Sajnos aznap este nagyon hamar nagyon rossz lett az idő, eltakarták vastag felhők a Holdat. Viszont tegnap már sokkal jobb idő volt. Nem ideális idő, itt-ott fátyolfelhők voltak (és néha átúsztak a Hold előtt is), de alkalmas arra, hogy a Holdat nagyobb nagyítással nézzem, ezért az 5 mm-es Planetary okulárral kezdtem el nézegetni az Alphonsus krátert.
Mivel a kráter és környéke már teljes napfényben volt tegnap, ezért nagyon szépen látszott, hogy az egyenletes - viszonylag halvány - belső részen a kráter széleihez közel, viszonylag szimmetrikusan három sötétebb folt helyezkedik el. Nagyon érdekes, mert a teljes napfény miatt semmi sem vethetett ott árnyékot (és láthatóan nem is vetett).
Rajzolás szempontjából nagyon nagy kihívás volt, amikor teljes fényben áll egy kráter alig-alig vannak árnyékok és semmi sem élesen elhatárolható gyakorlatilag. Nehéz ilyenkor a fehérnek látszó - fényesebb - részeknél is visszaadni az eredetit.
Beidézem még Bartha Lajos bácsi hozzászólását a Csillagváros fórumról. Egyrészt nagyon jól esett, másrészt nagyon érdekes amit ír a foltokról:
"Kedves Judit! Nagyon jól sikerült a kép, szépen összevág az én sok évvel ezelőtti képeimhez. Mennél magasabban áll a Nap, annál nehezebb kivenni a krátereket, de akkor a foltok helyzte és intenzitása miatt fontos időszak. Persze ilyenkor nincsenek "szép" részletek, de tudományosan fontosak lehetnek.
A változo intenzitású sötét foltok oka ma sem egészen tisztázott. Talán a közetanyag más, de hát a felszínt portakaró boritja. Szerintem "mikrokráterek (méteres nagyságrendű kis kürtők sokasága, pl. egykori gázkitörések lyukainak önárnyéka) hozza létre."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése