Mersenius és Liebig

A túlon és a Gassendin túl is léteznek kráterek. Ma, hogy már majdnem telihold van szépen megmutatta Hold anyánk a kráteresebbik oldaldó felét is, ahol egyik kedvenc kráterem fekszik, a Gassendi. Bármilyen csábító volt is, snassz dolog lenne újból lerajzolni, negyedszerre is, ezért a közelében fekvő Merseniusra és Liebigre esett választásom, melyek már a teljes napfényben (de a terminátorhoz közel) nagyon szépen körvonalazódtak.

A Lebig maga egy kisebb kráter (na persze a Merseniushoz képest, szerintem örülnék egy akkora méretű teleknek itt a Földön), határozott peremmel, valószínűleg a méretéhez viszonyítva viszonylag mély. Körülötte és a Mersenius körül is igen csipkézett a táj, főképp a Mersenius északi- észak-nyugati részén, ahol egy öreg, töredezett, alig-alig körvonalazódó kráter is található, közvetlenül mellette. A fele tulajdonképpen már teljesen lekopott, leszakadt, de a Merseniushoz közel eső pereme még egész jól kivehető. A mersenius belseje nagyon érdekes, olyan, mintha homorú lenne a kráter, az elsó pereméhez közel sötétebbnek tűnik a színe. A közepe táján van egy aprócska rianás, és a szélei rendkívül csipkézettek, főképp az alsó pereménél, ahol több kisebb kráter is megszaggatja a folytonosságát. A kráterektől keletre látható egy törésvonal, amely még igazából a Gassendihez tartozik talán (a rajzon alul), valamint egy kicsit arrébb is mintha felsejlene egy hasonló irányú törés.
Ezen kívül felfedeztem egyet a másik irányban, a nyugati peremhez közel is, azonban annak az iránya merőleges a keletiekére.