Szaturnusz és holdjai: Titan és Rhea

Vettünk távcsövet :) Vagyis megvettük A Távcsövet. A végső választásom egy 130/650-es Newtonra esett, amiről igazából sok jót hallottam, rosszat sokkal kevesebbet, a jót pedig főleg olyanoktól, akiknek szintén ilyen van. Nos, kicsinek nem kicsi, de még talán nem is olyan rettentően nagy, főleg ha Ákos cipeli a mechanikát és nem én :D

A kép borzasztóan sikerült, látszik hogy rajzolni jobban tudok, mint fotózni :)

Rögtön meg kellett küzdenem egy rakás dobozzal is, ugyanis a dolog ott indult, hogy 3, azaz három egyforma méretű dobozba van becsomagolva a sok kisebb doboz, és a nagyobb doboz az igencsak nagy: 1,5 méter hosszú. De a fizika törvényeit is meghazudtolva sikerült EGYEDÜL! összeraknom az egészet. Igaz kimaradt valahonnan egy csavaralátét, ami nem szerepelt a leírásban, de majd átgondolom hova lehet való :)

Mindjárt ki is tettük az erkélyre amint lement a Nap, és először megpróbáltam párhuzamosítani a starpointerrel (amire elég hamar rájöttem amúgy hogy kell), és utána rákeresni valami csillagra. A rákeresni valami csillagra direkt hangzik így: több a felhő, mint az ég, szóval a legfényesebb csillagok halvány pontként fénylettek az égen. Azért sikerült vele megtalálni a Siriust és a Betelgeuse-t is és próbáltam elállítgatni, tekergetni a fókuszt, hogy lássam mennyire szimmetrikus a kép. Eléggé (sőt teljeses) szimmetrikusnak láttam, úgyhogy egyelőre a jusztírozást talán megússzuk :)

Arra viszont még nem sikerült rájönnöm, hogy a tányérnyi kupak amin van egy kisebb kupak is milyen célt szolgál pontosan. Azért valamennyire felvilágosítottak hogy azzal lehet a fényt csökkenteni pl. Hold figyelésénél, szóval majd kipróbálom.

Mivel Ákos be volt sózva a Szaturnusz miatt, rögtön azt kerestük meg, amint látható volt az égen. Először a 25 mm-es okulárral kerestem meg, utána kicseréltem a 10 mm-esre és volt wáó legalább is számomra. Ákos kicsit csalódott volt, mert ő arra számított, hogy egy bazinagy bolygót fog látni. Mondtam neki hogy ahhoz sokkal nagyobb nagyítás kell, hiszen még ez is  csak 65x nagyítás.

Nekem azért volt sikerélményem, sikerült megfigyelnem a Szaturnusz két holdját is, a Titan-t és a Rhea-t. Először csak a Titan látszott, de idővel ahogy nézegettem a sokkal kisebb Rhea is felsejlett a képen. Ezeken kívül sok minden nem látszott, elég borzalmas az ég és a felhőzet kint sajnos.
Viszont azt hiszem a 65x nagyítástól ilyen időjárási körülmények között ez sem volt rossz :)

Napocska foltocskák v.11

Vééééééééééégre volt időm kimenni Napot nézni! És nem csak időm volt, hanem jó idő is van és a légkör csodálatos, ennyire jó még talán nem is volt amióta figyelem a napfoltokat. Hát hiába, jön a tavasz! :)

És a Nap csodálatosan aktív, két foltcsoport is van rajta! (a kis piszok a közepétől lefelé még mindig nem folt, hanem a scanner hibája, persze attól még letörölhettem volna Photoshoppal). Azt sem tudtam hirtelenjében melyiket rajzoljam először, az egyikről a másikra vissza is tértem időnként, hogy valóban jól rajzoltam-e le.

A felső, É-K-i csoportnál a feljebb lévő folt mintha igazából kettő lenne, bár ezt nehezebb volt megállapítani.

De semmi baj, ha minden jól megy holnap már részletesebb rajzokat is tudok készíteni, mert ma megyünk távcsövet venni :)

ASOD - Hold

A mai napon az a megtiszteltetés ért, hogy az ASOD (Astonomy Sketch of the Day) az én egyik rajzomat választotta a nap képének.

A kép a következő linken érhető el az ASOD oldalán:
http://www.asod.info/?p=5283

Napocska foltocskák v.10

Sikerült ma reggel is egy napos fényes időszakot kifognom a Nap nézegetésére, azonban a láthatóság nem volt valami kedvező, akárcsak tegnap, ma is sok fátyolfelhő lebegett a Nap előtt.. olyan sok, hogy csak egy-egy pillanatra láttam tisztán a foltokat.

A két folt távolodott egymástól, és az alsó elkezdett ketté bomlani, legalább is ahogy én meg tudtam állapítani. Igazából ebben elég bizonytalan voltam, mert hol összefolyt az egész, hol elkülönödött az a kis különálló rész.

Viszont mivel szerintem valóban elkülönödik és a két folt viszonylag távolabb került egymástól ezért én ezt két foltcsoportnak tekintettem ma és úgy gondolom a felső folt mellett is biztos van még kisebb folt (hogy párban legyenek), csak legfeljebb nem látom a binokulárral.

Nemsokára lesz távcsövem és akkor közelebbről meg tudom nézni :)

Napocska foltocskák v.9

Ma reggel későn mentem dolgozni ezért ismét volt időm kicsit kimenni és Napot nézni. A légkör szuper volt, nem hullámzott, viszont most cserébe tömve volt az ég fátyolfelhőkkel, amik szorgalmasan vonulgattam a Nap előtt is megakadályozva azt, hogy normálisan lássam.

Körülbelül fél órán keresztül küzdöttem.. persze a foltok helyzetét és méretét nagyjából be tudtam lőni és berajzolni a lapon, de hol elnyúltnak látszottak függőlegesen, hol duplának széltében, hol az egyik ilyen, a másik olyan. Végül is azért nagyjából sikerült "lekapnom", és azt is megfigyeltem, hogy mintha a felső foltnak a felső részén a penumbra kicsit elnyúlt volna balra. Persze ebben közel sem vagyok biztos, de így láttam, így rajzoltam.

(Ja és a visszatérő apró folt a közepétől lefelé az nem folt, hanem a scanneren valami maszat, amit nem sikerült még eltávolítanom, mert akárhogy keresem nem találom).

Denebola és környéke az Oroszlán (Leo) csillagképben

Tegnap kinyomtattam magamnak a Triatlas-A-t, ami igencsak részletesen tartalmaz bármit, amit kistávcsövekkel észlelni lehet (de még egy kicsit többet is szerintem). Bejelölgettem rajta a Messier-objektumokat magamnak szép színessel, hogy megpróbáljam őket felkeresni.

Mivel a leginkább elérhető helyen az Oroszlán csillagkép volt abban az időben, ezért az alatta lévő M65-66 és M95-96-105 objektumokat próbáltam meglesni, ezen kívül az Oroszlántól balra lévő felsorolhatatlan mennyiségű objektumot. A helyét mindennek megtaláltam szépen a térkép alapján csillagról csillagra, tulajdonképpen 40-45 percet csak azzal töltöttem, hogy ezek helyét keresgéljem, de sajnos nem sikerült belőlük túl sok mindent látni. Az M65-66-ból még mintha láttam volna valamit, de nem mernék rá megesküdni. Azért majd még tovább próbálkozom, minden esetre ez a nézelődés arra nagyon jó volt, hogy méginkább megismerjem az eget és sokat tanuljak róla, hogy mi hol található rajta. Az idő úgy elment, mintha csak két percet ültem volna kint.

Végül azért rajzoltam is, a Denebola nevű csillagot és környékét, mert ez megfogta az érdeklődésemet, nagyon szépen világított az égen és muszáj volt engednem a rajzolhatnékomnak :)

Szaturnusz a szerencsének köszönhetően

Tegnap miután reggel Napot néztem, igazán este már nem volt szándékomban különösebben kimenni, gondoltam tartok egy amolyan "pihenő" napot, és nézelődök a neten, blogolok, fórumozok, rendezgetem a rajzaimat (be is küldtem párat az MCSE-nek és ASOD-nak).

Az viszont szándékomban volt, hogy korábban lefeküdjek, mert mostanában egyre később kerülünk ágyba.

Egyik sem jött össze. Párom fél 11 magasságában (amikor már mondtam, hogy menjünk aludni) még gondolt egyet és kiment a binokulárral a kezében, hogy azért ő szétnéz. Egy perc múlva utánam szólt, hogy menjek ki mert lát valami furát, ami sokkal nagyobb, mint a többi csillag.

Kimentem, megnéztem, és megállapítottuk, hogy az bizony egy bolygó (vagy UFO :P). Gyorsan azt is kiderítettük, hogy a Szaturnuszt látjuk (ő fedezte fel nekem! :-)). Úgyhogy boci szemekkel néztem rá és szépen pislogtattam a szempilláimmal. Sikerült meghatnom és azt mondta, hogy "na húzzál rajzolni". Úgyhogy ki is húztam és vagy fél órán át nézegettem és lerajzoltam amit láttam. Persze élőben visszaadhatatlanul szebb, sárgás, narancsos színe volt a binokulárban. Az érdekessége pedig az volt, hogy oldalirányban elnyújtott a fénye, amolyan barack, vagy szilvamag alakja van. Szinte gyűrűket véltem felfedezni rajta, persze azért az túlzás lenne, igyekeztem a realitás talaján maradni és azt rajzolni amit látok. Szerintem sikerült is, ennél többet nem, viszont kevesebbet sem láttam rajta.

Nagyon kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz kistávcsővel.

Napocska foltocskák v.8

Jónéhány nap sikertelenség, rossz idő és folttalanság után ma reggel végre megjelent két aprócska folt a binokulár látómezejében. Örültem neki, mint a kisgyerekek a Dunakavicsnak :)

Az alsó két foltocska elég élesen, jól kivehető volt, de relatíve kisebbek, ezért különösebb részleteket nem tudtam rajzuk megfigyelni. Viszont mintha az Észak-Nyugati részén is lenne két halványnak látszó (talán kifelé haladó?) folt, vagy foltcsoport. Ezeket legfeljebb szürke felsejléseknek láttam, ezért ennek megfelelően is jelöltem (illetve nem jelöltem), a napészlelő lapra fel sem írtam őket, mert az is lehet, hogy csak túl korán volt még nekem :)

Kalandozás a Procyon körül

Annak örömére, hogy végre nincs szutyok szürke és átláthatatlan ég, kitelepültem vacsora után egy kicsit nézelődni. Konkrét célpontom nem volt, ezért elkezdtem nézelődni és a térképhez hasonlítgatni amit látok.

Kicsit ma sajnáltam, hogy nem fotózok, mert az épp felkelő Holdat fátyolfelhők takarták el, és okkeres narancssárgában pompázott. Úgy fénylett át a felhőkön, mint amikor a Nap átvilágít a színes üvegen a templomokban.

Egy érdekes kis csillag csoporton akadt meg a szemem a Procyontól lefele, amit próbáltam beazonosítani a térképen. Annyit sikerült megállapítnom, hogy a Procyon és dzéta Monoceros között fél úton helyezkednek el, és - csak tippelek - 4-6 magnitudó közötti csillagok vannak ott (tehát a nagyobb fényesebbek a rajzomon 4 magnitudó körüliek azt hiszem) Tehát nem a legfényesebb dolog az égen, de megragadták a fantáziámat, úgyhogy lerajzoltam őket. Utána próbáltam a Stelláriumban beazonosítani őket (mivel megtalálni megtaláltam, de a Csillagatlasz nevet nem társít hozzájuk). Ha jól számoltam és jól sikerült beazonosítanom őket, akkor a fényesebb csillagok a HIP39311, 14CMi, dzéta CMi és HIP38870. Persze ezek a számok földi halandónak nem sok mindent mondanak (így őszintén szólva egyelőre nekem sem), de érdekes dolog megpróbálni kitalálni, mit is nézek, ha nem annyira egyértelműek, mint a Sirius és a Betelgeuse.

Ja és persze az égtájak lemaradtak róla lányos zavaromban :)

Rossz időből kifolyólag Napészlelés helyett hajvágás

Mivel rossz idő van és nem lehet Napot nézni, ezért inkább levágtam Lili haját :)

Napészlelő lapok

Abból kifolyólag hogy három nappal ezelőtt 0, azaz nulla darab napfolt volt a Napon és azóta két napja folyamatosan esik az eső és borzalmas idő van, volt időm átrajzolni rendes napészlelő lapokra az észleléseimet. Igyekeztem kiokosodni abban is hogyan kell kitölteni, hát remélem jól értelmeztem a leírtakat :)

   

Napocska foltocskák v.7 és hétésfél :)

Miután egy-két napig nagyon rossz volt az idő, azért tegnap mégis lehetett valamit látni a Napból. Nagyon megörültem neki, amikor reggel munkába indulás előtt megláttam a napfény első sugarait az erkélyen.

Gyorsan kikullogtam (mert szaladni nem szabad még) az erkélyre és néztem.. aztán nem tudtam eldönteni hogy sírjak vagy nevessek, mert mindössze a fotón látható kis foltcsoport volt látható. Az a sok szép nagyobb foltocska már szépen elúszott a látható felületről..

Gondolkoztam, hogy lerajzoljam-e egyáltalán, de végül úgy döntöttem, hogy muszáj megörökíteni ezt is, hiszen minél több rajzom van a foltokról, annál inkább látom hogyan mozognak és változnak.

Ma reggel is kimentem, és tűrhetően látható volt a Nap (enyhe fátyolfelhőzet volt, de ez nekem nem jelent akadályt), de megdöbbenésemre 0, azaz NULLA folt volt rajta, legalább is binokulárral látható méretű nem volt. Állítólag a bal oldalán alakul valami, de majd hiszem ha látom :)

Szabadszemes rajzok

Restanciába kerültem önmagammal, ugyanis tegnap a bőség zavarában elfelejtettem feltenni a szabadszemes rajzaimat a blogba :)

Mindkét rajzot annak örömére készítettem, hogy gyönyörű volt az ég Bakonytamásiban, még a Hold mellett is több csillag látszott, annak ellenére hogy azért igencsak erős a fénye. Életemben először próbálkoztam szabadszemes rajzokkal, de elkészültük után, amikor összehasonlítottam a Csillagatlasszal, azért viszonylag elégedett voltam magammal, no és főleg az éggel, hogy milyen sok látszik belőle.

Ezek a kis 'tanulmányok' arra is nagyon jók, hogy megtanuljam a csillagképeket kicsit, már most érzem, hogy egyre több csillagképes ismerek fejből, sőt néhány csillagról is már fejből tudom, hogy melyik az, ha felnézek az égre, egy-két csillagot pedig már-már a barátomnak mondok, ismerősként fénylik az esti égbolton minden áldott nap. Ez nagyon jó érzés, főleg figyelembe véve, hogy korábban ha felnéztem az égre csak sok fényes pötty volt számomra mindaz ami ott látható. Persze a Göncölszekeret felismertem én is, de azért nagyjából itt ki is fújtak az ismereteim, ehhez képest egész sokat fejlődtem az elmúlt pár hét alatt :)

Draco és Ursa Maior csillagképek

Orion csillagkép és a Hold

Félhold

Igaz az időjárás nem lett sokkal jobb (A Betelgeuse-ön, Sirius-on és néhány más nagyobb csillagon kívül nem sok csillagot lehet látni az égen szabad szemmel), de azért a Hold elég fényes ahhoz, hogy átüssön még a felhős égen is és elég látható legyen ahhoz, hogy megfigyeljük :)

Úgyhogy jobb híján kiültem Holdat figyelni és rajzolni. A különböző árnyalatú nagyobb alakzatokon kívül néhány nagyobb kráter is igen-igen jól látszik, főleg ott, ahol a fényes-sötét határa van. Az alján látszik, hogy nagyon sok apróbb kráterrel van kijuggatva, és néhány nagyobb elszórtan a világos felszínén is megfigyelhető. Ezen  kívül az aljánál lévő részen világos "csíkok" ütnek át, amik szintén egy nagyobb kráterhez tartozhatnak (hiszen kráterből van rajta jócskán) Lehetséges hogy jó időben mégjobban lehet látni, de azért nekem megfelelt így is :)

Ikerhalmaz

Az Ikerhalmaz az első olyan alakzatok egyike volt, amit meg szerettem volna nézni.. sőt talán az első, mert mindenki azt mondta, hogy az milyen szép és binokulárral tuti látni fogom. Sajnos ez volt az első kudarc is, mivel pont olyan szögben helyezkedik el, hogy itthonról nem tudom megfigyelni, gyakorlatilag semennyire, hacsak át nem változok pókemberré.

Így most kapóra jött, hogy anyósoméknál voltunk hétvégén, ahol az eget teljes szélességében látni, így egyik fő célpontom ismét ez lett. Megtalálni nagyon könnyű volt, a Cassiopeia csillagkép felett helyezkedik el, amit szabad szemmel is jól ki lehet venni, mivel nem is túl nagy méretű és viszonylag fényes csillagok alkotják.

Amikor megtaláltam, először nem is akartam hinni a szememnek, mert semmihez sem fogható a látványa. Maguk a halmazok nem olyan nagy kiterjedésűek, azonban az egészet nagyon sok apró csillag veszi körül, amik méretükhöz képest igen fényesek, és jól kivehető volt maga az Ikerhalmaz is, azaz két halovány halmaz szerűség egymás alatt, ami a rajzon is viszonylag jól visszaadható volt. Még magukban a halmazokban is látszott néhány apró kicsi pont.

Igaz amikor először megpillantottam nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek örömömben, ugyanis azt már elsőre is láttam, hogy ezt a sok sok apró csillagot megfelelő helyre rajzolni nem lesz egyszerű. Aztán azért valahogy elkezdtem és kitartóan ott ültem egy órán keresztül, amíg minden kicsi pont a helyére nem került a vázlatomon. A friss élményekkel a fejemben még tegnap este megcsináltam a végleges rajzot is a vázlat alapján.

Castor és Pollux

Castor és Pollux a görög mitológiában ikrek voltak, és meglepő módon ez a két csillag az Ikrek csillagkép két legfényesebb (alfa és béta) csillaga. A Castor (a felső csillag) ráadásul kettős csillag is, bár ez sajnos sem szabad szemmel, sem binokulárral nem látszik. Maga a csillagkép és annak környéke is nagyon érdekes számomra, nem messze található (a csillagképtől balra) a Méhkas (M44) és alatta szintén nem sokkal a Kis Kutya csillagkép a Procyon nevű (szintén kettős) csillaggal.

Ez a két csillag számomra azért volt nagyon érdekes, mert éppen beleférnek együtt a binokulárba (fent és lent), és fényerejük is igen hasonló. A Castor - talán annak köszönhetően hogy kettős csillag - picit jobban beragyogja az eget, de méretükben binokuláron keresztül nemigen lehet különbséget tenni. Méltán az Ikrek csillagkép fő csillagai ezek a fénylő, szabad szemmel is jól látható ikrek.

Napocska foltocskák v.5 és v.6

Lassan beteges napfolt megfigyelővé válok, amit abból vettem észre, hogy amikor rossz idő van, akkor legörbül a szám, hogy nem tudom megfigyelni aznap a foltokat.

Sajnos sem csütörtökön, sem ma nem tudtam megnézni. Csütörtökön legalább megállás nélkül rossz idő volt, de ma direkt kekeckedett velem a Nap. Reggel hétágra sütött, gyönyörű idő volt, mire felszerelkezdtem, rátettem a Napszűrőket a binokulárra, addigra elbújt.. Aztán délután ugyanezt játszotta el, mire felszerelkeztem és elővettem a füzetemet, kinyitottam a kemping széket, addigra megint elbújt, szerintem a mai napra végleg, egy bazi nagy felhő mászik előtte egy órája folyamatosan (és persze csiga lassan).. szóval feladtam mára.

De azért pénteken és szombaton sikerült kitelepülnöm és rajzolnom, bár hozzá kell tennem, hogy mindkét nap elég botrányos volt a légkör, hullámzott az egész a Nap előtt, alíg lehetett kivenni a foltokat. Mindig nagyon koncentrálni kellett és egy-egy pillanatot sikerült elcsípni, amikor az adott folt vagy foltcsoport épp jobban látható volt. Mindenféle szögből és módon próbáltam nézni, ide-oda fókuszáltam, de végül is a küzdelem meghozta gyümölcsét.

Amit sikerült kihámoznom tegnap az az, hogy a nagyobb foltcsoport mintha felbomlana több kisebb foltra, vagy pedig eddig is több kiseebb foltból állt de most nőtt meg eléggé ahhoz hogy látható legyen (vagy esetleg a szemem egyre jobb?). Minden esetre a felső folt ketté vált, az tutibiztos (egy egészen apró pöttyként indult pár nappal ezelőtt). A nagyobb foltcsoport pedig szintén változik, láthatóan. A jobb oldali nagyobb folt mintha több kisebb folttá bomlana szét.

A tetejénél próbáltam figyelni még, hogy hátha rábukkanok újabb foltokra, de sajnos nem láttam semmit, még csak nem is véltem látni semmit, ami persze a rossz légköri viszonyoknak is köszönhető lehet, tehát nem kizárt hogy arrafelé is lesz valami. Kiváncsian várom :)

Ja és szomorúan konstatáltam, hogy egy rendes Naptávcső 180 ezer Ft :(
Pedig nagyon szeretek Napot figyelni.

Procyon és a Kis Kutya; Orion Öve

Ma megpróbáltuk megnézni az ISS-t arra felbuzdulva, hogy a tegnapi szép fényes objektum nem a Nemzetközi Űrállomás volt. Ki is mentünk időben, elvileg 18:35-kor kellett volna a Jupiter környékén feljönnie, de nem láttunk semmit, leszámítva nagyságrendileg 10-12 db repülőgépet 10 perc leforgása alatt.

Ákos bement az erkélyről a hidegre hivatkozva, én pedig kihurcoltam a teljes felszerelésemet: pokróc, Csillagatlasz, elemlámpa, ceruzák, radírok, kesztyű :)

Már tegnap eldöntöttem, hogy ma lerajzolom a Procyont és a Kis Kutya csillagképet, amiről őszintén szólva enyhén szólva vicces azt mondani hogy csillagkép, mert mindössze két csillagból áll. Viszont a Procyon egy kettős csillag, ami gyönyörűen beragyogja a saját környékét (és a binokulár fókuszát tekergetve még véltem is látni ahogy szétbomlik a kettő enyhén, mert függőlegesen nyúlt meg a képe) és a körülötte lévő csillagok is nagyon szépen fénylenek az égen.

A másik rajzom mára az Orion csillagkép három gyönyörűen fénylő ékköve, az Orion öve volt. Az Orion csillagkép hatalmas és tele van nagyon sok érdekes csillaggal és formációval, ezért azt gondolom nem ez az utolsó alkalom, hogy lerajzolom valamelyik részét :)

Szerintem különösebb magyarázatot nem igényel a dolog, a három (szerintem) tökéletesen egyforma csillag körül nagyon sok apró és különböző fényességű csillag található, ez teszi különlegessé az egész formációt számomra. Rajzolás szempontjából nem volt egyszerű, időnként elvesztettem a fonalat, hogy mit rajzoltam már le és mit nem :)

És ma rájöttem egy nagy felfedezésre is: a kemping szék nem csíkos, hanem pöttyös! Hogy nézhettem így be? :D

Napocska foltocskák v.4

Ma kivételesen délelőtt mentem napfoltokat nézni, kihasználva a délelőtt beütött közel 4 órásra sikeredett áramszünetet :)

Sajnos a légköri viszonyok nem voltak túl jók, akárhogy élesítettem a binokulárt sosem volt szinte teljesen éles, csak egy-egy másodpercekre. De a már tőlem megszokott módon nem adtam fel akkor sem és kint ültem egy jó negyven percet kitartóan.

A jobb oldali foltokból semmit nem láttam, szerintem teljesen átfordulatk már a Nap épp nem látható oldalára. Nézegettem egy darabig az alját és a jobb oldalát is, de semmit nem sikerült ott kivennem.

A (mostmár lassan közepén lévő) nagyobb hármas foltcsoport tovább fejlődött. Az első folt ketté bomlott kés kisebb sötét folttá amik körül a világosabb rész nagyobbá vált. A középső és harmadik folt között a halványabb folt rész összeér, tehát enyhén ez is növekedett. A harmadik folt mintha picit feljebb úszott volna a többihez képest.

A tetejénél lévő apró foltocska mára szétvált és kettő kicsi foltocska lett belőle egy-egy szinte vízszintesen elnyújtott halványabb hosszukásabb területtel.

Ezen felül mintha a teteje tájékán látni véltem volna valamit, de ebben bizonytalan voltam, ezért halvány szürkével jelöltem annak a helyét, ahova odahalucináltam egy új foltot :)

M44 Méhkas és ISS (helyett műhold)

Tegnap este direkt később mentem ki, 10 óra tájban, mert a Méhkas akkor picit lejebb kerül és könnyebben megfigyelhető (azaz nem kell Tarzant.. khm akarom mondani Jane-t meghazudtolva kimásznom az erkély korlátjára a 9. emeleten és Shivaként hat kart növeszteni hogy kettővel kapaszkodjak, és a többivel fogjam a binokulárt, az elemlámpát no meg rajzoljak is).

Szerencsére ekkor - igaz nagyon magasan de - kényelmesen látható volt az M44 jellel ellátott Méhkas nyílthalmaz. Kicsit elfordítva mesebeli méhkasra emlékeztet, ami fényes, ragyogó ékszerekkel van kikövezve.

Miközben rajzoltam és fel-fel pillantottam a binokuláron keresztül egyszercsak megjelent egy fura, hosszú fényes csíkokból álló objektum a látómezőmben. Egy pillanatra megilletődtem, de aztán rájöttem, hogy ez minden bizonnyal az ISS, a Nemzetközi Űrállomás, ahogy elhalad felettünk. Követtem is a binokulárral amíg ki nem úszott a látómezőből. Persze később kiderült, hogy nem az ISS volt hanem egy műhold (Atlas Centaur R/B mint megtudtam). No sebaj, ettől függetlenül is fantasztikus élmény volt ilyet is látni, hiszen még sosem láttam az égen, csak tévében, vagy fotókról :)

Ismerkedés a növekvő Holddal

Kinéztem ma megnézni a növekvő Holdat, mert most már este 7 óra körül gyönyörűen látszik a horizont felett. Nem egy egyszerű téma, főleg hogy elég gyorsan el is hagyja azt lefelé, mintha a Napot kergetné. Eredendően nem is állt szándékomban lerajzolni, csak kinéztem. Aztán kedvet kaptam hogy kicsit kiüljek nézelődni, és persze vittem a füzetemet is. Gondoltam körbenézek a csillagok között, hátha találok valamit ami megragadja a fantáziámat. Sajnos - részben épp a Hold miatt - elég világos volt és még alacsonyan úszkál néhány felhő is. Így azt mondtam egye bigyó, megpróbálok egy vázlatot összehozni Hold cimboráról, végül is ha már ő a legnagyobb égitest az égen, megérdemel egy skiccet ő is :)

Sajnos mindössze 20 percem volt rá, hogy rajzolni tudjak (utána eltűnt a szemem elől), de igyekeztem kihozni a legtöbbet a dologból. Csináltam egy vázlatot némi jegyzettel hogy hol mennyire sötét és világos az a folt amit épp nézek és utána bent a szoba fényében elkészítettem a rajzot. Ami a legjobban tetszett benne az az, hogy a világos-sötét határánál elég szépen látszik néhány kráter vonala (vagy inkább éles csipkéje), amit sajnos a rajzon nem tudok olyan tökéletességgel visszaadni ebben a méretben, de gyönyörű, feltétlenül érdemes nézegetni és biztos vagyok benne, hogy lesz még róla rajzom.

Napocska foltocskák v.3

Ma is voltam napot nézni és rajzolni, délután három körül. Sajnos a mai napon a légkör eléggé zavaros volt és az ég - bár amúgy nagyon szép napos idő van - tele van halvány vékony fátyolfelhőkkel a nap körül, ami igencsak megnehezíti a Nap megfigyelését.

De én ennél kitartóbb dúvad vagyok, kint ültem majdnem 40 percet és figyeltem a Napot, hogy mikor kerül pont olyan pozícióba, amikor egyes részei jobban látszanak és akkor azokra a részekre koncentráltam, majd amikor valamit kiszúrtam gyorsan le is rajzoltam magamnak.

A két napja még a tetején lévő folt a közepe felé halad és a mérete is növekszik. Mostmár nem csak a felső, de az alsó foltja is elkezdett megnyúlni, illetve a felső is mégjobban megnyúlt, illetve vékonyodtak látszólag. A közöttük lévő halványabb folt is szélesebb lett, mintha kettéválna két halványabb folttá.

A pillangó formájú folt ami nekem nagyon tetszett sajnos átfordult már majdnem teljesen, de halványan a jobb szélén lefelé azért mintha láttam volna valami halovány foltot belőle is, illetve a tegnap még az alján lévő "mintha" foltból. Remélem nem csak a szemem káprázott a rossz légköri viszonyok miatt :D

A tetején lévő apró folt is megnőtt picit, valamint levált belőle egy halvány apró foltocska, amit nagyon nehéz volt kiszúrni, és tényleg szinte csak egy pillanatig láttam, amikor szerencsésen átlátszottak a felhők. Lejebb is kerültek és közeledtek is a nagyobb foltcsoporthoz szerintem.

A rajzra rákerültek a fátyolfelhők is, mivel a mai Napozásnak igen meghatározó jellemzői voltak. Egyébként ha túlteszi magát azon a tényen az ember, hogy nagyon idegesítő amikor belemászik az éppen megfigyelt napfoltba pont a legrosszabbkor, akkor gyönyörű látképet ad a Nap előtt áthaladó felhőzet.

Plejádok és Orion-Köd

Tegnap határozott céllal ültem ki a csíkos kempingszékbe, ugyanis az Orion-Ködöt szerettem volna elsősorban lerajzolni. Vettem magamnak füzetet és néhány ceruzát. Bár volt nagyon sok grafit ceruzám korábban (a különböző spéci pastel ceruzákról nem is beszélve), de valahogy az elmúlt egy-két év során mindet megette Ceruzaevő-Lili-Szörny (azaz drága kislányom az összes íróeszközömet lenyúlta ilyen-olyan célzattal, én pedig a jószívű, jólelkű és odaadó anya persze mindig oda is adtam neki amikor boci szemekkel könyörgött hogy "Naaa Anyaaa csak ezt az egyeeeeet").

Szóval új ceruzákkal és egy füzettel felvértezve ültem ki rajzolni. Viszonylag hamar kockára fagytam, de ez különösebben nem zavart a munkában. Lelkesen rajzolgattam, és hosszasan néztem az Orion-Köd-öt. Érdekes alakja van, mert olyan, mintha egy meghajlított kard lenne, ami különböző méretű fénylő ékkövekkel van kidíszítve. Egy picit kevésbé voltam elégedett a rajzommal mint tegnap, mert a méretarányokat nem sikerült jól eltalálnom, de végül átrajzoltam a vázlatot és minden a helyére került méretben is.

Amikor kész lettem vele nem volt kedvem még bejönni, ezért elkezdtem nézegetni, hogy miket találok még az égen. Végül megakadt a szemem a Plejádokon, ami épp az erkélyünk jobb oldalán látszott, premier plánban. Gondoltam hogy itt az alkalom, hogy ezt is lerajzoljam, ennél jobb és kényelmesebben elérhető helyen nem sokszor lesz számomra. Itt kicsit többet időztem, próbáltam összehasonlítani egymással a csillagok méretét, hogy pontosan eltaláljam a vázlaton. Itt az arányok is jobban sikerültek. Sajnos az alakzat alá beúszott egy szép kis felhő, ezért az alul lévő csillagokat nem sikerült lerajzolnom, de szerintem így is magáért beszél a dolog, gyönyörűen néz ki. Szerintem olyan, mint egy kisbaba Göncöl Szekér. Nagyon cuki, és rendkívül szép. Persze még sokat kell fejlődnöm ahhoz, hogy élethűen adjam vissza amit látok, de nagyon lelkes vagyok.

Rajzaim elkészülte után még nézelődtem egy picit és a térkép alapján sikerült biztossággal megtalálnom a Méhkast is, ami szintén fantasztikusan néz ki, olyan mint egy igazi, 45 fokkal elforgatott, ékszerekből és drágakövekből összerakott méhkas. Ez lesz mai célpontom valószínűleg.

Még ezután volt egy kis sikerélményem is, mert páromat sikerült rávennem, hogy megnézze ezeket az alakzatokat (vagy legalább is megpróbálja). A térképpel a kezemben mondogattam neki, hogy hol és mit kell néznie. Majd elkezdte kérdezni, hogy "és az mi?" "meg az mi?" én pedig néztem a térképet és sikerült mindent beazonosítani amit kérdezett. Így jutottunk el az Oroszlán csillagképhez is. Az Orionon kívül ez volt eddig az első csillagkép amit teljes egészében sikerült beazonosítanom az égen szabad szemmel. Binokuláron keresztül nem néztem meg, de kiváncsi leszek rá, hogy belefér-e a binokulár nézetébe. Ha igen, ezt is lerajzolom :)

Napocska foltocskák v.2

Igaz ma nem volt olyan sok időm rá, de azért sikerült elcsípnem egy 20 perces felhőtlen és ragyogó napsütést, amikor szépen megmutatta foltjait a Nap. Beültem a csíkos kempingszékbe, és figyeltem.

Szépen látszanak a tegnapi foltok.

A tegnap még a Nap tetejénél lévő két folt most lejebb került, és széjjelebb is csúsztak egymástól. Köztük markánsabban jelent meg az a kisebb folt, ami tegnap még csak folt-szerűségként sejlett fel halványan a kettő között. A felső folt lefelé kicsit mintha megnyúlt volna egy világosabb folt résszel.

A tegnap jobb oldalán lévő pillangóra hasonlító folt most a széle felé mozdult (valószínűleg hamarosan kikerül a látómezőből teljesen sajnos), és a pillangó jobb alsó szárnya összemosódott kicsit a közepével.

A tegnap az alján még csak felsejlő "mintha" folt mostmár látszik, egy apró foltocska jelent meg alul és körülötte halványan látszik valami, talán egy kialakuló foltcsoport lesz ez is? Remélem nem tűnik el még mielőtt megtudom :)

Újdonsággal is kecsegtet a Nap, a tetején kialakult egy újabb folt, amiből most még csak egy apró pont látszik a binokuláron keresztül.

M41 és Hyades

Tegnap este kétszer is kimentem észlelni az erkélyre. A kényelem és az egyszerűség kedvéért úgy döntöttem, nem is nézem meg az északi oldalt, mert biztos találok elég sok érdekes dolgot ezen az oldalon is.

Már kidolgoztam egy jó kis módszert, a kemping székbe ülök, betakarom magamat egy pokróccal és az ölembe teszem a Csillagatlaszt (valamint a ceruzát, radírt, elemlámpát). Mint egy igazi táborozás, csak nem kell hozzá messzire menni :)

Napközben sokat olvasgattam a Csillagatlaszt hogy miket nézegessek, és a figyelmem az M41 elnevezésű nyílthalmazra terelődött, ami a Sirius alatt található a Canis Maior (Nagy Kutya) csillagképben. Mivel viszonylag közel van a Siriushoz és maga a csillagkép is elég fényes csillagokból áll, ezért a térkép alapján úgy ítéltem meg talán ezt nem olyan nehéz megtalálni, ha egyszer már a Sirius helyét biztosan tudom.
Biztos kiindulópontom a Sirius, Procyon, Betelgeuse és Rigel négyes, amik szabad szemmel a legfényesebb csillagok most az égen. A Betelgeuset nagyon szeretem a vöröses színe miatt, mindig megnéztem eddig és elidőztem rajta egy picit.

Az M41 megtalálása annyira nem is volt egyszerű... pontosabban a helyét nagyon könnyen megtaláltam (gyakorlatilag a Sirius alatt egyenesen van), de viszonylag sokat kellett ott időznöm, hogy észrevegyem. A binokuláron keresztül egy picikét fényesebb csillag körül néhány nagyon halvány és ködös pontot láttam, kifelé haladva mégtöbb ködös fénnyel. Leírva nem hangzik olyan izgalmasnak, mint amilyen gyönyörű és izgalmas volt még úgy is, hogy csak viszonylag rosszul láttam. Az M41 keresgélése, nézegetése és lerajzolása eltartott jó ideig, és mivel nem vittem először kesztyűt a kezeim csonttá fagytak.

Ezért a következő alkalommal később már vittem a kesztyűmet is. Bár rajzolni benne kicsit nehezebb, de azért megoldottam azt is. A második célpontom a Hyades volt, amit úgy fedeztem fel magamnak, hogy az M45-ös számú Pleiades nyílt halmazt keresgéltem és nézegettem, mivel mindenki ajánlotta, hogy nézzem meg mert milyen szép. Félúton a Pleiades és az Orion csillagkép között található a Hyades, ami bár a térképen nincs nyílthalmazként külön megjelölve (nincs úgy szépen bekarikázva mint a többi nyílthalmaz) és a benne lévő csillagok lazábban helyezkednek el, de nekem megakadt rajta a szemem és eldöntöttem, hogy ő lesz a következő célpontom. Ennek a lerajzolása már nem volt annyira egyszerű, mivel elég sok csillag látszott benne, és eléggé elszórtan. Azért sikerült kihámoznom az alakzatot (ami szerintem belül egy kisebb nyíl, ami jobbra lefelé néz és kívül is van egy külső nyíl benne). Ami érdekes, hogy itt is található egy vörös óriás, az Aldebaran, ami az alakzat legfényesebb csillaga, és természetesen vöröses színben pompázik a binokulárban :)

Rájöttem néhány dologra a tegnapi nap folyamán: rendkívüli módon szórakoztat a csillagok / napfoltok és más alakzatok lerajzolása, és képes vagyok akár egy órát is eltölteni és egy rajzon szöszölni a saját szórakozásomra. Ezen kívül nagyon szeretem a vörös óriásokat, lenyűgöz a színük.

Napocska foltocskák

Ebéd után felszereltem Baltazárra a hiper-szuper napvédő kütyüt és a Csillagatlasz, egy üres lap, egy ceruza, valamint egy radír társaságában kivonultam az erkélyre Napot figyelni. A Csillagatlasz jelen esetben a kemény alátámasztást hivatott szolgálni a papír alá. Mivel ma elég jó idő van már, nem fáztam attól sem, hogy kiültem a jó öreg kemping székbe.

Sajnos a napot ma hol kisebb, hol nagyobb felhők takargatják, így elég sok türelem kellett a megfigyeléséhez. Nagyon szép volt egyébként az is, ahogy a vékonyabb felhőrétegek haladtak körülötte és előtte, mert ahol eléggé világosan ragyotott, ott a felhők vonalai is jól láthatóak voltak. Így két tisztább időszak között a felhőket nézegettem és - ahogy gyerekkoromban - mindenféle formákat képzeltem beléjük.  Még egy üldögélő angyalka alakot felfedeztem bennük :)

Szerencsém volt, mert volt néhány rövidebb olyan időszak, amikor a Nap teljesen tisztán ragyotott az égen (egyébként 90%-ban volt előtte valamilyen ködszerű fátyolfelhő akkor is, amikor a nagyobb felhúk elvonultak, így ilyenkor hiába tekergettem a fókuszt, mindig homályos maradt kicsit).

Lerajzoltam a napfoltok mai állapotát, ahogy én láttam. Mintha a felső részén lévő napfoltok tegnap óta távolodtak volna egymástól és közöttük egy újabb picike folt jelent meg, így a felső részen lévő foltcsoport kicsit nyújtottabb formájú lett. Körülöttük és még picikét nyújtottan lefelé halvány elszíneződést láttam. A jobb oldalán lévő nagyobb foltcsoportot tegnap nem sikerült elég alaposan megfigyelnem és akkor csak két foltot véltem látni, de a mai türelmem meghozta a gyümölcsét: egy kis pillangó szerű forma sejlik fel, aminek a felső része picit nagyobb és a közepén is mintha valami foltocska lenne, bár inkább halványabb foltszerűségnek láttam.

Az alján mintha valamilyen elszíneződés lenne, de azt akárhogy néztem, nem tudtam kivenni pontosan. Talán ott is kialakulnak valamilyen foltok :)

Lili is megnézte, majd lerajzolta a Napocskát:

Első csillag-élményeink

Ma miután egy jó órán át olvasgattam a Csillagatlaszt, fél hét körül fogtam magamat és kivonultam az erkélyre a Csillagatlasz, a kempingszék és egy pokróc kíséretében. A Csillagatlaszból semmit nem láttam kb., úgyhogy majd valami lámpást beszerzek magamnak legközelebbre. De szerencsére előtte jó alaposan áttanulmányoztam, hogy miket szeretnék megnézni.

Mivel tegnap már sikerült az Orion csillagképet beazonosítani és néhány más csillagot is (Siriust és a Canis Maiort, Procyont és a Canis Minort), így már legalább azt tudtam, hogy merre nézzek és honnan induljak el.

Mai célpontjaim az Orion-köd az Orion-csillagképben (M43), Pleiades (M45) - másnéven Fiastyúk, valamint az Ikerhalmaz és a Méhkas (M44).

Ma is megnéztem újra, mert volt egy érzésem hogy tegnap káprázott a szemem, de nem: az Orion csillagképben a Betelgeuse vörösesnek látszik, míg a Rigel kékesnek. Mint megtudtam ennek oka az, hogy a Betelgeuse vörös óriás, míg a Rigel kék óriás.. nos, az állam leesett, hogy még ez is látszik egy nyamvad kis bonikulárban. Persze nem úgy kell elképzelni hogy láthatóan vörösen meg kéken izzik, hanem ahogy ráfókuszálok a körvonalai picit pirosasak, illetve kékesek.

Megnéztük az Orion-Csillagképben az Orion-Ködöt, ami nagyon szépen látszott, és rájöttem hogy valójában tegnap is láttam, csak nem tudtam, hogy mit nézek :) Ami a fotókon nem látszik de szabad szemmel igen, az az, hogy párosával követik egymást a kis fényes pontok, mintha egy mintát írnának le az égen az Alnitak, Alnilam, Mintaka hármas alatt. Színe nem igen volt szabad szemmel (közel sem olyan mint a színes hosszú expozíció idős fotókon), de egész másképp csodálatos.

Egy kis meglepetést is tartogatott nekem a csillagkép, mert láttam egy hulló csillagot. Egy pillanat töredéke alatt suhant át az égen, de határozottan ott volt.

Ezután megpróbáltam megkeresni a Pleiades (M45) - másnéven Fiastyúk nyílthalmazt. A térképen egy paca egy halom csillaggal egymás hegyén hátán. Amikor megtaláltam, akkor először azt mondtam hogy "húú", aztán hogy "woow".  Képeken nem leírható halmaz, ami talán a leginkább egy picike aprócska göncölszekérre hasonlít, de olyanra, amiben a csillagok egészen közel vannak egymáshoz. Kisbaba-göncölszekér némi ködszerű állapotú "fénységgel" fűszerezve.

Ezután próbáltam a Méhkast megtalálni az égen, ami az Orion csillagképtől keletre található, a Rák csillagképben. Csillagról csillagra haladtam: Sirius, Procyon, Pollux, függőlegesen a kettő között és kicsit balra kellene lennie (a Rák csillagaival együtt). Mintha láttam volna valamit, ami egy enyhén elforgatott méhkasra emlékeztetett, de később amikor rákerestem a Méhkasra nem ismertem rá egyetlen fotón sem arra, amit szabad szemmel láttam. Ezért ebben bizonytalan vagyok eléggé.

Végül de nem utolsó sorban láttam egy épp felszálló repülőgépet, amit végigkövettem a binokival, nagyon jól nézett ki ilyen nagyításban látni egy felszálló replülőgépet a csillagos égen!

