintha egy amúgy szemmel láthatatlan fátylat húztak volna az egészre, amitől még nagyjából látszott is minden, de nagyon csalóka volt, mert amúgy semmi sem látszott mégsem. Egy órámat azzal töltöttem kint, hogy próbáltam megtalálni néhány Messier objektumot, de a Méhkason (M44) kívül semmit nem sikerült. Az M44 is úgy nézett ki, mintha szétmosták volna a csillagokat a rajzpapíron egy kis vízzel.
Szerencsére a Szaturnusz kevésbé jó ég mellett is szép, ráadásul azon a részén az égnek nem volt felhő sem, így azt meg tudtam nézni, és négy holdját is láttam. Rájöttem, hogy nagyon érdekesen működik a szem, mert az ilyen apró pici pontokat nem azáltal találom meg, hogy végigpáztázom az okulár látómezejét, hanem úgy, hogy például a Szaturnuszra fókuszálok és a szemem sarkában látom, hogy ott van egy pont. Ahogy felé viszem a szememet egy pillanatra kiélesedik, majd megint eltűnik, ahogy odaér a szememnek a "fókusza". És ezzel igen jól el lehet játszadozni akár 20-30 percen át is, több és több részletet meglátva magán a Szaturnuszon is. Mostmár látok némi mintázatot is benne - bár nagyon pici a 130x nagyításban -, a gyűrű fölött (vagyis alatt mert fordított állású a kép) olyan, mintha árnyék vetülne, kicsit "szürkésebb" a színe, a két pólusán jobban világít és a középtől felfelé (vagyis lefelé) élesen látszik egy világító csík, ami maga a gyűrű. Rendkívülien néz ki, nagyon szeretem figyelni.
A "mellénézés" technikáját minden amatőrcsillagász gyakorolja. Ezt nevezik elfordított látásnak. A szemben elhelyezkedő kis érzékelők - a csapok és pálcikák - miatt működik a dolog.
VálaszTörlésA szem színérzékeny csapokat és fényérzékeny pálcikákat tartalmaz. A halvány objektumok észlelésekor az ideghártya középponttól távolabbi területeit használjuk, ahol a pálcikák vannak.
Szia!
VálaszTörlésTudtam én, hogy valami átverés lesz a dologban :-D
Amúgy köszi a részletes magyarázatot. Mintha ez elhangzott volna biológia órán annak idején.. :-)
Hajrá pálcikák!
hanee