Miután kinézegettük magunkat déli irányban bejöttünk az erkélyről, és én átmentem a konyhaablakhoz is, hogy szétnézzek északon, hátha megtalálom az Ikerhalmazt is. Sajnos az ablakból nem látni nagyon magasra, ezért a Polarishoz nagyjából ki kellett volna másznom az ablakon, de sikerült megtalálni a Perseus csillagkép jobb oldali ágát és tetejét, ahol 4 csillag van egymással nagyjából egyvonalban. Az Ikerhalmaznak ettől jobbra kellene lennie. Sikerült egész pontosan belőnöm a helyét a környező csillagokhoz képest a térkép segítségével, de sajnos akárhogy néztem, nem láttam belőle semmit. Úgy láttam hogy északi irányban elég nagy köd van, és talán ezért nem láttam (a csillagokból is csak a fényesebbek látszottak és szinte kézzelfogható, masszív köd volt a levegőben).

Megpróbálom majd később mégegyszer, hátha megtalálom, de sajnos nem sok esélyt látok rá, főleg a látómezőm korlátozottsága miatt északi irányban. Kell találni egy jó helyet a környéken, ahonnan jól lehet csillagokat nézni esténként :)

Napvédő fólia tesztelve

Többek óvva intő és féltő tanácsára készítettem ma Baltazárra a napvédő fóliához egy extra védő "sisakot". Ezt a sisakot a már meglévő fólia sapkára húztam rá, és körbeszigszalagoztam a binokulár körül. Így ultra tuti hiper szuper orkán erejű szél biztos, szerintem még egy vihart is kiállna, de ezt nem fogjuk tesztelni. Egyetlen hátránya hogy minden alkalommal újra rá kell szigetelő szalagozni és utána leszedni róla, de fő a szemünk biztonsága!

Minden esetre ezzel felvértezve már ki mertem dugni az orromat és megnézni a Napot. Óvatosan kerestem meg vele (már a binokulárba nézve, amiben a fóliával semmi nem látszik a Nap erősségű fényforrásokon kívül), és lassan próbáltam fókuszálni rá. Ahogy fókuszáltam és nézegettem először csak szép fényes korongot láttam (aminek a széle enyhén narancsos színű volt a binokulárban), aztán egyre inkább figyelmes lettem valami foltra a jobb oldalán. Aztán ahogy tovább néztem és kitámasztottam a kezemet már megláttam a jobb oldalán egy nagyobb és egy kisebb, a tetején pedig két kisebb napfoltot is.

Nagyon nagy élmény volt, még soha nem láttam így a Napot.

Íme két kép a napfoltokról (a binokuláron keresztül ezek kevésbé részletesen látszanak: felül két picike folt, jobb oldalt pedig egy nagyobb folt és egy picike folt jött ki, de a fotók a napfoltok mai állapotát mutatják):

A képeket 90/900 SW refraktor távcsövön keresztül készítette Galambos László

Lilesz az amatőr csillagász

Sikerült megfertőzni a gyereket is. Tegnap este kimentünk csillagokat nézni, és megmutattam neki az Orion csillagképet. Nagyon tetszett neki a csillagképben lévő három egymás mellett lévő csillag, amik szépen belefértek a binokulárba és szépen fénylettek is benne. A Sirius is az egyik kedvence, mert az szabad szemmel is nagyon szépen fénylik.

Reggel amikor felkeltem Lili már ébren volt és a fotelben üldögélt, a Csillagászati atlasszal a kezében, és hangosan olvasgatott: "azimu....", "térképek észak...". Majd átlapozgtott a bolygókhoz is, amik közül a legjobban a Szaturnusz tetszik neki a gyűrűivel.

A Hold térképektől amik a könyvben vannak odáig van meg vissza, már mindennél jobban várja szerintem hogy a Holdat megnézhessük a különböző fázisokban.

Lili a Csillagászati Atlasszal a kezében: épp a csillagtérképek áttekintőjét olvassa (még kócosan) :)

Napvédő fólia Baltazárra

Nekiálltam és Lili segítségével - vagy inkább akadályozó kotnyeleskedésével :D - csináltam napfóliát Baltazárra az alábbi leírás alapján: http://www.teleskop-shop.at/instruction_manuals/manuals/hu/baaderfolia-selfmade-hu.php

A napszűrőhöz magát a fóliát a Makszutov.hu távcsőboltban vettem. Fontos volt, hogy szabad szemmel való észleléshez való fólia kell (ND5-ös): http://www.makszutov.hu/szuro_nap/bp_nap 

Hozzávalók: Karton papír (lehetőleg fekete), a lencse méreténél legalább 1 cm-vel szélesebb napszűrő fólia, ragasztó szalag, vonalzó, ceruza, olló, és némi kézügyesség.

A fekete kartonpapírból kivágtam 2 db 10 cm széles darabot, illetve 2 db 6 cm-es darabot. A 10 cm-es darabot óvatosan összetekerve-fogva hozzáillesztettem a binokulár lencséjéhez, és addig igazgattam, amíg pontosan illeszkedett (a lencse és a gumirozás között van egy pont papírvékonyságú rés, ahova bele lehet nyomni óvatosan a papírt). Ekkor összeragasztottam a széleit. Ezután azt a felét, amelyik a lencsébe fog illeszkedni körbe ragasztottam ragasztószalaggal, hogy kicsit tartósabbá tegyem (mert a ki-be rakosgatástól a papír egy idő után szétmálna).

Elkészítettem a 6 cm-es darabból is egy ugyanilyet, de ezt úgy, hogy a már elkészített 10 cm-es darabra tekertem rá, hogy pontosan illeszkedjen rajta (a leírást azt írta ne legyen sem túl szoros, sem túl laza). Ezt is körberagasztgattam, hogy megfelelően tartsa magát.

Ezután a 10 cm-es darabot felállítottam és ráillesztettem az egyik fóliát óvatosan, hogy középen legyen. Erre mégóvatosabban ráhúztam a 6 cm-es darabot, és közben amíg még kilógott alul óvatosan eligazgattam a fólia széleit, hogy ne legyen túlságosan gyűrött rajta. Miután teljesen ráhúztam, összeragasztószalagoztam egymással a kettőt. Mivel a fólia így a belső kartonon kívül fekszik rá, ezért biztosan fed és nem lesz benne hézag.

(A fenti fotón láthatók Lili próbálkozásai is: rózsaszín papírból, hiszen az ő napfóliája rózsaszín lesz, igazi lány :D)

Sajnos mire kész lett még a nap is lement, így tesztelni csak az egyiket tudtuk: Párom azon keresztül megleste a Napot és azt mondta hogy látszik benne, illetve jól meg is szűri a fényt.
Én még belenéztem a lámpába vele, ami vicces teszt volt, mert a pici izzószálak látszanak át csak rajta :)

Íme Baltazár a kartonból készült szűrőkkel felszerelkezve: